I rész

SCA 32-42. 1993. december 19-én a Hinduism Today nemzetközi havilap szerkesztősége meghívta Sri Chinmoy-t, hogy látogassa meg és áldja meg Kauai-n, az egyik Hawaii szigeten lévő épületüket. Satguru Sivaya Subramuniyaswami és tanítványai szeretettel köszöntötték ásramjukban Sri Chinmoy-t és néhány tanítványát egy hagyományos pudzsával, és egy körúttal a gyönyörű vidékeken, amit egy különleges ebéd követett. Ezt követően a Hinduism Today főszerkesztője, a nagytiszteletű Sivasiva Palaniswami, a szervező szerkesztő, a nagytiszteletű Arumugaswami, és más vezető szerkesztők kérték ki Sri Chinmoy véleményét. Részletek következnek Sri Chinmoy-nak az ő lélekteljes kérdéseikre adott válaszaiból.

A Hinduism Today-nél tett látogatás

Sri Chinmoy: Önök mindenfelé elhinttették a fény magjait. Felajánlásuk megérinti az emberiség törekvésének szívét.

Szerkesztő: Higgye el, mi csak az Önhöz hasonló emberek miatt élünk és létezünk.

A Nagytiszteletű Palkaniswami röviden beszél a kiadványról, Sri Chinmoy tanítványai pedig előadják azt a dalt, melyet Sri Chinmoy szerzett a Hinduism Today számára.

Szerkesztő: Milyen csodálatos! Ez minden bizonnyal ötöst érdemel a szerkesztőségünkben. Szeretném, ha e nagyszerű ajándék szellemében mondana pár szót, ami segítene utat mutatni erőfeszítéseinknek. Az összes hindu rendnek van valamije — talán egy szemklinikája vagy egy iskolája a gyerekek vagy az árvák számára —, hogy kiegyenlítse szemlélődő szellemüket valami fizikai tevékenységgel. Ön nagyszerű példája a „visszaadásnak.” A Hinduism Today a mi hozzájárulásunk, és szeretnénk megtudni Öntől, hogyan csinálhatjuk jobban — mit szeretne Ön látni. Mit igényel a hindu szív és lélek mindannyiunktól?

Sri Chinmoy: Nem túlzás, az Önök Hinduism Today-e nem csak az ősi múlt legfelsőbb bölcsesség-fényét testesíti meg, hanem felfedi és ki is nyilvánítja az indiai Háromság: Brahma, Visnu és Siva – Brahma a Teremtő, Visnu a Fenntartó és Siva az Átalakító— végtelen Könyörületét, végtelen Törődését és végtelen Áldásait. Az indiai tanítás szerint az Úr Siva játssza a pusztító szerepét. Az én törekvés szívem szerint azonban ő sohasem pusztít el semmit; ő csak átalakít. Tudatlanság-éjszakánkat bölcsesség-fénnyé alakítja át. Nem csak a Háromság Áldásait, Könyörületét és Törődését látom és érzem, amikor a Hinduism Today-t olvasom, hanem az indiai kozmikus istenek és istennők áldásait is.

Sok-sok könyvet tanulmányoztam az évek során, melyeket tudósok, professzorok, Igazság-keresők és Isten-szeretők írtak, és még sokat fogok elolvasni és tanulmányozni, mielőtt az Örökkévalóság függönye mögé vonulok. Ezenfelül személyesen fel is ajánlottam egy picinyke csepp törekvést a hinduizmus végtelen óceánjához. Mindezen könyvek között azonban az Önök folyóirata példa nélkül álló. A „folyóirat” szót használom, de ez nem csak egy folyóirat. Ez nem csupán néhány nyomdafestékes papírlap. Ez nem olyasmi, amit csak azért olvasunk, hogy serkentse életerőnket, vagy hogy táplálja kíváncsiságunkat — egyáltalán nem! Az Önök Hinduism Today folyóirata egy isteni és fényűző lakoma, mely az egész törekvő emberiség Istenre éhes szívét táplálja.

Amikor a Hinduism Today-t olvasom, kétségkívül látom az indiai kozmikus istenek és istennők táncát, és hallom mennyei zenéjüket. Önök olyan rajongással, szeretettel és önodaadással és a legnagyobb alázattal ajánlják fel az indiai istenek és istennők legmagasztosabb látomását az egész világnak – ami feltétlenül a legnemesebb tulajdonság –, amire mi emberek valaha is törekedni merészelhetünk. Az Önök Hinduism Today-ük fantasztikus alázattal van elárasztva.

A számítógépek tudományos korában élünk. Szegény Védikus látnokoknak nem volt számítógépük; még csak nem is álmodhattak róla. A másik ok, amiért nagyra értékelem és csodálom a Hinduism Today-t az, hogy felajánlja az ősi Védikus látnokok tanait, de ultramodern módon teríti azt szét. A huszadik század egy más hozzáállást igényel, és Önök a legtökéletesebben egyesítik a csend belső világát a hang külső világával. Mindkét világot előtérbe hozzák, és egységben tartják.

Annyira örülök, hogy ez a folyóirat a világ oly sok részét meg fogja érinteni, és különösen Indiát, ahonnan a hinduizmus ered. A hinduizmusban az igazság-kereső és az Isten-kereső az összes teremtményt a sajátjának, teljesen a sajátjának tartja. Imája és meditációja erejénél fogva az egész világnak felajánlja az önmagát állandóan meghaladó Túlvilág Kinyilatkoztatás-Fényét és Nektár-Gyönyörét.

Hinduism Today, meghajlok a te mindent megvilágosító lelked előtt, meghajlok. Hinduism Today, meghajlok a te mindent szerető szíved előtt, meghajlok. Hinduism Today, meghajlok a te mindent szolgáló életed előtt, meghajlok.

Szerkesztő: Köszönjük, Guru. A szerkesztőség számos kérdést összeállított. Azt hiszem, mindenkinek van néhány kérdése.

Sri Chinmoy: Nagyon örülök, ha szolgálatukra lehetek. Semmi nem ad nekem nagyobb elégedettséget, minthogy más törekvő emberek szolgálatára legyek, mert a szívünkben állandóan együtt növekszünk, és a lelkünkben állandóan együtt ragyogunk.

Kérdés: A lapunk neve Hinduism Today, amelyet dalban Önök annyira gyönyörűen előadtak. Az elején mi mindenkinek felteszünk egy kérdést. Azt kérdezzük: „Ön hindu?”

Sri Chinmoy: Ha az elmémet használom, akkor azt mondom, hindu vagyok. De a valóság bennem az én törekvésem, az Igazság iránti szeretetem, az Isten iránti szeretetem. Ezért nem vagyok sem hindu, sem keresztény; nem tartozom semmilyen valláshoz. Amikor teljes szívből törekszem, nem vagyok tagja egyetlen vallásnak sem; olyankor a világ polgára vagyok. Az Igazság keresője és Isten szeretője vagyok, és minden vallást sajátomnak tekintek.

Minden vallás olyan, mint egy otthon. Önök Hawaii-ban élnek, valaki más Kaliforniában él, én pedig New Yorkban. Az otthonuk Önöknek tökéletesen megfelel, és az én otthonom is tökéletesen megfelel nekem. De amikor imádkozunk és meditálunk, akkor elhagyjuk otthonunkat és ugyanabban a belső iskolában tanulunk. Ebben a belső iskolában jövünk össze, hogy imádkozzunk a kora reggeli órákban. Megnöveljük a törekvésünket, és látjuk, ahogy szívünk belső sírása magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Tanítónk nem más, mint az Abszolút Legfelsőbb Úr.

Hindu vagyok abban az értelemben, hogy a Ghose családban születtem. De amikor a törekvés világával foglalkozom, akkor nincs szükségem a vezetéknevemre; akkor csak Chinmoy vagyok. Hasonlóképpen, ha igazi spirituális életet kezdünk élni, akkor nincs szükségünk hinduizmusra vagy kereszténységre, vagy bármilyen más „izmusra”. Csak az egységünket terjesztjük ki folytonosan. Minden nap szívünk sírása és lelkünk mosolya erejével igyekszünk szolgálni Istent, a Teremtőt és Istent, a teremtést.

Ugyanakkor, tudnunk kell, hogy a hinduizmus nem egy ember-alkotta vallás, amely megköti és elvakítja az emberiséget, fölényt és korlátlan uralmat követelve; a hinduizmus az élet törvénytára. Számomra a hinduizmus az Isteniség Egység-Szív-Otthona. Ebben az Otthonban a Végtelenség szépsége minden pillanatban virágzik, a Halhatatlanság illata pedig a leghathatósabban és legkifejezőbben megáld minket. Számomra egy igazi hindu az, aki imádságosan állíthatja, hogy jött, élt, szeretett és valamivé vált. Eljött a világba, hogy felismerje az Abszolút Legfelsőbb Úr Abszolút Igazságát a Legfelsőbb Tetszése szerint. Csak azért élt, hogy Istennek az Ő tetszése szerint örömet szerezzen és beteljesítse Őt. Isten tetszése szerint szerette Istent, a Teremtőt, és szolgálta Istent, a teremtést. És Szeretett Legfelsőbb Urunk tökéletesen átadott eszközévé vált. Egy hindu élet azért születik meg, hogy minden pillanatban örömet szerezzen Istennek az Ő saját tetszése szerint.

Kérdés: Az egyik dolog, amiről sokat beszél az írásaiban, az öntúlszárnyalás. Ashritával beszéltünk arról, hogy megdöntötte a téglahordó világrekordot, ami minden bizonnyal az öntúlszárnyalás példája volt. Azt mondta, hogy miután egy négy és fél kilós téglával negyven mérföldet sétált körbe egy pályán, az összeesés szélén volt. Aztán jött Ön, és a jelenléte, valamint néhány dolog, amit mondott, az öntúlszárnyalás állapotába juttatta őt. Mi az, amit csinál? Hogyan képes katalizálni egy személyt, vagy hogyan képes egy személy magát katalizálni abból a célból, hogy meghaladja azt, amit ő a megszokott korlátjainak vél?

Sri Chinmoy: Az öntúlszárnyalás nem csak lehetséges, hanem célszerű és megvalósítható is, feltéve, ha szívünk legmélyén őszintén érezzük, nem mi vagyunk a cselekvők, hanem Valaki más a Cselekvő. Ki ez a Valaki más? Ez a legmagasabb részünk, a mi Abszolút Legfelsőbb Urunk.

A mi Bhagavad Gítánkban, a Mennyei Énekben, az Úr Srí Krisna megtanította nekünk: nimitta mátram bhava szavjasacshin – „Válj pusztán egy eszközzé.” Ami engem illet, én azt mondom a tanítványaimnak, hogy soha, de soha ne gondolják azt, hogy ők a cselekvők, mert csak Isten a cselekvő. Minden pillanatban csak a hálájukat kellene Neki felajánlaniuk, mert Ő bennük és rajtuk keresztül cselekszik, hogy valami különlegeset tegyenek Érte.

Sok olyan bravúr van, melyeket Ashrita hajtott végre az elmúlt évek során, és ez messze meghaladja saját képzeletem szárnyalását is. Sikeres volt, mert fenntartás nélküli hite van bennem, nekem pedig fenntartás nélküli hitem van a Legfelsőbben, aki a tanítványaim Guruja, az én Gurum, mindenki Guruja. A tanítványaimnak mindig azt mondom: „Én nem vagyok a Gurutok. A földön és a Mennyben csak egy Guru van, és ez az Abszolút Legfelsőbb Úr. Ő a mi Örökkévalóságunk Mindene.”

Minden tanítványomnak azt mondom, hogy én olyan vagyok, mint az idősebb testvér a spirituális családunkban. Idősebb testvérként tudom, hol van az Atyánk. Feladatom az, hogy fiatalabb testvéreimet elvigyem az Atyához. Ekkor a szerepem véget ér, és a fiatalabbak közvetlenül kapcsolatban lesznek az Atyával. Belső felébredésem és felismerésem alapján elmondhatom, hogy jó sok éve imádkozom, sőt évszázadok óta. Tehát egy szemernyivel többet tudok a törekvésről és a felismerésről, mint Ashrita, és próbálok hitet teremteni benne, hogy jöjjön és kövessen engem az Atyához. Megpróbálom növelni a saját hitét önmagába, hogy lássa és érezze, hogy ő Isten páratlan módon választott eszköze.

Azért imádkozom Istenhez, hogy mindenkiben csak egy tulajdonságot hozzon előtérbe: a hitet, hogy ő Isten családjának különleges tagja, egy különleges életcéllal. Isten minden egyes személyen keresztül valami páratlan dolgot próbál kinyilvánítani. Isten nem akarja, hogy minden ember ugyanazt a feladatot hajtsa végre ezen a világon. Nem, sokféleséget akar az egységben. A fának egy törzse van, de sok ága, virága és gyümölcse.

Filozófiánk, amint azt oly kedvesen említette, az öntúlszárnyalás. Történetesen atléta vagyok. Tegyük fel, elértem egy bizonyos szintet, és nagyon büszke vagyok magamra. De abban a pillanatban, hogy körülnézek, látom, hogy valaki más könnyen le tud győzni engem. Tehát, ha belépünk a versengés világába, és megpróbáljuk legyőzni az egész világot, csalódásra leszünk ítélve. Talán ebben a pillanatban elsők vagyunk, de a következő pillanatban lesz valaki, aki legyőz minket. Tehát a versengés világában nincs béke; mindig van valaki, aki jobb. De ha csak magunkkal próbálunk versenyezni, és képesek vagyunk folyamatosan javítani saját színvonalunkat, akkor mindig boldogok vagyunk.

A spirituális életben is mindig megpróbálunk felülmúlni és meghaladni. Ha ma húsz dolgot csinálok rosszul, akkor holnap igyekszek csak tizenkilenc dolgot rosszul csinálni. Folyamatosan próbálom jobbá tenni magam, és ily módon óriási elégedettséget fogok érezni. Nem versenyzek mással, csak magammal. Így tudom érezni, hogy tökéletességre teszek szert. A mai tökéletesség ugyanakkor a holnapi magasabb rendű tökéletességnek csak a kiindulópontja.

Kérdés: Úgy tudom, hogy egy ideig a Sri Aurobindo Ásramban élt. Engem nagyon lenyűgöz, hogy az Ásram összes tagja minden életkorban nemi kapcsolat nélkül él. Még ha házasok is, akkor is gyakorolják a brahmacsárját, vagyis az önmegtartóztatást. Észrevettem, hogy sok hívének nincs gyermeke. Kíváncsi vagyok, hogyan igazítja útba, vagy ösztönzi őket, vagy beszél a házasságon belüli brahmacsarjának e témájáról.

Kérdés: Úgy tudom, hogy egy ideig a Sri Aurobindo Ásramban élt. Engem nagyon lenyűgöz, hogy az Ásram összes tagja minden életkorban nemi kapcsolat nélkül él. Még ha házasok is, akkor is gyakorolják a brahmacsárját, vagyis az önmegtartóztatást. Észrevettem, hogy sok hívének nincs gyermeke. Kíváncsi vagyok, hogyan igazítja útba, vagy ösztönzi őket, vagy beszél a házasságon belüli brahmacsarjának e témájáról.

Sri Chinmoy: Ez mind a belső világban szerzett személyes tapasztalatomon alapul, amely az imámból és a meditációmból nőtt ki. Minden spirituális Mester teljes mértékben az adéstól, azaz az isteni parancstól függ. 32 éves koromban Legfelsőbb Uram megparancsolta, hogy jöjjek Amerikába, és legyek az itteni keresők hasznára. Tanítványaim többsége nem házas. Megkérdezem tőlük, mit akarnak az élettől: örömet vagy élvezetet. Nagy különbség van a kettő között. Az élvezet-életet mindig csalódottság követi, a csalódottságot pedig romlás. Ha egyszer valóban csalódottak vagyunk, a romlásunk küszöbön áll. De ha imáinkból és meditációnkból már egy szemernyi boldogságot is kapunk, akkor belső lényünk azonnal a fény és a gyönyör tengerében úszik. Meditációnk során, ha öt másodpercre futólag megpillanthatjuk az isteni fényt, akkor egész nap a Végtelenség egén repülünk és az öröm tengerében úszunk.

Azt mondom a tanítványaimnak: „Nem érintettem meg a lábatokat, és nem könyörögtem, hogy csatlakozzatok az utunkhoz. Nem. Valamit láttatok és éreztetek bennem, és én is láttam és éreztem valamit bennetek. Ez nem volt egyoldalú – nem, nem, nem! Valódi belső éhséget éreztem bennetek, ti pedig valódi idősebb testvért éreztetek meg bennem, aki a legnagyobb szeretetet és könyörületet nyilvánítja ki felétek. Egyszer régen a tudatlanság élvezeteiben hemperegtetek, de most törekedtek, és tudatosan sóvárogtok a fényre. Tehát az egyetlen dolog, amely valóban kielégít és beteljesít titeket, az a belső öröm, amelyet az imától és a meditációtól kaptok.”

Tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt, mielőtt az utunkra jött, néhány tanítványom kábítószereket szedett. Miután megláttak, amikor beszédeket tartottam vagy kérdésekre válaszoltam vagy meditáltam velük, feladták kábítószeres életüket, mert rájöttek, hogy ez az étel nem táplálja őket többé. Valami mást akartak. Az egy- vagy kétéves gyerek ételként sarat és agyagot fog a szájába bevenni. Bármit is lát maga körül, azt meg fogja enni. Anyja megszidja, és megtanítja neki, hogy igazi ételt kell ennie. Aztán, amikor a gyerek felnő, csak valódi ételt akar majd enni. Pontosan ugyanígy, amikor elkezdünk spirituális életet élni, abbahagyjuk az élvezet-élet sarának és agyagjának az evését, és csak az isteni öröm belső nektárját fogjuk inni.

Minden másodpercben mehetünk magasabbra vagy mehetünk alacsonyabbra, attól függően, hogy mit látunk, csinálunk és mivel azonosulunk. Sok indiai étterembe járok, és fűszeres ételeket eszek ott; ez talán tetszik a bennem lévő emberinek. De a mai étel az isteninek okozott bennem rendkívüli örömet, mert annyira szattvikus volt. A mai ételtől valódi, isteni táplálékot kaptam, nem csak azért, mert az étel annyira tiszta volt, hanem azért is, mert Gurudévával vagyok itt és az ő legkedvesebb híveivel. Más indiai éttermekben nem hallom a Védikus énekeket; ehelyett rock and roll-t vagy más istentelen zenét hallgathatok. Próbálok enni, de az ottani alacsonyabb vitális erők és rossz rezgések megpróbálnak lehúzni, tehát állandóan tűkön ülök. De itt nem kell aggódnom, mert ki fog kit lehúzni? Éppen ellenkezőleg, itt csak felemeljük egymást.

Szerkesztő: Finoman azt mondja, úgy érzi, hogy a brahmacsárja fontos a spiritualitáshoz?

Sri Chinmoy: Teljesen, de egyeseknél nem várhatom el, hogy ez azonnal megtörténjen. Ha valaki középiskolás szinten tanul, akkor nem várhatom el, hogy hirtelen megszerezze a diplomát. Másrészt ez a huszadik század, és megpróbálok gyakorlatias lenni a tanítványaimmal. Házas embereknek azt mondom: „Ne próbáljátok máról holnapra feladni a nemi életet. Lassan és biztosan csökkentsétek fizikai, földi éhségeteket.”

Másfelöl, vannak olyanok, akik készek a spirituális életükben nagyon gyorsan futni. Talán spirituális családba születtek, és szüleik, idősebb testvéreik már gyakorolják a spiritualitást, tehát megvan ez a hátterük. Azok az emberek, akik már felébredtek, nagyon is készek betartani a szexuálisan önmegtartóztató élet szigorú fegyelmét. Azt mondom nekik: „Rajtatok múlik, milyen gyorsan akartok futni az Örökkévalóság Útján. Ha égtek a vágytól, hogy a leggyorsabban haladjatok, ha szomjazzátok a fényt, akkor meg kell tennetek azokat a dolgokat, amelyek feltétlenül szükségesek a sebességetek növeléséhez.”

Szerkesztő: Mik ezek a dolgok?

Sri Chinmoy: A filozófiánk:

Asato ma sad gamaya
tamaso ma jyotir gamaya
mrityor ma amritam gamaya

Vezess engem a valótlanból a Valóba.
Vezess engem a sötétségből a Fénybe.
Vezess engem a halálból a Halhatatlanságba.

Egyénként tudom, mi köt meg engem, ön is tudja mi köti meg önt, ő is tudja, mi köti meg őt. Nevezhetjük ezt kísértésnek vagy tudatlanságnak vagy valami másnak, de az különféle módon mutatkozik meg. Az, ami akadályozza az egyik személyt a fejlődésben, más mint az, ami valaki mást akadályoz a fejlődésben. Valaki féltékenységtől szenved; valaki más bizonytalanságtól vagy tisztátalanságtól szenved. De bármi is legyen a problémánk, mindig megtalálhatjuk a megoldást, ha átadjuk a problémát Istennek, a belső Vezetőnknek.

Tegyük fel, valaki tisztátalanságtól szenved. Azt mondom ennek a személynek: „Gondolj magadra hat vagy hét éves gyerekként. Kimentél és a sárban játszottál, és most az egész tested piszkos a kosztól és agyagtól. De tudod, hogy van valaki, aki azonnal ismét meg tud téged tisztítani, és ez a te anyád. Tehát odafutsz anyádhoz, és ő megtisztít téged.” Amikor egy gyerek az anyjához fut, nem szégyelli magát vagy nem érzi magát kínosan. Csak hozzá megy, és azonnal megtisztul.

Hasonlóképpen, függetlenül attól, mennyi tisztátalan vagy istentelen dolgot tettünk, mindig van egy Személy, akihez mehetünk, hogy megtisztítson, és ez Isten, a mi Szeretett Legfelsőbb Urunk. Ő mindig készen áll, hogy segítsen nekünk, mert ez az Ő szent kötelessége. Isten soha nem lehet elégedett, ha gyermeke, választott gyermeke, piszkos és mocskos. Tehát, ha valami rosszat tettem, akkor a megfelelő Személyhez megyek, hogy megmentsen, és Isten azonnal megtisztít. Ha egy anya látja, hogy fia valami rosszat tett, azonnal és titokban helyrehozza, mert azt akarja, hogy a szomszédok azt mondják: „Ó, ő nagyon kedves fiú!”

Megpróbálunk elrejtőzni Isten elől, de hogyan lehet elrejtőzni valaki elől, aki mindenütt jelenvaló? Isten annyira szeretetteljes és együttérző, de próbálja ezt eltitkolni. Így játssza Kozmikus Játékát. De tudnunk kell, hogy Isten minden pillanatban megpróbál tökéletesíteni minket. Ezt a feladatot vállalta Magára. Soha, soha nem lehetünk méltók Isten Könyörületére, de Ő elfogadta a kihívást. Nem mi hívtuk ki Istent az erőpróbára; Isten hívta ki Önmagát. A mi feladatunk csak az, hogy fenntartás nélküli hitünk legyen Benne, valamint hálánk és átadásunk.

Mindnyájan imádkozunk – ön és én, és mindenki. Lehet-e jobb, felemelőbb, megvilágosítóbb vagy beteljesítőbb ima, mint a „Legyen meg a Te Akaratod”? Ez az ima megérinti a legfelső magasságokat. A béke akkor kezdődik, amikor az elvárás véget ér. Ha szívességet teszek neked, akkor azonnal egy szívességre számítok cserébe. És ha nem viszonzod, elkezdek hibát keresni benned. De amikor Istenhez imádkozunk, imánknak feltétel nélkülinek kell lennie. Ez a feltétel nélküli érzés ment meg minket. Azt mondom a tanítványaimnak, hogy kora reggel szent kötelességük imádkozni és meditálni, de utána Istenre kell hagyniuk, hogy azt tegye, amit a legjobbnak érez, mert tudja, mire van szükségünk a leggyorsabb fejlődéshez.

Mondjuk, hogy egy gyerek egy pénzérmét talál az úton, és az apjához rohan, hogy odaadja neki. Az egyetlen tulajdona ez az egy pénzdarab, de boldogan odaadja az apjának. Szóval mit fog tenni az apa? Az apa tudja, hogy ezzel az érmével a gyermeke vásárolhatott volna valamit, vagy elrejthette volna, mint egy fösvény. De boldogan és vidáman odaadta az apjának, mert nagyon szereti az apját és nagy hite van benne. Az apa annyira elégedett a gyermekével, hogy tíz dollárt ad a gyereknek. Mivel a gyerek a megfelelő emberhez jött, sokkal többet kapott, mint amennyit egyébként kapott volna.

Amikor lélektelien, szeretettel és feltétel nélkül ajánljuk fel az imánkat, akkor végtelenül többet kapunk, mint amennyit valaha is el tudunk képzelni. Imánknak azonban feltétel nélkülinek kell lennie. A helyes dolgot fogjuk tenni, de bármiféle elvárás nélkül. Tanítványaimnak azt mondom: „Miért kell elvárnotok? Koldusok vagytok? Ha tudjátok, hogy Atyátok teljesen értetek van, és ha Atyátokat teljesen sajátotoknak tartjátok, teljesen a sajátotoknak, akkor hogyan lehet nem hinni abban, hogy Ő meg fogja adni, amire csak szükségetek van?” Egy kisgyerek csak azt tudja, hogyan kell sírni. Ha éhes, sír, és az anyja hozzáfut, bárhol is van. A gyerek nem használja a „tej” kifejezést; név szerint nem kér semmit sem. Az ő dolga csak az, hogy sírjon. Ekkor az anyja fut a tejjel, mert tudja, mire van szüksége.

Hasonlóképpen, csak Istent kell sírva kérnünk, hogy tegyen minket az Ő jó eszközévé. Imánkban azt fogjuk mondani: „A Lábadnál vagyok. Tegyél csupáncsak egy jó eszközzé.” Annak érdekében, hogy jó eszközzé tegyen engem, Isten kétségtelenül egyszerűvé, őszintévé, tisztává és önodaadóvá fog tenni. Hogyan tudok az Ő jó eszköze lenni, ha nem rendelkezem ezekkel a tulajdonságokkal? De ezeket a jó tulajdonságokat nem kell külön említenem – egyáltalán nem! Én csak sírni fogok, hogy az Ö jó eszközévé váljak, és azokat a dolgokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy jó eszközzé váljak, Isten minden bizonnyal megadja nekem.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy létezik egy olyan dolog, hogy Isten választott Órája. Elültetjük a magot, és azonnal várjuk a fát, de ez időbe telik. Hagynunk kell, hogy a mag kicsírázzon. Először apró csemetévé kell nőnie, mielőtt hatalmas banyán fává válik. A spirituális keresők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy azonnali eredményt várnak el. De tudnunk kell, hogy minden időbe telik. Olyan, mintha bekapcsolnánk a kályha lángját. Folytathatjuk a fogantyú elfordítását, de amíg az el nem ér egy bizonyos pontot, nincs láng. Tehát, azt mondom a tanítványaimnak, hogy meg kell várniuk Isten választott Óráját. Ez az Óra csak akkor jön el, amikor Isten megadja nekünk a képességet. Én imádkozni fogok, de Ő csak az Ő választott Órájában fogja beteljesíteni Önmagát bennem és rajtam keresztül.

Mindannyian kívánjuk és akarjuk a szabadságot. Ez nem Caesar vagy Napóleon szabadsága, akik meg akarták hódítani a világot, hanem Jézus Krisztus vagy az Úr Krisna vagy az Úr Buddha szabadsága, akik csak szeretni és szolgálni akarták a világot. Mi egység-szabadsággal próbálunk rendelkezni. Azt kell éreznünk, hogy az egész világ a miénk, hogy a világ szerves részei vagyunk, és arra rendeltettünk, hogy a világot szolgáljuk. Ha ez az érzésünk, és ha lélektelien és feltétel nélkül imádkozunk Istenhez, akkor feltétlenül az Ő jó és tökéletes eszközeivé válunk.

Szerkesztő: Szeretnénk kérni, hogy adjon tanácsot az átlagembernek vagy olyan valakinek, aki éppen ismerkedik a meditációval, hogyan teheti azt élete szervesebb részévé.

Sri Chinmoy: Az ima az egyik út, a meditáció pedig a másik út. Keleten, Indiában a meditáció az emberek eleven létezésének szerves része, míg az ima a Nyugaton élő emberek eleven létezésének szerves része. Amikor imádkozunk, akkor Istenhez beszélünk; amikor pedig meditálunk, Istent hallgatjuk. Nyugaton az emberek könnyen beszélnek Istennel, ám a meditációt nehezebbnek találják. A meditáció során Isten belénk lép, és eláraszt minket a Békéjével, Fényével, Üdvösségével. De ha nehéz megéreznünk Isten Jelenlétét, akkor imával kell kezdenünk. Ha nehéznek találjuk azt, hogy meghallgassuk Istent, akkor az Istennel való beszélgetéssel kell kezdenünk. Ha egyszer megteremtettük az összeköttetést, akkor kétoldalú beszélgetésbe is bocsátkozhatunk.

Ha felmegyünk és imáinkkal kopogtatunk Isten Ajtaján, akkor Ő kétségtelenül le fog jönni az Áldásaival, Szeretetével és Együttérzésével. Mihelyt elkezdjük érezni az Áldásait, Szeretetét és Együttérzését az életünkben, azonnal képesek leszünk belépni a meditációba, anélkül, hogy először imádkoznánk. De egyesek még az imát is nehéznek találják. Ezeknek az embereknek a dzsapával kell kezdeniük. Ha szeretik Sivát, akkor azt kántálják, hogy „Siva, Siva, Siva”. Vagy ismételgethetik a „Supreme”-ot² . Miután néhány százszor így tettek, meglátják majd, mennyi előnyre tesznek szert.

Ha a dzsapa túl nehéz, a keresőknek azzal kell tölteniük az idejüket, hogy olyan emberekkel érintkezzenek, akik képesek dzsapát végezni, akik tudnak imádkozni, akik tudnak meditálni. Ha ők maguk nem tudják ezt megtenni, akkor jöjjenek például ide, és csak üljenek Gurudéva lábához. Az emberek bárhol elkezdhetik, ahol csak akarják, saját szintjüknek megfelelően. Ha a dzsapa való nekik, akkor Gurudeva azt tanácsolja majd nekik, hogy csinálják a dzsapát. Ha készen állnak az imára, akkor megtanítja nekik, hogyan imádkozzanak. Óvodai tanfolyamot ugyanúgy képes tanítani, mint egyetemit.

Ha valaki közvetlenül hozzá akar fogni a meditációnak anélkül, hogy először dzsapával vagy imával kezdené, akkor tudnia kell, hogy a létrán három fok van: a koncentráció, a meditáció és a kontempláció. Ha valakinek nagyon nehéz meditálnia [Sri Chinmoy bemutatja a meditációt], akkor kezdje koncentrálni [Sri Chinmoy bemutatja a koncentrációt]. A legtöbb ember nem tud jól meditálni, mert nemkívánatos és nem inspiráló gondolatok merülnek fel az elméjében. Arra gondolunk, mit ettünk tegnap reggelire, vagy mit fogunk holnap enni. A koncentráció olyan, mint egy csupasz kard, amely nem enged minket eltéríteni. Kövezzük ki hát az utat a koncentrációval. A koncentráció során nem engedjük, hogy egy parányi gondolat is – akár jó, akár rossz – eszünkbe jusson. Valaki kopogtat az elménk ajtaján, de nem tudjuk, hogy jó gondolat-e vagy rossz gondolat, barát-e vagy ellenség. Tehát a legjobb dolog, ha elreteszelve tartjuk az ajtót.

Amikor látjuk, hogy még egy szemernyi gondolat sincs, amely próbálna bejutni, amikor az őszinteségünkre támaszkodva átmegyünk saját vizsgánkon, akkor készen állunk a meditációra. Végül, ha előrehaladottak vagyunk, egy idő múlva eljutunk a kontemplációba. A kontempláció során az isteni szerető és a Legfelsőbb Szeretett Úr egyek. Megfigyeljük a Legmagasabbunkat, és ugyanakkor mi vagyunk saját Legmagasabbunk is, aki megfigyeli önmagát. Ebben a pillanatban én vagyok az Isten-szerető és Szerelmem közvetlenül előttem van. A következő pillanatban megváltoztatjuk a szerepeket, és Ő lesz a szerető, míg én a Szeretett vagyok [Sri Chinmoy bemutatja a kontemplációt].

Kérdés: Szeretnénk egy kicsit többet hallani arról, hogy mi alapján döntött úgy, hogy eljön Nyugatra.

Sri Chinmoy: Számomra nincs India, sem Amerika, sem Európa; csak Isten Háza, Isten Kastélya, Isten Palotája létezik. Egyik pillanatban Isten arra kér, hogy maradjak és dolgozzak Házának egy adott szobájában, amelyet Amerikának hívnak. A következő pillanatban könnyen mondhatja azt, hogy menjek és dolgozzak egy másik szobában, amelyet Indiának hívnak. Az utána következő pillanatban megparancsolhatja, hogy menjek és dolgozzak Angliában vagy Németországban vagy más helyen. Feladatom az, hogy minden pillanatban vidáman, készségesen és szívesen fogadjam el a Parancsát. Csak az a feladatom, hogy a Lábainál legyek, és feltétel nélkül átadjam Neki a létezésemet.

Nem azért engedelmeskedek Istennek, mert attól félek, hogy megbüntet, ha engedetlen vagyok. Nem, azért hallgatok Isten Parancsaira, mert szeretem Istent. Szeretet-aspektusa úgy vonz Maga felé, mint egy mágnes. Ha Isten arra kér, hogy menjek valahova dolgozni Érte, akkor szeretetből megyek. Számomra Isten azért Isten, mert Ő teljes Szeretet, és nem azért, mert teljes Hatalom. Isten Hatalom-aspektusa nem varázsol el engem. Mi lehet hatalmasabb, mint maga a Szeretet? Az emberek mindig a hatalmat tartják fontosnak. De amikor elfogadjuk a spirituális életet, rájövünk, hogy a szeretet hatalma az, amire szükségünk van.

Tehát számomra nincs India és nincs Amerika. Számomra csak egy dolog létezik: Isten Parancsa. Amikor imádkozom és meditálok, a szívem legmélyebb zugaiban megkapom ezt a Parancsot vagy Üzenetet. Aztán boldogan, vidáman, készségesen és ami a legfontosabb, feltétel nélkül megpróbálok szolgálatára lenni Legfelsőbb Uramnak. Csak akkor, ha feltétel nélkül szolgáljuk Istent, teljesedhetünk be valóban. Nem számít, hogy mink van, nem számít, mivé fejlődünk, nem számít, mivé válunk, soha nem lehetünk elégedettek, hacsak és amíg nem vagyunk képesek szeretni Istent és feltétel nélkül szolgálni Istent.

Önök fizikailag Hawaiiban vannak, de Isten azt kéri, hogy innen szolgálják az egész világot. Az én esetemben is, én fizikailag New York-ban vagyok; de szellemileg, törekvésem folytán nem korlátozódom New York-ra. A törekvés mindenhova elvisz. Amikor a törekvés világában élünk, akkor mindenhol vagyunk. De amikor a vágy világában élünk, akkor sehol sem vagyunk, mert a vágy mindig megköt és korlátoz minket.

Amikor születtem, akkor az én egész világom az apám és az anyám volt. Aztán, amikor egy kicsit idősebb lettem, az apró falum volt az egész világom. Aztán a városom, a tartományom és az országom vált az egész világommá. Minden alkalommal, amikor egyre tudatosabbá váltam vagy fejlődtem, a tudatom kibővült. Ha most azt kérdezi tőlem: „Hol él?”, a bennem lévő emberi azt fogja mondani: „New Yorkban élek.” De a bennem lévő isteni ezt mondja: „Nem, a törekvő emberiség szívében élek. Az igazi otthonom a spirituális testvéreim szívében van, éppúgy, ahogyan ők is a szívemben élnek.”

Kérdés: Jamaica-ban, Queens-ben a lelkek egy nagyon különleges csoportját gyűjtötte maga köré. Egy dolog mindig lenyűgöz bennünket: mindenki, akivel a tanítványai közül találkozunk, teljes mértékben elkötelezett a spirituális élet iránt. Ez csodálatos változás ahhoz a fél-komolysághoz képest, melyet más csoportokban látunk. Hogyan látja a törekvő keresők eme kis szigetét, amely ön körül összegyűlt? Önállóan élnek, de a közelben is, bár nem az ön ásramjában vagy otthonában. Nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen csoport.

Sri Chinmoy: Ez nagyon kedves öntől. Ha a világ jobb polgáraivá akarunk válni, úgy érezzük, hogy együtt kell növekednünk. Tanítványaim spirituális apjukként fogadtak el engem, én pedig spirituális gyermekeimként fogadtam el őket, tehát együvé tartozunk. Feltétlenül hiszem, hogy a tanítványaim készségesek és lelkesek együtt járni, menetelni és futni velem az Örökkévalóság Útján. Másfelöl hisznek abban, hogy képes leszek nekik segíteni, irányítani őket és elvezetni az elrendelt Partra. Tehát minden a kölcsönös hiten alapszik.

Odaadom nekik, ami vagyok és amim van. Ők is odaadják nekem, amik ők és amijük van. Így vagyok velük egyénileg és együttesen – nem csak Jamaica-ban, hanem a világ különféle részein. Egyetlen dolgot mondok nekik: mindig a jó dolgokat lássák másokban, és próbálják ezeket megnövelni. Ha fontosnak tartom a hajnalt, amely kora reggel virrad fel, akkor az egész tudatomat el fogja árasztani a fény. Másrészt, ha a hajnal előtti sötétségre akarok gondolni, akkor az elmémet be fogja borítani a sötétség.

A tanítványaimnak mindig azt mondom, hogy lássák az élet pozitív aspektusát, és ne a negatívat. Azt mondom nekik, hogy szeressenek másokat, és ne csak a saját jó tulajdonságaikat próbálják előtérbe hozni, hanem mások jó tulajdonságait is. Azt mondom: „Ha látjátok, hogy valakinek két jó és egy rossz tulajdonsága van, értékeljétek és csodáljátok őt a jó tulajdonságai miatt. Akkor maga fogja elszégyelleni magát, hogy az a rossz tulajdonsága van, és megpróbál megszabadulni tőle. De ha mentek, és azt mondjátok neki: „Ó, ez a rossz tulajdonságod van”, akkor nem fog megváltozni. Csak az ellenségévé teszitek magatokat.”

Kérdés: Van lehetősége a tanítványainak, hogy személyesen elmenjenek az otthonába?

Sri Chinmoy: Jöhetnek személyesen hozzám rövid beszélgetésekre, az otthonomba is, és a teniszpályánkra is, ahol van egy különálló helyiségem. Szenvedélyes teniszező vagyok, és megengedem a tanítványaimnak, hogy ott teniszezzenek, mert a tenisz üzenete: „szeress és szolgálj³ . A tenisz nulláról indul, majd az adogatással folytatódik. Ha jól adogatunk, akkor kapunk egy pontot. Hasonlóképpen, ha szeretjük a Legfelsőbbet, az emberiségben pedig szolgáljuk a Legfelsőbbet, akkor teljesen a helyes dolgot csináljuk.

Tanítványaim sokszor kértek tőlem találkozót elbeszélgetésre, és én meg is adtam nekik. De nagyon gyakran a beszélgetés tervezett napján, kora reggel azt tapasztalják, hogy a problémájuk megoldódott, tehát a beszélgetésre már nincs szükség. Sokszor előfordult, hogy nem kellett beszélgetés miatt találkoznunk a kijelölt órában, mert a tanítvány problémái belsőleg már megoldódtak.

Alig két héttel ezelőtt öt tanítványom szülei meghaltak, és a tanítványok eljöttek hozzám vigasztalásért. Egyénileg jöttek, és leültek előttem imádkozni és meditálni. A legnagyobb szeretettel és részvéttel azt mondtam nekik: „Az élet és a halál két szoba egymás mellett. Ezt a szobát, ahol fizikailag és mentálisan aktívak vagyunk, életnek hívjuk. Itt tartózkodunk napközben. Majd este a másik szobába megyünk pihenni. Ha imádkoztok és meditáltok, látni fogjátok az ajtót, amely összeköti a két szobát.

Jelenleg nem tudtok bemenni a másik szobába, de van Valaki, aki oda tud menni, és ez Isten. Kérlek, imádkozzatok Hozzá, hogy a legáldástelibben tegye meg anyátok és apátok számára, amire szükségük van. Isten biztosan meghallgatja az imátokat. Isten teremtette meg anyátokat és apátokat, és teljes mértékben Ő felelős értük. Az Ő Kötelessége, hogy vigyázzon rájuk; egyetlen feladatotok az, hogy imádkozzatok Hozzá belső Útmutatásáért.

Imádkozzunk tehát együtt, és adjunk hálát Legfelsőbb Urunknak, hogy hatvan vagy hetven évig a nappaliban, azaz az élet szobájában tartotta az apátokat és anyátokat. Most ugyanaz a Szeretett Legfelsőbb Úr megkérte apátokat és anyátokat, hogy tegyen valamit Érte a másik szobában. Jelenleg nincs szabad bejárásotok ebbe a szobába, de imátok Istenhez megy, és ő áldástelien megtesz mindent, amire az apátoknak és anyátoknak szüksége van.” Így vigasztaltam őket.

Kérdés: Miért van az, hogy manapság olyan ritkán mond beszédet?

Sri Chinmoy: Az évek során annyit beszéltem; egyfolytában járt a szám! Több mint 900 könyvet írtam, és sok a beszédjeimre épült. De most úgy érzem, hogy a csendes meditáció a legjobb megközelítés, mert a csendes meditációm eredménye rendkívül gyümölcsöző. Azonkívül, az emberek sem tudnak meditálni megszakítás nélkül két órán keresztül, ezért játszok lélekteli és imádságteli zenét is. Amikor csendben meditálok és néhány hangszeren játszok, úgy érzem, hogy a közönség soraiban az emberek arca szó szerint ragyog.

Szerkesztő: A Chicagói Vallások Világparlamentjében az Ön csendje hangosabban beszélt, mint az összes többi felszólaló.

Sri Chinmoy: Higgye el, az ottani szervezők legalább hét-nyolc alkalommal kértek, hogy mondjak néhány szót, de nem akartam. Indiában nagyon sokat írtam Szvámi Vivékánandáról, és könnyen beszélhettem volna róla. De ehelyett harminckilenc békekoncertet adtam annak a harminckilenc évnek a tiszteletére, amikor fizikailag a földön volt. A csend végtelenül eredményesebb, mint a külső beszéd.

Szerkesztő: Miért van az, hogy Hawaii-n az emberek képesek voltak arra kényszeríteni önt, hogy beszéljen, de a chicagóiak nem? A Hawaii Egyetemen Manoa Campus-án a közelmúltban tartott koncertjét követően, mielőtt a Matsunaga Béke Intézet békedíjjal tüntette volna ki, előadást tartott.

Sri Chinmoy: Néha előfordul, hogy ki vagyok szolgáltatva a tanítványaim személyének azon ígéretek miatt, amit a szervezőknek tettek. Különben csendben megkaphattam volna a díjat, és csendben felajánlhattam volna a hálámat. De amikor a tanítványaim megígérik, hogy beszélni fogok, vagy amikor az emberek egy bizonyos módon közelítenek meg és készületlenül találnak, akkor kinyitom a nagy szám és azt mondom: „Igen, beszélni fogok.” Aztán utána nem örülök, mert tudom, hogy a közönség sokkal többet nyert volna a csendemből.

Amikor valaki beszél, úgy érzi, hogy jobb ember, mint a hallgatói. Az az érzése, hogy „Rendelkezem minden bölcsességgel, és ti azért jöttetek ide, hogy kapjatok egy szemernyit. Ha nem hallgattok rám, a tudatlanság-éjszakában maradtok.” Amikor valaki előadást tart, magasabb rendűnek érzi magát. Soha nem gondol arra, hogy a közönség nagy szívességet tesz neki azzal, hogy előtérbe hozza a jó tulajdonságait. Elméletben a tanár azt állítja, hogy akkor is tanul, amikor tanít. Gondolatainak hátterében azonban a tanár azt gondolja, hogy csak a nagyobb tudását osztja meg a tanulókkal. Azt gondolja, hogy a hallgatói koldusok, és ő ad meg nekik mindent.

Másfelöl, amikor egy tanító a tanítványaival meditál, akkor sem ő, sem a tanítványai nem érzik úgy, hogy a tanítványok koldusok. A tanító felemeli a tanítványait, és a tanítványai is felemelik őt. A csendes meditációban ki fogja megmondani, ki a magasabb és ki az alacsonyabb rendű? Ez egy egység-család. Amikor az apa sétál az utcán, és a kicsi gyermeke követi őt, az apa nem gondolja ezt: „Ó, te kisfiú vagy. Mit csinálsz itt? Ne gyere velem!” Nem, az apa olyan boldog és büszke, hogy a kicsi gyermeke követi őt. És a gyerek nem fél az apja magasságától vagy erejétől, mert tudja, hogy egy nap felnő, és ugyanolyan magas és erős lesz, mint az apja.

Ha önnek a törekvése erősebb, mint az enyém, sebaj. Ha egy csepp törekvésem van, felajánlom azt az óceánnak. Ha önnek tíz, húsz vagy száz cseppje van, akkor ön is az óceánba önti őket. Amikor egy csepp az óceánba kerül, elveszíti azonosságát és eggyé válik a végtelen óceánnal. A mi esetünkben is, amikor ön felajánlja a cseppjeit és én is felajánlom az enyémet, mindketten a törekvés óceánjának részévé válunk.

Kérdés: Gondolja, hogy az Indiában található nagycsalád, ahol az apák, anyák, nagynénik és nagybácsik mind együtt élnek, stabilabb társadalmat hozhatna létre Nyugaton?

Sri Chinmoy: Ez teljesen az egyes családtagok tudatától függ. Ugyanakkor, valami alkalmazható a világ egy bizonyos részén, míg valahol máshol egyáltalán nem alkalmazható. A nyugati társadalom létrejöttének módja miatt úgy érzem, Amerikában nincs szükség a nagycsaládra. Amerikának a maga módján kell növekednie azáltal, hogy több szeretetet ápol. Az indiai társadalomban a családtagok együtt élnek és együtt nőnek; van egy összetartozás. De Amerikában a szabadság érzése mindig elviszi a családtagokat. Először a család négy tagja él együtt, majd a gyerekek távozásakor a család három és két tagú lesz. Időnként a fennmaradó két tag pedig szépen elválik. Nem elégedettek azzal, amijük van és nem elégedettek magukkal sem. A szétválástól próbálnak örömöt kapni, de csak az egységben van öröm. Egyenként, minden családtagról azt mondják: „Ő nem áll közel hozzám; ő nem áll közel hozzám.” Végül eljutnak arra a pontra, ahol senki nincs az életükben.

Nem azt mondom, hogy az indiaiak elégedettek lennének a kiterjedt családdal – egyáltalán nem. De a szív tulajdonságai Indiában általában dominánsabbak, mint Nyugaton. Az indiaiak sok baklövést követnek el, de ugyanakkor megpróbálják azt éreztetni magukkal, hogy egy családhoz tartoznak. Amerikában, amikor az apa nyolcvan vagy kilencven éves lesz, a fiának semmi teendője sincs vele. A fia dolga mondjuk hetente egyszer meglátogatni az apját, de azon a napon moziba megy vagy piknikezni. Indiában, bármennyire is rossz az apa, a fia úgy érzi, hogy szent kötelessége, hogy gondját viselje. Még ha a gyerekek a legszegényebbeknél is szegényebbek, képességeiknek megfelelően mindig gondoskodni fognak a szüleikről.

A szülők olyan sok éven át mindent megadnak gyermekeiknek, amijük van. Gyermekeiket elárasztják gyengédségükkel és segítenek nekik egyetemre menni. Ha gyermekeik mára naggyá váltak, az azért van, mert a szülők segítették őket naggyá válni. De viszonzásul a gyerekek gyakran a közömbösségüket adják a szüleiknek. A szülőket otthonba küldik, a gyermekek pedig élik a maguk életét.

Testünk, vitálisunk, elménk, szívünk és lelkünk van. Ha ma lemondok a testemről, ha holnap lemondok a vitálisomról, holnapután lemondok az elmémről, akkor mim marad? Ha fáj a karom, leamputálom a karomat? Akkor utána semmim sem lesz! A Nyugati világ ezt csinálja: levág és levág és levág! A pozitív megközelítés azonban azt jelenti, hogy ha valami tökéletlen, akkor megpróbálom orvosolni és tökéletesíteni. Ha az elmém és a vitálisom rossz, akkor átalakítom és megvilágosítom őket.

II. rész

SCA 43-50. Részletek egy 1993. december 21-én, Apiá-ban, Nyugat-Szamoában készült televíziós interjúból.

Interjúkészítő: Sri Chinmoy, milyen üzenetet próbál terjeszteni az egész világon?

Sri Chinmoy: Egyszerű és imádságos üzenetet próbálok felajánlani az egész világnak, és ez az üzenet a béke üzenete. Ha és amíg nem érjük el a békét, nem leszünk boldogok. Korlátlan mértékben rendelkezhetünk anyagi dolgokkal, lehetünk a leggazdagabb emberek a földön, elmerülhetünk az élet élvezeteiben, de nem lehetünk boldogok, ha nincs békénk. Együtt kell dolgoznunk és együtt kell imádkoznunk, hogy Isten békével áldjon meg minket.

Interjúkészítő: Amikor a békéről beszél, akkor arról beszél, hogy nincs háború vagy pedig az egyéni békéről?

Sri Chinmoy: Az egyéni békének kell az elsőnek lennie. Ha az elmémben béke van és az ön elméjében is béke van, akkor nem lehet háború. De ha nincs béke az elmémben, akkor állandóan bizonytalan, féltékeny vagyok, és félek öntől. Azt hiszem, bármikor megtámadhat engem, ezért először én akarom önt megtámadni. Vagy felsőbbrendűnek érzem magam, és meg akarom mutatni a felsőbbrendűségem; be akarom bizonyítani, hogy nagyobb és erősebb vagyok, mint ön, ezért hadat üzenek.

Mindez az elmétől jön. Valójában a háború mindig az elmében kezdődik. De ha a szívemben élek és érzem az egységemet önnel, akkor nem gyötör a bizonytalanság és a féltékenység. Akkor csak az egység-béke létezik. Tehát azt mondom a világnak: „Éljünk a szívben, ne az elmében. A háború az elmében van, a szeretet és a béke azonban a szívben van.”

Sajnos a világ még mindig az elmében él. Valamennyi ország megpróbálja megmutatni a fölényét, vagy fél más országoktól, ezért a világnak keservesen szüksége van a békére. Hogyan kaphat békét a világ? Az imádságtól és a meditációtól. Ha békét kapok az imámtól és a meditációmtól, akkor nem támadom meg önt vagy bárki mást. És elmém békéje arra ösztönzi Önt is, hogy imádkozzon és meditáljon, és tegyen szert az elme békéjére. Tehát az egyéni békéből kollektív békénk lehet.

Imádságteljes üzenetem a világ számára a következő: legyen először egyéni békénk, és onnan menjünk a csoportos béke felé. Ha van egy gyönyörű növény a kertben, akkor fokozatosan más növények nőnek belőle. De hirtelen nem tudok több száz és ezer gyönyörű növényre szert tenni egyetlen növényből; ez lehetetlen. Ha egy embernek lelki nyugalma van, akkor valaki mást is arra fog ösztönözni, hogy neki is legyen lelki nyugalma. Ha a világ egyik országában béke van, akkor ez az ország ösztönözni fog egy másik országot, hogy az is rendelkezzen békével.

Interjúkészítő: Amikor a világ vezetőivel találkozik, akkor miről beszélnek?

Sri Chinmoy: Ma az Ön államfőjével találkoztam. Rendkívül, rendkívül kedves, együttérző és jóindulatú volt velem. Mindannyian imádkozunk Istenhez, hogy hozzon létre világbékét, tehát amikor a világ vezetőivel találkozok, csak arról beszélünk, hogyan lehet békés világunk. A világ számos vezetője politikus, de én semmit sem tudok a politikáról. A béke tanítványaként és a béke szeretőjeként találkozom velük. Tudják, hogy járatlan vagyok a politikában, de mégis nagyon kedvesek és találkoznak velem, mert őszintén létre akarják hozni a békét a földön. Így hát az emberiség iránti buzgó szolgálatunkról beszélünk, valamint a békéről és az egységről.

Interjúkészítő: Hol lép be ebbe a meditáció?

Sri Chinmoy: A meditáció rendkívül fontos. Ha nem meditálunk, akkor még egy szemernyi békénk sem lehet. A meditáció nyugodttá és zavartalanná teszi az elmét [Sri Chinmoy bemutatja a meditációt]. Ezzel a meditációval békét hozok le Fentről. Ha napi tizenöt percig, fél vagy egy óráig tudunk meditálni, akkor az elme nyugodt, csendes, zavartalan és békés lesz.

Interjúkészítő: Meditáció közben konkrétan gondol valamire?

Sri Chinmoy: A meditáció során semmire sem szabad gondolnunk; csak nyugodtan és csendesen kell tartanunk az elmét. Az elme természeténél fogva nyugtalan, mint a tenger felszíne. De ha mélyen magunkba tudunk menni, ha a tenger fenekére tudunk merülni, akkor rájövünk, hogy az csupa béke. Ezt a békét az ima vagy a meditáció révén fedezhetjük fel.

Interjúkészítő: Mi a helyzet, ha békés gondolatokra gondolunk?

Sri Chinmoy: Miután megnyugtatjuk az elmét, jó gondolatok, inspiráló gondolatok és tiszta gondolatok fognak jönni. De ha azzal kezdjük, hogy jó gondolatokra próbálunk gondolni, akkor nem fognak jönni.

Interjúkészítő: Mi a helyzet a sporttal? Mi köze van a küldetéséhez?

Sri Chinmoy: A fizikailag jó kondíció rendkívül fontos. Nem azért sportolunk, hogy a világ legnagyobb futói vagy atlétái legyünk. Istenhez imádkozunk, hogy tartsa a testünket fizikailag jó kondícióban, abból a célból, hogy korán reggel imádkozhassunk, meditálhassunk, és imádságos szívvel kezdhessük meg napi utazásunkat. Ha nem sportolunk és végzünk testmozgást a test megfelelő erőnléte érdekében, akkor gyengék és betegesek leszünk, és mindenféle fájdalomtól és betegségtől szenvedhetünk. Ekkor nem lesz inspirációnk, hogy korán reggel felkeljünk imádkozni és meditálni. Tehát amikor a sportra gondolunk, a fizikai erőnlétre gondolunk, nem pedig a fizikai fölényre. Életünkben a legfontosabb dolog az ima és a meditáció, amit nem tudunk megtenni, ha fizikailag nem vagyunk jó kondícióban.

Interjúkészítő: Mi a helyzet a sportban lévő versenyszellemmel? Ez nem a felsőbbség kimutatásának egy másik formája?

Sri Chinmoy: Ha még nem vagyunk készek elfogadni a legmagasabb filozófiát, akkor azt mondjuk magunkban: „Ha nem tartom a testemet jó kondícióban, akkor senkit sem leszek képes legyőzni.” Ezt a gondolatot szem előtt tartva, legalább megpróbáljuk testünket jó formában tartani. De a legmagasabb szemszögből a cél nem az, hogy mindenkit legyőzzünk, hanem az, hogy csak saját magunkkal versenyezzünk. Amikor másokkal versenyezünk, soha nem vagyunk boldogok. Ma legyőzhetek valakit a futásban, de holnap körülnézek és látom, hogy van valaki, aki sokkal jobb, mint én. Nem számít, mit csinálunk, mindig van valaki, aki jobban tudja azt csinálni. Lehet, hogy ebben a pillanatban a legjobb vagyok, de a következő pillanatban jön valaki, és összetöri a büszkeségemet, és boldogtalannak fogom érezni magam.

Amikor csak saját magammal versenyzek, mindig óriási örömet kapok. Tegnap volt egy szintem, de ma a szintem magasabbra emelkedett. Tegnap bizonyos számú gyengeség vagy hiányosság volt a természetemben, de ma mindent megteszek, hogy néhánnyal kevesebb legyen. Ily módon mindig előrehaladok és mindig boldog vagyok. Itt nincs egy harmadik személy, aki a két versenytársat megítélné. Én magam vagyok a bíró. Tudom, hogy hány hazugságot mondtam tegnap, tehát ma csökkenteni fogom ezt a számot. Másfelől, ha tegnap öt percig imádkoztam, akkor ma megpróbálok tíz percig imádkozni. A jó dolgokat próbálom növelni, a rossz dolgokat pedig próbálom csökkenteni. Ilyen módon csak magammal versenyzek. A sportban is az a célunk, hogy mindent megtegyünk, és mindig csak önmagunkkal próbáljunk meg versenyezni. De bármi legyen is az eredmény, azt vidáman kell fogadnunk. Tőlünk telhetően mindent megteszünk, azután pedig elfogadjuk az eredményt, amit Isten akar, hogy elérjünk.

Interjúkészítő: Mit gondol az olimpiai játékokról?

Sri Chinmoy: Nagyra értékelem és csodálom az olimpiai játékot, mert emelik a világ színvonalát. Jelenleg a sportolók egymást próbálják legyőzni. Egyelőre ez jó. Ha nem lenne bennük versenyszellem, akkor otthon aludnának. Jobb aktívnak és tetterősnek lenni, mint lustának és haszontalannak. Jobb előre haladni, mint megállni. Ha, miközben előre nyomulnak, azok elé akarnak kerülni, akik velük együtt haladnak, az nem baj. Noha ez nem a legmagasabb rendű út, sokkal jobb, mint tétlennek és fásultnak maradni.

Egy idő múlva meglátják, hogy magasabb szintről is lehet szemlélni a sportot. Ha a győzelem az egyetlen cél, akkor az atléták soha nem lelnek boldogságra, mert még ha ma nyernek is, holnap megjelenik valaki más, és elveszi a dicsőségüket. A valódi boldogságot soha nem találhatjuk meg, ha elválasztjuk magunkat másoktól. A valódi boldogság csak akkor jön el, ha érezzük az egységünket másokkal, még akkor is, ha legyőznek minket.

Mindnyájan egy család tagjai vagyunk. Ha a testvére legyőzi önt a futásban, nem lesz elkeseredve, mert ő a testvére. Másfelől, ha az úszásban ön győzi le őt, mert ebben a sportban nagyobb képessége van, akkor a testvére nem fog elkeseredni. Azt fogja mondani: „A testvérem tette ezt, tehát minden rendben.” Hasonlóképpen, ha minden atléta úgy érzi, hogy egy családhoz tartozik, akkor boldogok lesznek, függetlenül attól, hogy ki nyer.

Függetlenül attól, ki nyer a sportpályán, mindenkinek meg kell próbálnia kitűnni a saját életében azzal, hogy önmagával versenyzik, és saját képessége szerint halad elrendelt célja felé. Ily módon minden egyes személy folyamatosan fejlődni fog, és egyre nagyobb tökéletességet ér el. Az igazi boldogság csak a tökéletesedés növekvő érzetéből származik, amelyet csak önmagunk meghaladásán keresztül érhetünk el. De a világ jelenleg nem ért fel erre a szintre.

Interjúkészítő: Milyen szerepet játszanak a tanítványai a missziójában?

Sri Chinmoy: A tanítványaim mindent megtesznek. Részt vesznek a sportban, és teljesen belevetették magukat a békemozgalomba. Minden második évben Békefutást tartunk. A legutóbbi futáson hetvenhat ország vett részt, és igaz béke-szerető emberek milliói – a gyermekektől kezdve egészen a nyolcvanévesekig – tartották a Békefáklyánkat. Tanítványaim próbálnak hasznára lenni az emberiségnek, azoknak az embereknek, akik őszintén békét akarnak, és akik keresnek valamit, ami tartós elégedettséget fog nyújtani nekik.

Interjúkészítő: Nagyon köszönöm.

III. rész

SCA 51-54. Ez Sri Chinmoy Sin Inoue úrral, a Japán Tengerentúli Együttműködés Önkénteseinek (JOCV) koordinátorával folytatott beszélgetésének szövege, 1994 januárjában, a Fidzsi-szigeteken, Suva városban.

Inoue úr: Mi a forrása az energiájának?

Sri Chinmoy: Az energia az egység érzéséből származik. Ha öntől, tőle és mindenki mástól elkülönült személy vagyok, akkor az energiám nagyon korlátozott; az csak egy csepp. Ha én egy csepp vagyok, ha ön egy csepp, ha ő egy csepp, akkor mindnyájunknak csak egy parányi energiája van. De ha létrehozom az egységemet önnel, vele és másokkal, akkor az én egyetlen cseppem négy cseppé válik. Az óceán olyan hatalmas, de számtalan cseppből áll. Ez a számtalan csepp teszi az óceánt óriásivá. Amikor létrehozzuk másokkal az egységünket, olyanná válunk, mint a korlátlan erővel és korlátlan energiával rendelkező óceán.

Nemcsak energiát, hanem örömöt is kapunk az egységből. Ha egy fa csak egy gyönyörű virágot vagy egy finom gyümölcsöt terem, akkor a fa nem szerez nekünk örömet. Csak akkor lesz örömünk, ha a fán sok virág és gyümölcs van. Másrészt, ha nincs fa, hogyan lesznek virágaink és gyümölcseink? Tehát maga a fa is szükséges. A fa csak akkor tökéletes, ha a gyümölcsök és a virágok együtt vannak a fa törzsével. És ekkor valódi örömünk lesz.

Nem tudjuk létrehozni az egységünket másokkal csak azáltal, hogy erre gondolunk; ez nem elég. Imádkoznunk kell a Mindenhatóhoz; imádkoznunk kell Mennyei Atyánkhoz, aki végtelen, hogy tegyen eggyé minket mindenkivel. Amikor Isten meghallgatja imáinkat, akkor határtalan energiát fogunk kapni.

Amikor a szívünk létrehozta az egységét másokkal, hatalmas békénk lesz az életünkben. A békében van az a határtalan energia, amely lehetővé teszi, hogy sok mindent megtehessünk. De ha az, amit csinálunk, nem az egység és a belső béke valódi érzéséből fakad, akkor cselekedeteinknek kevés értéke lesz. A politikusok állandóan a békéről beszélnek, de a legtöbb esetben ez a béke csak az elméből ered. Hacsak nem valódi keresők és Isten-szeretők, akik imádkoznak és meditálnak, a békéről szóló beszédjük nem más, mint fecsegés – csak haszontalan szótári szavak. Azt mondom, hogy törődöm a békével, de titokban megpróbálok a fejed tetejére állni. Azt mondom, hogy békésen fogok előre haladni, de valójában csak akkor mozdulok, ha mögöttem maradsz.

Amikor keresők és az Isten-szeretők beszélnek a békéről, az az egységérzésükből fakad; az a szívből jön. Ez a fajta béke nem az elkülönültség érzésén alapul, hanem a valódi szeretet és törődés érzésén. Én őszintén törődöm a sikerével, a fejlődésével, a tökéletességével, és ön is törődik az enyémmel. Nem próbálok ön fölött vagy ön előtt lenni. Nem, úgy érzem, hogy a szívemben van, én pedig az ön szívében vagyok. Bárhová is megyek, az imádság-szívemben önt magammal viszem; és ön bárhová is megy, imádság-szívében magával visz engem. Tehát a béke az imádságból és a meditációból származik, nem pedig a külső beszédből.

Inoue úr: Most épp az ima és a meditáció fontosságáról beszélt. Kíváncsi vagyok, vannak-e más dolgok is a mindennapi életünkben, amelyek fontosak és amelyekre oda kell figyelnünk.

Sri Chinmoy: Az ima és a meditáció mindent tartalmaz, de tudnunk kell, hogy az imának két típusa van. Az egyik ima csak értem van: imádkozom Istenhez, hogy tegyen jó emberré; imádkozom Istenhez, hogy adjon nekem ezt és azt. Ez a fajta ima végül nem fog kielégíteni. Még ha Isten mindent meg is ad nekem, amit kérek, körülöttem számtalan embert fogok látni, akiknek nincsenek meg ezek a dolgok – olyan embereket, akik éhesek, szegények és boldogtalanok. Amikor látom, hogy mások boldogtalanok, akkor nem fogok örömet kapni az imádságomtól, bármi is legyen az eredmény. De ha azért imádkozom Istenhez, hogy mindenkinek adja meg a Szeretetét, Együttérzését és Áldását, akkor, amikor Isten teljesíti az imámat, valóban boldog leszek. Imádkozzunk hát mennyei Atyánkhoz, hogy adjon mindenkinek belső táplálékot, és amikor teljesíti imánkat, az egy valódi isteni ünnepnap lesz.

Ha egy családban a szülők csak egy gyereknek adnak valamit, és nem az összes gyereknek, akkor a szülők szomorúak lesznek, a többi gyerek pedig sírni fog és féltékeny lesz. Ha tíz tag van a családban, és az apa csak egy gyümölcsöt hoz haza, akkor kilenc személyt nem fognak kiszolgálni. Amikor megmutatják szomorú arcukat, hogyan élvezhetné a gyümölcsöt az, aki megkapta? Ugyanezen okból imádkozom Istenhez, hogy mindenkinek adja meg az Áldásait, a Szeretetét és a Törődését. Csak ekkor lehetünk mindnyájan valóban boldogok. Ha csak magamért imádkozom, akkor soha nem lehetek elégedett. Bármit is teszünk, mindenkiért kell azt tennünk.

Inoue úr: Úgy tudom, hogy nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy törődjünk a fizikai testünkkel. Kérem, mondja meg, miért teszi ezt?

Sri Chinmoy: Ön Japánból származik. Mondjuk, Japánban van egy sinto templom, gyönyörű szentéllyel. Ha értékeli a szentélyt és mindazt, ami a templom belsejében van, akkor gondoskodni fog arról, hogy a templomot jó karban tartsák, hogy vihar esetén ne vigye el a szél. Ha a templom nincs jó állapotban, akkor a szentély nem maradhat fenn. Hasonlóképpen, a test belsejében van a szív és a lélek. A szentély belül van. A testet alkalmas eszközzé kell tennünk a szentély befogadására; jó állapotban kell tartanunk a templom telkét, ha törődünk azzal, ami a templom belsejében van.

Próbálok jóvá, jobbá, a legjobbá válni – nem azért, hogy legyőzzem önt, hanem azért, hogy jobban szeressem. Minél nagyobb fejlődést tudok elérni fizikailag, életerőben, mentálisan és lelkileg, annál több szeretetet, annál több örömet és annál több jóindulatot tudok felajánlani önnek. Ha jobb emberré válok, akkor oda tudom adni a jó tulajdonságaimat. De ha rossz ember maradok, akkor semmim sem lesz, amit odaadhatnék. Ha a testem nincs jó állapotban, ha fejfájásom és gyomorbántalmam van, akkor kora reggel nem tudok felkelni imádkozni és meditálni. Ha nem fordítok figyelmet a fizikai testre, és hogy jó kondícióban tartsam a testet, akkor a spirituális életem kárt szenved, és nem tudom önnek felajánlani jóakaratomat, szeretetemet és örömömet az imámban és meditációmban. Ezért nagyon fontos a fizikai egészség.

Inoue úr: Végül, Sri Chinmoy, Ön szerint mi a legtermészetesebb vagy a legjobb életmód? Mezőgazdasági területen dolgoztam, de most irodában kell koordinálnom projekteket. Szomorú vagyok, mivel úgy gondolom, talán az a tiszta élet, ha kint vagyunk a mezőn és mezőgazdasági munkát végzünk.

Sri Chinmoy: Amikor a mezőn dolgozott, a Természet Anyától kapott áldásokat. Abban az időben örömet kapott, és csak önmagának szerzett örömet. Most, hogy projekteket szervez és koordinál, sok emberrel áll kapcsolatban, és sok embernek nyújt bölcsességet és örömet. Amikor mezőgazdasági munkás volt, korlátozott volt; csak a csoportjáért végzett dolgokat. Most az összes csoportnak segít; tanácsot ad és segít a kórházban dolgozó személynek, és a mezőn dolgozó személynek is; segít annak az embernek, aki valamit épít, és annak az embernek is, aki szegényekkel foglalkozik. Azt kell éreznie, hogy olyan, mint egy fa, sok gyümölccsel. Egy ember elveszi a gyümölcsét, és szétosztja a kórházban; valaki más elveszi a gyümölcsét, és megeszi azt a mezőn. Tehát ön a forrás, amely sokféleképpen segít sok embernek.

Amikor fiatal voltam, órákig és órákig és órákig imádkoztam és meditáltam. Most több ezer tanítványom van a világ minden tájáról, és nincs időm órákig és órákig imádkozni és meditálni. Korábban Isten azt akarta, hogy tegyek egy dolgot magamért; de most Isten azt akarja, hogy sok emberrel érintkezzek, és ajánljam fel nekik, amit Ő adott nekem. Korábban azért imádkoztam Istenhez, hogy emeljen fel, fel, fel. Most Isten azt mondja: „Azt akarom, hogy terjeszd a Szeretetemet, Jóindulatomat, Áldásaimat.” Ezért Japánba, Németországba, Franciaországba és sok más helyre utazom, Isten parancsolatát követve. És vidáman teszem, mert tudom, hogy ez az Ő Akarata.

Hasonlóképpen, ugyanaz a Személy, aki korábban azt akarta, hogy kedvére egyedül dolgozzon a mezőn, most azt kéri, hogy tanácsot adjon ennek a személynek és annak a személynek. Az előző munkája jó volt, de az leginkább önmagáért volt – ugyanúgy, mint az én életem, amikor Indiában imádkoztam és meditáltam. De a jelenlegi munkája sokkal fontosabb, mert egyszerre sok embernek igyekszik segíteni. Korábban Isten azt kérte, hogy dolgozzon a nappalijában, és nagyon boldog volt. Most azt kéri, dolgozzon a konyhában, és készítsen nagyon finom ételt, és adja azt oda sok embernek, hogy megerősödhessenek és Őt is szolgálhassák.

Mindent, amire megkérik, jókedvűen kell tennie. Akkor okozza a legnagyobb örömet Istennek. Először Isten azt akarta, hogy Japánban éljen. Most elhozta a Fidzsi-szigetekre. Néhány év múlva elküldheti egy más helyre, hogy szolgálja Őt. Bárhová is megy, boldognak kell lennie. Ne gondolja azt: „Ó, Japánban annyi barátom és rokonom volt. Ott nagyon boldog voltam, de itt nincs barátom.” Nem, érezze azt, hogy Japánban azért volt boldog, mert szolgálta az ottani barátait, és itt azért lesz boldog, mert szolgálni fogja azokat a barátait, akiket itt szerez. Ilyen módon, az emberiség különböző módon történő szolgálatával, szolgálatával és szolgálatával ön jó és tökéletes lesz.