I. rész – Érzelem, kötődésmentesség és kötődés

Érzelem, kötődésmentesség és kötődés

Kétfajta érzelem létezik. Az egyik fajta érzelem a durva fizikaiban van. Ez az érzelem agresszív. Ez csak megköti, és végül kimeríti a testi, vitális és mentális energiánkat. A másik fajta érzelem az isteni érzelem. Azt mondja nekünk: „Istentől jöttem, aki Végtelenség, Örökkévalóság és Halhatatlanság.” Ez a fajta érzelemhullám segít nekünk belépni legmagasabb és legmélyebb önvalónkba. Az érzelem, mely kiterjed mindig szívesen látott, de azt az érzelmet, mely a korlátozott, durva anyagi testünkhöz köt minket le kell győznünk, és félre kell dobnunk.

Most gondoljunk a kötődésmentességre. A kötődésmentességet annak valódi fényében kell látni. Ha ismerjük a felelősség jelentését, akkor automatikusan tudni fogjuk a kötődésmentesség jelentését. Ki a felelős? Nem te vagy én. Nem a külső énünk vagy a külső testünk, hanem a bennünk lévő Isteni. Ha felelősségünket őszintén, nyíltan és odaadóan a Legfelsőbbnek, a bennünk lévő Isteninek tudjuk adni, akkor automatikusan megtanuljuk a kötődésmentesség jelentését.

A kötődésmentesség nem közömbösséget jelent. Nem azt jelenti: „én nem tartozom hozzá, ő nem tartozik hozzám. Tehát hadd felejtsem őt el. Ne legyen egymással semmi kapcsolatunk.” A valódi spirituális kötődésmentesség csak akkor jön, ha érezzük, hogy a Legfelsőbbnek adtuk mindazt, amink van, és amik vagyunk. Vannak barátaink, gyerekeink, férjünk, feleségünk, rokonaink és egyéb hozzátartozóink. Megvan a saját létünk is: test, életerő, elme, szív és lélek. Ha fel tudjuk ajánlani a Legfelsőbb Lábainál mindazt, amink van, és amik vagyunk, azt mondva, hogy Övé a felelősség, és hogy Neki kell vigyáznia ránk, csak akkor tanuljuk meg a kötődésmentességet. Máskülönben, csupán tagadással és mások tudatától való elválasztottságunkkal nem gyakorolhatjuk a kötődésmentességet. A kötődésmentességet csak akkor gyakorolhatjuk, ha érezzük, hogy a bennünk lévő Isteni épp annyira felelős értünk, mint másokért. Akkor majd belső törekvésünk el fogja mondani milyen messzire menjünk, hol álljunk meg, és mikor álljunk meg másokkal való kapcsolatunkban. Törekvésünk, ha őszinte, feltétlenül elmondja nekünk, hogy hol a határa a kötődésmentességnek, mert a Legfelsőbb folyamatosan beszél törekvésünkön keresztül.

Ha van egy gyermekünk, vigyáznunk kell rá. Fel kell nevelnünk, és meg kell adnunk neki mindent, ami szükséges a létezéséhez. Gyermekkora alatt segítenünk kell. Éreznünk kell, hogy néhány évig az Isteni működik bennünk és rajtunk keresztül, hogy a gyermeket segítse. Aztán mikor fiatallá válik, segítségünknek véget kell érnie. Ha továbbra is megpróbálunk beleavatkozni személyes életébe, hibát követünk el. Be kell lépnie a saját világába. Közvetlen kapcsolatot kell kialakítania az Istenivel, és be kell teljesítenie saját életét.

Egyáltalán nem nehéz valakit függetleníteni a környezetétől. De az igazi kötődésmentesség a tudatlanságtól és nem egy adott személytől vagy dologtól való kötődésmentesség kell legyen. A tudatlanságot el kell választanunk létünktől. Akkor látni fogjuk, hogy nincs semmi más, amitől el kellene választanunk magunkat, minden csupa bölcsesség és Fény.

Kérdés: A mindennapi életünkben el kellene nyomnunk az érzelmeinket?

Sri Chinmoy: Nem, mindennapi életünkben semmit sem kell elnyomnunk. Az elnyomás nagyon rossz. Ha ma elnyomunk valamit, holnap abból egy belső lázadás lesz. Nem szabad elnyomnunk az érzelmeinket, viszont meg kell próbálnunk megvilágosítani őket. Miközben megvilágosítjuk őket, igazi örömet kapunk. De mit teszünk az elnyomással? Csak saját hajlandóságunkon túl erőltetjük magunkat. Ha valamit megpróbálunk elnyomni, tudnunk kell, hogy belső akaratunk még nem vált rendíthetetlen belső akaraterővé. Amink van az csak egyfajta vágy. Ahogyan vágyakozunk, hogy örömünket leljük az élvezet-életben, ugyanúgy vágyunk arra is, hogy elnyomjuk, mert érezzük, hogy az valami rossz. Rá kell ébredjünk, hogy az élvezet-életet a csalódottság követi. De az élvezet-élet elnyomása rossz módszer. Ha a célunk a fény, akkor gondoljunk többet a fényre, mint az éjszakára.

Az érzelem maga nem rossz, de az emberi érzelem sajnálatos módon rossz. Emberi érzelmünkkel birtoklunk, és birtokolva vagyunk. De az isteni érzelem azt mondja: „Isten gyermeke vagyok. Méltóságomon aluli, hogy átadjam magam a tudatlanságnak. Atyám csupa Fény, csupa Tökéletesség, csupa Szeretet.” Ez a fajta érzelem közvetlenül szívünk legmélyebb zugából jön. De az emberi érzelem, amit megfigyelünk, vagy aminek ki vagyunk téve, csak alacsony vitális érzelem. Ezt az érzelmet át kell alakítanunk és meg kell világosítanunk. Ahogyan az éjszakát fénnyé kell változtatnunk, ugyanúgy az emberi érzelmet át kell alakítanunk isteni érzelemmé.

Ha a pozitív oldalra meditálunk, tehát a fényre, akkor a fény belénk fog lépni. De ha az éjszakára gondolunk, és folyamatosan félünk az éjszakától, akkor tudat alatt belépünk az éjszaka birodalmába. Gondoljunk mindig a fényre, ami végül is a mi megmentőnk. Ekkor elrendelt célunk felé futunk.

Tehát bármikor, ha érzelem jön a felszínre, ne próbáld elnyomni. Csak próbálj az isteni érzelemre gondolni. Ha teljesen ki tudjuk magunkat terjeszteni, ha a Végtelenben, ha a Határtalanban tudunk maradni, akkor nincs szükség bárminek az elnyomására vagy arra, hogy korlátolt érzelmekkel éljünk. Ha az örömre, az isteni örömre meditálunk, akkor automatikusan bele növünk ebbe az örömbe. Tehát ne próbáljunk elnyomni semmit. Próbáljunk csak a helyes dologra meditálni, ami a fény.

Kérdés: Gondom van az érzelmekkel és a rossz gondolatokkal. Megtámadnak, és ha megpróbálom legyőzni őket, akkor erősebbé válnak.

Sri Chinmoy: Nem, nem, nem! Helytelenül gondolkozol. Ha valaki megtámad, és azt érzed, hogy erősebb nálad, és harcolni próbálsz vele, akkor hogyan győzhetnél? Ahelyett, hogy emberi módon harcolnál, meg kell erősítened magad. Jelenleg nem tudod megakadályozni, hogy ezek az erők megtámadjanak, de az erődödet hatalmassá és erőssé teszed.

Hogyan fogod ezt tenni? Állandó törekvésen keresztül. Ha folyamatosan törekszel, akkor belső lényed és külső tested nagyon erőteljessé válik. Akkor, ha az ellenséges erők megtámadnak, úgy érzik majd, hogy rossz ajtón kopogtatnak. De ha feladod, hogy erősebbé tedd magad, vagy szembeszállsz velük, miközben még gyenge vagy, akkor egy sajnálatos hibát követsz el. Meg kell erősítened magad minden nap, minden órában, minden másodpercben.

Másrészt, ha az ellenség jön, erősnek kell lenned. Nem fogsz senkit sem megtámadni, de az önvédelem mindig szükséges. Máskülönben megengeded mindenféle tolvajnak, rablónak és gyilkosnak, hogy beléd lépjenek. Miért engednéd meg egy istentelen vagy ellenséges erőnek hogy megöljön? Ez abszurd. Ha ez megtörténik, több tudatlanságot teremtesz. Miközben megvéded magad, helytelen azt gondolni, hogy a személy, akivel harcolsz erősebb. Ha ez lenne a helyzet, akkor senki sem tudná legyőzni az ellenségét. Azt gondolod: „Ó, ha az ellenség meg akar ölni, akkor öljön csak meg. Én csendben maradok.” De ez egy rossz ötlet. Nem fogsz semmit rosszul tenni, ugyanakkor nem engeded meg másoknak sem, hogy valami rosszat tegyenek az életedben. Ez kell legyen a hozzáállásod.

Kérdés: Általában úgy gondoljuk, hogy csak az iránt kötődünk, akit kedvelünk. De kötődhetünk olyanhoz is, akit nem kedvelünk. Hogyan tudjuk magunkat függetleníteni attól a személytől, akit nem kedvelünk?

Sri Chinmoy: Kétféle kötődés létezik: pozitív kötődés és negatív kötődés. Pozitív kötődés akkor jön, ha kedvelsz valakit. Állandóan örömet próbálsz szerezni neki, és próbálsz tőle te is örömet kapni. A negatív kötődés azt jelenti, hogy van egy ellenséged. Féltékeny vagy rá, és ő féltékeny rád. Ugyanakkor, elméd egyáltalán nem mentes az adott személy iránti gondolatoktól. Az illető folyamatosan egy negatív módon jelenik meg az elmédben. Állandóan arra gondolsz, miként múlhatnád felül, és hogyan éreztetheted vele, hogy te felette állsz. Egyfajta kihívó magatartásod van.

Egyik esetben sincs időd magadra gondolni. Vagy a barátodra, vagy az ellenségedre gondolsz. De ha a barátodra gondolsz, ez egy pozitív módon történik. Megpróbálod magadhoz kötni az illetőt, vagy megengeded neki, hogy téged kössön magához. Örömet kapsz erre a személyre gondolva, és örülsz, ha ő is rád gondol. A negatív mód azt jelenti, hogy meg akarod sebezni a másikat, és te nem akarsz megsérülni. Megpróbálod megsebezni a másikat, ugyanakkor azt akarod, hogy ő csendben maradjon. Nem akarod, hogy visszavágjon. A fa tetején akarsz maradni, és azt akarod, hogy a másik a fa tövénél maradjon.

De mindkét esetben tudnod kell, hogy magadhoz kötöd a másik személyt, és te is kötve vagy. Ha bármit akarsz az illetőtől a fizikai síkon, akkor csak megkötöd. És ha az adott személy akar valamit tőled, akkor ő is megköt téged. A fizikai síkon ez mindig így van.

De a spirituális síkon csak egy odaadó érzésünk van valaki iránt. Ez nem kötődés; ez csak az egység odaadó érzése, az elválaszthatatlan egységé. A hétköznapi, nem törekvő emberek esetében minden csupa kötődés. Megkötünk valakit a vágyunkkal, és ő megköt minket az ő vágyával. De egy spirituális személyt, egy spirituális mestert nem kötünk meg. Csak megpróbáljuk magunkat beledobni az ő hatalmas tudatába, amit a lelkünk érez. Mikor beledobjuk magunkat az ő határtalan tudatába, ez azt jelenti, hogy szabadok leszünk. Ekkor a Hatalmassal, a Hatalmasban és a Hatalmasért akarunk lenni. Tudatosan belemerülünk a Végtelenbe, és a Végtelennel és a Végtelenségért cselekszünk.

De ha beledobjuk magunkat valakibe, aki nem megvilágosodott, és azt akarjuk, hogy ő is dobja létezését belénk, természetesen akkor minden sötétség és korlátozottság. Tudatosan vagy tudat alatt belépünk a sötétségbe, mivel a másik személy nem megvilágosodott, és mi sem vagyunk azok. Két vak ember esetében egyik sem tud fényt mutatni a másiknak. Két beteg ember a kórházban nem ajánlhat fel erőt egymásnak.

Tehát ez a kötődés akár pozitív, akár negatív, de mindig romboló. Amikor gondolatainkat és ötleteinket egy nem törekvő, meg nem valósult személy felé irányítjuk, akkor ezek hasztalanok. De ha gondolatainkat, ötleteinket, ideáljainkat, törekvésünket és belső kötelességérzetünket a küldetésünk, a célunk, a spirituális mesterünk felé tudjuk irányítani, akkor biztonságban és beteljesülve leszünk.

II. rész – Pszichikai depresszió és vitális depresszió

Pszichikai depresszió és vitális depresszió

Ha megtámad minket az aggodalom és a szorongás, éreznünk kell, hogy van egy ellenszer. Ha egy kígyó megharap minket, megpróbáljuk orvosolni. Ha az aggodalmak és a nyugtalanság a gondolat-világból belénk akarnak lépni, és meg akarnak támadni, akkor meg kell szereznünk az ellenszert. És az ellenszer az, ha belsőleg érezzük Isten irántunk való Szeretetét.

Szeretjük Istent, de nem vagyunk benne biztosak, hogy Isten szeret-e minket. Imádkozunk Istenhez: „Ó, Istenem, add meg nekünk ezt, teljesítsd ezt a vágyat.” De hogy Isten szeret-e minket vagy sem, az bizonytalan marad. De azzal az érzéssel kell kezdenünk, hogy Isten végtelenül jobban szeret minket, mint ahogyan mi szeretjük magunkat. Hogyan lehetséges Istennek, hogy jobban szeressen minket, mint ahogyan mi szeretjük magunkat? A válasz az, hogy Isten nem kételkedik bennünk úgy, ahogy mi kételkedünk saját magunkban. Egyik pillanatban nagyon erősnek érezzük magunkat, mint egy nagy hódító, a következő pillanatban megpillantunk egy vöröshangyát, és halálra rémülünk.

A nyugtalanság akkor jön, ha szakadék van a létezésem és Isten léte között. Akkor is fellép, ha Istent nem tekintjük teljesen a sajátunknak, vagy ha nem törődünk azzal, hogy azt mondjuk: „Istentől vagyok, Istenért vagyok.” Az aggodalmak és a nyugtalanság akkor távoznak, olyannal azonosulunk, ami rendelkezik békével, nyugalommal, isteniséggel, és a teljes egység érzésével. Ha azonosulunk a Belső Vezetővel, akkor megkapjuk az Ő megvilágosító Fényének erejét. Aggodalmak azért jönnek, mert a félelemmel azonosulunk. Ha azonosulunk valami istenivel, örökkévalóval és halhatatlannal, akkor természetesen annak a bizonyos dolognak a rejtett lényege és minősége belénk fog lépni. Folyamatosan aggódva vagy istentelen dolgokra gondolva sohasem közeledünk célunk felé. Csak akkor léphetünk be az isteniségbe, ha pozitív gondolataink vannak: „Istentől vagyok. Istenért vagyok.” Ha erre gondolunk, akkor nem lehet aggodalom, nem lehet nyugtalanság.

Van pszichikai depresszió, és van vitális depresszió. A pszichikai depresszió esetén az egyén azt érzi, hogy Isten olyan sok mindent kért tőle, hogy megtegyen, és Isten maga próbálja kinyilvánítani magát benne és általa, de a világ-tudatlanság nem engedi őt, hogy kinyilvánítsa Istent. Itt barátokkal vagy, és a Legfelsőbb a főnököd. Ez a főnök megkért, hogy tegyél valamit, és próbálkozol, és Ő is próbálkozik benned és általad. Viszont vannak olyan emberek körülötted, akik szembeszállnak az erőfeszítéseiddel. Saját Atyjuknak mondják Istent, és Isten a saját gyermekeinek mondja őket, de nem befogadóak Isten Fényére. Pszichikai depresszió akkor lép fel, ha tudod mi a legjobb, ugyanakkor tehetetlen vagy. Néhány testvéred körülötted tudja, hogy mi a legjobb nekik, de nem akarják megtenni, nem akarnak egy centit sem mozdulni. Viszont vannak néhányan, akik nem tudják mi a legjobb számukra. De te tudod mi a legjobb neked és nekik, és meg is akarod tenni, de akadályozva vagy.

Tudod, hogy mi az igazság, és ki akarod ezt nyilvánítani. De tehetetlen vagy, mert az emberek előtted és körülötted nem működnek veled együtt. A Legfelsőbb vagy a Belső Vezetőd nyomást gyakorol rád, és te is nyomást gyakorolsz magadra, de ez nem segít. Ha a belső béke és a belső fény nehéznek találják, hogy úgy jöjjenek előtérbe, ahogy a Legfelsőbb akarja, Isten választott órájában, akkor pszichikai depresszió jön létre.

De a vitális depresszió más. Vitális depresszió a büszkeség, az egó és a hiúság beteljesületlen követelőzéseiből fakad. Ennek a depressziónak az esetén meg akartál tenni valamit, vagy teljesíteni akartál valamilyen vágyat, de nem jártál sikerrel. Csalódott vagy, tehát azonnal vitális depresszió tör rád. A pszichikai depresszió egy végtelenül magasabb szinten van, ahol a te választásod és Isten választása egy és ugyanaz. A vitális depresszió esetén a te választásod a te vágyad, és ennek semmi köze Isten Akaratához. Csak te vagy, és a beteljesületlen vágyad, itt Isten nincs bevonva. A pszichikai depressziónál láttad Isten látomását, Isten eléd helyezte vízióját, de képtelen vagy a látomását valósággá alakítani. Nem egyéni érdekből vagy egóból akartad, hogy sikerüljön. Nem. Te és Isten egyazon törekvéssel, egyazon látomással, egyazon céllal rendelkeztek, de ez még nem manifesztálódott. A pszichikai depresszió annak a következménye, hogy a Legfelsőbb látomása beteljesületlen benned és általad. Isten Istenisége az, ami ki akarja nyilvánítani magát benned és rajtad keresztül, de késleltetik a világ erői, a tudatlanság erői, melyek szembeszállnak veled. Isten és te eggyé váltatok: egy törekvéssé, egy lélekké, egy céllá. De Isten látomása beteljesületlen, tehát pszichikai depressziód van.

A pszichikai depresszió ellenszere, ha nyíltan átadjuk magunkat Isten Akaratának. Törekedj lélektelien és folyamatosan, aztán add át magad Isten Akaratának. Lélektelien sírhatsz és sírhatsz, de néha miután rád tör a pszichikai depresszió, talán pihenni akarsz. Úgy érzed, ez egy reménytelen eset, tehát a legjobb, ha feladod, ha átadod magad – nem Istennek, hanem a világ-tudatlanságnak. Sok esetben megtörténik, hogy az egyén tudja, hogy ő és Isten egyek, de ha látja, hogy a Legfelsőbb benne folyamatosan betöltetlen marad, akkor feladja. Sok spirituális mester és sok kereső feladja. Megpróbálják Istennel együtt, de mikor úgy látják, hogy ez egy reménytelen eset, feladják. De ez nem jó. Sosem lenne szabad feladni. Az embernek harcolnia kell a végsőkig. Előbb vagy utóbb Isten Akaratának ki kell nyilvánulnia benned és rajtad keresztül.

Kérdés: Ha valami zavar engem a világban, elveszítem minden őszinteségemet, és depresszió tör rám.

Sri Chinmoy: Tudnod kell, hogy nagy különbség van az őszinteség és a butaság között. Ha valaki hazudott, akkor meg kell világosítanod azt a személyt. Ha valaki elkövet egy hibát, meg kell próbálnod helyrehozni azt belsőleg vagy külsőleg, felajánlva jószándékodat. A te esetedben butaság lép be a képbe. Ha valamit rosszul tettél, úgy érzed, hogy megoldja a problémádat, ha megnöveled a bűntudatodat. De ez nem a helyes megközelítés. Mindig gondolj a célodra, ami a tökéletesség. Be kell hoznod a tökéletességet a képbe.

Ha valaki valami rosszat tett, akár te vagy valaki más, akkor azonnal fel kell ajánlanod az eredményt a Legfelsőbbnek. Azt kell mondanod: „Tehetetlen voltam, ő is tehetetlen volt. Rossz erők támadtak meg minket. Tudjuk, hogy megtámadtak minket, és fel akarjuk ajánlani a hibánkat Neked.” Ezenfelül tudatosnak és bölcsnek kell lenned. Ha egyszer felfedezed, hogy valami rosszat teszel, abba kell hagynod azt.

Nem a depresszió a válasz. Ha egy versenyen futsz, és diszkvalifikálnak, mit teszel? Vársz egy napot, és újra megpróbálod elérni a célodat. Ha csak azért hagyod abba a versenyt, mert volt egy szerencsétlen tapasztalatod, akkor sosem éred el a célod. Egy szomorú tapasztalatnak nem szabad a végső tapasztalatnak lennie. Vedd úgy, mint egy elvonuló felhőt. Egész biztosan ki fogsz jönni ebből a tudatlanság-felhőből.

Kérdés: Mi okozza a depressziót?

Sri Chinmoy: A depresszió azért jön, mert nem akarunk az igazságban élni, hanem tudatosan vagy tudat alatt a tudatlanság-élvezetben akarunk élni. Ezt az élvezetet mindenképp a depressziónak követnie. A depressziót az okozza, hogy elfogadjuk a tudatlanságot. Ha a tudatlanságot teljesen a sajátunknak fogadjuk el, levertté válunk. Ekkor nem tudunk túlmenni rajta. Csapdába estünk, fogva tart minket a tudatlanság kis énje.

Állandó sikert, állandó fejlődést, állandó teljesítményt és beteljesedést akarunk, de a mindennapi életünkben nem kapjuk meg ezeket. Minden pillanat egy lehetőség arra, hogy jobban belenőjünk Isten Fényébe, békéjébe, üdvösségébe és erejébe. De ha helytelenül használjuk az időnket, akkor a negatív erők azonnal belénk lépnek. Ezek a negatív erők a kétség, a félelem, a nyugtalanság, az aggodalom és a depresszió.

Ha levertek vagyunk, nem várhatunk el többet Isten Kegyelméből és Isten Szeretetéből, az emberiség állandó együttérzését sem várhatjuk el. Ha lehangoltak vagyunk, egyik barátunk talán eljön, vigasztal és együtt érez velünk, de a vigasza nem vágja el levertségünk gyökerét. A lehangoltság egyetlen ellenszere a Fény.

Tudnunk kell, mit akarunk valójában. Ha csak a Fényt akarjuk, akkor tudnunk kell hol van a Fény. A Fény elménk békéjében, szívünk nyugalmában van. Mikor feltárjuk belső békénket, látni fogjuk, hogy az csupa megvalósítás, csupa beteljesedés: végtelen megvalósítás és végtelen beteljesedés a végtelen megvalósulás elérésének folyamatában. Ha nem tárjuk fel belső békénket, akkor elkerülhetetlenül a lehangoltság fejedelmévé válunk.

Éreznünk kell, hogy nem a tudatlanság vagyunk, nem a tudatlanságot képviseljük, nem a tudatlanságban és nem a tudatlanságért vagyunk. Nem. Mi a Fényben vagyunk, és bele akarunk nőni a legmélyebb, mindent betöltő Fénybe. Ha ezt érezzük, akkor nem lehet lehangoltság. A Fény, ami törekvésünk eredménye, azonnal hamuvá égeti a depressziót, vagy átalakítja levertségünket folyamatos törekvéssé. Ha azonosulni tudunk a lélek spontán örömével, akkor mindig örömünk lesz kívül és belül. Tehát próbáljunk meg a lélek spontán örömében maradni.

Kérdés: Guru, te érzel valaha lehangoltságot?

Sri Chinmoy: Magam miatt nem érzek levertséget, de ha belétek lépek, és azonosulok veletek, akkor természetesen érzek depressziót. Mindenfajta lehangoltságom lesz, mikor belétek lépek. Mikor korán reggel meditálok, ha belépek valakibe, és azonosulok vele, akkor látom, hogy átkoz engem, és a fejemet akarja. Ha azonosulok vele, akkor természetesen én is dühös és lehangolt leszek, mint ő. De ezenfelül, ha azonosulok egy kis időre ezzel a személlyel, akkor át tudom alakítani a depresszióját. Természetesen, ha azonosulás-erőmet használom, akkor depressziós leszek, de utána azonnal eldobom ezt a depressziót. Személy szerint hozzám a depresszió nem jön. Ha szomorúnak vagy levertnek látsz, talán azt gondolod, hogy ez a küldetésem vagy a problémáim miatt van. De mi történt akkor valójában? Azonosultam valakivel. De ezt az azonosulást nem tartom meg sokáig.

Kérdés: Guru, amikor látod lelkiállapotainkat és hangulatainkat, egyfajta összesítését vagy átlagát látod annak, amilyenek a nap folyamán voltunk, vagy olyannak látsz minket, amilyenek az adott pillanatban vagyunk?

Sri Chinmoy: Ez nem olyan, mint egy átlagolás. Az időd harminc százalékában depressziós lehetsz, harminc százalékban dühös, és talán minden más istentelen minőséggel rendelkezel különböző időkben a nap további részében. De ha egyetlen másodpercre rendelkezel a lélek akaratával, akkor tudnod kell, hogy a lélek akarata erősebb minden félelmednél, kétségednél és más negatív tulajdonságodnál. Ha időd egy százalékában rendelkezel ezzel az akaraterővel, akkor le tudod győzni minden depressziódat és minden istentelen tulajdonságodat. Talán egy félórán keresztül szenvedsz a depressziótól, de ha csak egyetlen másodpercre is képes vagy előtérbe hozni lelked belső akaraterejét, akkor könnyedén megsemmisítheted a levertségedet.

Kérdés: A pszichológiában van egy olyan tünet, amit mániákus depressziónak hívnak, ahol először a személy nagyon élénk és vidám, azután depresszióssá válik. Néha felfedeztem ezt tanítványokon, mert úgy tűnik, hogy ez az emberi psziché része. Mit tehetünk, hogy megszakítsuk a körforgást?

Sri Chinmoy: Az összes emberi lénnyel az a probléma, hogy egyetlen dologgal sem elégedettek öt percnél tovább. Ha van valamink öt percig, nagyon gazdagnak érezzük magunkat. Azután az adott dolog már nem tesz minket elégedetté többé, és valami új után futunk. Mindig úgy érezzük, hogy a mező másik oldala zöldebb. Tehát átmegyünk a másik oldalra, és azt látjuk, hogy ott egyáltalán nem is zöld. Vagy megtörténhet az is, hogy átmegyünk a másik oldalra, és azt érezzük, hogy az az oldal tényleg zöld. Tehát élvezzük öt percig. De aztán újra azt gondoljuk: „Nem, nem, nem! Tévedtem, a másik oldal ugyanolyan zöld volt.” Tehát visszamegyünk a másik oldalra, és ott semmit sem találunk. Ilyen módon három vagy négy alkalommal boldogok leszünk egy nap alatt, és három vagy négy alkalommal boldogtalanok. Vagy egyik nap boldogok vagyunk, a másik nap lehangoltak. Föl-le, föl-le! De miért kellene lesüllyednünk? Ha a helyes úton haladunk, és ha őszinte menetelők vagyunk, akkor egyszerűen csak folytatnunk kellene.

Ha boldogok vagyunk, akkor a szívünkben, a lelkünkben élünk. De ott nem vagyunk elégedettek öt percnél tovább. Az életerőbe, az elmébe vagy a testbe akarunk menni, mert hatalmas örömet kapunk az állandó változástól. Tehát tudatosan vagy tudat alatt visszamegyünk a testbe, az életerőbe és az elmébe. A változás jó, ha ez azt jelenti, hogy a jó jobbra és a jobb a legjobbra változik. Ha kapunk egy kis örömöt a szívtől vagy a lélektől, akkor megpróbáljuk ezt megnövelni és felerősíteni. Azután, mikor belépünk legemelkedettebb hangulatunkba, mikor a lélek-tudatban vagyunk, örömünk véget nem ismer.

Tudnunk kell, hogy mink van a konyhában, és mink van a meditációs szobánkban. A meditációs szobánkban füstölő, gyertyák és virágok vannak. Tehát itt óriási örömöt kapunk az inspirációnk és a spirituális életünkben lévő őszinteségünk által. Ismerve, hogy mit ajánlhat nekünk a meditációs szoba, miért kellene a konyhába mennünk, és mindazzal a zűrzavarral találkoznunk? Ez azért van, mert úgy érezzük, hogy ezen a helyen is van öröm. De azt szeretném mondani, hogy a konyha nem a megfelelő hely, hogy örömet találjunk.

Olyannak kell lennünk, mint az indiai földműves. Egy indiai földműves nem vár sem az esőre, sem a napra; úgy érzi, az ő dolga az, hogy a földet megművelje. Minden nap kimegy a földre, és teszi a dolgát. Tehát a mi esetünkben sem kellene magasságokra és mélységekre számítanunk. Miután egy napot vidám hangulatban töltünk, másnap ezt a vidám hangulatot a depresszió hulláma kíséri. De ha a Fényben élünk, ha az isteni békében élünk, akkor ez nem történik meg. Csak azért történik, mert nem uraljuk teljesen a vitálisunkat és az értelmünket.

Kérdés: Ha emelkedett a hangulatunk, vagy lehangoltak vagyunk, és nem tudjuk az okát, lehet ennek egy belső oka?

Sri Chinmoy: Mindig van egy ok, de időnként az elme nem fogja azt fel. Néha külsőleg nincs oka, de valami történt a belső síkon, és az elme nem képes látni az okot a mentális síkon.

Ma, mikor egy bizonyos tanítvány hazafelé ment az ENSZ-ben tartott meditáció után, láttam valami szokatlant benne. Más napokon egy jó, egészséges rezgést kapok tőle, de ma láttam, hogy valami nincs rendben. Mikor visszament az irodájába, rájött, hogy mi történt. Néhány ember betört a lakásába. Az erők, amik bementek a házába, beléptek a lényébe, mialatt az irodában volt, bár nem volt tudatában ennek a ténynek. Mialatt sétált, én láttam ezt. Az erők megtámadták őt a fizikai síkon.

Kérdés: Hogyan uralhatnám a hangulataimat?

Sri Chinmoy: Néha az idő napos és fényes, néha teljesen sötét van. A spirituális életben is, amíg nincs bejárásunk a belső naphoz, előjöhet a kétség, és lerombolhatja belső örömünket. Jöhet a félelem, jöhet a bizonytalanság érzése, minden istentelen tulajdonság jöhet. Amire szükségünk van, az a belső boldogság. Elég gyakran látlak titeket, nevetni és viccelődni, de ez valójában nem belső boldogság. Ha belsőleg boldog vagy, akkor látod, hogy valóban fejlődsz. Ezenfelül a belső boldogságból nyerhetsz külső boldogságot is. Ha a külső boldogság a belső eredmények, belső fejlődés következtében jön, akkor a külső boldogság valódi boldogság.

A te esetedben nagyon gyakran megtörténik, alsóbbrendűnek érzed magad, ami abszurd. Úgy érzed, hogy ez és ez felsőbbrendű nálad. Ha megkérdezlek, hogy hány ember áll feletted a centerben, akkor azt fogod mondani, hogy mindenki, mindenki felsőbbrendű. Miért kell úgy gondolnod rájuk, mint felsőbbrendűekre, és magadra, mint alsóbbrendűre? Csak gondolj úgy magadra, mint spirituális gyermekemre, mint Isten választott gyermekére. Itt mindannyian Isten választott gyermekei vagyunk.

A kisebbrendűségi komplexus egy problémát hoz létre az életedben. Ha valaki ír egy verset, vagy velem beszél, akkor azonnal alsóbbrendűnek érzed magad. Olyan boldog vagyok, hogy elmondhatom neked, hogy esetedben nem a féltékenység okoz problémákat. A te esetedben ez egy alsóbbrendűségi érzés, de ez is istentelen. Kérlek érezd azt, hogy nem a te problémád, ha valaki felsőbb-, vagy alsóbbrendű nálad. A te problémád az, hogy fejlődést érj el saját magad részére. Ha valóban fejlődsz, akkor majd látni fogod, hogy mások is fejlődnek.

Kérlek ne dédelgesd tudatosan az alsóbbrendűség érzését. Isten családjában sok személy van. Ha egy családtag elkezdi úgy érezni, hogy alsóbbrendű, akkor az elmében mindig alsóbbrendű marad, függetlenül attól, hogy valóban alsóbbrendű-e vagy sem. De ha mindig úgy gondol magára, mint a család egy tagjára, akkor a felsőbb- és alsóbbrendűség kérdése fel sem merül.

Kérdés: Hogy lehet a meditációnk egyik nap csodálatos a következő nap pedig borzalmas?

Sri Chinmoy: Ez nagyon egyszerű. Ha a legfinomabb ételt etted tegnap, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy elégedett leszel a maival. Ez a szakács képességétől függ. Vegyük a csodálatos meditációdat, mint a legfinomabb ételt. Ebben az esetben a szakács a törekvésed. Ha a leglélekteljesebben törekszel, akkor a szakács képes lesz egy ugyanolyan finom ételt készíteni ma is. Az íze nem feltétlenül lesz ugyanaz, lehet ugyanolyan magas minőségű, ugyanakkor lehet, hogy más lesz az íze. Vagy, ha szeretnéd, kérheted ugyanazt az ételt, amit tegnap élveztél. Ha a külső életben nem fizeted a szakácsot, akkor el fog hagyni téged. Hasonlóképpen, a belső életben is fizetned kell a szakácsnak, a bér, amit fizetsz, az a belső sírásod. Belső sírásodnak az Igazságért és a Fényért állandónak kell lennie, és a belső lángodat mindig égve kell tartanod. Akkor mindig jó lesz a meditációd.

Kérdés: Mit tegyünk, ha küzdünk, és ugyanakkor elveszítjük életünkben az öröm minőségét?

Sri Chinmoy: Tudnunk kell, hogy ez vajon valódi belső küzdelem-e. Nagyon könnyű számunkra, hogy használjuk a „küzdelem” kifejezést. Ugyanakkor a „küzdelem” egy nagyon bonyolult szó. Ha egy lusta személynek egy centit is mozdulnia kell, akkor azt küzdelemnek hívja. Ha fel kell kelnünk kora reggel, vagy el kell mondanunk az igazat, azt mondjuk, hogy küzdünk. Ha szembe kell néznünk a valósággal egy röpke másodpercre is, ha dolgoznunk kell, az csupa küzdelem.

Minden egyénnek fel kell fedeznie belsőleg, hogy mi az igazi küzdelem. Az igazi küzdelem egy őszinte keresőnek az, hogy legyőzze a tudatlanságot az életében és a körülötte lévő világban. De ha őszintén küzd, hogy legyőzze önmagát, hogy saját életének a meghódítója legyen, akkor puszta erőfeszítése feltétlenül örömet kell adjon a számára. Ha őszintén küzd a hamisság, a tétlenség, a tökéletlenség, a korlátoltság és a kötöttség ellen, akkor egyfajta belső örömöt kell éreznie.

Tudnunk kell, milyen keményen próbálkozunk, hogy megvalósítsuk a Legmagasabbat, hány percet szentelünk a bennünk lévő Legfelsőbbnek a mindennapi életünkben, mennyire küzdünk, hogy meglássuk a Fényt magunkban és másokban. Ha küzdelmünk ilyenfajta, akkor éreznünk kell, hogy azoknak az isteni tulajdonságoknak, melyekkel rendelkezünk, és amelyekkel mindenki rendelkezik, feltétlenül növekedniük kell. A bennünk lévő isteni tulajdonságok azok, amik feltétlenül előjönnek, és inspirálnak minket, hogy harcoljunk a sötétség és a tudatlanság ellen. De akkor hogyan hagyhatnak el minket ezek az isteni tulajdonságok, amikor ők kérnek meg minket, hogy harcoljunk? Igazi spirituális küzdelemben nem fogjuk elveszíteni belső tulajdonságainkat. Ellenkezőleg, belső tulajdonságaink határtalan mértékben megnövekednek.

Kérdés: Néha nagyfokú odaadást érzek irántad, máskor nagyon messze érzem magam tőled, szinte úgy érzem, nem vagyok spirituális.

Sri Chinmoy: Teljesen igazad van. Tudnod kell, hogy a tudatod még nem ért el egy állandó szintet, így nem hibáztatlak. Őszinte vagy, beszélsz nekem erről. Sokan vannak ugyanebben a hajóban. Ez sokakra ráillik, ha nem mindenkire. A kérdés, amit feltettél, egy egyetemes kérdés. Ebben a pillanatban csupa odaadás vagy, a következő pillanatban sok istentelen dolgot tehetsz.

Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi spirituális életed szintjén nem várhatod el mindennap a legfinomabb ételt. Minden nap finom ételt akarsz enni, de talán csak egyszer egy héten kapsz. De a szint, amit fenn akarsz tartani a spirituális életben, fokozatosan, fokozatosan fog eljönni. Ha már egyszer belső életed jól megalapozott, akkor érezni fogod, hogy én mindig a legkedvesebb barátod vagyok. Aztán később, úgy fogod érezni, hogy része vagyok az életednek.

Kérlek, érezd azt, hogy a tudatod kiterjedése vagyok. Ne gondold azt, hogy egy külföldi vagyok, egy indiai; ne érezd azt, hogy a nyugalmadat jöttem megzavarni. Nem! Csak gondold: „A mesterem része a létezésemnek. Mivel elfogadtam őt a tanáromnak, ez azt jelenti, hogy egy kicsivel jobb nálam. Máskülönben nem fogadtam volna el őt.” Tudom, hogy a jobb kezem erősebb, mint a bal. Mikor súlyt lökök, a jobb kezemet használom, nem a balt, bár a bal kéz szintén az enyém. Sok minden másra fogom használni a bal kezemet, amire a jobbat nem. A spirituális életben is, ha engem a tudatod kiterjedésének tudsz érezni, akkor, én mondom, nem lesz semmi probléma. Még ha istentelennek is érzed magad, a szeretetem és törődésem feléd sosem fog csökkeni. Egy igazi spirituális mester sosem függ a tanítványai nyugtalan, előre nem látható, belső érzelmi időjárásától. Ebben a pillanatban isteni leszel, a következő pillanatban istentelen. De ne sajnálkozz. Ez csak egy tapasztalat, amin keresztülmész. Egyáltalán ne aggódj emiatt. Csak tegyél meg mindent, hogy a helyes dolgot cselekedd.

Kérdés: Már néhány hónapja próbálok meditálni, de gondot okoz a nyugtalanság és a levertség.

Sri Chinmoy: Foglalkozzunk először a nyugtalansággal. Nyugtalanság azért alakul ki, mert az elme nincs megfelelően uralva. A nyugtalanság az elmében, az életerőben, a durva fizikaiban és bizonyos mértékig még a szívben is van, de soha nincs a lélekben. Miért vagyunk nyugtalanok? Azért vagyunk nyugtalanok, mert az elme nem válik tudatosan eggyé a lélek fényével. A lélek sír, hogy felajánlja a fényét az elmének, de az elme folyamatosan és szándékosan visszautasítja ezt a fényt. Talán azt mondod, hogy az elméd szintén akar meditálni, de ez nem igaz. A fizikai elme nem akar meditálni. A megvilágosító elme vagy a lélek fénye által jelentős mértékben megtisztult elme az, mely meditálni akar. A nyugtalanság azért jön, mert az elme nem hajlandó átadni magát a lélek fényének.

A levertség két ok miatt keletkezik. Az első oka a vitális miatt van. Mikor van egy jó meditációd, a közönséges vitális – a vitális, ami hatalomért, hírnévért és külső teljesítményért sír – úgy érzi, hogy nem táplálják már többé, hogy meg fog halni. A higgadtság, amit a meditáció hoz, olyan, mint a méreg a nyugtalan vitális számára. Ezen a ponton a türelemnek óriási jelentősége van, mert a türelem megérezteti a vitálissal, hogy a létét semmi sem fenyegeti.

Van egy másik oka is, amiért a elkezdődik a lehangoltság. A szív előhozza a lélek üzenetét, miszerint nagyon messzire jutsz, miszerint eléred végső célodat ebben az inkarnációban vagy a következőben. Ekkor a teljes lény eggyé válik a fénnyel, amit a szív hoz a lélektől. Előre nézve, azt látod, hogy minden csupa napsütés. De ha megvizsgálod jelenlegi helyzetedet, akkor azt látod, hogy az csupán egy sötét, rideg időjárás. Ekkor jön a depresszió. Egy hatalmas szakadékot látsz a jelenlegi helyzeted és a célod között, ami meglehetősen messze van. A lehetőségeid magában foglalják a legmagasabb igazságot, a legmagasabb megvalósítást. De a jelenlegi valóság teljesen más! A lehetőség és a valóság olyannyira távolinak látszanak, hogy természetesen jön a lehangoltság.

A legjobb módja annak, hogy legyőzzük a depressziót a kora reggeli meditáció, de ne várj el semmit a meditációdtól. Csak tudatos törődésedet kell adnod a meditációdnak. Kezeld úgy a meditációt, mint egy gyermek. Egy gyermeknek felajánlod a törődésedet, szeretetedet és a gyengédségedet, de nem vársz el tőle semmit. Hasonlóképpen, kérlek ajánld fel a meditációdnak a szeretetedet és a törődésedet. Ne várj el semmit, csak add oda azt, amid van. Ha tudsz adni elvárás nélkül, akkor eljön az idő, mikor meditációd az összes isteni tulajdonságot odaadja neked.

III. rész – Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység

Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység

A spirituális életben semmi sem orvosolhatatlan. De tudnod kell, hogy mennyire őszintén fogadod el a spirituális életet, mennyire őszintén sétálsz a spirituális ösvényen, és hogy mennyire vagy őszinte a törekvésedben, hogy elérd a végső célt.

A hamisság egy tartós, de orvosolható betegség. Mikor az Isteni alászáll, a hamisság gyógyítható. A tisztátalanság egy tartós, de gyógyítható betegség. A tisztátalanság esetén ez sokáig tart – néha sok életen át. Ha egy hamis ember őszinte embereket lát maga körül mindenütt, belső inspirációt érez, és megpróbál őszinte lenni. Úgy fogja érezni, hogy szégyenletes hamisnak lennie, ha a barátai és a szomszédai folyamatosan igazat mondanak. Tehát a hamisságon ekkor felül lehet kerekedni. De a tisztátalanság esetében máshogy van. Az emberek gyakorolhatják a belső életet, de a tisztaságot nem könnyű elérni. Az emberek szerezhetnek tapasztalatokat, azután elveszítik ezeket. Miért? Mert nincs elegendő tisztaságuk. A lélek mindig tiszta, igaz. De a lélek körül a vitális egy tisztátalan fátylat teremt. A léleknek tudatosan el kell dobnia ezt a tisztátalan fátylat, ha az egyén fejlődni akar.

Ezután jön a kétség. A kétség egy majdnem gyógyíthatatlan betegség. Ha a kereső nagyon gyorsan fejlődik, vagy ha hosszú utat tett meg a spirituális életben, még akkor áldozatává válhat a kétségnek. Amíg valaki meg nem valósította a legmagasabb Igazságot, a kétség feltétlenül jelen lesz. Még a hatalmas spirituális mester, Szvámi Vivékánanda is kételkedett mesterében, Sri Rámakrisnában. Még akkor is, mikor Sri Rámakrisna a halálos ágyán feküdt, ahogy az örökkévalóság függönye mögé lépett, Vivékánanda kételkedett benne. Akkor, Sri Rámakrisna el kellett mondja legkedvesebb tanítványának, hogy aki Ráma, aki Krisna, az egy személyben Rámakrisna.

El szeretném mondani, hogy van néhány kereső, akik tekintélyes fejlődést értek el, de most beléptek a kétség-világba. Úgy érzik, hogy a spirituális élet nem nekik való, és csak értékes energiájukat vesztegették a spirituális életben. Ezek azok a rossz gondolatok, amiket néha tudatosan dédelgetnek. Én mindig azt mondom, hogy a kétség lassú méreg. A keresőt, aki kétséget dédelget, végezetül megöli ez a benne lévő lassú méreg.

Isten választott gyermeke vagy. Ha Isten létezik, akkor érezned kell, hogy te is létezel. Ha mélyen magadba merülsz, és elfogadod a spirituális életet, akkor érezned kell, hogy a kétség a legrosszabb tolvaj az életedben. Elveszi tőled minden becses belső gazdagságodat. Ezenfelül a kétség a legrosszabb ellenséged is. Miért? Mert a kétség elkezd önmagában is kételkedni. Ma kételkedsz valakiben, holnap magadban kételkedsz. Ma egyfajta következtetésre jutsz, azután holnap a kétség egy újabb hulláma borít be téged. De ez nem jelenti azt, hogy a ma kétsége el van mosva. Nem, csak egy másik kétség lépett a helyébe.

Azután jön az önengedékenység. Az önengedékenység valóban és ténylegesen egy gyógyíthatatlan betegség összehasonlítva a hamisággal, tisztátalansággal, kétséggel és más egyéb gyengeségekkel, akadályokkal és negatív tulajdonságokkal. Az önengedékenység sokáig, sokáig, sokáig megmarad. Miután a hamisság elhagy, miután a tisztátalanság és a kétség elhagy, látni fogod, hogy az önengedékenység még mindig megmarad. Vagy gondolatban vagy cselekedetben, a mentális síkon vagy a fizikai síkon, az önengedékenység megtartja lakhelyét a külső tudatban.

Az önengedékenység után Isten ott van, hogy megbocsásson, de mikor őszinteségünk és isteni méltóságunk a felszínre jön, akkor mi nem tudunk megbocsátani magunknak. Hogyan érhetnénk el a megvalósítás és felszabadulás gyümölcsét, ha tudjuk, hogy mennyire alsóbbrendűek vagyunk fizikai és vitális természetünkben? A belső lény csupa fény, és ennek a fénynek az erejét próbáljuk felajánlani a külső lénynek. De ez, ha az önengedékenységről van szó, a legnehezebb, mert az emberiség törekvésének jelenlegi szintje nagyon alacsony. Ha a bennünk lévő kereső nem elég erős, akkor az önengedékenység természetesen gyógyíthatatlan.

Igaz, a Legfelsőbb Kegyelméből egy nap ki kell gyógyulnunk ebből az önengedékenységből. De ehhez, az isteni Kegyelem mellett, hatalmas törekvésre, folyamatos törekvésre van szükségünk. Nagyon könnyű azt mondani, hogy Isten Kegyelméből minden lehetséges. Ezt hallottuk minden spirituális mestertől. De ez a Kegyelem nem jön el kivétel nélkül mindenkihez. Ez a Kegyelem csak azoknak jön, akik ténylegesen fürdeni akarnak napfényében. Ha egy kereső kész a leggyorsabban futni, és feláldozni mindent, amije van és ami ő maga, ha minden pillanatban kész Istenért feladni mindent, akkor számára semmi sem marad gyógyíthatatlan.

Ha Istenhez akarsz futni, az isteni Kegyelem benned van, és az isteni Kegyelem működik érted. Mikor őszintén feladod minden kétségedet és tisztátalanságodat, felvirrad majd az arany nap, mikor kigyógyulsz az önengedékenységből is. Nem azért jöttem, hogy elbátortalanítsalak, az én dolgom csak az, hogy bátorítsalak. De bátorítás közben, teljes szívemből azt kell mondanom, hogy az önengedékenységet legyőzni valóban nehéz. Nem öntök rád hideg vizet, de az igazság az igazság. Ez a legnehezebb feladat egy spirituális kereső utazásában. De egy napon a spirituális keresőnek le kell győznie az önengedékenységét, mert Isten senkinek sem fogja megengedni, hogy mindig önengedékeny maradjon. Isten tökéletességet akar minden egyéntől a földön. Ez idő kérdése, és Isten kiválasztotta számunkra ezt az időt. De ha sírunk, siettethetjük Isten Óráját. Isten nagyon elégedett, ha az őszinte keresők siettetni tudják választott Óráját.

Közönséges emberek csak szavakkal és elképzelésekkel játszanak, milliónyi könyvet olvasnak, és bemagolják az igazságot. Minél mélyebbre megyünk, annál tisztábbá válik számunkra, hogy ezen keresőknek az önengedékenység valóban orvosolhatatlan. Százával vannak szvámik és spirituális mesterek. De ha a valóban és teljesen megvalósult emberekről van szó a földön, akkor el szeretném mondani, hogy körülbelül egytucatnyi van belőlük. A világ eléggé hatalmas, de Földanya csupán tíz vagy tizenkét spirituális mesterrel van megáldva, akik megvalósították Istent. Mások mélyen magukba mentek, messze fejlettebbek az átlagos keresőknél. De nem megvalósultak, és ha az önengedékenységről van szó, akkor fogva vannak. De azok, akik valóban megvalósították az Igazságot, messze felette állnak az önengedékenységnek.

Mikor az önengedékenységet a legmagasabb szemszögből nézzük, látjuk, hogy ez olyan valami, amit csak nagy spirituális mesterek tudnak legyőzni, és olyanok, akik a Legfelsőbbtől határtalan Részvétet kapnak. Átlagos keresők a nap egy órájában képesek azonosulni Isten Akaratával, és a nap további részében az ő akaratuk és Isten Akarata teljesen különböző. De ha valaki a teljes megvalósulás határán van, akkor semmi sem marad lehetetlen, mert az egyén akarata eggyé válik Isten Akaratával. A valódi spirituális mesterek esetében Isten Akarata és az ő akaratuk teljesen és elválaszthatatlanul egy. Akkor semmi nem marad orvosolhatatlan.

Kérdés: Még annak ellenére is, hogy elfogadtam a spirituális életet, vannak kétségeim. Miért van ez, Guru?

Sri Chinmoy: Mielőtt a nap felkelne, a sötétség a tanítónk. Akkor nincs remény. Később, mikor hajnalodik, mikor a nap bekerül a képbe, a sötétség elment. De másrészről, napközben a napot elég gyakran felhők takarják el. Sokszor megfigyeljük, hogy az eget felhők borítják. Ehhez hasonlóan, a spirituális életben a kétség megjelenik és eltűnik. Mikor eltűnik, akkor az örök nap a legerőteljesebben ragyog bennünk.

Valójában sok belső napunk van. Ha látni tudnánk akár csak egyet is közülük, akkor úgy éreznénk, hogy ragyogó fényessége végtelenül erőteljesebb, mint a fizikai napé. Hogyan láthatjuk a belső napot? Állandó imán és meditáción keresztül. Mikor fejlett keresőkké válunk, látni fogunk jó néhány belső napot. Később, mikor megvalósultak leszünk, akkor felfedezzük, hogy sok belső napunk van. Sri Rámakrisna hatalmas tanítványának, Vivékánanadának tizennyolc belső napja volt. Viszont, ugyanez a Vivékánanda kételkedett mesterében és saját spirituális életében. Még Isten létezésében is kételkedett. Tehát a kétség egyáltalán nem ritka tapasztalat.

Kérdés: Néha, mikor megtámad a kétség, az első reakcióm az, hogy nem fogom beengedni. De öt percenként visszajön. Meg akarom tudni mi a legjobb, amit tehetek, hogy tartósan megszabaduljak tőle.

Sri Chinmoy: Sajnálatosan nem használhatjuk azt a szót, hogy „tartósan” spirituális utazásunk végéig. Néhány spirituális mester annyira őszinte, hogy elmondják, a kétség velük maradt a legvégsőkig. Még egy másodperccel az Isten-megvalósítás előtt is volt bennük kétség. Ellenben néhány őszinte keresőnek, akár a legelejétől kezdve, nincsenek kétségei. Ez nem jelenti azt, hogy messze jobbak lennének a spirituális mestereknél. Nem. Kétség formájában létező tökéletlenség vagy valami más volt azokban a nagy spirituális mesterekben, de végezetül legyőzték ezeket.

Két módon lehet legyőzni a kétséget. Mikor a kétség vagy más negatív erő beléd lép, veheted úgy, mint egy majmot, amelyik folyamatosan zavar téged. Imádkozol és meditálsz, és a majom zavar téged. Engeded a majomnak, hogy folytassa, mert türelmes vagy. Verseny van a türelmed és a majom pajkos bolondságai között. Csupán azért mert kereső vagy, több türelmednek kell lennie, mint olyanvalakinek, aki nem törekszik. A majom nem törekszik, tehát a majom türelme sosem érhet fel a tiéddel. Ebben a világban, ahogy nekünk van egónk, a majom is rendelkezik az egó egy formájával, csak éppen nem látod azt. Ha egyáltalán nem figyelsz rá, a majom végezetül úgy fogja érezni, hogy méltóságán aluli, hogy újból és újból zavarjon téged. A türelemnek megvan a képessége, hogy a rossz erőket szétoszlassa. Ha megvan a képességed, hogy semmibe vedd, vagy folyamatosan visszautasítsd a negatív erőket, akkor azok sohasem győzhetnek.

Van egy másik útja is. Ha a kétség belép, az ellenszerére kell gondolnod, ami a hit. Ha a kétség belép az elmédbe, azonnal mond ki a „hit” szót, és legyen hited magadban. Csak mondd: „Isten lánya vagyok, tehát hogyan kételkedhetek magamban, hogyan kételkedhetek másokban, hogyan kételkedhetek Istenben?” Isten nem úgy vált Istenné, hogy kételkedett bennem, vagy kételkedett benned vagy valaki másban. Ő a szeretet által, az eggyé válás által vált Istenné. És az egység csak az olyan fejlődő tulajdonságokból jön, mint a hit. Tehát ez a haladó vagy fejlődő útja a kétség legyőzésének.

A kétség egy istentelen erő. Én lassú méregnek hívom. A kétség a legrosszabb ellenségünk a spirituális életben. Ma magamban kételkedem, holnap Istenben, holnapután az egész világban. Ha kételkedem Istenben, semmi nem történik, Isten ugyanolyan tökéletes marad, mint amilyen örökké volt. Ha kételkedek egy másik egyénben, a személy ugyanaz marad. De mikor magamban kételkedem, akkor önmagamat romboltam le. Nem tudok még egy centit sem előrefelé menni. Tehát a legjobb nem kételkedni magunkban, nem kételkedni másokban, és nem kételkedni Istenben.

Kérdés: A kétség hiánya nem ugyanaz, mint a feltétel nélküli hit?

Sri Chinmoy: Lehetetlen! A kétség hiánya egy dolog, de a hit, az igazi hit egy másik. Talán nem kételkedsz valakiben, de ez nem jelenti azt, hogy vakhittel rendelkezel. Sok ember van, aki nem kételkedik egy spirituális tanító vagy mester képességeiben, de nincs úgynevezett vakhitük az adott spirituális mesterben. Nem kételkednek a spirituális magasságában. De ez nem jelenti azt, hogy végtelen hitük lesz abban, amit tanácsol nekik a munkájukkal vagy a mentális életükkel kapcsolatban. Ez teljes egészében két különböző dolog. Talán valakinek nincs kétsége, de lehet semleges érzése. Egy igaz spirituális mesterbe vetett valódi hit nem más, mint bölcsesség-fény. Egy spirituális mester iránt érzett rokonszenvem nem jelenti azt, hogy majd megyek, és megérintem a lábát.

Kérdés: Mi számomra a legjobb módja, hogy legyőzzem a kétséget?

Sri Chinmoy: A legjobb és leghatékonyabb módszer a kétség legyőzésére, ha a pozitív oldalra állunk. Érezd, hogy nem a kétség vagy, bizonyosság vagy. Érezd, hogy nem félelem vagy, bátorság vagy. Mindig próbáld magad a pozitív minőséggel azonosítani. Jelen pillanatban, sajnálatosan, a kétséggel azonosítod magad. Úgy érzed, hogy a kétség a valóság. De ha megváltoztatod a hozzáállásodat a belső életedhez, akkor azt fogod mondani, hogy a kétség nem a valóság, a félelem nem a valóság, az igazi valóság a hit, az igazi valóság a bátorság.

Elfogadod a kétséget barátodként. Mondjuk húsz évig a kétséggel voltál, és úgy érzed, hogy a kétség a valódi barátod; máskülönben nem maradtál volna vele, és ő sem maradt volna veled. De abban a pillanatban, mikor látod, hogy egy jobb barát lép be az életedbe, nem fogsz úgy viselkedni, mint egy bolond. Azt fogod mondani: „Most egy másik barát lépett be az életembe, és úgy látom, hogy ez a barát egy magasabb célhoz fog elvinni engem. Annak ellenére, hogy húsz vagy harminc évig a tudatlansággal maradtam, nem kell egy másodperccel sem tovább maradnom, ha látom, hogy valaki más jön, aki megvilágosítóbb és betöltőbb.” Azonnal a barátodnak tartod azt a személyt.

Új barátaid a hit és a bátorság. Ez a két barátod mindig melletted állt, csak te nem álltál mellettük. Korábban egész idő alatt a kétség és a félelem oldalán álltál. Most tekintsd őket úgy, mint múltbéli barátaidat, régi barátaidat, mivel új barátaid megjöttek. Ezen a módon, ha lecseréled a barátaidat, a problémád azonnal megoldódik. Máskülönben folyamatosan a csatatéren fogsz küzdeni régi barátaiddal, a félelemmel és a kétséggel.

Ha lecseréled a barátaidat, akkor mi történik? Kezdetben a régi barátaid, a félelem és a kétség, megpróbálnak visszahúzni. Nem akarják elveszíteni a barátságodat. De hamarosan azt fogják érezni, hogy méltóságukon aluli, hogy veled érintkezzenek. Azt fogják mondani: „Rendben van, hadd menjen, hadd menjen. Ha nem törődik velünk, na nincs szüksége ránk, akkor nekünk sincs szükségünk őrá.” Ez olyan, mint az emberi büszkeség. Mikor elveszítünk egy barátot, az elején megpróbáljuk visszaszerezni. De később, mikor azt látjuk, hogy ez reménytelen eset, hogy a barátunk nem fog visszajönni, mert elfogadott egy másik barátot, akkor felszínre jön az egónk. Azt mondjuk: „Ha neki nincs szüksége ránk, akkor nekünk sincs szükségünk őrá.” Tehát ilyen módon a kétség és a félelem elhagy minket, ha barátságot kötünk a hittel és a bátorsággal.

Kérdés: Hogyan szárnyalhatja valaki túl az önengedékenységet, ami akadályozza a kötelesség teljesítését?

Sri Chinmoy: Próbáljuk meg nem használni azt a hatalmas, megvilágosodott szót, hogy túlszárnyalni, mikor az önengedékenységről beszélünk. Az önengedékenységnek szigorú büntetésre van szüksége. Az egón és a tudatlanságon túl kell lépnünk, a korlátozottságokat át kell alakítanunk. De az önengedékenység a durva fizikai tudatban keletkezik, és itt rendkívül szigorúnak kell lennünk magunkkal szemben. Mikor a gyermek valami rosszat tesz, az anya megbünteti őt. Nekünk is azt kell éreznünk, hogy ha önengedékenységet dédelgetünk, valami olyat teszünk, ami azonnali büntetést érdemel. Tudnunk kell, hogy az önengedékenység egyfajta bűncselekmény, amit a lelkünk ellen követünk el.

Mondhatod azt, hogy büntetéssel nem világosítod meg magad. De érezzük, hogy van valami, amit úgy hívnak, hogy fény, és van valami, amit úgy hívnak, hogy éjszaka. Az önengedékenység az éjszaka. Először el kell választanunk magunkat az éjszakától. Utána beléphetünk abba a szobába, ami bizonyos mértékig világos. Onnan átmehetünk abba a szobába, ami fényesebb, és onnan arra a helyre, ami teljesen fénybe borult.

IV. rész – Féltékenység és személyes ellentétek

Kérdés: Mi a különbség a féltékenység és a csodálat között?

Sri Chinmoy: Ha valaki elért valamit, és te féltékeny vagy, akkor mindenképpen tudni fogod. Úgy fogod érezni, hogy kész vagy leszúrni az illetőt. A féltékenység olyan, mint egy kés. Mikor féltékeny vagy, te magad válsz egy csupasz karddá. Ha megkapod az esélyt, akkor teljes sötétségben le fogod szúrni azt a személyt. A nap folyamán félsz attól, hogy rajtakapnak, tehát megpróbálod elrejteni. Belsőleg megpróbálod legyőzni a féltékenységedet, mert úgy érzed, hogy vagy a külső vagy a belső világban rajta fognak kapni.

De ha őszinte csodálatról van szó, akkor olyan érzésed van, mintha példakép lenne az életedben. Nem tudod megtenni azt, amit egy másik személy elért, de csodálod őt és amit tesz. Ez azt jelenti, hogy önkéntelenül azt érzed, hogy elérd vagy belenőj abba a dologba, amit ő elért. Ez az őszinte csodálatod.

Kérdés: A féltékenységen tűnődtem. Néha megpróbálom meggyőzni magamat, hogy nem számít, ha több figyelmet fordítasz valaki másra, de ez nem működik.

Sri Chinmoy: De működik, ha a legőszintébben gondolsz arra a jó néhány alkalomra, mikor megmutattam neked törődésemet, részvétemet, áldásaimat stb. Mikor féltékeny vagy valakire, meg kell győznöd magad, hogy te sokkal jobb, sokkal különb vagy. Ha valaki azt mondja, hogy ez és ez sokkal jobban énekel nálad, azt mondod: „Ó, sokkal jobban tudok énekelni, ha akarok.” Ha a féltékenységet a közönséges emberi módon akarod legyőzni, akkor azt gondolod: „Sokkal jobban tudok énekelni nála, éppen csak nincs kedvem hozzá, mert nem akarom az időmet vesztegetni.” Ez egy ügyes módszer a féltékenység legyőzésére: elérni, hogy úgy érezd, te egy jobb énekes vagy, mint a másik személy. Ez egy mód, az emberi módszer. Egy másik út, a spirituális mód, hogy kiterjeszted a tudatod. Csak érezd, hogy egy vagy a másik személlyel. Tehát ha ő jól énekel, akkor úgy fogod érezni, hogy te vagy az, aki énekel.

Másrészt, mivel a tanítványom vagy, még egy másik módja is létezik a féltékenység legyőzésének, ami nagyon egyszerű. Csak gondold azt: „Hogyan lehetnék nyíltan féltékeny arra a bizonyos személyre, mikor Guru épp előttem van?” Jelenleg azt mondod: „Ez az elmémben történik, a saját szobámban, és Guru nem láthat.” De én mondom, hogy a féltékenység vagy más rossz cselekedet, ami a tanítványaim elméjében történik, mind feljegyzésre kerül szíved arany táblájára. Mikor féltékeny vagy dühös vagy valakire, mind feljegyzésre kerül a szívedben. Mikor korán reggel meditálok, és látok egy foltot a szíveden, akkor tudom, hogy ez a féltékenység miatt van. Mikor egy másik foltot látok, tudom, hogy düh, félelem vagy kétség miatt van ott. Nem kell három óráig néznem, hogy féltékeny vagy-e valakire. Mikor rád meditálok, azonnal látni fogok egy sötét foltot a szíveden, és tudni fogom.

Én egy isteni nyomozó vagyok. A tanítványok egyike azt mondja, hogy bármikor, ha mindkét kezét használja, én nem vagyok ott, hogy lássam vagy méltányoljam őt, de akármikor, ha csak az egyik kezét használja, akkor elkapom őt. Tehát azt mondtam neki, hogy én egy isteni nyomozó vagyok: mikor a helyes dolgot teszed, nem kell beleütnöm az orromat, mert helyénvalóan cselekszel, és ez az, amit akarok. De mikor a helytelen dolgot teszed, akkor el kell kapnom téged. Ha megengedem neked, hogy a helytelenül cselekedj, akkor igazságtalanságot követek el a lelkeddel szemben.

Érezned kell, hogy azok a dolgok, amiket nem tudsz előttem megtenni, azok olyan dolgok, amikre az ellenséges erők bujtanak fel. Mikor féltékenység van az elmédben, a vitálisodban vagy valahol, akkor engem oda kell vigyél. Rögtön, hogy odavittél, szégyenkezel, és zavarban vagy: „Ó, a Gurum látja, hogy féltékeny vagyok erre és erre vagy Isten tudja kire.” Ekkor a féltékenységed elhagy téged. De mit teszel, mikor jön a féltékenység? Elfelejted. Mikor féltékeny vagy, a tudatod már lesüllyedt. Mélyre ment, tehát elfelejtesz engem. De nem, mindig érezned kell, hogy miattad és érted vagyok. Ezen a módon könnyedén felülkerekedhetsz a féltékenységeden.

Kérdés: Guru, van valami, ami nagyon gyakran tönkreteszi a reggeleimet, sőt az egész napomat, mégpedig olyan ellenséges érzések, amelyek egy vagy két tanítvány ellen irányulnak. Néhány hónappal ezelőtt azt javasoltad, hogy próbáljak az isteni tulajdonságaikra gondolni, de ezt még nem tudtam sikerrel megtenni.

Sri Chinmoy: Nagyon büszke vagyok rád, hogy őszintén beismered féltékenységedet és más istentelen tulajdonságaidat. Most pedig, kérlek, tedd a következőt: Ha ezek a szóban forgó tanítványok rendelkeznek isteni tulajdonságokkal, akkor érezd, kérlek, hogy ugyanezek a minőségek benned sokkal nagyobb mennyiségben fellelhetők. Csupán arról van szó, hogy ezek a tulajdonságok jelenleg még nem kerültek előtérbe, illetve a Legfelsőbb még nem használta ezeket az isteni tulajdonságokat benned és rajtad keresztül. Ha vannak jó tulajdonságaik, amelyeket külső életükben még nem fedeztél fel, akkor egyszerűen érezd úgy, hogy ezek a tulajdonságok benned már ott vannak, csak még nem érkezett el az ideje, hogy megmutatkozzanak. Vagy annak ellenére, hogy rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal, a Legfelsőbb a te esetedben még nem akar ezekhez a tulajdonságokhoz hozzányúlni. Más jó tulajdonságaidat használja a saját módja szerint.

Amikor azt érzed, hogy ezeknek a tanítványoknak a rossz tulajdonságai belédhatolnak, azonnal hárítsd el őket két fegyverrel. Az egyik fegyver a részvét fegyvere. Csak mondd magadban: „Annyira sajnálom őket, hogy ilyen rossz tulajdonságaik vannak!” Minden egyes tulajdonságot a vállukon nyugvó nehéz tehernek tekinthetsz. Biztasd magad: „A leggyorsabban futok, a cél már csak karnyújtásnyira van, ez a szegény fickó pedig roskadozik a vállán lévő teher alatt. Milyen szánalomra méltó! Másrészről viszont nem akarom bolonddá tenni magam. El kell érnem a célom. Ha itt az ideje, ő is célba fog érni.” Ezzel a módszerrel együtt érezhetsz vele.

Azonkívül, ha más fegyvert is akarsz a kezedbe, akkor érezd, hogy a rendelkezésedre álló idő nagyon korlátozott: „Ha arra használom az időt, hogy hol erre, hol arra gondolok, akkor ki járatja magával a bolondját? Én! Miközben másokon jár az eszem, nem érem el a célom. Éppen csak őket helyezem magam elé célként. Ha féltékeny vagyok másra, akkor a valós cél helyett egy másik, önmagam által kreált cél irányába futok. Féltékenységemben, illetve negatív gondolataimban egy másik cél tárult fel a szemem előtt.”

Mint ahogy már említettem, akkor futunk a leggyorsabban, ha se jobbra, se balra nem nézünk. Kora reggel, amikor egy másik személy jár az eszedben, tudatosítanod kell magadban, hogy akire éppen gondolsz, az vagy melletted van vagy mögötted vagy körülötted, de nem ő testesíti meg a célt. Így hát, ha az a személy, akire éppen gondolsz, nem a cél, akkor bolond vagy. Csak a saját idődet vesztegeted azzal, hogy ő jár a fejedben. Ha az adott személy a cél, akkor nem leszel rá féltékeny, mert pontosan az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal. Rendszerint azonban nem ez a személy a cél, különben a csalódottság, düh, féltékenység és más külső, istentelen tulajdonságok, amelyek belédhatoltak, elkerültek volna. A céltól nem fogsz negatív, istentelen gondolatokat kapni. A cél csak békét, Fényt és gyönyört idéz elő. Mivel ezeket az isteni tulajdonságokat nem kapod meg attól a másik személytől, akkor miért kellene őrá gondolnod? Mivel az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal, a bolondját járatod magaddal, ha olyasvalakire kell figyelned vagy gondolnod, aki nem is a célt testesíti meg.

Még a gyerek is csak azt a cukorkát eszi meg, amelyiket a legjobban kedveli. Elé rakhatsz mindenféle cukorkát, csak azt az egyet fogja kivenni, amelyet a legjobban szereti. Nem fog a többi cukorhoz nyúlni, mert tudja, hogy azok nem az ínyére valók.

Kérdés: Hogyan segíthetik spirituális gyermekeid egymást, hogy túllépjenek a féltékenységen vagy más istentelen tulajdonságokon?

Sri Chinmoy: Nem leszel képes legyőzni a féltékenységedet azáltal, hogy olyan emberekkel jársz össze, akik féltékenyek. Csak akkor leszel képes legyőzni a féltékenységedet, ha a bennem lévő Legfelsőbbet jobban szereted. Féltékeny vagy valakire, mert ő egy nagy fényképész. Másrészt, ő talán azért féltékeny rád, mert te egy remek riporter vagy. Ez a féltékenység sosem ér véget. De tudnod kell, hogy van egy harmadik személy is, aki felelős mindkettőtökért, és ez Isten, a Legfelsőbb. Ha szereted őt, és eggyé válsz vele, akkor meglesz a képességed, hogy azonosulj mások tulajdonságaival. Ha először azonosulni akarsz valakivel, aki felmutat egy bizonyos tulajdonságot, akkor az ágat érinted meg és nem a gyökeret. De ha eggyé válsz a képesség Forrásával, akkor a féltékenység kérdése fel sem merül. Ha a gyökérhez mész, nem lesz baj, az egód nem fog ellenállni. Ha valóban le akarod győzni a féltékenységet, akkor szeresd az Egyet, aki minden képességedet és mások minden képességét adta. Ha Istent jobban szereted, a féltékenység elhagy. A féltékenység nagyon rossz. Az ok, amiért a világ nem fejlődik olyan gyorsan, mint ahogy fejlődhetne, az a féltékenység. Ha nem lenne féltékenység, a világ nagyon gyorsan fejlődne. Tehát, kedveseim, le kell győzzétek a féltékenységet.

Kérdés: Hogyan kerülhetjük el a kisebb személyes ellentéteket?

Sri Chinmoy: Úgy kerülheted el őket, ha érzed, hogy a sötét folt, amit másokban látsz, valójában a tiéd. Mikor valaki megtámad, vagy valamit rosszat tesz, és ha az illető a barátod, akkor azonnal próbáld érezni, hogy az a tudatlan gondolat vagy tudatlan ötlet vagy tudatlan cselekedet általad jött létre, és nem a legkedvesebb barátod által. Az első dolog, hogy kiterjeszted a tudatodat. Ha valami rossz van a kozmikus természetben, az a tiéddé válik. Először azonosulsz a cselekvővel, és érzed, hogy te tetted a helytelen dolgot. Ezek után mit teszel? Ezt a rossz cselekedetet el kell távolítanod a természetedből. Hogyan? Belső sírásod által. Abban a pillanatban, amint a Legfelsőbbhöz sírsz: „Ó, Supreme-om, valóban tökéletes akarok lenni”, a Legfelsőbb meg fogja világosítani ezt a sötét foltot a természetedben.

Sokan vannak a centerben, akik külsőleg sírnak, csak hogy hivalkodjanak. Áldásaimat, törődésemet és minden mást ajánlok fel nektek, de belsőleg elfog az undor. Higgyétek el, nem tudtok átverni. Csak saját magatokat csapjátok be. De gyakran valóban őszintén sírtok. Tegnap valaki sírt, és a valódi lélekké vált. Hálával sírt a Legfelsőbbhöz. Tehát ha tudsz belsőleg sírni csak egyszer a nap folyamán, akkor nem számít hányszor hibáztál, vagy hogy a barátaid hányszor hibáztak, teljesen biztos lehetsz benne, hogy ennek a sírásnak roppant nagy ereje van. Mint egy mágnes, lehúzza Isten Részvétét. És mikor Isten Részvét-Fénye érkezik, a hiba azonnal meg lesz világosítva.

Mikor a saját hibádról van szó, érezd, hogy van Valaki, aki megbocsát, és ez Isten. Meg fogja tenni, ha őszintén sírsz. Hírnévért és dicsőségért, sok minden dologért sírunk, de ha a önmagunk kiterjesztéséről, ha önmagunk megtisztításáról van szó, akkor nem tudjuk hogyan sírjunk. Úgy érezzük, mivel Isten gyermekei vagyunk, Isten majd gondunkat viseli. De Isten nem viseli gondunkat ezen a módon. Isten csak akkor viseli gondunkat, ha megadjuk Neki az esélyt, hogy a gondunkat viselje. Máskülönben, gondunkat viseli majd, de ezer éveket kell várnunk.

Tehetsz valami mást is, ha kisebb személyes összetűzések adódnak. Érezd, hogy ezek az ellentétek nem mások, mint nagyon súlyos terhek. Mikor elkezdődnek a konfliktusok, próbáld meg összegyűjteni őket, és készíts egy csomagot, azután egyszerűen csak dobd bele a transzcendentális képembe. Csak dobd bele. A te ellentéteidet, mások ellentéteit, minden konfliktust: csak dobd őket bele bátran, mint egy isteni katona. Gyűjtsd őket össze, és dobd őket bele. Miközben belehajítod, érezned kell, hogy valóban megszabadulsz tőlük. Ne érezd, hogy újra visszajöhetnek. Nem. Ha kész vagy beledobni, kész vagyok elvenni őket.

Kérdés: Milyen legyen a hozzáállásunk a versenyszellemmel kapcsolatban?

Sri Chinmoy: A spirituális életben a fejlődés kiemelkedő jelentőségű. Mindig meg fogjuk próbálni túlszárnyalni a képességeinket. Ha veszítünk valakivel szemben, az lényegtelen. A versenyek eredményeit a Legfelsőbb Lába elé helyezzük. Amíg megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból, még ha utolsók is vagyunk, éreznünk kell, hogy ez az, amit a Legfelsőbb akar tőlünk. De ha nem fejlődünk itt, a fizikai síkon, minden síkon, akkor nem próbálunk majd fejlődni a spirituális síkon. Azt fogjuk mondani: „Ó, mit tegyek? Hadd keljek fel hét órakor vagy nyolckor. Ha csak néha-néha meditálok, ki fogja látni vagy érezni a különbséget?” Tehát ha őszinték vagyunk, elkezdhetjük őszinteségünket a fizikaival, utána mehetünk a vitálishoz, az elméhez és a szívhez.

Ha az egység érzése megvan, akkor nem lehet szó versenyről. Nem szabad, hogy versenyszellemnek jelentkezzen, csak szabályok és előírások vannak. Két személy nem dobhat ugyanabban az időben. Valamilyen fegyelemnek lennie kell. Te és valaki más nem hajíthatjátok egyszerre a gerelyt. Rögtön utána fogod elhajítani, vagy ő fogja utánad. Ennek lesz eredménye. Sokkal messzebbre dobhatod, mint a másik személy. Tehát ez a fejlődésed. És az ő fejlődését ugyancsak látni fogod.