Kérdés: A tanítványaidnak mindig az a legjobb, ha naponta sok órán keresztül próbálnak látni a fizikai síkon?

Sri Chinmoy: Ez a tanítványon múlik. Néha, amikor a tanítvány napi sok-sok órán át láthatja a Mesterét a fizikai síkon, a tanítvány elfelejti, hogy ki a Mester a szellemi síkon. A probléma az, hogy a tanítványok néha a saját elméjükben létrehoznak egy képet arról, hogy az isteniségnek hogyan kell kinéznie. Aztán amikor látják, hogy Mesterük szenved vagy különféle dolgokat csinál az emberi síkon, nem tudják érezni az isteniséget a Mesterükben. Amikor látják, hogy Mesterük úgy viselkedik, mint egy hétköznapi ember, néha nehéz nekik hinniük a Mesterükben. Nem veszik észre, hogy ha valaki fuldoklik, akkor a Mesternek kell vízbe vetnie magát, hogy megmentse az illetőt. Ha a Mester csak a parton maradna, ha csak a fény és a gyönyör legmagasabb síkján maradna, akkor nem tudna segíteni az embereken. Ezért kell egy spirituális Mesternek néha hétköznapi emberként viselkednie.

De ha azok a tanítványok, akik fizikailag közel állnak a Mesterhez, megfelelően használják fel a kedvező alkalmat, akkor azt fogják érezni, hogy rendkívül szerencsések. Ha észben tudják tartani Mesterük isteni jellegét, még miközben az emberi síkon érintkeznek a Mesterrel, akkor abban a helyzetben vannak, hogy nagyon magasra és nagyon mélyre menjenek. Látni fogják, hogy Mesterük szenvedhet meghűléstől vagy láztól, akár egy hétköznapi ember. Mindezek ellenére képes volt megvalósítani Istent. Ezek a tanítványok ekkor érezni fogják, hogy ők is megvalósíthatják Istent. Azt mondják: „Pont olyan, mint mi. Ha meg tudja valósítani Istent, mi a baj velünk?”

Egyes tanítványok évente csak néhányszor, négy-öt másodpercig láthatják Mesterüket. Ezek a tanítványok máskor nem tudják, mit csinál a Mesterük, de mindig úgy érzik, hogy transzban van. Talán Mesterük abban a pillanatban csak beszélget vagy újságot olvas, de mivel úgy érzik, hogy a legmagasabb meditációjában van, a szeretetük és az odaadásuk azonnal megnő.

Mivel a tanítványaim sok-sok órán át láthatnak a fizikai síkon, ezért nehéz fenntartaniuk a legmélyebb hitüket bennem és az irántam érzett legmagasabb rendű szeretetüket. A több ezer mérföldnyire lévő tanítványok azt érezhetik: „Ó, biztos vagyok benne, hogy a Mester most meditál.” De akik látnak a fizikai síkon, példának okáért, azt mondják: „Ó, látom, hogy a Mester csak teniszezik.” Fogalmatok sincs, mit csinálok a belső síkon, miközben teniszezek. Akár elütöm a labdát, akár elvétem a labdát, továbbra is kapcsolatban vagyok a Legmagasabbammal. Ugyanakkor a tenisznek van egy különleges belső jelentése is; ez a szeretet és a szolgálat játéka. A spirituális életben, ha imádságosan és odaadóan tudjuk szeretni és szolgálni Istent, nagyon sokat kapunk majd tőle.

Próbáld meg az isteni jelleget olyan gyakran látni a Mesteredben, amennyire lehetséges. Akkor, függetlenül attól, hogy hol vagy, akár a Mestered előtt, akár ezer mérföldnyire tőle, képes leszel belélegezni azt az isteni leheletet, amelyet a Legfelsőbb, az Ő végtelen Jóságából a Mesterednek adott.