Kérdés: A pszichológiában van egy olyan tünet, amit mániákus depressziónak hívnak, ahol először a személy nagyon élénk és vidám, azután depresszióssá válik. Néha felfedeztem ezt tanítványokon, mert úgy tűnik, hogy ez az emberi psziché része. Mit tehetünk, hogy megszakítsuk a körforgást?

Sri Chinmoy: Az összes emberi lénnyel az a probléma, hogy egyetlen dologgal sem elégedettek öt percnél tovább. Ha van valamink öt percig, nagyon gazdagnak érezzük magunkat. Azután az adott dolog már nem tesz minket elégedetté többé, és valami új után futunk. Mindig úgy érezzük, hogy a mező másik oldala zöldebb. Tehát átmegyünk a másik oldalra, és azt látjuk, hogy ott egyáltalán nem is zöld. Vagy megtörténhet az is, hogy átmegyünk a másik oldalra, és azt érezzük, hogy az az oldal tényleg zöld. Tehát élvezzük öt percig. De aztán újra azt gondoljuk: „Nem, nem, nem! Tévedtem, a másik oldal ugyanolyan zöld volt.” Tehát visszamegyünk a másik oldalra, és ott semmit sem találunk. Ilyen módon három vagy négy alkalommal boldogok leszünk egy nap alatt, és három vagy négy alkalommal boldogtalanok. Vagy egyik nap boldogok vagyunk, a másik nap lehangoltak. Föl-le, föl-le! De miért kellene lesüllyednünk? Ha a helyes úton haladunk, és ha őszinte menetelők vagyunk, akkor egyszerűen csak folytatnunk kellene.

Ha boldogok vagyunk, akkor a szívünkben, a lelkünkben élünk. De ott nem vagyunk elégedettek öt percnél tovább. Az életerőbe, az elmébe vagy a testbe akarunk menni, mert hatalmas örömet kapunk az állandó változástól. Tehát tudatosan vagy tudat alatt visszamegyünk a testbe, az életerőbe és az elmébe. A változás jó, ha ez azt jelenti, hogy a jó jobbra és a jobb a legjobbra változik. Ha kapunk egy kis örömöt a szívtől vagy a lélektől, akkor megpróbáljuk ezt megnövelni és felerősíteni. Azután, mikor belépünk legemelkedettebb hangulatunkba, mikor a lélek-tudatban vagyunk, örömünk véget nem ismer.

Tudnunk kell, hogy mink van a konyhában, és mink van a meditációs szobánkban. A meditációs szobánkban füstölő, gyertyák és virágok vannak. Tehát itt óriási örömöt kapunk az inspirációnk és a spirituális életünkben lévő őszinteségünk által. Ismerve, hogy mit ajánlhat nekünk a meditációs szoba, miért kellene a konyhába mennünk, és mindazzal a zűrzavarral találkoznunk? Ez azért van, mert úgy érezzük, hogy ezen a helyen is van öröm. De azt szeretném mondani, hogy a konyha nem a megfelelő hely, hogy örömet találjunk.

Olyannak kell lennünk, mint az indiai földműves. Egy indiai földműves nem vár sem az esőre, sem a napra; úgy érzi, az ő dolga az, hogy a földet megművelje. Minden nap kimegy a földre, és teszi a dolgát. Tehát a mi esetünkben sem kellene magasságokra és mélységekre számítanunk. Miután egy napot vidám hangulatban töltünk, másnap ezt a vidám hangulatot a depresszió hulláma kíséri. De ha a Fényben élünk, ha az isteni békében élünk, akkor ez nem történik meg. Csak azért történik, mert nem uraljuk teljesen a vitálisunkat és az értelmünket.