Kérdés: Guru, van valami, ami nagyon gyakran tönkreteszi a reggeleimet, sőt az egész napomat, mégpedig olyan ellenséges érzések, amelyek egy vagy két tanítvány ellen irányulnak. Néhány hónappal ezelőtt azt javasoltad, hogy próbáljak az isteni tulajdonságaikra gondolni, de ezt még nem tudtam sikerrel megtenni.

Sri Chinmoy: Nagyon büszke vagyok rád, hogy őszintén beismered féltékenységedet és más istentelen tulajdonságaidat. Most pedig, kérlek, tedd a következőt: Ha ezek a szóban forgó tanítványok rendelkeznek isteni tulajdonságokkal, akkor érezd, kérlek, hogy ugyanezek a minőségek benned sokkal nagyobb mennyiségben fellelhetők. Csupán arról van szó, hogy ezek a tulajdonságok jelenleg még nem kerültek előtérbe, illetve a Legfelsőbb még nem használta ezeket az isteni tulajdonságokat benned és rajtad keresztül. Ha vannak jó tulajdonságaik, amelyeket külső életükben még nem fedeztél fel, akkor egyszerűen érezd úgy, hogy ezek a tulajdonságok benned már ott vannak, csak még nem érkezett el az ideje, hogy megmutatkozzanak. Vagy annak ellenére, hogy rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal, a Legfelsőbb a te esetedben még nem akar ezekhez a tulajdonságokhoz hozzányúlni. Más jó tulajdonságaidat használja a saját módja szerint.

Amikor azt érzed, hogy ezeknek a tanítványoknak a rossz tulajdonságai belédhatolnak, azonnal hárítsd el őket két fegyverrel. Az egyik fegyver a részvét fegyvere. Csak mondd magadban: „Annyira sajnálom őket, hogy ilyen rossz tulajdonságaik vannak!” Minden egyes tulajdonságot a vállukon nyugvó nehéz tehernek tekinthetsz. Biztasd magad: „A leggyorsabban futok, a cél már csak karnyújtásnyira van, ez a szegény fickó pedig roskadozik a vállán lévő teher alatt. Milyen szánalomra méltó! Másrészről viszont nem akarom bolonddá tenni magam. El kell érnem a célom. Ha itt az ideje, ő is célba fog érni.” Ezzel a módszerrel együtt érezhetsz vele.

Azonkívül, ha más fegyvert is akarsz a kezedbe, akkor érezd, hogy a rendelkezésedre álló idő nagyon korlátozott: „Ha arra használom az időt, hogy hol erre, hol arra gondolok, akkor ki járatja magával a bolondját? Én! Miközben másokon jár az eszem, nem érem el a célom. Éppen csak őket helyezem magam elé célként. Ha féltékeny vagyok másra, akkor a valós cél helyett egy másik, önmagam által kreált cél irányába futok. Féltékenységemben, illetve negatív gondolataimban egy másik cél tárult fel a szemem előtt.”

Mint ahogy már említettem, akkor futunk a leggyorsabban, ha se jobbra, se balra nem nézünk. Kora reggel, amikor egy másik személy jár az eszedben, tudatosítanod kell magadban, hogy akire éppen gondolsz, az vagy melletted van vagy mögötted vagy körülötted, de nem ő testesíti meg a célt. Így hát, ha az a személy, akire éppen gondolsz, nem a cél, akkor bolond vagy. Csak a saját idődet vesztegeted azzal, hogy ő jár a fejedben. Ha az adott személy a cél, akkor nem leszel rá féltékeny, mert pontosan az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal. Rendszerint azonban nem ez a személy a cél, különben a csalódottság, düh, féltékenység és más külső, istentelen tulajdonságok, amelyek belédhatoltak, elkerültek volna. A céltól nem fogsz negatív, istentelen gondolatokat kapni. A cél csak békét, Fényt és gyönyört idéz elő. Mivel ezeket az isteni tulajdonságokat nem kapod meg attól a másik személytől, akkor miért kellene őrá gondolnod? Mivel az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal, a bolondját járatod magaddal, ha olyasvalakire kell figyelned vagy gondolnod, aki nem is a célt testesíti meg.

Még a gyerek is csak azt a cukorkát eszi meg, amelyiket a legjobban kedveli. Elé rakhatsz mindenféle cukorkát, csak azt az egyet fogja kivenni, amelyet a legjobban szereti. Nem fog a többi cukorhoz nyúlni, mert tudja, hogy azok nem az ínyére valók.