I. rész

SCA 203-229. 1995 januárjában megválaszolt kérdések.

Kérdés: Hogyan válhatok tökéletes tanítvánnyá?

Sri Chinmoy: A „tökéletes” szó egyszerre nagyon bonyolult és nagyon könnyen érthető. Először is tudnunk kell, hogy a tökéletes emberré válás és a tökéletes tanítvánnyá válás nem egy és ugyanaz. Amikor a „tökéletes” kifejezést használjuk egy emberi lény leírására, akkor azt általában úgy értjük, hogy szép számmal rendelkezik olyan jó tulajdonságokkal, amelyek a környezetében másokban nincsenek meg. Tegyük fel, hogy valakinek tíz jó tulajdonsága van, a körülötte lévőknek pedig talán két vagy három jó tulajdonsága van. Természetesen azok, akiknek csak két vagy három jó tulajdonsága van, óriási csodálattal fognak adózni az iránt, aki tíz jó tulajdonsággal rendelkezik. De ki tudja, talán húsz jó tulajdonság még hiányzik belőle.

Viszont mások úgy gondolhatják, még ha valakinek sok jó tulajdonsága is van, hogy korántsem tökéletes; rossz indítékokat tulajdoníthatnak minden cselekedetének. Tegyük fel, hogy egy bizonyos személynek emberbaráti a hozzáállása, és sok adományt juttat a szegényeknek. Vannak, akik csodálni fogják őt, és azt mondják, hogy olyan jószívű, míg mások talán azt mondják, hogy nincs mögötte őszinteség, és hogy csak azért teszi, hogy az előnyös oldalát fitogtassa.

A hétköznapi emberi életben a „tökéletesség” a tudat egyik szintjén található. Ha valakinek számos jó tulajdonsága van, a barátai, szomszédjai és tisztelői azt mondják: „Ő tökéletes”. Lehet, hogy mások nem értenek egyet, de sokan lesznek, akik az ő oldalára állnak, mert olyan jó tulajdonságokat látnak benne, melyek bennük nincsenek. A spirituális életben azonban a tökéletességet más szögből vagy más perspektívából kell látni.

Vegyük az Isten Akaratának való átadás gondolatát. Tudjuk, hogy a spirituális létrán három fok van: a szeretet, az odaadás és az átadás. Először jön a szeretet, majd az odaadás végül pedig az átadás. Tudnunk kell, hogy a szeretet és az odaadás soha nem lehet teljes és tökéletes, hacsak az átadás nem teljes, tökéletes és feltétel nélküli. Korábban azt mondtam, hogy a szeretet az alap; majd a szeretet után az odaadásnak kell létrejönnie. És végül meg kell valósulnia a végsőnek, ami az átadás. De most látom, hogy ha soha nem érjük el az átadás-magasságot, akkor nem tudjuk értékelni a szeretet-létrafokot vagy az odaadás-létrafokot. Csak azt követően tudjuk teljes mértékben értékelni a fa törzsének legfőbb szükségességét, miután felhasználtuk arra, hogy felmásszunk rajta és elértük a mangókat. Amíg nem ízleljük meg a mangót, addig nem tudjuk teljesen értékelni a fa alsó részét. Csak akkor, amikor elérjük a célt, tudunk kiemelt jelentőséget tulajdonítani annak az útnak, amely a cél felé vezetett minket.

A legmagasabb szempontból nézve az Isten Akaratának való átadás az abszolút tökéletesség. De a törekvő kereső számára ez a fajta átadás rendkívül nehéz. Először is azt sem tudjuk, mi Isten Akarata. Belső üzenetet kapunk, de nem tudjuk, honnan jön. Ha egy adott üzenet a szívből érkezik, akkor azt gondolhatjuk, hogy az elméből származik, vagy fordítva. Viszont néha az elme közli az üzenetet, de azt gondoljuk, hogy az üzenet közvetlenül Istentől származik. Vagy a vitális közölheti az üzenet, és azt gondoljuk, hogy az üzenet a lelkünktől származik. Tehát minden lehetőség megvan arra, hogy teljes mértékben tévedjünk, amikor megpróbáljuk megállapítani Isten Akaratát. Alapjában véve, ha az általunk kapott üzenetet könnyen végre tudjuk hajtani, akkor biztosak vagyunk abban, hogy Fentről érkezett. Ily módon hamis bizonyosságot vagy a belső meggyőződés hamis érzését kaphatjuk, amely egy napig, egy hónapig vagy egy évig is fennmaradhat.

Emberként állandóan különböző belső üzeneteket kapunk, és egyiküknek minden pillanatban átadjuk magunkat. Bármit is csinálunk, az átadás szempontja jelen van. Ha szabad bejárásunk lenne a belső világhoz, látnánk, hogy minden pillanatban átadjuk magunkat vagy a fizikai tudatnak, vagy lényünk valamely más részének. A mindennapi életünkben mindig azt mondjuk, hogy „én döntöttem”, de ez abszolút nem igaz. A döntést vagy az elménk, a vitálisunk, a szívünk, a lelkünk vagy Isten hozza meg. Mindig lényünk egy része hozza meg a döntést, lényünk egy része a vezető vagy az uralkodó, és mi azonosulunk ennek a vezetőnek a döntésével. Tehát bármit is teszünk, az átadás szempontja ott van.

Legtöbbször az elménk hozza meg a döntést. Amikor az elménk dönt, akkor annyira teljes az azonosulásunk az elmével, hogy úgy érezzük, mi vagyunk azok, akik meghozták a döntést. Pontosan ugyanúgy, ahogyan az elme képes dönteni helyettünk, Isten is szeretne helyettünk dönteni. Sajnos, amikor Isten helyettünk dönt, az legtöbbször nem okoz külső örömet. Ez azért van, mert Isten Szemében az a mód, ahogyan boldoggá akarjuk tenni magunkat, általában helytelen.

Amikor nagyon erősen azonosulunk az elménkkel, vitálisunkkal vagy fizikai tudatunkkal, ha a Fentről érkező üzenet nem tetszik nekünk, és a magunk módján nem tesz minket boldoggá, akkor sokszor nem hiszünk az üzenetnek. Azt mondjuk: „Ha Isten csupa Szeretet és Együttérzés, akkor miért késztet engem ennyire szenvedni?” De ha összehasonlítjuk magunkat rokonainkkal vagy barátainkkal, akik nem imádkoznak és nem meditálnak, akkor látni fogjuk, hogy végtelenül kedvezőbb helyzetben vagyunk és végtelenül boldogabbak vagyunk, mint ők.

Ez mind kapcsolatban van az elvárással. Mielőtt elkezdtük a spirituális életet, kétségtelenül volt egy főnökünk, és ez a főnök az elme volt. Most, hogy a belső életet követjük, azt várjuk, hogy Isten minden pillanatban irányítson minket. De mi mindig kritizáljuk szegény Istent. Vagy azt mondjuk, hogy láthatatlan, vagy hogy nem tesz elégedetté minket. Még akkor is, ha Isten látható módon jönne hozzánk, azt mondanánk: „Ó Istenem, azt hittem, végtelenül szebb vagy ennél!” Egy bizonyos Formában keressük Istent, de egy másik Formában jön hozzánk. Az indiai történeteket elárasztja ez a fajta tapasztalat. Néha Isten még egy kutya formájában is eljön, hogy levizsgáztassa a keresőt, és megnézze, mennyire azonosította magát az Isten-Tudattal. De a szegény kereső bezárja a kutyát, mert zavarja.

Arra számítunk, hogy Isten a legfényesebb Formában jelenik meg előttünk – olyan Formában, mely messze meghaladja a képzeletünket. De sajnos, még akkor is, ha Isten a legszebb Formájában jelenik meg, mondjuk egy álomban, lehet, hogy ami Isten szerint a legszebb, az egyáltalán nem lesz szép a mi szemünkben. Isten szépségének az általunk történő értékelése teljesen eltérhet Isten saját Magáról alkotott értékelésétől. Az, ahogyan valamit földi látásunkkal és földi képességünkkel látunk, teljesen eltérhet attól, ahogyan Isten Szemében az kinéz. Azt mondjuk: „Csak ha Isten ebben a Formában érkezik, akkor fogadom el Őt. Ha bármilyen más Formában jön, akkor az nem lehet Isten.” Mivel nem vagyunk stabilan az Egyetemes Tudatban, elménkben egy bizonyos módon öntöttük szavakba Istent. De elképzelésünk Isten Szépségéről vagy Isten Isteniségéről a legmagasabb szempontból teljesen nevetséges lehet.

Hasonlóképpen fogalmazzuk meg a boldogságról alkotott elképzeléseinket is. Ha jön egy olyan üzenet, amely a mi magunk tetszése szerint tesz minket boldoggá, akkor úgy érezzük, hogy Istentől származik. De ha jön egy másik üzenet, amely nem nyújt nekünk azonnali boldogságot, amely csak boldogtalanságot vagy szenvedést hoz, akkor azt elvetjük. Ha olyan üzenet érkezik, amelyet rendkívül nehéz isteni módon kezelni vagy végrehajtani, akkor egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk. Azt mondjuk, hogy sehogy sem származhat Istentől.

A valódi boldogság és a spirituális tökéletesség együvé tartoznak. A tökéletességtől belső boldogságot kapunk. Ha öt percig vagy öt óráig tökéletesen cselekszünk, vagy tökéletes emberré válunk, akkor belül valóban boldogok vagyunk. Amikor elértünk egy bizonyos szintű tökéletességet, azt automatikusan követi a boldogság. Viszont a boldogságtól is eljuthatunk a tökéletességig. Ha spirituálisan boldogok vagyunk, akkor helyesen akarunk cselekedni és becsületes emberré akarunk válni. Amikor el vagyunk keseredve, csak gyűlöljük és átkozzuk magunkat. Olyankor ki törődik a tökéletességgel? De ha spirituálisan boldogok vagyunk, a boldogságunk olyan, mint egy szilárd alap, amelyre felépíthetjük a tökéletesség palotáját.

Még ha boldogok is vagyunk és helyesen akarunk cselekedni, honnan tudhatjuk, mi a helyes dolog? Tudjuk, hogy a tökéletesség a Legfelsőbb Akaratának meghallgatásából származik, de honnan tudhatjuk, hogy egy üzenet a Legfelsőbbtől vagy egy alacsonyabb forrásból érkezik? Az egyik mód az, hogy hosszú órákon át jól meditálunk. Nem arról beszélek, hogy két-három percig, vagy akár fél óráig meditálunk. Legalább két órán át, megszakítás nélkül kell meditálnunk. Őszintén és odaadóan kell meditálnunk a lehető legnagyobb belső sírással, mintha egy gyermek sírna a szívünkben. Ha meditációnk magasztos, akkor feltétlenül meg kell kapnunk Fentről a helyes üzenetet.

A meditációnknak egyhegyűnek kell lennie. Ez nem lehet az a fajta meditáció, amelyben az elme az egyik pillanatban egyhegyű, a következő pillanatban pedig egy őserdőben barangol – barátainkra gondolva vagy arra, mi volt reggelire. Ha egyetlen gondolat is belép az elme ajtaján, az olyan, mint egy szeg, melyet beleütnek meditációnk falába. Ha nincsenek gondolatok, akkor nincs kalapács, nincs szeg, nincs semmi – csak béke. Sajnos ezt a fajta meditációt rendkívül nehéz megvalósítani.

Az egyhegyű meditáció mellett van egy másik folyamat is, melynek révén megismerhetjük Isten Akaratát. Imádkozhatunk Istenhez, hogy adja meg nekünk a képességet az állandó önátadásra – nem egy másodperces átadásra vagy öt perces átadásra, hanem állandó, feltétel nélküli átadásra az Ő Akaratának. Mondhatjuk: „Uram, add meg nekem a képességet, hogy átadjam magam az Akaratodnak. Valami jót akarok tenni itt a földön. Ha nem sikerül, akkor is jókedvűen fogadom az eredményeket. Ha pedig sikerül, akkor tudom, hogy ez csak azért van, mert a Te Képességed működött bennem és rajtam keresztül.” Ha képesek vagyunk ezt a fajta átadást vagy elkülönülő beállítottságot mindenben elérni, amit teszünk, akkor Isten Akarata képes lesz bennünk és rajtunk keresztül működni.

Ilyen jókedvű, cselekedeteink eredményétől független önátadást rendkívül nehéz megvalósítani. Ha valamit jól csinálunk, akkor hajlamosak vagyunk azt boldog-boldogtalan érdemének tekinteni. A sportpályára menve, mondjuk, elhaladok az utcán egy majom vagy egy kutya mellett. Aztán a pályán, ha jól teljesítek a 100 méteres futásban, hajlamos vagyok az érdemet még annak a kutyának vagy majomnak is tulajdonítani, akit útközben láttam. De ha nem teljesítek jól, akkor az egész világot elkezdem hibáztatni: „Mivel ezt és ezt láttam az utcán, ezért ez balszerencsét hozott rám!” Így fogom hibáztatni az egyik személyt a másik után. Ily módon az önátadásunk feltételessé válik. De ha valódi az átadás, akkor bármi is történjen, vidáman fogadjuk az eredményt. Függetlenül attól, hogy az eredmény kedvező vagy kedvezőtlen, ugyanolyan hozzáállással fogadjuk, és átadásunkat nem fogják zavarni.

Isten Akarata megismerésének harmadik módja az, hogy minden pillanatban egy abszolút gyermeki tudatunk legyen. A hétköznapi életben, ha találkozót akarunk egy fontos emberrel, akkor először a titkárságot kell meglágyítani és annak kedvére tenni, és ezt követően kell a magasabb beosztású hivatalnokoknak is a kedvében járni. A legalacsonyabbtól kell mennünk a legmagasabbhoz. A spirituális életben nem így van. Ha valakinek gyermeki tudata van, akkor közvetlenül a Legfelsőbbhöz fordulhat. A gyermek nem fél az apjától, bármilyen befolyásos is az apa. Az apa egy nagy gyár főnöke lehet, sok munkással a felügyelete alatt. De a gyermeknek nem kell átjutnia a munkásokon ahhoz, hogy láthassa az apját; csak odafut az apjához, az apja pedig abbahagyja, amit csinál, és az ölébe veszi a gyereket.

Három utat említettem meg Isten Akaratának megismerésére. Az egyik sok órán át tartó mély és mélyreható meditáción keresztül történik, a másik saját létünk vidám átadásán keresztül, a harmadik pedig egy abszolút gyermeki tudaton keresztül. E módszerek mindegyike könnyű, feltéve, hogy nagyon gyorsan akarunk futni, és eltökélt szándékunk, hogy teljesítjük a versenyt. Ha egy keresőnek megvan a gyémántkemény akarata, hogy tökéletes tanítvánnyá váljon, végül sikerülni fog neki.

Viszont, ha a keresőnek megvalósult Mestere van, aki itt van a fizikaiban, és ismeri Isten Akaratát, akkor nem szükséges, hogy három órán át meditáljon, vagy megvalósítsa ezt a fajta vidám átadást mindennapi tevékenységei során, vagy közvetlenül, gyermeki tudattal forduljon Istenhez. Ebben az értelemben tehát szerencséje van.

A hétköznapi életben, ha egy bizonyos tantárgyat akarunk tanulni, akkor elmegyünk egy tanárhoz, aki szakértő ezen a területen. Azután pedig tanulunk és tanulunk, és végül elhagyjuk a tudatlanság világát, és megvilágosultakká válunk – nem spirituális, hanem emberi értelemben. A spiritualitás egy hatalmas tantárgy. Ha ezt a tantárgyat szeretnénk tanulni, akkor olyan tanárhoz kell mennünk, aki ismeri azt. Később, amikor úgy érezzük, hogy nincs már mit tanulnunk a tanártól, saját magunkra támaszkodva elmehetünk. Valamikor nekem is volt Mesterem. Amikor úgy éreztem, hogy megtanultam tőle, amit meg kellett tanulnom, csak akkor hoztam létre közvetlen kapcsolatot a Legfelsőbbel. Amikor tanítványaim eljutnak erre a szintre, akkor ők is közvetlen kapcsolatot alakítanak majd ki a Legfelsőbbel. De spirituális fejlődésed e pontján sokkal, de sokkal könnyebb Isten Akaratát megismerned a Mesteredre hallgatva, mint ha közvetlenül próbálnál eljutni a Legfelsőbbhöz.

Ha egy ártatlan és édes gyermek akar valamit az apjától, de az apa történetesen valahol máshol van, akkor a kisgyerek tájékoztathatja az apa egyik dolgozóját. A dolgozó azonnal elfut az apához, hogy megkapja, amit a gyerek szeretne. A gyerek apjához menő dolgozó dupla örömben részesül. Örömet szerez neki az, amikor azt mondja az apának, aki befolyásos vezérigazgató: „A gyermeke ezt szeretné.” Aztán, amikor a vezérigazgató megadja neki, amit a gyerek kért, a dolgozónak örömet szerez, hogy odaadhatja azt a gyönyörűséges gyermeknek. Az apának is örömet szerez, hogy ez a dolgozó azért jött hozzá, hogy megkapjon valamit a gyermekének. Ebben az esetben te vagy az a kis gyermek, a spirituális Mestered pedig az, akinek szabad bejárása van az Atyádhoz, aki Isten.

Az Istenmegvalósított spirituális Mester végtelenül magasabb rendű, mint bármelyik átlagos egyén lelke. Végtelenül magasabb rendű, mint sok száz átlagos ember lelke együttvéve. A megvalósult Mester Isten képviselője a földön; azért jött a világba, hogy az emberiségben a Legfelsőbbet szolgálja. Ha valódi Mester, akkor nincs saját akarata. Amikor mond valamit, akkor ez csak Isten Akaratát fejezi ki. A léleknek szintén nincs saját akarata; ez is csak Isten Akaratát fejezi ki.

Ha te egy iroda vezetője vagy, és van egy helyettesed, aki kifejlesztette az iroda működtetéséhez szükséges bölcsességet és szakértelmet, akkor a munkád sokkal könnyebb lesz. Örülsz, hogy van valaki, akiben megbízhatsz és akire számíthatsz, aki a segítségedre lehet. És ha a vezető-helyettesnek van egy irodafőnöke, aki tud neki segíteni, akkor az ő munkája is sokkal könnyebbé válik. Hasonlóképpen, ha Isten szert tesz egy spirituális Mesterre, aki segíteni tud Neki a földön, akkor annyira boldog. És ha a Mester ráveszi a lelket, hogy dolgozzon érte, és foglalkozzon a kereső törekvő szívével, elméjével, vitális és fizikai tudatával, akkor a Mestert öröm tölti el. De ha a kereső közvetlenül képes meghallani lelke üzeneteit, és ha hallgat ezekre az üzenetekre, akkor a Mester munkája és Isten munkája is végtelenül könnyebbé válik. De ha a kereső nem tudja megfelelően megérteni lelke üzeneteit, akkor ott van a Mester, hogy megmondja neki, mit kell tennie.

Itt nem a Mester fizikai megjelenéséről beszélek, hanem a Mesterben lévő Legfelsőbbről, aki benne van a fizikaiban. Ez az igazi Mester. Sajnos a tanítványok legtöbbször csak a Mester fizikai megjelenését látják. A Mester kopasz, a Mester sánta, a Mester ez vagy az. Hány tökéletlenséget látnak a Mesterben! Nem veszik észre, hogy maguk a tanítványok okozták a Mester sántaságát; de az már más kérdés. Tehát, ha csak a Mester fizikai tökéletlenségeit nézed, akkor minden pillanatban csalódottsággal vagy kiábrándultsággal találkozol. A Mester külső megjelenése csak zavart és félreértést okoz a számodra.

Tavaly olvastam Nolini egyik könyvét, amelyben azt mondta, hogy csak Sri Aurobindót, az embert, a fizikai embert láttuk, és nem Sri Aurobindót, az istenit. Mivel nem mindig láttuk Sri Aurobindót, az istenit, ezért természetünk továbbra is ugyanaz maradt. Arany lehetőségünk volt természetünk átalakítására, de nem használtuk ki megfelelően.

Egy Istenmegvalósított lélek fel- és lejár az életfán. A legfelső ágaktól lejön a fa tövéig, hogy belső éhséget keltsen az emberiségben; és amikor látja az éhséget, felviszi ezt az éhséget a fán, és lehozza az eledelt – a békét, fényt és üdvösséget.

Ha tehát tudsz hallgatni lelked üzeneteire, az csodálatos! De ha arra tudsz hallgatni, amit a Legfelsőbb a Mesteredben mond neked, akkor is helyesen fogsz cselekedni. De ha nem tudsz hallgatni lelked üzeneteire, és ha nem tudsz egyetérteni Mestered módszerével, ahogy a dolgokat kezeli, akkor végső megoldásként mindenért közvetlenül Istenhez kell fordulnod. Ha ezt teszed, a lelked egyáltalán nem lesz szomorú vagy elégedetlen, és a Mestered sem lesz egyáltalán szomorú vagy elégedetlen. Épp ellenkezőleg, a Mester nagyon büszke lesz rád, ha nem kell őt igénybe venned, hogy elérd a Legmagasabbat.

A szellemi tökéletesség abban rejlik, hogy ismerjük Isten Akaratát, és minden pillanatban lelkünk, egy Mester vagy Maga Isten segítségével végrehajtjuk Isten Akaratát. Először is azt kell tudnod, mit akar Isten neked azáltal, hogy teljesen azonosulsz Isten Akaratával. Ha az elméddel, a vitálisoddal vagy a fizikai tudatoddal azonosulsz, akkor mindig sok millió és milliárd mérföld távolságra leszel attól, amit Isten benned és rajtad keresztül ki akar nyilvánítani. Először tehát azonosulnod kell Isten Akaratával, majd a legnagyobb jókedvvel és boldogsággal végre kell hajtanod Isten Akaratát.

Ez az egyetlen tökéletesség a kereső életében. A hétköznapi életben, amint azt korábban mondtam, az elméd azt fogja mondani, hogy ez az ember tökéletes, vagy az az ember tökéletes, mert van néhány jó tulajdonsága. Itt az elme a bíró. De a spirituális életben nincs bíró; csak a belső lényednek kell figyelnie, hogy a helyes dolgot cselekszed-e vagy sem. Mi a helyes dolog? Isten elégedettsége Isten Tetszése szerint.

Kérdés: Azt mondod, adjuk oda neked azokat a dolgokat, amelyek zavarnak minket. De amikor ezt megteszem, úgy érzem, támadlak és bántalak.

Sri Chinmoy: Ne felejtsd el, hogy én egy óceán vagyok, te pedig egy csepp vagy. Nem tudod elpusztítani azt a békét, szeretetet és örömet, amim van, és ami vagyok. Ha komoly problémáról van szó, néha el kell azt fogadnom a fizikai síkon, mielőtt bedobnám az Egyetemes Tudatba. Amikor valaki problémáival a szokásos módon foglalkozom, eltarthat néhány hónapig vagy egy évig is, mire a helyzet megoldódik. De amikor a tanítványt támadó erő nagyon hatalmas, és az eset nagyon súlyos, néha az együttérzésem oly módon jelentkezik, hogy azonnal meg akarom oldani a problémát. Tehát a tanítványt megtámadó erőt a fizikai testembe viszem. Akkor fizikailag szenvedhetek egy napig vagy néhány napig, de ezt a többlet szenvedést megéri kiállni, ha megmenthetem a tanítvány spirituális életét.

De sokszor csak fogom azokat az erőket, amelyek támadják a tanítványokat, és azonnal megszabadulok tőlük. Egy tanítványnak sem szabadna aggódnia, hogy odaadja nekem a mentális és érzelmi problémáit. Amint elveszem őket, pillanatok, percek vagy esetleg egy nap alatt meg tudok szabadulni tőlük. Ha segíteni tudok spirituális gyermekeimnek, újra és újra készen állok. Azért jöttem a földre, hogy az emberiség hasznára legyek.

A legtöbb ember számára az a nehézség, hogy szenvedésüket készek átadni Istennek, de örömüket és boldogságukat nem. Ha valaki például nem az első helyezett egy versenyen, akkor több mint kész szidni Istent: „Olyan sok hónapig gyakoroltam, és most vesztettem!” Dühünket, boldogtalanságunkat és egyéb negatív érzéseinket több mint készek vagyunk Istennek adni. De ha őszinték vagyunk, látni fogjuk, hogy nem igazán adjuk őket Istennek; ha mégis megtennénk, időbe telne, mire visszatérnének hozzánk. Ehelyett valahogy dédelgetjük ezeket az érzéseket, mert örömet szerez, ha Istent hibáztatjuk.

Viszont ha sikeresek vagyunk valamiben, öt másodpercig hálát mutathatunk ki Istennek, aztán azonnal megfeledkezünk Róla. A boldogság, amit kapunk, néhány óráig vagy néhány napig tart, belül magunkban tartogatjuk. De a hála nem virágzik a szívünkben, és továbbra sem osztjuk meg boldogságunkat Istennel, és nem ajánljuk fel neki a hálánkat. Ha valóban őszinték lennénk, pontosan ugyanúgy odaadnánk Istennek az örömünket, mint ahogyan a problémáinkat és szenvedéseinket felajánljuk neki. De nem, örömünket magunknak akarjuk megtartani. Csak ha kudarcot vallunk, akkor vonjuk be Istent a képbe. És akkor nagyon sok módon támadjuk és hibáztatjuk Őt.

Kérdés: A tanítványaidnak mindig az a legjobb, ha naponta sok órán keresztül próbálnak látni a fizikai síkon?

Sri Chinmoy: Ez a tanítványon múlik. Néha, amikor a tanítvány napi sok-sok órán át láthatja a Mesterét a fizikai síkon, a tanítvány elfelejti, hogy ki a Mester a szellemi síkon. A probléma az, hogy a tanítványok néha a saját elméjükben létrehoznak egy képet arról, hogy az isteniségnek hogyan kell kinéznie. Aztán amikor látják, hogy Mesterük szenved vagy különféle dolgokat csinál az emberi síkon, nem tudják érezni az isteniséget a Mesterükben. Amikor látják, hogy Mesterük úgy viselkedik, mint egy hétköznapi ember, néha nehéz nekik hinniük a Mesterükben. Nem veszik észre, hogy ha valaki fuldoklik, akkor a Mesternek kell vízbe vetnie magát, hogy megmentse az illetőt. Ha a Mester csak a parton maradna, ha csak a fény és a gyönyör legmagasabb síkján maradna, akkor nem tudna segíteni az embereken. Ezért kell egy spirituális Mesternek néha hétköznapi emberként viselkednie.

De ha azok a tanítványok, akik fizikailag közel állnak a Mesterhez, megfelelően használják fel a kedvező alkalmat, akkor azt fogják érezni, hogy rendkívül szerencsések. Ha észben tudják tartani Mesterük isteni jellegét, még miközben az emberi síkon érintkeznek a Mesterrel, akkor abban a helyzetben vannak, hogy nagyon magasra és nagyon mélyre menjenek. Látni fogják, hogy Mesterük szenvedhet meghűléstől vagy láztól, akár egy hétköznapi ember. Mindezek ellenére képes volt megvalósítani Istent. Ezek a tanítványok ekkor érezni fogják, hogy ők is megvalósíthatják Istent. Azt mondják: „Pont olyan, mint mi. Ha meg tudja valósítani Istent, mi a baj velünk?”

Egyes tanítványok évente csak néhányszor, négy-öt másodpercig láthatják Mesterüket. Ezek a tanítványok máskor nem tudják, mit csinál a Mesterük, de mindig úgy érzik, hogy transzban van. Talán Mesterük abban a pillanatban csak beszélget vagy újságot olvas, de mivel úgy érzik, hogy a legmagasabb meditációjában van, a szeretetük és az odaadásuk azonnal megnő.

Mivel a tanítványaim sok-sok órán át láthatnak a fizikai síkon, ezért nehéz fenntartaniuk a legmélyebb hitüket bennem és az irántam érzett legmagasabb rendű szeretetüket. A több ezer mérföldnyire lévő tanítványok azt érezhetik: „Ó, biztos vagyok benne, hogy a Mester most meditál.” De akik látnak a fizikai síkon, példának okáért, azt mondják: „Ó, látom, hogy a Mester csak teniszezik.” Fogalmatok sincs, mit csinálok a belső síkon, miközben teniszezek. Akár elütöm a labdát, akár elvétem a labdát, továbbra is kapcsolatban vagyok a Legmagasabbammal. Ugyanakkor a tenisznek van egy különleges belső jelentése is; ez a szeretet és a szolgálat játéka. A spirituális életben, ha imádságosan és odaadóan tudjuk szeretni és szolgálni Istent, nagyon sokat kapunk majd tőle.

Próbáld meg az isteni jelleget olyan gyakran látni a Mesteredben, amennyire lehetséges. Akkor, függetlenül attól, hogy hol vagy, akár a Mestered előtt, akár ezer mérföldnyire tőle, képes leszel belélegezni azt az isteni leheletet, amelyet a Legfelsőbb, az Ő végtelen Jóságából a Mesterednek adott.

Kérdés: Mit kezdjek azzal a ténnyel, hogy éjszaka mindig nehezen alszom?

Sri Chinmoy: Más tanítványoknak is van ilyen problémája. De egyes tanítványok többet alszanak a kelleténél! Vannak olyan őszinte keresők is, akik azért imádkoznak Istenhez, hogy részesítse őket kevesebb alvásban, így többet imádkozhatnak és meditálhatnak. Ami engem illet, általában minden éjjel két órát alszom. Még akkor is, miközben a fizikai testem alszik, jógikus tudatban maradok, és érzem az egységemet Istennel.

Mivel a tanítványom vagy, a legjobb gyógyszer az, ha imádkozol Istenhez, hogy adja meg neked, hogy jól aludj. De ha ki szeretnél próbálni más gyógymódokat is, akkor csinálhatsz egy olyan dolgot, hogy csak halványzöld dolgokat képzelsz el. A halványzöld, és nem sötétzöld, képes megnyugtatni az idegeket. Képzelj el egy rizs mezőt, vagy bármilyen más zöld mezőt. Próbáld úgy érezni, hogy vagy egy zöld mező szélén jársz, vagy egy zöld mező közepén vagy, vagy hogy körülötted minden zöld. Még akkor is, ha csak néhányszor elismétled a „zöld” szót – mintha mantrát kántálnál –, földi füleid hallják a hangot, a szín pedig rezonálni fog benned, és megérinti szíved legmélyebb mélységét. Ekkor zöld dolgokat kezdesz látni magad körül vagy magad előtt. Ez sok embernek segített; segíthet neked is.

De a legjobb módszer az, ha imádkozol a Legfelsőbbhöz, adja meg neked, hogy jól aludj. Ha jól alszol, akkor másnap lehet, hogy inspirálva leszel, hogy valami jót vagy valami nagyszerűt tégy. Tehát mindig Istentől kell kérned, amire szükséged van. A legmagasabb filozófia természetesen az, hogy Istent csak arra kérjük, teljesítse az Akaratát bennünk és rajtunk keresztül. De még nem érted el ezt az állapotot. Először is jóvá, jobbá, legjobbá kell válnod. Pozitív dolgokért kell Istenhez imádkoznod: hogy elvegye a féltékenységed, elvegye a bizonytalanságod, elvegye a kételyeidet, elvegye a negatív és tisztátalan gondolataidat. Most, ha azt mondod: „Ha Isten Akarata az, akkor hadd rendelkezzem a világ legtisztátlanabb elméjével; hadd legyek a világ legbizonytalanabb embere”, akkor csak megadod magad ezeknek az erőknek.

Mindig használnunk kell a bölcsességünket, és tudnunk kell, hogy mely jó dolgok kínálnak majd lehetőséget nekünk a fejlődésre. Megtanultuk a „spirituális átadás” kifejezést. De a bölcsességnek kell átadnunk magunkat, nem a butaságnak. Ha a tanítvány bizonytalan, akkor lehet, hogy elkezdi mondani: „Talán Isten Akarata, hogy bizonytalan vagyok. Mivel csak azért jöttem a világra, hogy Istennek örömet szerezzek, talán át kellene adnom magam a bizonytalanságnak.” Ekkor Isten csak nevetni fog a tanítvány ostobaságán.

Minden negatív tulajdonságunkat pozitív tulajdonsággá kell alakítanunk. Ha vannak olyan dolgok, amelyek az utunkba állnak és megakadályozzák, hogy Isten jó eszközévé váljunk, akkor imádkoznunk kell Istenhez, hogy segítsen legyőzni ezeket az akadályokat. Most álmatlanságban szenvedsz; kínoz az alváshiány. Hiba lenne, ha azt mondanád: „Hat hónapig, nem baj, ha nem alszom! Isten ad nekem egy tapasztalatot, csendben maradok tehát.” Most nem ez a megfelelő ima számodra. Így kell imádkoznod Istenhez: "Kérlek, hadd aludjak el, hogy holnap meditálhassak és el tudjak menni dolgozni.”

Viszont, ha valóban magas tudatban vagy, megpróbálhatod megváltoztatni az alvásképtelenségéhez való hozzáállásodat. Szenvedésedet boldogsággá alakíthatod át. Ahelyett, hogy boldogtalannak érzed magad, hogy képtelen vagy aludni, azt mondhatod: „Isten megadta nekem az arany lehetőséget arra, hogy még néhány órát meditáljak. Eddig fél órát meditáltam reggel, fél órát pedig este. De most éjjel kaptam négy-öt extra órát, hogy meditáljak, nagyon szerencsés vagyok tehát.” Ha meg tudod így változtatni a hozzáállásodat, és nagyon boldogan és vidáman képes vagy éjjel elkezdeni meditálni, akkor az alvás istennője azonnal eljön hozzád. Elmondom neked, ha éjszaka isteni hozzáállással tudsz elkezdeni meditálni, akkor nem kell néhány percnél tovább meditálnod, hogy az alvás istennője megérkezzen és megáldjon a legmélyebb álommal.

Tehát most az a legjobb, ha imádkozol a Legfelsőbbhöz, hogy adjon neked pihentető alvást. Ha néhány éjszaka nem ad pihentető alvást, akkor ezeken az éjszakákon megpróbálhatod megváltoztatni a hozzáállásodat és azt mondani: „Talán ez egy arany lehetőség számomra a meditálásra.” Ez is segít. De ha megpróbálod a legmagasabb megközelítést alkalmazni, és azt mondod, hogy az álmatlanságod talán Isten Akarata, akkor nem fogod tudni fenntartani ezt a hozzáállást. Egy-két nap múlva az elméd fellázad, mert tátongó szakadék van spirituális evolúciód jelenlegi szakasza és az általad képzelt valóság között. A gyümölcsök kétségtelenül ott lógnak a fa ágain. De ha azt gondolod, fel tudsz ugrani és meg tudod ragadni a gyümölcsöket, akkor szánalmas hibát követsz el. Lassan és biztosan kell felmásznod a fára; csak akkor érheted el a gyümölcsöket.

Kérdés: Mi a legjobb hozzáállás, amikor megpróbáljuk kinyilvánítani a Legfelsőbb Fényét?

Sri Chinmoy: Amikor arra törekszel, hogy kinyilvánítsd a Legfelsőbb Fényét, az hatalmas örömet okoz neked. Már maga az a tény, hogy fel akarok mászni a Himalájára, óriási örömet okoz nekem – akár elkezdek mászni, akár nem. Sajnos nagyon gyakran a beszéd nem válik cselekvéssé. Elképzelem, hogy mászok; de amikor elérkezik a tényleges idő, akkor vagy elmenekülök, mert félek, vagy annyira elfoglalom magam azzal, hogy hibát találjak azokban, akik néhány métert már másztak előttem, hogy elvesztem szemem elől a saját célomat. Azt mondom, hogy rosszul másztak fel, vagy rossz eszközöket választottak, és én magam soha nem kezdem el a mászást. Tehát egy dolog a Legfelsőbb Fényének kinyilvánítására gondolni, és egy másik dolog valójában megtenni.

Minden tanítványomnak, aki ki akarja nyilvánítani a Legfelsőbb Fényét, egy dolgot szem előtt kell tartania: a tisztaságot. Ha nincs tisztaság, akkor az elmében mindig megosztottság van, ez félreértéshez és veszekedéshez vezet. A kinyilvánításról beszélni olyan, mint a békéről beszélni. Az a tény, hogy az emberek háború helyett békéről beszélnek, óriási eredmény. De sokszor a béke nevében egymást öljük. Ennek ellenére az a tény, hogy mégis gondolunk a békére, azt jelenti, hogy egy napon Isten megengedi, hogy felismerjük a béke valódi értelmét és jelentőségét. Hasonlóképpen, ha gondolkodunk a kinyilvánításon, függetlenül attól, hogy hány hibát követünk el, és hányszor csapjuk be magunkat és másokat, akkor el fog jönni az a nap, amikor erőfeszítéseink valóságossá válnak.

Jobb kinyilvánítani, bármennyire tökéletlenül is, mint csendben maradni. Vivékánanda ezt szokta volt mondani, amikor látta, hogy egyes indiaiak tétlenek: „Menjetek focizni! Hamarabb felismeritek Istent, ha fociztok, mint ha a Bhagavad Gítát olvassátok!” Ekkor úgy érezte, arra van szükségük, hogy aktívak és dinamikusak legyenek. Hasonlóképpen, jobb, ha hibázunk, miközben a kinyilvánításon munkálkodunk, mint ha nem csinálunk semmit. Amikor egyesek hibáznak, vagy látják, hogy mások hibákat követnek el, akkor feladják. De tudnotok kell, elkerülhetetlen, hogy mindenki hibázzon. Ezen hibák ellenére, a bátrak tovább dolgoznak, mivel eltökélt szándékuk, hogy helyesen cselekedjenek és megfelelő emberré váljanak. Végül sikerrel járnak majd.

Kérdés:Hogyan szolgál javunkra, amikor kezünket a szívünkön tartjuk, amikor velünk meditálsz?

Sri Chinmoy: Amikor nagyon emelkedetten meditálok, ha a kezeteket a szíveteken tartjátok, és érzitek a szívveréseteket, akkor automatikusan megérzitek törekvésetek intenzitását. Ebben az intenzitásban felfedezitek elmétek tisztaságát és szívetek isteniségét.

Kérdés: Van-e fizikai viselkedésünknek hatása a fogékonyságunkra?

Sri Chinmoy: Amikor viccelődök, akkor bármi megengedett. De amikor meditálok, vagy akár spirituális kérdésekre is válaszolok, akkor rendesen kell ülni. Ellenkező esetben, ha felteszitek a lábatokat, és nagyon lazák vagytok, akkor szinte semmit sem kaptok tőlem. Még ennél is rosszabb, hogy tönkreteszitek azoknak a törekvését, akik körülöttetek vannak, akik őszintén próbálnak befogadni. Arra kérem minden tanítványomat, hogy mutasson kellő tiszteletet, amikor valami spirituális dolgot teszek. Azoknak, akik az első sorban ülnek, különösen óvatosnak kell lenniük. Fizikai mozdulataitokkal mindenféle problémát okozhattok, nemcsak magatoknak, hanem azoknak is, akik mögöttetek ülnek.

Kérdés: Van valami tanácsod azok számára, akik előadásokat tartanak a keresők számára?

Sri Chinmoy: Ha előadásokat szeretnél tartani a spiritualitásról, akkor nem olyan vagy, mint egy szokványos iskolai tanár. Egy szokványos iskolában, miután a tanár befejezte, például, a történelemről szóló előadását, bármit megtehet, amit szeretne. Történelemórájának semmi köze a személyes életéhez. De ha a spiritualitásról tartasz előadásokat, akkor nem választhatod el tanítói életedet a mindennapi létezésedtől. Ha spirituális ember vagy, akkor nem lehetsz egy bizonyos fajta ember az osztályban, és utána nem merülhetsz el a vitális élvezet életében. Az előadás során a keresők hallják, hogy lemondásról és Istenmegvalósításról beszélsz. Majd utána, ha látják, hogy egy bárban iszol vagy valahol táncolsz, akkor ez életük legnagyobb megdöbbenését váltja ki bennük. Megzavarodnak. Ami még ennél is rosszabb, úgy fogják érezni, hogy a spiritualitás egy reménytelen dolog. Azt fogják gondolni, hogy a spirituális élet csak egy vicc, és elveszítik azt a kis törekvést is, amilyük volt.

Azok az emberek, akik eljönnek az előadásaidra, nem biztos, hogy elég őszinték ahhoz, hogy fegyelmezett életet éljenek. De azzal a reménnyel érkeznek hozzád, hogy legalább jobb emberré váljanak. Ha viselkedésed következtében megsemmisíted a törekvésüket ahelyett, hogy megerősítenéd azt, akkor valami nagyon siralmasat teszel. Felelős vagy azokért a keresőkért. Még akkor is, ha csak kíváncsiságból jöttek hozzád, hogy megtudják, mit is jelent valójában a spiritualitás, részedről bármilyen helytelen viselkedés még a kíváncsiságukat is tönkreteheti, nem is beszélve törekvésükről.

Őszinteségre, lelkesedésre, buzgalomra, tisztaságra és sok más isteni tulajdonságra van szükség, hogy másokat arra ösztönözzünk, hogy teljes mértékben spirituális életet kezdjenek élni. Nem elég adni; neked azzá is kell válnod. Ha anélkül adsz, hogy azzá válnál, akkor soha nem lehetsz sikeres. Tehát adj és válj azzá; válj azzá és adj. Akkor valóban isteni eszköze leszel a mi Szeretett Legfelsőbbünknek.

Kérdés: A múlt héten azt álmodtam, hogy a feleségemet ledobták valahonnan, és megölték. Nem tudom, hogy ez valami hamis volt vagy valóságos.

Sri Chinmoy: Ha minden álmunkat komolyan vesszük, akkor bolondok házában végezzük! Néhány álomszimbolikát figyelmen kívül kell hagynod, másokat pedig komolyan kell venned. Ha azt látod, hogy álmodban egy kutya követ téged, ez azt jelenti, hogy a törekvésed fokozódott, és hogy nagyon odaadóan követed spirituális Mesteredet. Viszont, ha a kutya megharap, az azt jelenti, hogy veszíted el a hitet, vagy hogy már el is veszítetted a hitet a spirituális életedben vagy a Mesteredben. Ha a kutya ugat rád, de nem harap meg, az azt jelenti, hogy a kutya figyelmeztet, hogy valamilyen katasztrófa készül bekövetkezni az életedben. Ha szarvast látsz, az azt jelenti, hogy nagyon gyorsan leszel képes futni a spirituális életedben.

Néha éjszaka álmodhatod azt, hogy veszekedsz és harcolsz valakivel. Majd reggel meglátod azt az egyént, aki nagyon kedvesen mosolyog rád, és nagy gyengédséget és szeretetet mutat feléd. Nagyon sok álomnak nincs semmi alapja; teljesen hamisak.

Amikor a spirituális Mestereknek vannak álmaik, ők azonnal képesek megtudni, hogy az álmok valósak-e. A spirituális Mester vagy a legmagasabb rendű kereső tisztában lesz azzal, hogy álmodik, és intuitív vagy belső látásával képes lesz megfigyelni az álmot. Ilyenkor az álom elkülönül a látástól. Ha ez egy sugalmazó álom, mely végül meg fog nyilvánulni, akkor élvezni fogja az álmot. De ha ez egy elcsüggesztő álom, akkor csak el fogja hessegetni. Általában a spirituális Mestereknek nincsenek olyan gyakran álmaik, mint a hétköznapi embereknek. Talán évente egyszer, vagy néhány évente vannak álmaik. De a legmagasabb meditációjukban lesz látomásuk, és látni fogják, mi fog megnyilvánulni. Természetesen, ha Isten azt akarja, hogy a látomás ne nyilvánuljon meg, akkor nem fog megnyilvánulni. Isten számára semmi sem lehetetlen. Tehát ha bölcsek vagyunk, eggyé kell válnunk Isten Akaratával.

A mindennapi és nem inspiráló álmokat, csak el kell vetni, el kell vetni, el kell vetni. Ha pedig mégis inspiráló álmod van, ne izgasd magad, ha nem nyilvánul meg. Álmodban elmehetsz egy kertbe, és megláthatsz egy gyönyörű virágot, de nem biztos, hogy képes leszel leszakítani a virágot, vagy a kertész nem akarja, hogy leszakítsd, mert meg akarja őrizni a kertben. Beléphetsz a kertbe, és értékelheted a virágok szépségét és illatát, de előfordulhat, hogy nem engedik meg, hogy a virágokat hazavidd – a valóság világába.

Kérdés: Nem igazán tudom, hogyan szeressem magam, és mégis úgy érzem, hogy szeretnem kell a Legfelsőbbet.

Sri Chinmoy: Egyelőre felejtsd el a Legfelsőbbet. Csak azt érezd, hogy beléptél egy kertbe, ahol sok-sok virág van. Válassz ki egy virágot, amelyik tetszik, és menj közel hozzá. Értékeld a szépségét és lélegezd be az illatát. Aztán csak mondd el néhányszor: „Bárcsak olyan tiszta és olyan szép lennék, mint ez a virág.” Öt perc múlva próbáld elképzelni, hogy ebből a virágból egy parányi szépség beléd hatolt. Ezután fokozatosan próbáld érezni, hogy minden jó tulajdonság, amit a virágban látsz – a szépsége, tisztasága, illata és így tovább –, beléd hatolt, és benned van.

Most tartsd meg az emlékezetedben, mennyire szeretted azt a virágot, és mennyi örömet okozott neked. Eleinte külön létezett. De apránként behoztad a szépségét és valóságát a saját testedbe és a saját szívedbe. Majd próbáld azt érezni, hogy nincs tested, nincs elméd, semmid sincs. Csak úgy gondolj magadra, mintha te lennél az a legszebb virág. Mivel te lettél az a gyönyörű virág, ezért feltétlenül úgy kell értékelned magad és szeretni magad, ahogyan a virágot szeretted.

Miután elkezdted szeretni önmagad, érezned kell, hogy Isten végtelenül jobban szeret. Ha testi betegségben vagy valami másban szenvedsz, úgy érezheted, hogy senki sincs ott, aki szeretne vagy együtt érezne veled. De van valaki, és az a Személy benned van. Ha szenvedsz, akkor tudnod kell, hogy Ő végtelenül többet szenved. Ha boldog vagy, akkor Ő végtelenül boldogabb. Próbáld meg ápolni azt az érzést, hogy a Legfelsőbb, aki a legfelsőbb részed, mindig érzi azt, amit te érzel, csak végtelenül többet. Ha szeretsz valakit, Ő végtelenül jobban szereti azt az embert. És ha szereted magad, akkor Ő végtelenül jobban szeret.

Kérdés: Egyszer azt mondtad, hogy a szeretet csak az első fok a spirituális létrán, és hogy odaadásnak és átadásnak kell azt követnie. De a meditációm során én nem tudok túllépni a szereteten. Hogyan érhetem akkor el valaha is az odaadást és az átadást?

Sri Chinmoy: Ha meg akarom tanulni az angol ábécét, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy létezik az „a” betű, és nem kezdhetem a szótáramat „b” betűvel. Ha nem teszem a lábam a létra első fokára, akkor hogyan mehetek fel a második fokra? Ha megpróbálom kihagyni az első fokot, és közvetlenül a másodikra lépek, akkor leeshetek és eltörhetem a lábam. A második lépés nehezebb, mint az első, a harmadik pedig végtelenül nehezebb, mint a második. A spirituális életben a szeretet az első lépés, melyet meg kell tenned. Ha nem érzel szeretetet Isten iránt, akkor soha nem lesz odaadásod Isten iránt.

Fáradhatatlanul akarod szeretni Istent. Jelenleg ez lehetetlen, de ha imádságaid és meditációid alatt szeretni tudod Istent, ha napközben néhány órán át tudatosan képes vagy szeretni Istent, azzal már elindulhatsz. Erről a szintről léphetsz be az odaadás-világba, onnan pedig az átadás-világba mehetsz. A szeretet, az odaadás és az átadás mind összekapcsolódnak. Az alapján, amennyi szeretettel és odaadással rendelkezel, lehet, hogy nem éred el az Istennek való feltétel nélküli, lelkes átadást; ennek ellenére mindenképp vannak bizonyos módok, amelyekkel átadhatod magad Isten Akaratának. De utad egy bizonyos mennyiségű szeretettel kell elkezdened, mielőtt belépnél az odaadás-világba, onnan pedig eljutnál az átadás-világba.

Kereső vagy. Ezért kétségtelenül szereted Istent; azt mondani, hogy nincs szereteted Isten iránt, a huszadik század lehető legnagyobb hazugsága lenne. Most növelned kell a szereteted. Olyan ez, mint a testmozgás az izomerőd növelése érdekében. Az ima és a meditáció olyan, mint a testmozgás a spirituális világban. Imád és meditációd erejénél fogva könnyen megerősítheted Isten iránti szereteted. Kezdheted úgy, hogy tizenöt percig meditálsz, és onnan fokozatosan növelheted az időt húsz percre, harminc percre és így tovább.

Nincs egyetlen tanítványom sem, aki ne szeretné Istent. Most már csak az a feladat, hogy kifejlesszük az Isten iránti feltétel nélküli szeretet készségét. Néhány tanítványom képes meditációja alatt öt percen vagy fél órán keresztül feltétel nélkül szeretni Istent. De amikor a meditációnak vége, minden elvárásuk és követelésük előjön. Valaki azt fogja mondani: „Ez nem csinálta meg ezt, vagy az nem csinálta meg azt, akkor hogy lehet, hogy Guru mosolyog az illetőre?” Vagy valaki más azt fogja mondani: „Hogy van az, hogy ez és ez annyira boldog, miközben én imádkoztam és meditáltam, és mégsem vagyok boldog?” Tehát Isten iránti szeretetünk hirtelen feltételessé válik. Ennél is rosszabb, amikor megjelenik az elvárás; és még ennél is rosszabb, amikor a követelés jelenik meg.

Istent igenis szeretjük. Most növelnünk kell Isten iránti szeretetünket. Mindig azt mondom, hogy Maga Isten minden pillanatban megnöveli saját Örökkévalóságát és Végtelenségét; ez örömet okoz Neki. Jelenleg nem tudjuk elképzelni, mi Isten Végtelensége. De amikor azonosítjuk magunkat Isten Akaratával, akkor egy pillanat alatt láthatjuk Isten Végtelenségét és Isten Vízióját. Az elmével nem mérhetjük meg azt; nem olyan, mintha 8000 métert másznánk fel a Himalájára. A Végtelent csak a belső látásunk révén ismerhetjük meg. Ha meditálunk, növeljük a belső látásunkat, növeljük Isten iránti szeretetünket.

Kérdés: Tanítványodként milyen fő tulajdonságokra van szükségem a boldogság eléréséhez?

Sri Chinmoy: A két fő tulajdonság, amire szükséged van, a hála és a megbocsátás. Hálásnak kell érezned magad a benned és a Gurudban lévő a Legfelsőbbnek, hogy még mindig az ösvényen vagy, és spirituális életet élsz. És minden spirituális testvéred iránt rendelkezned kell a megbocsátás képességével, bármennyire is kritizálnak vagy bármennyi rosszat is beszélnek rólad. Ebből a két isteni valóságból igazi boldogságot kapsz, és a boldogságodban van a fejlődésed.

Kérdés: Ha megpróbálunk egy magasabb tudati síkra felemelkedni, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ezt Isten Tetszése szerint tesszük, és nem csak a saját bölcsességünket használjuk, hogy felfelé jussunk?

Sri Chinmoy: Saját lélekteli imádból és mély meditációdból tudni fogod. Kezdetben meditációd azt fogja mondani, hogy a te bölcsességednek és Isten bölcsességének magassága nagyon különbözik egymástól. De amikor meditációd nagyon méllyé és mélyrehatóvá válik, akkor abbahagyod, hogy a magad módján gondolkodj. Saját módod meg lesz világítva vagy teljesen fel lesz számolva, és csak egyetlen mód lesz, amelyet örömmel, vidáman és feltétel nélkül elfogadsz, és ez a Legfelsőbb Módja.

Kérdés: Egyik részem szerint jobb, ha minden pénzemet spirituális tevékenységekre költöm, de egy másik részem azt mondja, bölcsebb lenne a pénzemet nehezebb időkre megtakarítani.

Sri Chinmoy: Használnod kell a bölcsességedet. Egy dolog dollárok ezreit költeni ruházatra és ékszerekre, és egy másik dolog ezt a pénzt olyasmire költeni, ami segít a spirituális fejlődésedben. Tudnod kell, mit akar a lelked, és mindig a lelked hangjára kell hallgatnod. Egyes tanítványok csak akkor hisznek a lélekben, amikor az azt mondja, amit elméjük vagy vitálisuk hallani akar. Különben azt mondják: „Mi a lélek? Ki az az alak? Hol van? Az emberi szememnek kézzelfogható bizonyítékra van szüksége!” Amikor nem tetszik nekik a lélek üzenete, akkor ezek a szerencsétlen tanítványok a bizonyíték világában maradnak.

Amíg élek, mindenképpen elmondom az egész világnak, hogy a lélek létezik. Számomra a test, az elme és a vitális valótlanok. Csak az örök és halhatatlan lélek a valódi. A lélek olyan, mint a legragyogóbb gyermek bennünk. Ha jó kapcsolatot ápolsz a lelkeddel, akkor ő mindenképpen az Atyához visz téged. Az Atya alig várja, hogy időt töltsön veled beszélgetve, mert legkedvesebb gyermeke, a lelked hozott téged. Ha örömet szerzel a benned lévő isteni gyermeknek, akinek szabad bejárása van az Abszolút Legfelsőbb Úrhoz, akkor nagyon könnyű meglátni az Atyát.

Azt kérded, hogy félre rakd-e a pénzed arra az esetre, ha valamikor kórházba kellene menned, vagy most kellene elköltened valamire, ami segít a spirituális fejlődésedben. Ez hit kérdése. A spirituális emberek úgy érzik, hogy ha kórházba kell menniük, akkor Isten hoz valakit, aki gondoskodik a kórházi számláikról. Ilyen fajta hitük van Istenben. Egy igazán spirituális embert nem fog túlságosan aggasztani a jövő. Számára Isten az orvos, Isten a kórház, Isten élet, Isten halál, Isten minden. Mások lehet, hogy ötven vagy hetven vagy kilencven éves korukra félretesznek pénzt. De Isten öt másodperc alatt elvihet ebből a világból, ha akarja. Ha minden pénzedet a végtelenségig a bankban tartod, akkor egy nap elkísér a koporsódba vagy a sírodba. De soha nem lesz képes a Mennybe vinni. Soha!

Kérdés: Amikor a tanítványaid elkísérnek más országokba tett utazásaidra – például a karácsonyi ünnepek idején –, mit kapnak ezektől az országoktól és mit ajánlanak fel nekik?

Sri Chinmoy: Amikor egy tanítvány elkíséri Mesterét egy másik országba tett spirituális útra, a tanítvány nemcsak új fényt kap a belső életében, hanem új fényt is ad annak a helynek, amelyet meglátogat. Az anyagi síkon több száz üzletnek odaadod a pénzerődet, ami nagyon sokat számít nekik. A szellemi síkon a lelked erejét adod oda. Mivel imádkozol és meditálsz, az emberek ezekben az országokban valami ájtatosat láthatnak az arcodon és a szemedben, amit nem látnak a szomszédaikon és ismerőseiken. Ezekre az utakra nemcsak azért jársz, hogy kapj, hanem hogy adj is. Amijük ezeknek az országoknak van, azt odaadják neked, és te elfogadod, másfelől te is odaadod nekik azt, amid van. Utána nagyon szoros kapcsolatod lesz majd azokkal az országokkal.

Kérdés: Miért nem törődnek egyesek Isten kinyilvánításával?

Sri Chinmoy: Amikor felismered Istent, az olyan, mintha egy rendkívül szép virág virágzott volna ki benned. Amikor megpróbálod feltárni és kinyilvánítani Istent, akkor kihozod azt a virágot, hogy megmutasd a világnak, mi van benned; megpróbálod szív-virágod szépségét és illatát felajánlani a világnak. Isten felismerése után egyesek nem törődnek Isten kinyilvánításával, mivel ez egy nagyon nehéz feladat. Azt mondják: „Kit érdekel, hogy mások elhiszik-e vagy sem, hogy egy rendkívül szép virág van a szívemben? Ha nem hiszik el, miért kell ezt nekik bizonyítanom? Meg vagyok elégedve azzal, amim van.”

De néhány megvalósult, merészebb lélek látja, hogy vannak olyan emberek, akik boldogtalanok, mert nem tudják, hogy egyáltalán ez a gyönyörű virág létezik. Ezek a megvalósult lelkek nem azért akarják megmutatni a virágot, hogy kérkedjenek, hanem nagylelkűségből. Szívük nagylelkűsége miatt meg akarják osztani másokkal a virág szépségét. Tudják, hogy nem veszítik el ezt az értékes virágot, ha megosztják azt másokkal, mert ez nem olyasvalami, amivel rendelkeznek, hanem olyan valami, amivé váltak. Egy tulajdont elveszíthetünk, de azt, ami örökké vagyunk, soha nem veszíthetjük el.

Kérdés: Hogyan győzhetjük le hibáinkat?

Sri Chinmoy: Kezdetben, tudatosan vagy nem tudatosan, valójában dédelgetjük a gyengeségeinket. Ezek általában kísértés formájában jelentkeznek. Amikor bölcsekké válunk, akkor elválasztjuk magunkat a gyengeségeinktől. Úgy érezzük, milyen ostobaság volt, hogy bizonytalanok, féltékenyek vagy tisztátalanok voltunk, és hogy le akarjuk győzni a gyengeségeinket. Ha őszintén le akarjuk győzni őket, egyáltalán nem lazíthatunk; teljesen céltudatosak kell hogy legyünk. Honnan származik ez a céltudatosság, melyre szükségünk van? Ennek csak egy Forrása van, és ez a Forrás Isten Könyörülete. Végül a Forráshoz kell mennünk, hogy legyőzzük a hibáinkat, mert a szükséges eltökéltségnek Isten Kegyelméből kell származnia.

Kérdés: Amerika lelke továbbra is olyan fogékony az általad felajánlott spirituális üzenet iránt, mint amikor először jártál ebben az országban?

Sri Chinmoy: Amikor Amerikába érkeztem, óriási lelkesedéssel és jókedvvel, sok-sok pozitív, megvilágosító és beteljesítő tulajdonsággal jöttem. Remény-eget és ígéret-napot hordoztam magamban. Abban az időben Amerika lelke és Amerika szíve a legszívélyesebben reagált erre. De sajnos Amerika elméje, vitálisa és fizikai tudata még nem állt készen arra, hogy befogadja a fényemet, még azelőtt, hogy elkezdődött volna az úgynevezett manifesztációs munkánk.

Amerika lelke még most is határtalan, határtalan, határtalan szeretetet és megbecsülést tanúsít irántam, és a szíve is határtalanul nagyra értékel engem, képességének megfelelően. Sajnos az ország többi aspektusa lemaradozik. De soha nem adom fel – soha! Még akkor is, ha elhagyom ezt a zavaros földi életet, és átmegyek az Örökkévalóság függönye mögé, lelkem továbbra is a fizikai tudatban, a vitálisban, az elmében és a szívben fog dolgozni, és azokon keresztül – nemcsak Amerikáért, hanem az egész világért is. Hálás vagyok, hogy a bennem élő Legfelsőbb Amerikát választotta, és hogy a bennem lévő Legfelsőbb még mindig azt akarja, hogy Amerikában legyek. Végtelenül hálás szívemet mindig fel fogom ajánlani Amerika lelkének.

Kérdés: Hogyan lehet a Legfelsőbb Urunknak az Ő Tetszése szerint örömet szerezni?

Sri Chinmoy: Minden pillanatban át kell adnunk magunkat Isten Akaratának. Ennek az átadásnak szolgálatkészséget, vidámságot és önkéntességet kell kifejezésre juttatnia – az elme szolgálatkészségét, a szív önkéntességét és magának az életnek a vidámságát. Minden pillanatban át kell adnunk akaratunkat Isten Akaratának, és átadásunkban éreznünk kell az elme szolgálatkészségét, a szív önkéntességét és az élet vidámságát. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor kétségtelenül Legfelsőbb Urunk legodaadóbb és legtökéletesebb eszközévé válunk.

Kérdés: A legjobb az, ha egy spirituális Mester szahadzsa szamádhiban van, amikor a tanítványaival foglalkozik?

Sri Chinmoy: A szahadzsa szamádhiban az ember az abszolút legmagasabb tudatban van, és ugyanakkor földi tevékenységeket végez, mint egy hétköznapi ember. Esetemben a szahadzsa szamádhi-tudat tizennyolc vagy tizenkilenc éves koromban kezdődött, de huszonhárom éves korom után állandóvá vált. Sok esetben el kell rejtenem ezt a tudatot, amikor emberekkel foglalkozom; különben a tanítványok és mások talán nem vennének komolyan. Nehezen értik meg, hogy valaki feltétlenül, teljesen és elválaszthatatlanul egy lehet Szeretett Legfelsőbb Urunkkal, ugyanakkor a szokásos módon ténykedhet a földi síkon. Jobban hisznek bennem és komolyabban vesznek, ha mély meditatív tudatban látnak. Ez a tudat jobban képes szolgálni a célomat.

De számomra ez a fajta meditatív tudat nem a legmagasabb típusú szamádhi. Ennek oka az, hogy néha, amikor abszolút a legmagasabb meditációban vagyok, teljesen figyelmen kívül hagyhatom a földhöz kötött nézőpontot. De a szahadzsa szamádhiban az ember a legmagasabb tudatban maradhat, és ezzel egyidejűleg le is jöhet a föld-tudatba, hogy megnyilvánuljon.

Kérdés: Amikor Buddha elérte a Nirvánát, akkor ismerte fel először Istent?

Sri Chinmoy: Igen, ez volt az első alkalom.

Kérdés: Olvastam leírásokat arról, hogy mi történt, amikor Buddha elérte a Nirvánát, és kígyók és nők képei jelentek meg neki. Kíváncsi vagyok, vajon mindenki ugyanezen a folyamaton megy-e keresztül?

Sri Chinmoy: Minden egyénnek különböző tapasztalatokat kell átélnie, ugyanúgy, ahogy minden egyénnek el kell érnie saját megvalósítását is. Sokszor előfordul, hogy az egyént alacsonyabb vitális erők támadják meg. Aztán, ahogy feljebb megy, a kozmikus istenek, akik egyszer segítették, szembe helyezkedhetnek vele. Amikor fiatal csemete volt, segítettek neki. De amikor fává akar válni, és magasabbra akar menni, mint ők, akkor megpróbálják megállítani. Bizonyos esetekben a kozmikus istenek nagyon hevesen szembe szállnak a keresővel. Nem akarják, hogy az emberek meghaladják őket. De ha egyszer valaki mégis túlszárnyalja őket, akkor ismét a barátaivá válnak. Ami Buddhát illeti, ő nem mondta ki az „Isten” nevet; nem használta a „lélek” szót. A „Világosság” kifejezést használta. Számára a Világosság Isten. De számunkra létezik a lélek és létezik Isten.

Kérdés: Miért nem tulajdonítasz akkora jelentőséget az okkult hatalomnak, ahogyan azt Góraksanáth és mások tették?

Sri Chinmoy: Nagyok sok történetet hallottál az okkult hatalomról. De elmondanám, hogy az okkult hatalom csak egy hullám, mondhatni hatalmas hullám, míg a spirituális hatalom olyan, mint az óceán. Hogyan lehet egy hullám, bármilyen hatalmas is, erősebb vagy békésebb, mint maga az óceán? Góraksanáth megmutatta okkult képességeit és sok csodát tett. De külsőleg gyakran pusztító volt. Viszont arra is képes volt, hogy okkult hatalmát pozitív módon használja. Elpusztított embereket, majd újraélesztette őket. Mindenféle dolgot művelt!

Végül rájött, hogy abba kell hagynia az okkult hatalmának úton-útfélen történő használatát, kénye-kedve szerint, és minden figyelmét Isten felismerésére kell fordítania. Tehát, miután sok éven át használta az okkult hatalmat, élete utolsó harminc-negyven évében mély meditációba merülve élt a Himalája barlangjaiban. Ekkor meggyőződött róla, hogy az okkult hatalom nem más, mint zsonglőrködés vagy varázs mutatvány. Olyan, mint a tűzijáték – valami, ami felemelkedik és aztán véget ér. Ezért abbahagyta az okkult hatalom használatát, és csak a meditáció hatalmával és a szellem hatalmával törődött. A szellemi, spirituális hatalom végtelenül erősebb, mint az okkult hatalom, és mindig építő.

Nepálban meglátogathatsz néhányat azon barlangok közül, ahol Góraksanáth meditált. Ezekben a barlangokban a meditációjának a hatalmát fogod érezni, és nem az okkult hatalmát. A meditáció révén megbocsátást fejlesztett ki, és hatalmas békére tett szert. Aztán amikor az emberek nem hallgattak rá, ahelyett, hogy okkult hatalmát használta volna ezeknek az egyéneknek az elpusztítására, majd újjáélesztésére, egyszerűen megbocsátott nekik. Csak újból belemerült a meditációjába, és elöntötte őt a béke. Csak a meditációból lehet békét kapni, nem az okkult hatalomból.

Kérdés: Hogyan szabadulhatunk meg istentelen tulajdonságainktól?

Sri Chinmoy: Ha azt tudjátok érezni, hogy nem harminc, negyven vagy ötven évesek vagytok, hanem csak hétévesek, akkor egy szempillantás alatt annyi rossz tulajdonságotoktól képesek lesztek megszabadulni. Úgy lesztek képesek eldobni a lehangoltságot, csalódottságot, kételyt, tétlenséget, fásultságot és különösen az engedetlenséget, mint a régi, szakadt ruhákat.

A tanítványok istentelen tulajdonságai közül az engedetlenség a legrosszabb. Egy hétéves kislány vagy kisfiú számára nem lehetetlen feladat, hogy szeresse az apját és engedelmeskedjen az apjának. Tizennégy vagy tizenöt éves korig az engedelmesség természetes és spontán. Az engedetlenség általában tizenhét vagy tizennyolc éves korban jelentkezik. Ha az emberek elérik a húszéves kort, akkor el is felejthetjük az engedelmességet! Amikor pedig elérik a negyven- vagy az ötvenéves kort, a saját életüket élik! Csak néhány nagyon szerencsés tanítvány őrizte meg az engedelmességét, miután elérte a húszéves kort. Szerencsés vagyok, és ők is szerencsések.

Az isteni tulajdonságok közül kiemelkedően fontos az engedelmesség. Ha valódi belső és külső engedelmességed van a lelked, a legfelsőbb részed iránt, akkor szeretni fogod Istent, Istennek szenteled magad és feltétel nélkül átadod magad Istennek. A tanítványok összes jó tulajdonsága egy forrásból származik, és ez az engedelmesség. Az engedelmesség olyan, mint a fa gyökere; a gyökérből származik a zsenge csemete, végül pedig a páratlanul szép fa számtalan virággal és gyümölccsel. De ha nincs gyökér, semmi sem fog növekedni.

Azt vettem észre, hogy sok tanítványom elméjébe belépett az időskor. Állandóan a régi módon gondolkodnak. Dacolnod kell a régi elképzeléseiddel, régi gondolataiddal és régi szokásaiddal. Dobd el a régi életmódodat! Ha őszintén érezni tudod, hogy hétéves kislány vagy kisfiú vagy, akkor annyi méreg el fog tűnni, ami az elmédben van, és könnyen el fogsz tudni menekülni az elme dzsungeléből. Akkora lelkesedés és öröm fog belépni az életedbe, és akkora szeretetet fogsz érezni Isten és a spirituális Mester iránt! Minden nap új módon fogod látni az életedet, és újra elő tudod hozni az édes, édesebb, legédesebb tulajdonságaidat. Ekkor kinyílsz, mint a virág, sziromról sziromra. De ha továbbra is azt gondolod, hogy harminc-, negyven-, ötven-, hatvan- vagy hetvenéves vagy, akkor meglátod, hogy a szívkertedben minden virág elszárad; nem leszel más, mint egy teljesen élettelen virág. Egy hétéves gyermek számára nincs kétség, nincs lehangoltság, nincs csalódottság, nincs negativitás. A gyerek csak ugrándozik örömében, és szívkertjében játszik és csak játszik.

Kérdés: Gyermekeim nagyon istentelenül viselkednek, de nem hallgatnak rám. Mikortól nem felelősek már a szülők gyermekeik viselkedéséért?

Sri Chinmoy: Miután a gyerekek elérték a tizenhárom éves kort, én soha, de soha nem fogom hibáztatni a szülőket, ha gyermekeik rosszul viselkednek. A gyermekek tizenhárom éves koráig a szülők felelnek azért, hogy a gyerekek megfelelően viselkedjenek. Ezt követően soha, de soha nem foglak hibáztatni, ha a gyermekeid rosszul viselkednek, és el akarják hagyni a spirituális életet.

Kérdés: Spirituálisan ártalmas a kósza hírek terjesztése és a fecsegés?

Sri Chinmoy: Sok embernek szerez hatalmas élvezetet, rosszindulatú élvezetet szaftos történetek megosztása vagy vad, megalapozatlan szóbeszédek terjesztése. De a mai híresztelők holnap kétségtelenül, kétségtelenül, kétségtelenül maguk is a pletyka áldozatává válnak. Ma lehet, hogy szándékosan terjesztesz valakiről pletykákat abban a hitben, hogy a legtisztábbnál is tisztább vagy, és a legjobbnál is jobb. De hamarosan te magad leszel a tehetetlen áldozat. Miért? Mert ha mások gyengeségeire gondolsz, akkor az ő gyengeségeik ténylegesen beléd hatolnak; és akkor utolér ugyanaz a sors, mint őket.

Próbálj tehát mások jó tulajdonságaira, isteni tulajdonságaira, odaadó tulajdonságaira gondolni. Ha mindig a rossz tulajdonságaikra gondolsz, akkor csak saját spirituális sírodat ásod meg. Nem kell sok idő, hogy a spirituális életed elérje a mélypontot – a feneketlen mélységet.

Kérdés: Miért kéri női tanítványait, hogy viseljenek szárit a meditáció során?

Sri Chinmoy: Amint valaki rendőr egyenruhát vagy orvosi egyenruhát vesz fel, az illető azonnal a kötelességére gondol. Az egyenruha emlékeztet arra, hogy mik vagyunk. A mi ösvényünkön a szári olyan, mint egy egyenruha a nők számára. A spirituális életükre emlékezteti őket.

Minden, amit viselünk, befolyásolja a tudatunkat. Ha valaki a futóruhájában jön a meditációra, és úgy gondolja, hogy nagyon gyorsan képes lesz elérni a legmagasabbat, akkor csak önmagát csapja be. A tudat szempontjából mindenképpen nagy különbség van a szári és a pandzsábi, illetve a szári és a nyugati ruha között. Hordhat valaki szárit, és közben lehet nem spirituális, ez igaz; de a szári viselése kétségtelenül emlékeztetni fogja a spirituális életére, és segít abban, hogy előhozza a törekvő tudatát.

Természetesen a törekvés a legfontosabb. De van néhány dolog, ami hozzájárul a törekvéséhez, és a szári viselése az egyik. Ha valami hozzájárul a törekvésünkhöz, ki kell használnunk azt.

II. rész

SCA 230-232. Sri Chinmoy 1995. július 21-én három kérdésre válaszolt a washingtoni Kongresszusi Könyvtár külön programja során.

Kérdés: Hogyan segíthetünk megteremteni a békét saját és mások életében?

Sri Chinmoy: Csak akkor segíthetünk magunknak és másoknak, ha minden nap érezzük az imádkozás és a meditáció szükségességét. Éreznünk kell, hogy van Valaki, aki mindig ég a vágytól, hogy boldoggá tegyen minket, és megmutassa az utat, hogyan szolgálhatjuk a világban lévő testvéreinket. De imádkoznunk és meditálnunk kell, hogy megkapjuk a belső Útmutatását. Belülről kell megkapnunk a fény üzenetét, és csak ezután leszünk képesek felajánlani ezt az üzenetet az egész világnak.

Minden nap, lehetőleg egy meghatározott órában kora reggel imádkoznunk és meditálnunk kell. Azután egy nap feltétlenül meg kell világosodnunk, és ez a megvilágosodás átalakítja az életünket. A spirituális könyvek bizonyos mértékben segíthetnek bennünket, de ha Belső Vezetőnk jó vagy tökéletes eszközei akarunk lenni – hogy nemcsak magunkat, hanem más embereket is boldoggá tudjunk tenni –, akkor figyelnünk kell a belső életünkre. Ebben a belső életben megtaláljuk a választ minden külső kérdésünkre.

Kérdés: A boszniai helyzet mélységesen aggaszt, és nagyon sokat meditáltam abban a reményben, hogy Clinton elnök meghozza a megfelelő döntést. Kíváncsi lennék, tudunk-e valami különlegeset tenni, hogy segítsük megteremteni ezeknek az embereknek a békéjét.

Sri Chinmoy: Ha úgy érezzük, hogy valamelyik probléma kívül esik a saját valóságunkon, akkor nem fogjuk tudni megoldani. Ha a világ bármely részén felmerül egy probléma, akkor a világnak azt a részét azonnal mélyen magunkba kell vinnünk. Éreznünk kell, hogy ez szerves részét alkotja belső létezésünknek. Ha spirituális szempontból valami különlegeset akarunk tenni Bosznia érdekében, akkor először be kell hoznunk Boszniát saját belső létezésünkbe. Ekkor elkerülhetetlenül meg kell hogy lássuk és érezzük, hogy van bennünk Valaki, aki meg kell hogy mondja nekünk, mi a teljesen helyes dolog. Ez a mi Belső Kormányosunk. Ő a Kormányos, ő a Hajó, ő az Utazás és ő maga az Arany Part is.

Ha felismerjük, hogy a Legfelsőbb a Kormányos, a Hajó, az Utazás és a Part is, és mi csak az Ő Hajójában ülő utasok vagyunk, akkor tudni fogjuk, hogy szent Kötelessége minket Partra vinni. A mi szerepünk csak az, hogy tudatosan, imádságteljesen, lélektelien és önodaadóan részt vegyünk ebben az utazásban.

Valahányszor döntést hozunk, ez általában az elménk értelem részéből ered, vagy mondhatjuk akár azt is, a bölcsesség-elménkből. De van valami végtelenül magasabb rendű, mint az emberi értelmünk és emberi bölcsességünk, és ez Isten Akarata mibennünk. Minden pillanatban gyakoroljuk az egyéni akaratunkat. Mindenki azt akarja, hogy a világ az ő tetszése szerint legyen boldog. Én úgy érzem, hogy ha az én akaratomat követik az emberek, akkor a világ boldog lesz. Ön úgy érzi, hogy ha az ön akaratát követik, akkor lesz boldog a világ. De egy adott egyén boldogságának módszere, illetve az a módszer, ahogy a boldogságot más egyénekbe juttatja, valójában egyáltalán nem biztos, hogy boldoggá teszi őket.

Isten mind a Teremtő, mind a teremtés. Isten, a Teremtő kétségtelenül azt akarja, hogy Isten, a teremtés boldog legyen; azt akarja, hogy mindenki boldog legyen. Isten, a Teremtő csupa Szeretet, csupa Könyörület és csupa Törődés Isten, a teremtés iránt. De Isten csak akkor tud minket boldoggá tenni, ha készek vagyunk az Ő Tetszése szerint boldogok lenni. Ha tudatosan segítségül tudjuk hívni Isten, a Teremtő Jelenlétét, Útmutatását vagy Akaratát, akkor a világot elárasztja a béke és a boldogság. Isten Akaratának követése az egyetlen módja a boldogság elérésének egyénileg, együttesen és egyetemesen. Ellenkező esetben, ha minden egyén a maga módján próbálja meg boldoggá tenni a világot, akkor mindenképpen egyik hibát fogjuk elkövetni a másik után, mielőtt megoldjuk a világ problémáit, vagy akár az egyéni problémáinkat.

Honnan ismerhetjük meg Isten Akaratát? Isten Akaratát imánk és meditációnk, valamint annak a világnak való tudatos önodaadásunk révén ismerhetjük meg, amelyben élünk, és amelyet a sajátunknak, teljesen a sajátunknak vallunk. Ha szabadon hozzáférünk a törekvés belső életéhez és az önzetlen odaadás külső életéhez, akkor ismerjük meg és valósítjuk meg Isten Akaratát. Ha pedig hallgatunk Isten Akaratára, akkor minden problémánk és a világ összes problémája megoldódik.

Kérdés: Mit tehetnek a kezdők a meditáció során felmerülő összes gondolattal? Mennyi időbe telik ennek leküzdése?

Sri Chinmoy: Minden attól függ, mennyi akaraterőnk van. Van, akinek óriási elszántsága és nagyon erős akarata van, míg másoknak nem. Viszont az elszántság nem elég. Vidáman el kell tudnunk fogadni Isten Akaratát is. Tegyük fel, a meditációdat most éppen helytelen gondolatok zavarják meg. Isten talán úgy döntött, hogy hat hónap vagy tíz hónap múlva egy békével elárasztott elmével áld meg téged. Ebben az esetben rendkívül boldog és hálás leszel. És ha ez ennél hosszabb ideig tart, akkor azért kell boldognak és hálásnak lenned, hogy Ő még mindig ösztönöz, hogy minden nap odaadóan meditálj.

Ez nem azt jelenti, hogy amíg nem üt Isten órája, addig tétlen vagy tunya leszel. Helytelen csak két percet vagy öt percet imádkozni, majd feladni, ha azt látod, hogy elméd még mindig tele van gondolatokkal, vagy ha azt látod, hogy nyugtalanság van az elmédben, a vitálisodban és a fizikai létezésedben. Az is helytelen, ha elvárod, hogy az elméd nyugodt és csendes legyen, csak azért, mert két vagy három percig meditáltál.

Mit tehetünk a gondolatokkal gyakorlati szinten? Tekintsük a gondolatokat egyéneknek, az elmét pedig tekintsük egy szobának, amelyben élünk, és amely a miénk. Belülről be kell zárnunk az elme-szobánk ajtaját, és egyáltalán senkit sem szabad beengednünk. Nemcsak az ellenségeinket fogjuk távol tartani, amelyek a rossz gondolatok, hanem a barátainkat, a jó gondolatokat is. Eltökélt szándékunk, hogy csak a csendet, a teljes csendet fogjuk élvezni.

Néhány pillanat múlva, mondjuk, egy gondolat kezd kopogni az ajtónkon. Ekkor gyakorolhatjuk az együttérzésünket, vagy gyakorolhatjuk a bölcsességünket. A bölcsesség arra emlékeztet minket, hogy ünnepélyesen megígértük magunknak, hogy senkit sem engedünk belépni az elme-szobánkba. De ha az együttérzést kezdjük el használni, akkor lehet, hogy azt mondjuk: „Ki tudja, ki jön? Talán egy nagyon jó barátom.” Akkor természetesen kinyitjuk az ajtót. De sajnos abban a pillanatban, hogy kinyitjuk az ajtót, beereszthetünk egy istentelen gondolatot. Ez az istentelen gondolat egy röpke másodperc alatt ellophatja mindazt a jó érzést, aminek az elmúlt tizenöt vagy húsz percben a gondját viseltük.

Ezért a legjobb, ha semmilyen körülmények között sem nyitjuk ki az ajtót. Aztán egy idő után minden rossz gondolat magától elhagy bennünket. Ha a gondolatok istentelenek, akkor csak istentelen tulajdonságaik vannak. Nem lesz türelmük arra várni, hogy kinyissuk az ajtót. Miután néhány percet várakoztak kint, ezek a gondolatok azt mondják: „Méltóságunkon aluli, hogy tovább várakozzunk itt. Ha nem akar látni minket, bekopogunk valaki más ajtaján, és mást fogunk zavarni.”

Ha ez egy jó gondolat, egy valódi és őszinte barátunk, akkor ez a gondolat azt mondja: „Ó, talán a barátom nagyon elfoglalt vagy valami különlegeset csinál. Ellenkező esetben bizonyára kinyitotta volna az ajtót. Türelmesen várok tovább.” Arra kényszerítjük ezt a jó gondolatot, hogy tizenöt vagy harminc percet várjon kint. Miután vagy fél órán át békés csendben maradtunk, azt mondjuk: „Most nézzük meg, ki jött az ajtóhoz.” Ekkor azt tapasztaljuk, hogy csak a nagyon kedves barátaink várnak ránk. Ezek a barátok az isteni, erőt adó és beteljesítő gondolataink.

Ily módon, ha tizenöt percig vagy fél órán át teljes csendben tudjuk tartani elménket, akkor meditációnk végén a sötét, nem törekvő erők nem lesznek ott, hogy belénk lépjenek. Így lehetnek csak jó gondolataink a meditációnktól. Először is teljesen be kell zárnunk az elmét, és egyáltalán semmiféle gondolatot sem szabad beengednünk. Aztán, miután mélyen magunkba merültünk, és beléptünk a béke tengerébe, amikor kinyitjuk elménk ajtaját, csak jó, isteni gondolatok fognak várni ránk.

III. rész

SCA 233-241. Sri Chinmoyjal 1993. augusztus 28-án egy független filmes készített interjút Chicagóban, a Vallások Világparlamentjén való részvételével kapcsolatban. Az alábbiakban kivonatokat közlünk az interjúból.

Kérdés: Érzése szerint mi ennek a chicagói Vallások Parlamentjének a jelentősége, amely a világ vallásainak eddigi legnagyobb összejövetele lehet?

Sri Chinmoy: Ennek a Parlamentnek a spirituális jelentősége, törekvő szívem szerint az egymásrautaltság. Az egynek és soknak fel kell ismerniük az egymásrautaltságukat. Ahogy a fa és az ágai, levelei, virágai és gyümölcsei egymásra vannak utalva, ugyanúgy vagyunk egymásra utalva mindannyian. Sok vallás találkozik itt, hogy együtt énekeljék az egység-szív dalát.

Kérdés: A Vallások Parlamentjének ez a centenáriuma sokak számára Szvámi Vivékánanda nevéhez fűződik, aki a száz éve megtartott Parlament egyik legfontosabb alakja volt. Az elmúlt év nagy részét azzal töltötte, hogy koncerteket adott az ő tiszteletére. Ki volt Szvámi Vivékánanda, és mit ajánlott fel a világnak?

Sri Chinmoy: Nagyon erős bennem az érzés, hogy a Vallások Parlamentjének mai centenáriuma éppen Vivékánanda miatt kerül sorra. Ő volt az igazán egyetemes szellem megálmodója, szeretője és birtokosa. Különböző vallásokból és különböző kultúrákból érkeztek emberek az eredeti Vallások Parlamentjére. A legtöbb esetben azért jöttek, hogy a saját vallási meggyőződésükről prédikáljanak vagy beszéljenek. De Vivékánanda az emberiség szeretőjeként jött el, hogy elénekelje az egység-világ-otthon dalát. Nem azért jött ide, hogy népszerűsítse hindu vallásának nézeteit. Azért jött, hogy hirdesse az egyetlen vallást, amely az Emberként ismert. Arról az individuális emberről beszélt, aki univerzális emberré fejlődik, és a világot tudatosan a sajátjaként fogadja el. Vivékánanda egyszerre volt ősi csend-szív és modern dinamizmus-élet.

Kérdés: Személy szerint önnek mit jelent Szvámi Vivékánanda?

Sri Chinmoy: Szvámi Vivékánanda az a megfékezhetetlen lélek, aki elmondja, hogyan szeressük és imádjuk Istent, a teremtést. Anélkül, hogy szeretnénk Istent, a teremtést, ki valósíthatná meg valaha is Isten, a Teremtő Üzenetét?

Kérdés: Egyre többen érzékelik, hogy szükség van a spirituális értékekre, ha békét akarunk elérni, vagy akár fenn akarunk maradni a jövőben.

Sri Chinmoy: A spirituális értékek kiemelt fontossággal bírnak, ha békét akarunk elérni, mert a spiritualitás tudatosan magában foglalja a békét. Béke nélkül nem lehet jövő.

Kérdés: Név szerint mely spirituális értékeket érzi a legfontosabbnak a mai világban?

Sri Chinmoy: Nem csak a jelenlegi világban, hanem az ősi múlt világában és a jövő világában is, csak két dolog szükséges szüntelenül: az imádság és a meditáció.

Kérdés: Hogyan érhető el ön szerint a világbéke?

Sri Chinmoy: A világbékét csak imádsággal és meditációval lehet elérni. Imádságunkkal és meditációnkkal szilárdíthatjuk meg az egység-világ-otthon érzését.

Kérdés: A spiritualitás hogyan lehet a gyakorlatban hatékony a változás érdekében? Úgy tűnik, ez a legnehezebb kihívás.

Sri Chinmoy: Belső meggyőződésem szerint a spiritualitás nem elméleti, hanem gyakorlati dolog. Ki lehet gyakorlatibb, mint Maga Isten? Azért teremtette a világot, hogy örömet és boldog megelégedést szerezzen magának. A spiritualitás mindenképpen gyakorlati, és ehhez hasonlóan az ima és a meditáció is kétségtelenül gyakorlati. Az imádság és a meditáció hatékonyságához csak egy dologra van szükségünk: hajthatatlan, hősies szellemre, mely legyőzi a lehetetlenség büszkeségét.

Kérdés: Az átlagember úgy érezheti, hogy ön kivételes, és az összes eredményének semmi köze sincs őhozzá.

Sri Chinmoy: Ez nem igaz. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Amit Isten akar és amire szüksége van tőlünk, az a fogékonyság. Ha fogékonyak tudunk lenni, vagy ha Ő fogékonnyá tud bennünket tenni, akkor képes lesz bennünk és rajtunk keresztül megvalósítani, amit csak akar.

Kérdés: Mi a spirituális jelentősége a zenének, mellyel a föld minden kultúrája rendelkezik, és amelyet az összes szeret?

Sri Chinmoy: Van egy külső és egy belső létezés. A zene közvetlenül érinti meg a belső létet, azt a létet, amely boldoggá akar válni, és egyszersmind megpróbálja megosztani a boldogságát a világ többi részével. A zene megérinti lényünk mélységét, és előtérbe hozza, amit ott felfedez. A zene dallama és harmóniája nemcsak örömet okoz az emberiségnek, hanem segít az emberiségnek elérni a legmagasabb tudatállapotot, melyet eltölt a béke, a szeretet, az öröm és a beteljesedés.