Kérdés: Mi számomra a legjobb módja, hogy legyőzzem a kétséget?

Sri Chinmoy: A legjobb és leghatékonyabb módszer a kétség legyőzésére, ha a pozitív oldalra állunk. Érezd, hogy nem a kétség vagy, bizonyosság vagy. Érezd, hogy nem félelem vagy, bátorság vagy. Mindig próbáld magad a pozitív minőséggel azonosítani. Jelen pillanatban, sajnálatosan, a kétséggel azonosítod magad. Úgy érzed, hogy a kétség a valóság. De ha megváltoztatod a hozzáállásodat a belső életedhez, akkor azt fogod mondani, hogy a kétség nem a valóság, a félelem nem a valóság, az igazi valóság a hit, az igazi valóság a bátorság.

Elfogadod a kétséget barátodként. Mondjuk húsz évig a kétséggel voltál, és úgy érzed, hogy a kétség a valódi barátod; máskülönben nem maradtál volna vele, és ő sem maradt volna veled. De abban a pillanatban, mikor látod, hogy egy jobb barát lép be az életedbe, nem fogsz úgy viselkedni, mint egy bolond. Azt fogod mondani: „Most egy másik barát lépett be az életembe, és úgy látom, hogy ez a barát egy magasabb célhoz fog elvinni engem. Annak ellenére, hogy húsz vagy harminc évig a tudatlansággal maradtam, nem kell egy másodperccel sem tovább maradnom, ha látom, hogy valaki más jön, aki megvilágosítóbb és betöltőbb.” Azonnal a barátodnak tartod azt a személyt.

Új barátaid a hit és a bátorság. Ez a két barátod mindig melletted állt, csak te nem álltál mellettük. Korábban egész idő alatt a kétség és a félelem oldalán álltál. Most tekintsd őket úgy, mint múltbéli barátaidat, régi barátaidat, mivel új barátaid megjöttek. Ezen a módon, ha lecseréled a barátaidat, a problémád azonnal megoldódik. Máskülönben folyamatosan a csatatéren fogsz küzdeni régi barátaiddal, a félelemmel és a kétséggel.

Ha lecseréled a barátaidat, akkor mi történik? Kezdetben a régi barátaid, a félelem és a kétség, megpróbálnak visszahúzni. Nem akarják elveszíteni a barátságodat. De hamarosan azt fogják érezni, hogy méltóságukon aluli, hogy veled érintkezzenek. Azt fogják mondani: „Rendben van, hadd menjen, hadd menjen. Ha nem törődik velünk, na nincs szüksége ránk, akkor nekünk sincs szükségünk őrá.” Ez olyan, mint az emberi büszkeség. Mikor elveszítünk egy barátot, az elején megpróbáljuk visszaszerezni. De később, mikor azt látjuk, hogy ez reménytelen eset, hogy a barátunk nem fog visszajönni, mert elfogadott egy másik barátot, akkor felszínre jön az egónk. Azt mondjuk: „Ha neki nincs szüksége ránk, akkor nekünk sincs szükségünk őrá.” Tehát ilyen módon a kétség és a félelem elhagy minket, ha barátságot kötünk a hittel és a bátorsággal.