Amikor azt érzed, hogy ezeknek a tanítványoknak a rossz tulajdonságai belédhatolnak, azonnal hárítsd el őket két fegyverrel. Az egyik fegyver a részvét fegyvere. Csak mondd magadban: „Annyira sajnálom őket, hogy ilyen rossz tulajdonságaik vannak!” Minden egyes tulajdonságot a vállukon nyugvó nehéz tehernek tekinthetsz. Biztasd magad: „A leggyorsabban futok, a cél már csak karnyújtásnyira van, ez a szegény fickó pedig roskadozik a vállán lévő teher alatt. Milyen szánalomra méltó! Másrészről viszont nem akarom bolonddá tenni magam. El kell érnem a célom. Ha itt az ideje, ő is célba fog érni.” Ezzel a módszerrel együtt érezhetsz vele.
Azonkívül, ha más fegyvert is akarsz a kezedbe, akkor érezd, hogy a rendelkezésedre álló idő nagyon korlátozott: „Ha arra használom az időt, hogy hol erre, hol arra gondolok, akkor ki járatja magával a bolondját? Én! Miközben másokon jár az eszem, nem érem el a célom. Éppen csak őket helyezem magam elé célként. Ha féltékeny vagyok másra, akkor a valós cél helyett egy másik, önmagam által kreált cél irányába futok. Féltékenységemben, illetve negatív gondolataimban egy másik cél tárult fel a szemem előtt.”
Mint ahogy már említettem, akkor futunk a leggyorsabban, ha se jobbra, se balra nem nézünk. Kora reggel, amikor egy másik személy jár az eszedben, tudatosítanod kell magadban, hogy akire éppen gondolsz, az vagy melletted van vagy mögötted vagy körülötted, de nem ő testesíti meg a célt. Így hát, ha az a személy, akire éppen gondolsz, nem a cél, akkor bolond vagy. Csak a saját idődet vesztegeted azzal, hogy ő jár a fejedben. Ha az adott személy a cél, akkor nem leszel rá féltékeny, mert pontosan az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal. Rendszerint azonban nem ez a személy a cél, különben a csalódottság, düh, féltékenység és más külső, istentelen tulajdonságok, amelyek belédhatoltak, elkerültek volna. A céltól nem fogsz negatív, istentelen gondolatokat kapni. A cél csak békét, Fényt és gyönyört idéz elő. Mivel ezeket az isteni tulajdonságokat nem kapod meg attól a másik személytől, akkor miért kellene őrá gondolnod? Mivel az a szándékod, hogy elérd a célt, és eggyé válj a céllal, a bolondját járatod magaddal, ha olyasvalakire kell figyelned vagy gondolnod, aki nem is a célt testesíti meg.
Még a gyerek is csak azt a cukorkát eszi meg, amelyiket a legjobban kedveli. Elé rakhatsz mindenféle cukorkát, csak azt az egyet fogja kivenni, amelyet a legjobban szereti. Nem fog a többi cukorhoz nyúlni, mert tudja, hogy azok nem az ínyére valók.From:Sri Chinmoy,Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység, Agni Press, 1977
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/fif