Ha boldogok vagyunk, akkor a szívünkben, a lelkünkben élünk. De ott nem vagyunk elégedettek öt percnél tovább. Az életerőbe, az elmébe vagy a testbe akarunk menni, mert hatalmas örömet kapunk az állandó változástól. Tehát tudatosan vagy tudat alatt visszamegyünk a testbe, az életerőbe és az elmébe. A változás jó, ha ez azt jelenti, hogy a jó jobbra és a jobb a legjobbra változik. Ha kapunk egy kis örömöt a szívtől vagy a lélektől, akkor megpróbáljuk ezt megnövelni és felerősíteni. Azután, mikor belépünk legemelkedettebb hangulatunkba, mikor a lélek-tudatban vagyunk, örömünk véget nem ismer.
Tudnunk kell, hogy mink van a konyhában, és mink van a meditációs szobánkban. A meditációs szobánkban füstölő, gyertyák és virágok vannak. Tehát itt óriási örömöt kapunk az inspirációnk és a spirituális életünkben lévő őszinteségünk által. Ismerve, hogy mit ajánlhat nekünk a meditációs szoba, miért kellene a konyhába mennünk, és mindazzal a zűrzavarral találkoznunk? Ez azért van, mert úgy érezzük, hogy ezen a helyen is van öröm. De azt szeretném mondani, hogy a konyha nem a megfelelő hely, hogy örömet találjunk.
Olyannak kell lennünk, mint az indiai földműves. Egy indiai földműves nem vár sem az esőre, sem a napra; úgy érzi, az ő dolga az, hogy a földet megművelje. Minden nap kimegy a földre, és teszi a dolgát. Tehát a mi esetünkben sem kellene magasságokra és mélységekre számítanunk. Miután egy napot vidám hangulatban töltünk, másnap ezt a vidám hangulatot a depresszió hulláma kíséri. De ha a Fényben élünk, ha az isteni békében élünk, akkor ez nem történik meg. Csak azért történik, mert nem uraljuk teljesen a vitálisunkat és az értelmünket.From:Sri Chinmoy,Négy meghitt barát: hamisság, tisztátalanság, kétség és önengedékenység, Agni Press, 1977
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/fif