III. rész – Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység

Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység

A spirituális életben semmi sem orvosolhatatlan. De tudnod kell, hogy mennyire őszintén fogadod el a spirituális életet, mennyire őszintén sétálsz a spirituális ösvényen, és hogy mennyire vagy őszinte a törekvésedben, hogy elérd a végső célt.

A hamisság egy tartós, de orvosolható betegség. Mikor az Isteni alászáll, a hamisság gyógyítható. A tisztátalanság egy tartós, de gyógyítható betegség. A tisztátalanság esetén ez sokáig tart – néha sok életen át. Ha egy hamis ember őszinte embereket lát maga körül mindenütt, belső inspirációt érez, és megpróbál őszinte lenni. Úgy fogja érezni, hogy szégyenletes hamisnak lennie, ha a barátai és a szomszédai folyamatosan igazat mondanak. Tehát a hamisságon ekkor felül lehet kerekedni. De a tisztátalanság esetében máshogy van. Az emberek gyakorolhatják a belső életet, de a tisztaságot nem könnyű elérni. Az emberek szerezhetnek tapasztalatokat, azután elveszítik ezeket. Miért? Mert nincs elegendő tisztaságuk. A lélek mindig tiszta, igaz. De a lélek körül a vitális egy tisztátalan fátylat teremt. A léleknek tudatosan el kell dobnia ezt a tisztátalan fátylat, ha az egyén fejlődni akar.

Ezután jön a kétség. A kétség egy majdnem gyógyíthatatlan betegség. Ha a kereső nagyon gyorsan fejlődik, vagy ha hosszú utat tett meg a spirituális életben, még akkor áldozatává válhat a kétségnek. Amíg valaki meg nem valósította a legmagasabb Igazságot, a kétség feltétlenül jelen lesz. Még a hatalmas spirituális mester, Szvámi Vivékánanda is kételkedett mesterében, Sri Rámakrisnában. Még akkor is, mikor Sri Rámakrisna a halálos ágyán feküdt, ahogy az örökkévalóság függönye mögé lépett, Vivékánanda kételkedett benne. Akkor, Sri Rámakrisna el kellett mondja legkedvesebb tanítványának, hogy aki Ráma, aki Krisna, az egy személyben Rámakrisna.

El szeretném mondani, hogy van néhány kereső, akik tekintélyes fejlődést értek el, de most beléptek a kétség-világba. Úgy érzik, hogy a spirituális élet nem nekik való, és csak értékes energiájukat vesztegették a spirituális életben. Ezek azok a rossz gondolatok, amiket néha tudatosan dédelgetnek. Én mindig azt mondom, hogy a kétség lassú méreg. A keresőt, aki kétséget dédelget, végezetül megöli ez a benne lévő lassú méreg.

Isten választott gyermeke vagy. Ha Isten létezik, akkor érezned kell, hogy te is létezel. Ha mélyen magadba merülsz, és elfogadod a spirituális életet, akkor érezned kell, hogy a kétség a legrosszabb tolvaj az életedben. Elveszi tőled minden becses belső gazdagságodat. Ezenfelül a kétség a legrosszabb ellenséged is. Miért? Mert a kétség elkezd önmagában is kételkedni. Ma kételkedsz valakiben, holnap magadban kételkedsz. Ma egyfajta következtetésre jutsz, azután holnap a kétség egy újabb hulláma borít be téged. De ez nem jelenti azt, hogy a ma kétsége el van mosva. Nem, csak egy másik kétség lépett a helyébe.

Azután jön az önengedékenység. Az önengedékenység valóban és ténylegesen egy gyógyíthatatlan betegség összehasonlítva a hamisággal, tisztátalansággal, kétséggel és más egyéb gyengeségekkel, akadályokkal és negatív tulajdonságokkal. Az önengedékenység sokáig, sokáig, sokáig megmarad. Miután a hamisság elhagy, miután a tisztátalanság és a kétség elhagy, látni fogod, hogy az önengedékenység még mindig megmarad. Vagy gondolatban vagy cselekedetben, a mentális síkon vagy a fizikai síkon, az önengedékenység megtartja lakhelyét a külső tudatban.

Az önengedékenység után Isten ott van, hogy megbocsásson, de mikor őszinteségünk és isteni méltóságunk a felszínre jön, akkor mi nem tudunk megbocsátani magunknak. Hogyan érhetnénk el a megvalósítás és felszabadulás gyümölcsét, ha tudjuk, hogy mennyire alsóbbrendűek vagyunk fizikai és vitális természetünkben? A belső lény csupa fény, és ennek a fénynek az erejét próbáljuk felajánlani a külső lénynek. De ez, ha az önengedékenységről van szó, a legnehezebb, mert az emberiség törekvésének jelenlegi szintje nagyon alacsony. Ha a bennünk lévő kereső nem elég erős, akkor az önengedékenység természetesen gyógyíthatatlan.

Igaz, a Legfelsőbb Kegyelméből egy nap ki kell gyógyulnunk ebből az önengedékenységből. De ehhez, az isteni Kegyelem mellett, hatalmas törekvésre, folyamatos törekvésre van szükségünk. Nagyon könnyű azt mondani, hogy Isten Kegyelméből minden lehetséges. Ezt hallottuk minden spirituális mestertől. De ez a Kegyelem nem jön el kivétel nélkül mindenkihez. Ez a Kegyelem csak azoknak jön, akik ténylegesen fürdeni akarnak napfényében. Ha egy kereső kész a leggyorsabban futni, és feláldozni mindent, amije van és ami ő maga, ha minden pillanatban kész Istenért feladni mindent, akkor számára semmi sem marad gyógyíthatatlan.

Ha Istenhez akarsz futni, az isteni Kegyelem benned van, és az isteni Kegyelem működik érted. Mikor őszintén feladod minden kétségedet és tisztátalanságodat, felvirrad majd az arany nap, mikor kigyógyulsz az önengedékenységből is. Nem azért jöttem, hogy elbátortalanítsalak, az én dolgom csak az, hogy bátorítsalak. De bátorítás közben, teljes szívemből azt kell mondanom, hogy az önengedékenységet legyőzni valóban nehéz. Nem öntök rád hideg vizet, de az igazság az igazság. Ez a legnehezebb feladat egy spirituális kereső utazásában. De egy napon a spirituális keresőnek le kell győznie az önengedékenységét, mert Isten senkinek sem fogja megengedni, hogy mindig önengedékeny maradjon. Isten tökéletességet akar minden egyéntől a földön. Ez idő kérdése, és Isten kiválasztotta számunkra ezt az időt. De ha sírunk, siettethetjük Isten Óráját. Isten nagyon elégedett, ha az őszinte keresők siettetni tudják választott Óráját.

Közönséges emberek csak szavakkal és elképzelésekkel játszanak, milliónyi könyvet olvasnak, és bemagolják az igazságot. Minél mélyebbre megyünk, annál tisztábbá válik számunkra, hogy ezen keresőknek az önengedékenység valóban orvosolhatatlan. Százával vannak szvámik és spirituális mesterek. De ha a valóban és teljesen megvalósult emberekről van szó a földön, akkor el szeretném mondani, hogy körülbelül egytucatnyi van belőlük. A világ eléggé hatalmas, de Földanya csupán tíz vagy tizenkét spirituális mesterrel van megáldva, akik megvalósították Istent. Mások mélyen magukba mentek, messze fejlettebbek az átlagos keresőknél. De nem megvalósultak, és ha az önengedékenységről van szó, akkor fogva vannak. De azok, akik valóban megvalósították az Igazságot, messze felette állnak az önengedékenységnek.

Mikor az önengedékenységet a legmagasabb szemszögből nézzük, látjuk, hogy ez olyan valami, amit csak nagy spirituális mesterek tudnak legyőzni, és olyanok, akik a Legfelsőbbtől határtalan Részvétet kapnak. Átlagos keresők a nap egy órájában képesek azonosulni Isten Akaratával, és a nap további részében az ő akaratuk és Isten Akarata teljesen különböző. De ha valaki a teljes megvalósulás határán van, akkor semmi sem marad lehetetlen, mert az egyén akarata eggyé válik Isten Akaratával. A valódi spirituális mesterek esetében Isten Akarata és az ő akaratuk teljesen és elválaszthatatlanul egy. Akkor semmi nem marad orvosolhatatlan.