Kérdés: Azt mondod, adjuk oda neked azokat a dolgokat, amelyek zavarnak minket. De amikor ezt megteszem, úgy érzem, támadlak és bántalak.

Sri Chinmoy: Ne felejtsd el, hogy én egy óceán vagyok, te pedig egy csepp vagy. Nem tudod elpusztítani azt a békét, szeretetet és örömet, amim van, és ami vagyok. Ha komoly problémáról van szó, néha el kell azt fogadnom a fizikai síkon, mielőtt bedobnám az Egyetemes Tudatba. Amikor valaki problémáival a szokásos módon foglalkozom, eltarthat néhány hónapig vagy egy évig is, mire a helyzet megoldódik. De amikor a tanítványt támadó erő nagyon hatalmas, és az eset nagyon súlyos, néha az együttérzésem oly módon jelentkezik, hogy azonnal meg akarom oldani a problémát. Tehát a tanítványt megtámadó erőt a fizikai testembe viszem. Akkor fizikailag szenvedhetek egy napig vagy néhány napig, de ezt a többlet szenvedést megéri kiállni, ha megmenthetem a tanítvány spirituális életét.

De sokszor csak fogom azokat az erőket, amelyek támadják a tanítványokat, és azonnal megszabadulok tőlük. Egy tanítványnak sem szabadna aggódnia, hogy odaadja nekem a mentális és érzelmi problémáit. Amint elveszem őket, pillanatok, percek vagy esetleg egy nap alatt meg tudok szabadulni tőlük. Ha segíteni tudok spirituális gyermekeimnek, újra és újra készen állok. Azért jöttem a földre, hogy az emberiség hasznára legyek.

A legtöbb ember számára az a nehézség, hogy szenvedésüket készek átadni Istennek, de örömüket és boldogságukat nem. Ha valaki például nem az első helyezett egy versenyen, akkor több mint kész szidni Istent: „Olyan sok hónapig gyakoroltam, és most vesztettem!” Dühünket, boldogtalanságunkat és egyéb negatív érzéseinket több mint készek vagyunk Istennek adni. De ha őszinték vagyunk, látni fogjuk, hogy nem igazán adjuk őket Istennek; ha mégis megtennénk, időbe telne, mire visszatérnének hozzánk. Ehelyett valahogy dédelgetjük ezeket az érzéseket, mert örömet szerez, ha Istent hibáztatjuk.

Viszont ha sikeresek vagyunk valamiben, öt másodpercig hálát mutathatunk ki Istennek, aztán azonnal megfeledkezünk Róla. A boldogság, amit kapunk, néhány óráig vagy néhány napig tart, belül magunkban tartogatjuk. De a hála nem virágzik a szívünkben, és továbbra sem osztjuk meg boldogságunkat Istennel, és nem ajánljuk fel neki a hálánkat. Ha valóban őszinték lennénk, pontosan ugyanúgy odaadnánk Istennek az örömünket, mint ahogyan a problémáinkat és szenvedéseinket felajánljuk neki. De nem, örömünket magunknak akarjuk megtartani. Csak ha kudarcot vallunk, akkor vonjuk be Istent a képbe. És akkor nagyon sok módon támadjuk és hibáztatjuk Őt.