Kérdés: A mindennapi életünkben el kellene nyomnunk az érzelmeinket?

Sri Chinmoy: Nem, mindennapi életünkben semmit sem kell elnyomnunk. Az elnyomás nagyon rossz. Ha ma elnyomunk valamit, holnap abból egy belső lázadás lesz. Nem szabad elnyomnunk az érzelmeinket, viszont meg kell próbálnunk megvilágosítani őket. Miközben megvilágosítjuk őket, igazi örömet kapunk. De mit teszünk az elnyomással? Csak saját hajlandóságunkon túl erőltetjük magunkat. Ha valamit megpróbálunk elnyomni, tudnunk kell, hogy belső akaratunk még nem vált rendíthetetlen belső akaraterővé. Amink van az csak egyfajta vágy. Ahogyan vágyakozunk, hogy örömünket leljük az élvezet-életben, ugyanúgy vágyunk arra is, hogy elnyomjuk, mert érezzük, hogy az valami rossz. Rá kell ébredjünk, hogy az élvezet-életet a csalódottság követi. De az élvezet-élet elnyomása rossz módszer. Ha a célunk a fény, akkor gondoljunk többet a fényre, mint az éjszakára.

Az érzelem maga nem rossz, de az emberi érzelem sajnálatos módon rossz. Emberi érzelmünkkel birtoklunk, és birtokolva vagyunk. De az isteni érzelem azt mondja: „Isten gyermeke vagyok. Méltóságomon aluli, hogy átadjam magam a tudatlanságnak. Atyám csupa Fény, csupa Tökéletesség, csupa Szeretet.” Ez a fajta érzelem közvetlenül szívünk legmélyebb zugából jön. De az emberi érzelem, amit megfigyelünk, vagy aminek ki vagyunk téve, csak alacsony vitális érzelem. Ezt az érzelmet át kell alakítanunk és meg kell világosítanunk. Ahogyan az éjszakát fénnyé kell változtatnunk, ugyanúgy az emberi érzelmet át kell alakítanunk isteni érzelemmé.

Ha a pozitív oldalra meditálunk, tehát a fényre, akkor a fény belénk fog lépni. De ha az éjszakára gondolunk, és folyamatosan félünk az éjszakától, akkor tudat alatt belépünk az éjszaka birodalmába. Gondoljunk mindig a fényre, ami végül is a mi megmentőnk. Ekkor elrendelt célunk felé futunk.

Tehát bármikor, ha érzelem jön a felszínre, ne próbáld elnyomni. Csak próbálj az isteni érzelemre gondolni. Ha teljesen ki tudjuk magunkat terjeszteni, ha a Végtelenben, ha a Határtalanban tudunk maradni, akkor nincs szükség bárminek az elnyomására vagy arra, hogy korlátolt érzelmekkel éljünk. Ha az örömre, az isteni örömre meditálunk, akkor automatikusan bele növünk ebbe az örömbe. Tehát ne próbáljunk elnyomni semmit. Próbáljunk csak a helyes dologra meditálni, ami a fény.