Kérdező: Ez csodálatos! Nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, ez nyilvánvaló.

Sri Chinmoy: Amikor ránézek egy festményre, megpróbálom átérezni annak belső létét, amit léleknek hívunk. Ha egy festmény azonnali belső izgalmat vagy örömérzést vált ki bennem, ha megérinti törekvő szívemet, és arra késztet, hogy jobb emberré váljak, akkor úgy érzem, az a festmény jelentőségteljes a számomra. De ha egy adott műalkotás nem ad azonnali ihletet törekvő szívemnek, akkor nagyon nehezen tudom értékelni. Amikor egy festmény mágneses vonzást gyakorol rám, akkor eggyé válok vele. De ha azt látom, hogy tátongó szakadék van a festmény és a saját ihletem vagy törekvésem között, akkor képtelen vagyok azonosulni és elválaszthatatlanul eggyé válni a művésszel és a festményével. Semmiképp sem ítélkezem e művészek vagy festményeik felett; itt az én alkalmatlanságomról vagy képességemről van szó. Sok millió ember értékeli ezeket a festményeket.

Kérdező: Számomra ez teljesen érthető. Azt mondta, amit reméltem, hogy mondani fog, mert az alkotásait teljesen egyedülállónak és más műalkotásoktól függetlennek érzékelem – és ez tetszik nekem.

Sri Chinmoy: Minden, amit teszek, imádság- és meditáció-életemből származik. Nem használom az elmét; a szívet használom. Igyekszem szívemet fogékony eszközzé tenni, hogy Isten, a Legfelsőbb Művész festhessen bennem és rajtam keresztül. Olyan vagyok, mint egy golyóstoll. Valaki arra használ, hogy írjon valamit. Valaki bennem cselekszik, és rajtam keresztül. Imádságomon és meditációmon keresztül csak igyekszem fogékony lenni Isten Kegyelmére, amely Fentről ereszkedik le. Ha valaki ajándékot ad nekünk, hatalmas hálával fogadjuk. Isten ehhez hasonlatosan ihlettel és törekvéssel lát el engem, és én rendkívül, rendkívül hálás vagyok Neki. Tudom, hogy nélküle semmit sem tehetek, és semmi sem vagyok.

Kérdező: Ennél jobb okot képzelni sem tudok a művészeti alkotáshoz. Nagyon örülök ennek a válasznak. Csodálom az alkotását! Nagyon szépen köszönöm.