Koncentráció és őszinteség

A koncentráció, a meditáció és a kontempláció teljesen belső sírásunkon múlik. Amikor egy gyermek éhes, igazán éhes, akkor sír. Lehet, hogy az első emeleten van, és az anyja a harmadik emeleten, de amikor az anya hallja a sírását, azonnal lejön, hogy megetesse a gyermeket.

Vegyük a koncentrációt egy belső éhségnek. Ha igazán éhesek vagyunk, Legfelsőbb Atyánk futva jön, nem számít, hogy hol sírunk. Ha intenzitás és őszinteség van a sírásunkban, akkor én mondom nektek, hogy megtanulhatjuk a koncentrációt néhány nap alatt. Különben eltarthat sok-sok évig. Azután mikor lesz rá időnk, hogy elkezdjük meditációnkat és kontemplációnkat, melyek magasabb fokú tantárgyak. Vannak olyanok, akik negyven évet töltöttek el azzal, hogy megtanulják, hogyan kell koncentrálni. Nos, ők nem fejlesztettek ki belső sírást. Ez olyan, mint egy jó tanuló és egy rossz tanuló. Egy rossz tanuló újra és újra megbukik, míg egy jó tanuló minden évben felsőbb osztályba lép.

Ugyanakkor az Isten-megvalósítás nem olyan, mint vizet inni, nem olyan, mint az instant kávé, nem olyasmi, amit azonnal megkapunk. Nem, ez időbe telik. Ha valaki azt mondja, el tudja érni, hogy máról holnapra megvalósítsd Istent, akkor ne vedd őt komolyan. Elvégezted az iskolát, a főiskolát és az egyetemet. Húsz évedbe tellett, hogy megszerezd a mesterdiplomádat, ami a külső tudáson alapszik. És az Isten-megvalósítás, ami végtelenül fontosabb és jelentősebb, természetesen sokkal több évig fog tartani. Semmiképpen sem akarlak elbátortalanítani. Csak azt szeretném mondani, hogy ha az éhség őszinte, és ha rettenetesen szükséged van Istenre, akkor, ha szükséged van a koncentráció képességére, biztosítalak, hogy Isten meg fogja adni neked a koncentráció képességét.

Van egy gyakorlati dolog is, amit megtehetsz, hogy erősítsd koncentrációs képességedet. Kérlek, érezd, hogy elmédben van egy szoba, és persze van ajtaja is. Állj a szobában vagy a szobán kívül épp az ajtó elé, és várj ott, hogy lásd, ki jön. Amint látod, hogy néhány ember jön – az „emberek” itt gondolatokat jelentenek – csak tartsd az ajtót zárva. Kezdetben nem engedsz be bárkit, hogy megerősödj. Különben, mialatt hagyod a barátokat bejönni, az ellenségeid is bejöhetnek, és akkor teljesen elveszett leszel. De eljön az idő, amikor belsőleg megerősödsz, és módodban áll majd csak a barátaidat beengedni. Akkor majd a barátaidat beengeded, és hagyod, hogy az ellenségeid kint maradjanak.

A jó gondolatok a barátaid. Az Isten iránti szeretetről, az önfeláldozásról szóló gondolatok jó gondolatok. Tehát, amikor ezek a jó gondolatok akarnak belépni a szobádba, nyitva kell hagynod az ajtót. De amint rossz gondolatokat látsz, mint a félelem, kétség, irigység, frusztráció, depresszió, és így tovább, zárva tartod majd az ajtót.

Ha rendszeresen gyakoroljuk a koncentrációt és a meditációt, mindenképpen sikerrel járunk. Ha igazán őszinték vagyunk, el fogjuk érni a célt. De a nehézségünk az, hogy egy napig vagy egy hétig őszinték vagyunk, aztán úgy érezzük, hogy ez nem nekünk való. Egyik napról a másikra akarjuk megvalósítani Istent. Ha nem tudjuk elérni Isten-megvalósításunkat máról holnapra, akkor azt gondoljuk: „Rendben, imádkozzunk egy hétig, egy hónapig, egy évig.” Egy év múlva, ha nem valósítjuk meg Istent, feladjuk. Úgy érezzük, hogy a spirituális élet nem nekünk való, az másoknak való.

Ez olyan, mint a tűzhely begyújtása. Ha csak egy kicsit fordítod el a gombot, és aztán megállsz, akkor nem lesz láng. El kell fordítanod a gombot egy bizonyos pontig, és csak akkor fog megjelenni a láng. De te csak egy kicsit mozdítod el a gombot, és aztán azt gondolod: „Úgysem lesz láng, úgyhogy a legjobb visszafordítani a gombot, vagy úgy hagyni, ahogy van.” Ez történik. Az emberek tesznek egy lépést, és érzik, hogy Isten nincs ott. De Isten két lépés után ott áll. Ha nem megyünk el a végső határig, ahol Ő van, akkor hogy fogjuk látni Őt?