Srí Chinmoy-ról
Sri Chinmoy 1931-ben született az indiai Kelet-Bengáliában. Ő az egyik legtermékenyebb angol nyelvű író, életében több mint 1550 megjelent könyvet írt. Irodalmi munkásságának célja, hogy az olvasókat az önfelfedezés és a boldogság felé vezető útra vezesse, megvilágítsa a spirituális tudás időtlen tanításait és világos jövőképet vázoljon fel a világ harmóniájának eléréséhez napjainkban.
Sri Chinmoy 1964-ben költözött New Yorkba, ahol 2007 októberében bekövetkezett elhunytáig élt. Első könyve Meditációk: táplálék a léleknek 1970-ben jelent meg. Sri Chinmoy számos könyve nyilvánosan elhangzott beszédeiből származik, amelyeket később írott formában is lejegyeztek. Ezek között szerepelnek egyetemi körútjain elhangzott előadások, az ENSZ székházában tartott beszédek, valamint számos, a tanítványaival és a nyilvánosság szereplőivel folytatott kérdések és válaszok.
Spirituális mesterként Sri Chinmoy szembesült azzal a paradoxonnal, hogy az irodalmi kifejezésmódot használja a "kifejezhetetlen" feltárására - hiszen a Legfelsőbb Igazság messze túl van a szavak és fogalmak hatókörén. Mindazonáltal a tollnak és a nyelvnek vitathatatlan ereje van arra, hogy ihletet adjon, felemeljen és feltárjon. Írásaiban Sri Chinmoy hangsúlyozta, hogy az igazság felismerése csak akkor valósulhat meg, ha meghaladjuk a mentális korlátokat. Ha azonban magas eszményekkel ismertetjük meg az elmét, akkor a tekintetét a hétköznapok tartományán túlra emelhetjük. Ahhoz, hogy írásaiból a legnagyobb hasznot meríthessük, Sri Chinmoy azt ajánlotta, hogy "szívvel" olvassuk őket, hogy intuíciónk, érzésünk és belső bölcsességünk is felébredjen és reagálhasson rájuk.
Sri Chinmoy hangsúlyozta, hogy nem csak a könyvek révén lehet megvilágosítani az elmét. A meditáció során például inkább a csenden keresztül tanított, mivel az elme mély elcsendesedésében lehet a leghatékonyabban átadni a spiritualitás finom tanításait.
Sri Chinmoy spirituális írásainak legkedveltebb közvetítője a költészet. Ahogy ő fogalmazott:
"Mindig azt mondom, hogy prózát az ember ír, de Isten az, aki az emberben és az emberen keresztül költészetet ír". [1]
- Sri Chinmoy
Sri Chinmoy későbbi irodalmi tevékenysége elsősorban erre az utóbbi kifejezési formára összpontosul. Elhunytakor Sri Chinmoy több mint 50 000 aforizma-verset fejezett be a "Hetvenhétezer szolgálati fa" projektjének részeként, amelyet 1998-ban kezdett el azzal a céllal, hogy 77 000 rövid verset írjon. Ez a gyűjtemény egy korábbi, 10 000 rövid versből álló, "Tízezer virágláng" című gyűjteményt követett, amelyet 1983-ban fejezett be, és egy másik, 27 000 rövid versből álló gyűjteményt, a "Huszonhétezer törekvés-palántát", amelyet 1998-ban fejezett be.
"Ahhoz, hogy verset írjon, a költőnek a Múzsa világába kell elszállnia, és ott elveszítenie magát. Olyan kell hogy legyen, mint a láng, amely önmagán kívül mindent eléget"." [2].
- Sri Chinmoy
Sri Chinmoy írásai között számos olyan történet és színdarab is szerepel, amelyek tanulságos üzeneteket közvetítenek az életről. Ezek gyakran hagyományos népmeséken alapulnak. A színdarabok közül sok híres spirituális személyiségekről szól. A Sziddhártha Buddhává válik című darab egy széles körben feldolgozott színmű, amely igen népszerű a nagyközönség körében.
Sri Chinmoy munkásságát tudósok, professzorok és írók világszerte széles körben méltatják. A Sri Chinmoynak adományozott, kifejezetten az irodalmi munkásságáért odaítélt elismerések közé tartozik a párizsi Nemzetközi Lutece Akadémia irodalmi aranyérme és az ENSZ Írószövetségének Kiválósági Irodalmi Díja (1993). Emellett számos tiszteletbeli címet is kapott a világ harmóniájának irodalmi és egyéb eszközökkel történő előmozdításában játszott szerepéért.
Sri Chinmoy 2007. október 11-én hagyta el a testet. Azonban még mindig új könyvek jelennek meg korábban kiadatlan írásos anyagok és hangfelvételeken elhangzott beszélgetések felhasználásával.
Lábjegyzetek
[1] Sri Chinmoy, Sri Chinmoy válaszol, 07. rész, Agni Press, 1996.
[2] Sri Chinmoy: Nyugati Filozófus-gondolkodók: az elme erő-tornyai és Költő-látnokok: a szív illat-órái, Agni Press, 1998.