Kérdés: A lapunk neve Hinduism Today, amelyet dalban Önök annyira gyönyörűen előadtak. Az elején mi mindenkinek felteszünk egy kérdést. Azt kérdezzük: „Ön hindu?”

Sri Chinmoy: Ha az elmémet használom, akkor azt mondom, hindu vagyok. De a valóság bennem az én törekvésem, az Igazság iránti szeretetem, az Isten iránti szeretetem. Ezért nem vagyok sem hindu, sem keresztény; nem tartozom semmilyen valláshoz. Amikor teljes szívből törekszem, nem vagyok tagja egyetlen vallásnak sem; olyankor a világ polgára vagyok. Az Igazság keresője és Isten szeretője vagyok, és minden vallást sajátomnak tekintek.

Minden vallás olyan, mint egy otthon. Önök Hawaii-ban élnek, valaki más Kaliforniában él, én pedig New Yorkban. Az otthonuk Önöknek tökéletesen megfelel, és az én otthonom is tökéletesen megfelel nekem. De amikor imádkozunk és meditálunk, akkor elhagyjuk otthonunkat és ugyanabban a belső iskolában tanulunk. Ebben a belső iskolában jövünk össze, hogy imádkozzunk a kora reggeli órákban. Megnöveljük a törekvésünket, és látjuk, ahogy szívünk belső sírása magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Tanítónk nem más, mint az Abszolút Legfelsőbb Úr.

Hindu vagyok abban az értelemben, hogy a Ghose családban születtem. De amikor a törekvés világával foglalkozom, akkor nincs szükségem a vezetéknevemre; akkor csak Chinmoy vagyok. Hasonlóképpen, ha igazi spirituális életet kezdünk élni, akkor nincs szükségünk hinduizmusra vagy kereszténységre, vagy bármilyen más „izmusra”. Csak az egységünket terjesztjük ki folytonosan. Minden nap szívünk sírása és lelkünk mosolya erejével igyekszünk szolgálni Istent, a Teremtőt és Istent, a teremtést.

Ugyanakkor, tudnunk kell, hogy a hinduizmus nem egy ember-alkotta vallás, amely megköti és elvakítja az emberiséget, fölényt és korlátlan uralmat követelve; a hinduizmus az élet törvénytára. Számomra a hinduizmus az Isteniség Egység-Szív-Otthona. Ebben az Otthonban a Végtelenség szépsége minden pillanatban virágzik, a Halhatatlanság illata pedig a leghathatósabban és legkifejezőbben megáld minket. Számomra egy igazi hindu az, aki imádságosan állíthatja, hogy jött, élt, szeretett és valamivé vált. Eljött a világba, hogy felismerje az Abszolút Legfelsőbb Úr Abszolút Igazságát a Legfelsőbb Tetszése szerint. Csak azért élt, hogy Istennek az Ő tetszése szerint örömet szerezzen és beteljesítse Őt. Isten tetszése szerint szerette Istent, a Teremtőt, és szolgálta Istent, a teremtést. És Szeretett Legfelsőbb Urunk tökéletesen átadott eszközévé vált. Egy hindu élet azért születik meg, hogy minden pillanatban örömet szerezzen Istennek az Ő saját tetszése szerint.