Kétfajta ima

Sírunk az isteni életért, a Békéért, Fényért és Üdvösségért. Tudjuk, hogy erre van szükségünk, és ezt akarjuk, és eljön az idő, amikor látjuk, hogy ki birtokolja ezeket a dolgokat. Isten birtokolja mindezeket a minőségeket. Ekkor két dolgot tehetünk. Mondhatjuk ezt: „Szükségem van ezekre a minőségekre, hogy elérjem Őt. Ha bőséges mértékben rendelkezem Békével, Fénnyel és Üdvösséggel, akkor természetesen isteniségem előtérbe fog jönni, és eggyé válok Istennel.” Tehát imádkozhatunk ezekért a jó minőségekért. Aztán van egy másik módszer. Ha szabadon el tudjuk érni mindezen minőségek Tulajdonosát, akkor Hozzá mehetünk és mondhatjuk: „A Lábaidnál vagyok. Ha ez az Akaratod, kérlek, add meg nekem, amire szükségem van. Ha nem ez az Akaratod, akkor ne adj nekem semmit.”

Tehát ez a két megközelítés létezik. Az egyik lehetőség elnyerni Isten isteni minőségeit – az Ő Békéjét, Fényét és Üdvösségét – hogy Isten tökéletes eszközévé vagy képmásává válhassunk. Próbálunk egy kis Békéhez, Fényhez és Üdvösséghez jutni, és aztán belenőni az Ő Isteniségébe vagy saját isteniségünkbe. A másik lehetőség a Legfelsőbbhöz közeledni, amikor meditációnk során érezzük az Ő Jelenlétét, és ezt mondani: „Add nekem, amit a legjobbnak érzel, vagy ne adj semmit. Ha azt akarod, hogy ebben a tökéletlen világban, tudatlanságban maradjak, akkor tarts itt. Ha azt akarod, hogy megvilágosodjak, akkor meg fogok világosodni.” Ekkor, még ha tökéletlenségben maradunk is, mégis a legboldogabb emberek leszünk, mert tudatosan az Ő saját Módján teljesítjük be Istent.

Nos, tudnod kell, hogy Isten nem visz téged a tudatlanságba. De ugyanakkor, ha próbára akarja tenni a feltétel nélküli önátadásod őszinteségét, akkor át kell menned a vizsgán. Egyszer jött valaki Szvámi Vivékánandához és kérte, hogy a tanítványa lehessen. Vivékánanda így szólt: „Biztos vagy benne?” A kereső így felelt: „Igen, a tanítványod akarok lenni.” Majd Vivékánanda ezt mondta: „Gyere fel a tetőre és ugorj le. Ha le tudsz ugrani, akkor elfogadlak tanítványomnak.” A kereső már készült leugrani, de Vivékánanda visszahúzta. A kereső azzal az elképzeléssel jött, hogy Vivékánanda nagyon boldog lesz, hogy ő a tanítványa akar lenni, és beszédet tart majd a Békéről, Fényről és Üdvösségről. De Vivékánanda először látni akarta, hogy a kereső őszinte-e. Ez a bizonyos kereső átment Vivékánanda vizsgáján. Tehát ha a Legfelsőbb, vagy a tanítód vizsgáztatni akar téged, akkor teljesen felkészültnek kell lenned. Ő nem tudatlanságot ad neked, távolról sem. De ha vizsgáztatni akar téged, hogy lássa, valóban őszinte vagy-e, akkor át kell menned a vizsgán.

Mivel szükségünk van a Békére, Fényre és Üdvösségre, minden jogunk megvan ezekért imádkozni és ezeken meditálni. Ez egyáltalán nem rossz. Ha egy szemernyi Békét kapunk, és azt tovább növeljük és növeljük, végül belépünk a mérhetetlen végtelenségbe. Ugyanakkor, ha úgy érezzük, hogy nincs szükségünk semmire, akkor az nem büszkeség vagy hiúság miatt van. Távolról sem! Ugyanis érezzük, hogy Isten tudja, mi a legjobb számunkra, és azt feltétlenül meg is adja nekünk. Ez a legmagasabb rendű hozzáállás.

Az egyik lehetőség, hogy mi megyünk fel, a másik lehetőség, hogy Ő jön le. Ha nekünk kell felmenni, lehet, hogy megbotlunk, de ha le tudjuk Őt hozni, Ő tapasztalt mászó, és nagyon könnyen le fog mászni. Tehát minden nap, amikor imádkozunk és meditálunk, lassan mászhatunk és mászhatunk felfelé, vagy megkérhetjük Őt, hogy jöjjön le, és adja nekünk, amire szükségünk van. A második lehetőség nagyon egyszerű.