II. rész – Pszichikai depresszió és vitális depresszió

Pszichikai depresszió és vitális depresszió

Ha megtámad minket az aggodalom és a szorongás, éreznünk kell, hogy van egy ellenszer. Ha egy kígyó megharap minket, megpróbáljuk orvosolni. Ha az aggodalmak és a nyugtalanság a gondolat-világból belénk akarnak lépni, és meg akarnak támadni, akkor meg kell szereznünk az ellenszert. És az ellenszer az, ha belsőleg érezzük Isten irántunk való Szeretetét.

Szeretjük Istent, de nem vagyunk benne biztosak, hogy Isten szeret-e minket. Imádkozunk Istenhez: „Ó, Istenem, add meg nekünk ezt, teljesítsd ezt a vágyat.” De hogy Isten szeret-e minket vagy sem, az bizonytalan marad. De azzal az érzéssel kell kezdenünk, hogy Isten végtelenül jobban szeret minket, mint ahogyan mi szeretjük magunkat. Hogyan lehetséges Istennek, hogy jobban szeressen minket, mint ahogyan mi szeretjük magunkat? A válasz az, hogy Isten nem kételkedik bennünk úgy, ahogy mi kételkedünk saját magunkban. Egyik pillanatban nagyon erősnek érezzük magunkat, mint egy nagy hódító, a következő pillanatban megpillantunk egy vöröshangyát, és halálra rémülünk.

A nyugtalanság akkor jön, ha szakadék van a létezésem és Isten léte között. Akkor is fellép, ha Istent nem tekintjük teljesen a sajátunknak, vagy ha nem törődünk azzal, hogy azt mondjuk: „Istentől vagyok, Istenért vagyok.” Az aggodalmak és a nyugtalanság akkor távoznak, olyannal azonosulunk, ami rendelkezik békével, nyugalommal, isteniséggel, és a teljes egység érzésével. Ha azonosulunk a Belső Vezetővel, akkor megkapjuk az Ő megvilágosító Fényének erejét. Aggodalmak azért jönnek, mert a félelemmel azonosulunk. Ha azonosulunk valami istenivel, örökkévalóval és halhatatlannal, akkor természetesen annak a bizonyos dolognak a rejtett lényege és minősége belénk fog lépni. Folyamatosan aggódva vagy istentelen dolgokra gondolva sohasem közeledünk célunk felé. Csak akkor léphetünk be az isteniségbe, ha pozitív gondolataink vannak: „Istentől vagyok. Istenért vagyok.” Ha erre gondolunk, akkor nem lehet aggodalom, nem lehet nyugtalanság.

Van pszichikai depresszió, és van vitális depresszió. A pszichikai depresszió esetén az egyén azt érzi, hogy Isten olyan sok mindent kért tőle, hogy megtegyen, és Isten maga próbálja kinyilvánítani magát benne és általa, de a világ-tudatlanság nem engedi őt, hogy kinyilvánítsa Istent. Itt barátokkal vagy, és a Legfelsőbb a főnököd. Ez a főnök megkért, hogy tegyél valamit, és próbálkozol, és Ő is próbálkozik benned és általad. Viszont vannak olyan emberek körülötted, akik szembeszállnak az erőfeszítéseiddel. Saját Atyjuknak mondják Istent, és Isten a saját gyermekeinek mondja őket, de nem befogadóak Isten Fényére. Pszichikai depresszió akkor lép fel, ha tudod mi a legjobb, ugyanakkor tehetetlen vagy. Néhány testvéred körülötted tudja, hogy mi a legjobb nekik, de nem akarják megtenni, nem akarnak egy centit sem mozdulni. Viszont vannak néhányan, akik nem tudják mi a legjobb számukra. De te tudod mi a legjobb neked és nekik, és meg is akarod tenni, de akadályozva vagy.

Tudod, hogy mi az igazság, és ki akarod ezt nyilvánítani. De tehetetlen vagy, mert az emberek előtted és körülötted nem működnek veled együtt. A Legfelsőbb vagy a Belső Vezetőd nyomást gyakorol rád, és te is nyomást gyakorolsz magadra, de ez nem segít. Ha a belső béke és a belső fény nehéznek találják, hogy úgy jöjjenek előtérbe, ahogy a Legfelsőbb akarja, Isten választott órájában, akkor pszichikai depresszió jön létre.

De a vitális depresszió más. Vitális depresszió a büszkeség, az egó és a hiúság beteljesületlen követelőzéseiből fakad. Ennek a depressziónak az esetén meg akartál tenni valamit, vagy teljesíteni akartál valamilyen vágyat, de nem jártál sikerrel. Csalódott vagy, tehát azonnal vitális depresszió tör rád. A pszichikai depresszió egy végtelenül magasabb szinten van, ahol a te választásod és Isten választása egy és ugyanaz. A vitális depresszió esetén a te választásod a te vágyad, és ennek semmi köze Isten Akaratához. Csak te vagy, és a beteljesületlen vágyad, itt Isten nincs bevonva. A pszichikai depressziónál láttad Isten látomását, Isten eléd helyezte vízióját, de képtelen vagy a látomását valósággá alakítani. Nem egyéni érdekből vagy egóból akartad, hogy sikerüljön. Nem. Te és Isten egyazon törekvéssel, egyazon látomással, egyazon céllal rendelkeztek, de ez még nem manifesztálódott. A pszichikai depresszió annak a következménye, hogy a Legfelsőbb látomása beteljesületlen benned és általad. Isten Istenisége az, ami ki akarja nyilvánítani magát benned és rajtad keresztül, de késleltetik a világ erői, a tudatlanság erői, melyek szembeszállnak veled. Isten és te eggyé váltatok: egy törekvéssé, egy lélekké, egy céllá. De Isten látomása beteljesületlen, tehát pszichikai depressziód van.

A pszichikai depresszió ellenszere, ha nyíltan átadjuk magunkat Isten Akaratának. Törekedj lélektelien és folyamatosan, aztán add át magad Isten Akaratának. Lélektelien sírhatsz és sírhatsz, de néha miután rád tör a pszichikai depresszió, talán pihenni akarsz. Úgy érzed, ez egy reménytelen eset, tehát a legjobb, ha feladod, ha átadod magad – nem Istennek, hanem a világ-tudatlanságnak. Sok esetben megtörténik, hogy az egyén tudja, hogy ő és Isten egyek, de ha látja, hogy a Legfelsőbb benne folyamatosan betöltetlen marad, akkor feladja. Sok spirituális mester és sok kereső feladja. Megpróbálják Istennel együtt, de mikor úgy látják, hogy ez egy reménytelen eset, feladják. De ez nem jó. Sosem lenne szabad feladni. Az embernek harcolnia kell a végsőkig. Előbb vagy utóbb Isten Akaratának ki kell nyilvánulnia benned és rajtad keresztül.