I. rész

SCA 55-56. Az Art Speaks magazin interjúja 1993. augusztus 3-án a 70 000 Álom-Szabadság-Béke-Madár kiállításon, a New York-i Soho-ban.

Kérdező: Van-e az ön művészete szempontjából – más szóval, közvetlenül a spirituális művészet szempontjából – jelentősége a pop art festészetének?

Sri Chinmoy: Meg kell hogy bocsásson nekem. Nem arról van szó, hogy nem értékelem a pop art-ot. Hanem arról, hogy nagyon hosszú ideje nem jártam múzeumban. 1964-ben, amikor először jöttem New Yorkba, az Ázsia Társaságba mentem, ahol néhány keleti művész alkotásait állították ki. Aztán meglátogattam még néhány múzeumot, de nem értettem, amit láttam. Természetesen a művészetet nem kell érteni – azt érezni kell. Csak azt mondom, hogy annyira idegen volt számomra, hogy nem tudtam értékelni; semmi esetre sem kritizálom, és nem is ítélem meg.

Soha nem gondoltam volna, hogy Isten művészt csinál belőlem. Isten Kegyelme által elég sok dolgot tettem már az életem során. Számos hangszeren játszom, de nincsen tanárom. Viszont annak ellenére, hogy nem fejeztem be a középiskolát, filozófiámat tanítják néhány egyetemen, és sokan olvassák a könyveimet. Tanultam egy kis művészetet az iskolában 1944 körül, de soha nem volt részem igazi képzésben.

Minden, amit teszek, teljes egészében Isten Kegyelmének eredménye. Végtelen Könyörületéből ihlettel áld meg engem. Az Ő ihlete folyamatosan segít és irányít a festészetemben és minden másban. Ezért nem volt szükségem a festéshez más művészek munkáinak megtekintésére. Nem azért, mert nem becsülöm őket; egyáltalán nem. Ennek oka az, hogy minden ihletemet Istentől kapom.

Kérdező: Ez csodálatos! Nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, ez nyilvánvaló.

Sri Chinmoy: Amikor ránézek egy festményre, megpróbálom átérezni annak belső létét, amit léleknek hívunk. Ha egy festmény azonnali belső izgalmat vagy örömérzést vált ki bennem, ha megérinti törekvő szívemet, és arra késztet, hogy jobb emberré váljak, akkor úgy érzem, az a festmény jelentőségteljes a számomra. De ha egy adott műalkotás nem ad azonnali ihletet törekvő szívemnek, akkor nagyon nehezen tudom értékelni. Amikor egy festmény mágneses vonzást gyakorol rám, akkor eggyé válok vele. De ha azt látom, hogy tátongó szakadék van a festmény és a saját ihletem vagy törekvésem között, akkor képtelen vagyok azonosulni és elválaszthatatlanul eggyé válni a művésszel és a festményével. Semmiképp sem ítélkezem e művészek vagy festményeik felett; itt az én alkalmatlanságomról vagy képességemről van szó. Sok millió ember értékeli ezeket a festményeket.

Kérdező: Számomra ez teljesen érthető. Azt mondta, amit reméltem, hogy mondani fog, mert az alkotásait teljesen egyedülállónak és más műalkotásoktól függetlennek érzékelem – és ez tetszik nekem.

Sri Chinmoy: Minden, amit teszek, imádság- és meditáció-életemből származik. Nem használom az elmét; a szívet használom. Igyekszem szívemet fogékony eszközzé tenni, hogy Isten, a Legfelsőbb Művész festhessen bennem és rajtam keresztül. Olyan vagyok, mint egy golyóstoll. Valaki arra használ, hogy írjon valamit. Valaki bennem cselekszik, és rajtam keresztül. Imádságomon és meditációmon keresztül csak igyekszem fogékony lenni Isten Kegyelmére, amely Fentről ereszkedik le. Ha valaki ajándékot ad nekünk, hatalmas hálával fogadjuk. Isten ehhez hasonlatosan ihlettel és törekvéssel lát el engem, és én rendkívül, rendkívül hálás vagyok Neki. Tudom, hogy nélküle semmit sem tehetek, és semmi sem vagyok.

Kérdező: Ennél jobb okot képzelni sem tudok a művészeti alkotáshoz. Nagyon örülök ennek a válasznak. Csodálom az alkotását! Nagyon szépen köszönöm.

II. rész

SCA 57-64. Kérdések és válaszok a Jharna-Kala kiállításon, 1993. augusztus 3-án.

Kérdés: Hogyan talál időt arra, hogy rajzoljon, írjon, mindent megtegyen, amit tesz?

Sri Chinmoy: Mint tudják, mindent lehet, csak akarni kell. Imádkozom Istenhez és meditálok Istenen. Végtelen Könyörületéből megadta azt a képességet, hogy jó néhány dolgot megvalósíthassak. Ezek az alkotásaim nem személyes tárgyaim vagy személyes tulajdonom. Ezek a Belső Pilótámnak szentelt felajánlásaim. Végtelen Jóságából Ő adta nekem a képességet, és Ő kapja meg az eredményeket.

Kérdés: Úgy látom, a rajzok mind madarak. Miért madarak?

Sri Chinmoy: Az imádság és a meditáció embere vagyok. Számomra spirituális szinten a madaraknak nagyon különleges jelentőségük van. Az égen szálldosnak, és az ég teljes szabadság. Tehát, amikor a madarak repkednek az égen, akkor a lélek végtelen szabadságára emlékeztetnek engem. A lélek a Mennyből származik. Ha a madarakra gondolunk, akkor ők a mi Forrásunkra is emlékeztetnek, és ez hatalmas örömet okoz számunkra. Úgy érzem, hogy ha az emberek idejönnek megnézni ezeket a madarakat, akkor ez táplálni fogja a belső éhségüket, hogy a végtelen szabadság egén repüljenek.

Kérdés: Puerto Ricóból származom, és szeretném tudni, mi a véleménye a spanyol kultúráról?

Sri Chinmoy: Az eddigi Nyugaton töltött éveim során életem legjelentősebb eseménye San Juan-ban (Puerto Ricóban) történt. 1964-ben jöttem Amerikába, és 1966 végén megalapítottuk első központunkat San Juan-ban. Törekvésem, Istennek szentelésem és vízióm Puerto Ricóban kezdődött. Örökké hálás vagyok a spanyol kultúrának és a spanyol spiritualitásnak, mert az fogadott el először.

Kérdés: Amikor először járt Puerto Ricóban, nehéz volt-e az embereknek elfogadnia önt, vagy nehéz volt-e önnek megszoknia őket?

Sri Chinmoy: Nem, mert a szívüket használták, és én is a szívemet használtam. Filozófiám a szívre és nem az elmére épül. A Puerto Rico-i embereknek annyira egyszerű elméjük és tiszta szívük van, és az én életem is igyekszik teljes egyszerűség, tisztaság és egység lenni. Tehát amikor 1966 végén elmentem Puerto Ricóba, azonnal befogadtak, és én is rendkívül, rendkívül könnyűnek találtam a sajátomként elfogadni őket.

Kérdés: Mi adja a legnagyobb elégedettséget?

Sri Chinmoy: A legnagyobb elégedettséget akkor kapom, amikor képes vagyok Tetszése szerint örömet szerezni Szeretett Legfelsőbb Uramnak. Ezenkívül, ha azt látom, hogy valaki más igazán boldog, az a legnagyobb örömet szerzi nekem; azonnal megpróbálok azonosulni ezzel a személlyel. Amikor gyerekek vannak a környezetemben, és nem használják az elméjüket, nincs feszültség, nincs féltékenység, nincs bizonytalanság, nincs kétség, nincs tisztátalanság. Amikor a gyerekekre nézek, azonnal örömet okoznak nekem.

Kérdés: A tanítványai között vannak-e olyanok, akik nemcsak osztoznak a meggyőződésében, hanem akikre nagyon büszke is?

Sri Chinmoy: Sok-sok spirituális gyermekemre büszke vagyok, mert nemcsak tehetségük van, hanem tehetségükben belső éhség is van. Ha úgy látom, hogy belső éhségük van, akkor nagyra értékelem őket. Egyébként sok-sok tehetséges ember van a földön, akik nem gyakorolják a spirituális életet. Tehát szigorú spirituális szempontból nem értékelhetjük nagyra őket. A mi utunk szerint Isten az első. Ha valaki Istent helyezi előtérbe az életében, és azonkívül, ha meg is van áldva képességekkel, az nagyon jó. Viszont sok egyszerű gondolkodású, tiszta szívű ember van, akiknek nincsen külső tehetségük, de minden pillanatban Istenre gondolnak és Istenhez imádkoznak, hogy a világ jó polgáraivá váljanak. Ezért nagyra becsülöm, csodálom és mélységesen szeretem őket.

Kérdés: A nap rövidke 24 órája során hány órát meditál, hány órát fest, hány órát ír, és hány óra szabadideje marad?

Sri Chinmoy: Különböző módon töltöm el az időt. És valahányszor változtatok a tevékenységemen, hatalmas megelégedést kapok. Minden alkalommal, amikor valami újat csinálok, úgy érzem, egy extra energia utánpótlást kapok, hogy ez örömet szerezzen nekem. Korán reggel meditálok – kettőtől vagy fél háromtól öt óráig. Ez az idő nagyon békés. Viszont amikor belépek az élet forgatagába, amikor teniszezek, vagy emberekkel beszélgetek, belül én akkor is tudok imádkozni és meditálni. Olyan ez, mint amikor szakértő az ember. Ha valaki szakértő, akkor egyszerre több dolgot is képes megtenni.

Kérdés: Mi a legfontosabb üzenet, amelyet fel kíván ajánlani az emberiségnek?

Sri Chinmoy: Csak egyetlen üzenetet szeretnék felajánlani: Imádkozzanak a Legfelsőbbhöz, meditáljanak a Legfelsőbb Urunkon, a mi Mennyei Atyánkon, hogy álljunk a szolgálatára, a leglélektelibben, a legodaadóbban és teljesen feltétel nélkül. Minden ember imádkozik Istenhez a maga módján, de általában van valami feltétel: „Istenem, ha ezt megteszed nekem, akkor imádkozni fogok Hozzád.” Vagy valaki csak azért imádkozik Istenhez, hogy teljesítse az ő személyes céljait – hogy a világ legjobb énekesévé vagy a világ legjobb művészévé tegye. Legtöbbször tehát feltételekkel imádkozunk. De feltétel nélkül kell imádkoznunk Istenhez, és feltétel nélkül meditálnunk Istenen, hogy Istent az Ő saját Tetszése szerint beteljesítsük. Akkor Istentől függ, hogy teljesíteni akarja-e az imáinkat, vagy sem. Nem szabadna azért Istenhez imádkoznunk, hogy naggyá vagy különlegessé tegyen minket. Nem, a célunk csak az lehet, hogy Istennek az Ő saját Tetszése szerint örömet szerezzünk. Ez a legfőbb üzenetem. Tegnap ugyanez volt, ma is ugyanez, és holnap is ugyanez lesz: Istennek örömet szerezni és beteljesíteni Őt, az Ő saját Tetszése szerint.

III. rész

SCA 65-72. A The New Yorker magazin interjúja 1993. augusztus 6-án, a 70 000 Álom-Szabadság-Béke-Madár kiállításon, Soho, New York..

Kérdező: Van valami, ami inspirálta ezeket a kis madárrajzokat?

Sri Chinmoy: Igazságkereső és Istenszerető vagyok. Imádkozom és meditálok. Imámból és meditációmból belső üzeneteket és belső ihletet kapok dalok komponálásához, versek írásához, rajzoláshoz és különféle más dolgokhoz. Ez az ihlet mozgat engem. Belülről igyekszem ihletet és törekvést kapni, és ezzel az ihlettel és törekvéssel különböző módon próbálom szolgálni az emberiséget.

Kérdező: Tehát ennek az ihletnek a részeként érezte úgy, hogy madarakat kell rajzolnia?

Sri Chinmoy: Számomra nagyon különleges jelentősége van a madaraknak; a szabadságot testesítik meg. Látunk egy madarat repülni az égen, és ez a belső szabadságunkra emlékeztet minket. Mint már korábban mondtam, én egy igazságkereső és Istenszerető vagyok. Úgy érzem, hogy mindannyiunkban van egy belső létezés, amelyet léleknek hívunk. A lélek madárként repked Isten Végtelenségének egén. Ha az égen repülő madarakra gondolunk, akkor a saját lélek-madarunk jut eszünkbe, amely a Végtelenség egén száll.

Ha veszünk egy kalitkát, és madarat teszünk bele, a madár korlátok közé lesz szorítva. De ha elengedjük a madarat, az magasra, magasabbra, a legmagasabbra repül. Amikor a madár a határtalan égen repül, a repülésének nincs korlátja. Hasonlóképpen, ha az elmében élünk, akkor korlátozott, földhöz kötött gondolatok – istentelen, tisztátalan, romboló gondolatok – zárnak minket kalitkába. Ha azonban a lélekben élünk, akkor az isteni szabadság egén tudunk repülni. Az imádság és a meditáció révén egyszerűvé, őszintévé, alázatossá és tisztává válunk. Úgy érezzük, hogy túlléphetünk hétköznapi, ostoba, földhöz kötött gondolatainkon, és az isteni megvilágosodás és tökéletesség egén repülhetünk.

Kérdező: Azzal, hogy ezeket a madarakat megosztja a nyilvánossággal, megpróbálja inspirálni az embereket ezzel az üzenettel?

Sri Chinmoy: Pontosan így van. Tegyük fel, hogy elment a piacra és vett egy mangót. Most úgy érzi, hogy ha meg tudja osztani családja tagjaival, akkor nagyobb örömet kap, mint ha egyedül enné meg az egészet. Hasonlóképpen kaptam én is bizonyos inspirációt a Belső Vezetőmtől. Úgy érzem, hogy Ő az, aki ezeket a madarakat bennem és rajtam keresztül rajzolja, fogékonyságomnak megfelelően. Én csak az ő eszköze vagyok. Mivel Ő adott nekem ihletet a rajzoláshoz, ezért kötelességemnek érzem megosztani ezt az inspirációt másokkal, mert az egész világot egyetlen családnak tekintem.

Minden emberben megpróbáljuk meglátni az Istenit. Ha valami szépet és istenit látok önben, akkor el fog tölteni az inspiráció és a törekvés, hogy szolgálatára legyek. És ha ön lát valami szépet és istenit bennem, akkor el fogja tölteni az inspiráció és a törekvés, hogy a szolgálatomra legyen. Így ösztönözzük egymást, hogy a világ jó polgáraivá váljunk, és egymást szolgáljuk. Egyébként csak önmagunkért létezünk. Egyénként, függetlenül attól, hogy mennyi mindent kapunk, vagy mennyi vágyunkat teljesítjük, soha nem leszünk tartósan boldogok, hacsak nem látjuk, hogy mások is boldogok. Saját boldogságunk soha nem elégíthet ki minket, mert az igazi boldogságnak mindent átfogónak kell lennie. Ha nem boldog mindenki, akkor én sem lehetek az. Még ha Isten minden vágyamat teljesíti is, mégsem lehetek boldog. Mert körülnézek, és látom, hogy valaki más boldogtalan. És hogyan lehetek boldog, amikor látom, hogy a testvéreim nem azok?

Ezek a madarak egy mindent átható boldogságra emlékeztetnek. Erre az oldalra nézek, és madarakat látok, majd arra az oldalra nézek, és madarakat látok. Nem számít, melyik irányba nézek, madarakat látok, és ez gyermeki boldogságot ad nekem. Gondoljon egy gyermekre egy gyönyörű kertben. A gyermek nem egy helyen tartózkodik. Megnéz egy virágot, és értékeli annak szépségét és illatát. Majd fut megnézni egy másik virágot. Óriási örömet kap, miközben egyik helyről a másikra megy, és sok virágban látja a szépséget, az illatot, a fényt és a gyönyört. Bárhová megy a kertben, boldog, boldog és boldog. De ha egy helyhez kötve marad, akkor nem lesz boldog.

Pontosan ugyanígy mozgunk mi emberek is egyik helyről a másikra, értékelve Isten élet-kertjében a különböző virágokat. Az egyik virágot Amerikának hívják; a másik neve India vagy Franciaország. De ezek csak nevek és formák. A néven és a formán túl jelenik meg a valóság, mely teljes egység. Mindannyian egy családhoz tartozunk, és hatalmas örömet nyerünk, amikor szívünk szeretetét és gyönyörét megosztjuk családunk többi tagjával. Ezt próbálom tehát tenni a rajzaimmal.

Kérdező: Örömmel tölti el, ha látja, hogy az emberek megnézik a kiállítását és végigmennek rajta?

Sri Chinmoy: A saját belső érzésem az, hogy amikor az emberek megnézik a rajzokat, akkor bizonyos békét éreznek. Megfigyeltem néhány látogatót, és jó néhány megjegyzésüket hallottam. Amikor ezeket a madarakat nézik, érzékelnek egy békeérzetet. Mi mást tudnék ezen felül felajánlani az emberiségnek? Emberként a legnagyobb jutalom, amit kaphatok, az a lehetőség, hogy az emberiség szolgálatára állhatok. Ha azt látom, hogy valaki egy szemernyi békét is kap az emberiség iránti szolgálatomból – a rajzaimból, festményeimből, dalaimból, verseimből vagy bármi másból, amit csinálok –, akkor úgy érzem, hogy valamit elértem. Úgy érzem, hogy meg tudtam osztani másokkal az ihletemet és a törekvésemet.

Kérdező: Nagyon békés ez a kiállítás, annak ellenére, hogy New York közepén van.

Sri Chinmoy: Teljesen békés. Csak egy dologra van szükségünk itt a földön, ez a béke. Minden más értelmetlen és haszontalan. A külső síkon szert tehetünk hírnévre, dicsőségre, jólétre és mindenre. De ha nem találunk békét szívünk legmélyén, akkor soha nem leszünk elégedettek. Csak a béke adhat nekünk elégedettséget. E béke megszerzéséhez mélyre kell belül merülnünk, és imádkoznunk és meditálnunk kell. Úgy érzem, amikor az emberek megnézik a rajzaimat és békére lelnek, ez elősegíti saját lelkük tulajdonságainak előhozását, és ezáltal növeli bölcsességüket és örömüket. Ha ránéznek ezekre a madarakra, és látják őket repülni a belső szabadság egén, ez növeli saját szívük örömét.

Kérdező: Amikor korábban odamentem önhöz, akkor ült és rajzolt. Így, csak ülve rajzolta a legtöbb madarat?

Sri Chinmoy: Igen, csak ülök. Általában, amikor rajzolok, megpróbálok szemlélődő hangulatban lenni – imádságos, lélekteli tudatban –, és nem beszélek. Általában kora reggel rajzolok, amikor egyedül vagyok, vagy amikor autóban vagyok. De néha akkor is rajzolok, amikor emberek járkálnak körülöttem, és ott vagyok az élet forgatagának közepén.

Kérdező: Amikor rajzol, a fejében van egy madár?

Sri Chinmoy: Semmi sincs az elmémben. Igyekszem az elmémet olyan üresen, gondolat nélkül és csendesen tartani, amennyire csak lehetséges. A külső elme olyan, mint a tenger felszíne. A felszínen a tenger tele van hullámokkal és erős hullámzással – csupa nyugtalanság. De amikor mélyre alámerülünk, ugyanez a tenger teljes béke, nyugalom és csend. Ott találjuk meg a kreativitás forrását.

Amikor rajzolok, nem használom az elmét, mert a gondolkodás folyamata megköt minket. Amikor használom az elmét, akkor az megköt és korlátoz. Amint gondolunk valamire, megkötjük magunkat. Az elme éppen azért köt meg minket, mert még nem tanulta meg az önodaadás művészetét, mely teljes kiterjedés. A belső szív, a törekvő szív az, amely megtanulta az önodaadás művészetét. Amint belépünk valakinek a szívébe, még akkor is, ha az adott személy az úgynevezett ellenségünk, azonnal érezni fogjuk, hogy ő is jobb emberré próbál válni. De amikor valakinek az elméjébe lépünk be – Ó Istenem – akkor azt látjuk, hogy megpróbál elpusztítani minket. És ha a saját elménkbe lépünk be, akkor azt látjuk, hogy nekünk is ugyanazok a pusztító gondolataink vannak. Ezért ütköznek össze az elméink mindig egymással. Én uralkodni akarok más felett; más uralkodni akar felettem. Amikor az elménkben élünk, akkor csak a fölényünket akarjuk kifejteni. De amikor a szívünkben vagyunk, akkor csak szeretjük egymást; és ekkor egyáltalán nem merül fel a felsőbbség kérdése. Megoldhatjuk a problémáinkat, ha mindig megpróbálunk a szívünkben maradni és érezni egymással az egységünket.

Ezek a madarak a szív egységét tükrözik vissza. Az egységet képviselik a sokféleségben. Minden madár más, de amikor rájuk néz, egységet érez. Egy fának olyan sok levele és virága van, de mindegyik ugyanazon egység-fa része. Itt 70 000 madár van, de amint a madár-tudatra gondolunk, egy madár lesz belőle. A madár-tudat képviseli lelkünk belső szabadságának a tudatát.

Kérdező: Növelni fogja ezt a számot?

Sri Chinmoy: Igen, minden nap több madarat is rajzolok. Ma elértem a 76 000-et. November 19-én szeretnék 100 000 madarat kiállítani Ottawában. Körülbelül 19 éve léptem be a művészeti világba egy szállodai szobában Ottawában. Ott készítettem az első rajzomat Nyugaton. Kanadában vannak tanítványaim, és minden évben megünneplik annak az első rajznak az évfordulóját, ami egy rózsa volt. Idén novemberben az a tervünk, hogy kibérlünk egy hatalmas galériát, amelyben 100 000 madárrajzot fogunk elhelyezni. Remélem, hogy október végéig sikerül befejeznem őket.

Kérdező: Kiállítja az akrilfestményeit is?

Sri Chinmoy: Csak néhány kiválasztott festmény lesz ott látható.

Kérdező: Van-e valami érzése arról, hogy mi lesz a következő projektje, ha ez befejeződik?

Sri Chinmoy: Nem tudom, mi fog történni, hacsak a Belső Vezetőm nem mondja meg nekem, mit akar, hogy tegyek. Magamtól nem tudom, mert Ő a Cselekvő bennem. Fogékonyságom képessége szerint, imám és meditációm révén megpróbálom fogadni az Üzeneteit. Mindent végtelenül, végtelenül jobban tud, mint én, és az ő választott Órájában megmondja majd nekem, hogy tegyem ezt vagy tegyem azt. Tudom, hogy amikor eljön az idő – ezt mi Isten Órájának hívjuk – Ő fog irányítani engem.

Kérdező: A Belső Atyjának hívta?

Sri Chinmoy: Igen, Atyámnak hívom, vagy belső Vezetőmnek, élethajóm Vezetőjének. Hajónak tekintem az életet, és úgy érzem, hogy Ő a legfőbb cél – az Arany Part – felé irányítja azt. Ő a Legfelsőbb Vezető, és az Arany Partra irányítja élethajóinkat.

IV. rész

SCA 73-77. A Canadian Broadcasting Corporation által készített interjú. 1994. január 6-án Sri Chinmoyjal telefonon élőben készítettek interjút az Ahogy az történik rádióműsorban, melyet a Kanadai CBC sugárzott. Alábbiakban az interjú átiratát olvashatják.

Kérdező: Sri Chinmoy nem egy szokványos, mindennapi Guru. Ő és a tanítványai arról ismertek, hogy elképesztő vállalkozásokat hajtanak végre. A kitartás rekordokat felállító bravúrjai azon módszerek közé tartoznak, ahogy Sri Chinmoy és követői a belső nyugalomra törekszenek. A legutóbbi bravúr éppen befejeződött: egymillió vázlatos rajz, és mindegyik madár – egy millió békemadár. Sri Chinmoy maga készítette el a rajzokat, hogy megünnepelje Raisza Gorbacsova születésnapját. A fidzsi Suvaban értük el Sri Chinmoyt, a nemzetközi művészt és a béke nagykövetét. Sri Chinmoy, bizonyára nagyon elégedett, hogy egymillió madarat sikerült rajzolnia. Valószínűleg örül, hogy vége.

Sri Chinmoy: Igen, rendkívül örülök, hogy teljesen vége. Minden madár a szabadságra emlékeztet, és úgy érzem, hogy a szabadság a békében él, sehol máshol.

Kérdező: Meg tudná mondani, hogyan merült fel önben a projekt ötlete? Milyen régen történt, és miért döntött így?

Sri Chinmoy: Két évvel ezelőtt, amikor Máltán voltam, hirtelen madarak rajzolására éreztem ihletet. Azóta rajzolok madarakat. Korábban és még most is óriási örömet kapok, valahányszor madarat rajzolok. Minden alkalommal egyfajta belső szabadságot érzek.

Szeretném elmondani, hogy Kanadának nagyon különleges helye van művészeti életemben. Körülbelül 19 évvel ezelőtt azzal kezdtem a művészeti életemet Nyugaton, hogy néhány festményt és rajzot készítettem az ottawai Sheraton Hotelben. Emellett tavaly 100 000 madárrajzomat állították ki Ottawában. Filozófiánk az előrehaladás filozófiája, így 100 000-ről eljutottam egymillióig.

Kérdező: Biztos, hogy egymillió madárról van szó? Hogyan követte nyomon?

Sri Chinmoy: Hét vagy nyolc tanítványom hitelt érdemlően és odaadóan megszámolta, kétszer. 1 001 919 volt.

Kérdező: Úgy vélem, mind galamb. Így van?

Sri Chinmoy: Nem, ezek a képzeletem madarai – mindenféle formában és méretben. Golyóstollal, filctollal, zsírkrétával, ecsettel és sok minden mással rajzoltam őket.

Kérdező: Az összes madarat Raisza Gorbacsovának szentelte?

Sri Chinmoy: A 100 000 madárból álló ottawai kiállítást Gorbacsova asszonynak szenteltem, és tegnap, a születésnapján fejeztem be az egymillió madaramat. Ezt az egymillió madarat Ottawában is kiállítják március vége felé. Ezt az új kiállítást anyámnak szentelem, aki most a Mennyországban van. Szeretnék megemlékezni születésének századik évfordulójáról azzal, hogy ezt a kiállítást neki ajánlom.

Kérdező: Miért szentelte az első 100 000-et Gorbacsova asszonynak?

Sri Chinmoy: Ő és Gorbacsov elnök úr nagyon közeli barátaim. Én egyáltalán nem értek a politikához; csak egy igazságkereső és Istenszerető vagyok. De úgy érzem, hogy Gorbacsov elnök úr is őszinte igazságkereső és egy valódi békére törekvő ember. Ezért nagyon csodálom és szeretem őt. Ötször-hatszor találkoztam vele. Első találkozásom vele, bármily különös, négy évvel ezelőtt Ottawában történt.

Kérdező: Mi a következő terve? Valami mást szándékozik most tenni?

Sri Chinmoy: Most semmit sem szándékozok tenni. Csak végezni akarom a rendszeres imáimat és meditációimat, és ha Isten Akarata az, akkor elkezdek valami mást.

Kérdező: Sri Chinmoy, köszönöm szépen. Sri Chinmoy egy New York-i székhelyű spirituális vezető és a béke nemzetközi nagykövete. A fidzsi Suvaból beszélt velünk.

V. rész

SCA 78-88. Kérdések és válaszok az Álom-Szabadság-Béke-Madár rajzokról..

Kérdés: Hogyan szárnyalhatunk úgy, mint a madaraid?

Sri Chinmoy: Elméd félelem nélküli képzeletére, szíved szüntelen törekvésére és életed fáradhatatlan felajánlására támaszkodva szárnyalhatsz úgy, mint a madaraim.

Kérdés: Hogyan meditálhatok a legjobban a madárrajzaidon?

Sri Chinmoy: Legjobban úgy meditálhatsz a madárrajzaimon, ahogy a gyermek szíve sír, és ahogy a gyermek szeme mosolyog.

Kérdés: Mit tanítanak nekünk a madarak?

Sri Chinmoy: Mindannyian szabadságot akarunk, és mindannyiunknak szüksége van a szabadságra. A madarak arra tanítanak, hogy megszabaduljunk a föld rabságából. A madaraknak ez a tanítása valóban fenséges.

Kérdés: Hogyan változtatják meg madaraid a föld tudatát?

Sri Chinmoy: A földtudat megváltoztatásának csak egyetlen módja van, és ez az állandó törekvés-szárnyaláson keresztül történik. Úgy érzem, hogy a madaraim imádságosan és magabiztosan teszik azt, ami a föld átalakulásához szükséges.

Kérdés: A madaraid emberi törekvésből vagy más síkról jönnek létre?

Sri Chinmoy: Néhány madaram emberi törekvésből jön létre. Mások isteni koncentrációból, meditációból és kontemplációból jönnek létre. És megint mások az én Szeretett Legfelsőbb Uram Gyönyöréből jönnek létre.

Kérdés: Hogyan érezhetjük madaraidat a mindennapjainkban?

Sri Chinmoy: Madaraimat a mindennapi életedben úgy érezheted, ha azonosítod velük az imádság-elmédet és a meditáció-szívedet.

Kérdés: Hogyan válhatunk hasonlóbbá a madaraidhoz?

Sri Chinmoy: Úgy válhattok hasonlóbbá a madaraimhoz, ha egyszerűen elképzelitek, hogy a madaraim félelem nélküli szabadsága vagytok a Végtelenség egyre táguló egén.

Kérdés: Hogyan szerezhetek neked akkora örömet, mint a madaraid?

Sri Chinmoy: Annyi örömet szerezhetsz nekem, mint a madaraim, ha egyszerűen azt érzed, hogy én egy arany madár vagyok, akit tisztaság-szíved szépségkertjében nagyra értékelsz, csodálsz, szeretsz és imádsz.

Kérdés: Minden lélek-madaradnak megvan a maga sajátos szerepe vagy sorsa?

Sri Chinmoy: Néhány madár csoportmadár, míg mások nem. Az egyéni madarak egyedi szerepet játszanak majd, míg a közöségi madarak együttesen fogják közös szerepüket játszani. De utazásuk végén az egyéni madarak és a közösségi madarak is ugyanabba a célba érkeznek: rendeltetési helyükre, amelyet eláraszt a föld önodaadó szépsége és a Menny Istent-feltáró Illata.

Kérdés: A belső világban a legmagasabb szintű barátaid mit mondanak a lélekmadaraidról?

Sri Chinmoy: Azt mondják, hogy a madaraim a legodaadóbban, szüntelenül és a leglelkesebben éneklik az önmagát örökké felülmúló Túlvilág Győzelem-Dalait.

Kérdés: Mik a madaraid és mit jelentenek?

Sri Chinmoy: Ebben a világban mindenkinek örömet szerez, ha tesz valamit. Az orvosnak örömet szerez, ha a Legfelsőbbet szolgálja azokban az emberekben, akik különféle betegségekben szenvednek. Ami engem illet, én azért kapok örömet, mert azért teszek valamit, hogy az én Legmagasabbamnak, Istennek, a Legfelsőbbnek a kedvében járjak. Szeretett Legfelsőbb Uram kért arra, rajzoljam ezeket a madarakat, és azzal, hogy Őt boldoggá teszem, én is boldoggá válok. Ha saját elhatározásomból teszek valamit, hogy boldog legyek, akkor soha nem leszek boldog. Még akkor is, ha ebben a pillanatban boldoggá tesz, amit teszek, tudom, hogy a boldogságom nem tartós, és a következő pillanatban boldogtalannak fogom érezni magam. De azzal, hogy azt teszem, amit Isten kér tőlem, mindig boldog vagyok. Állandó örömet szerez, hogy szolgálom és a Tetszése szerint megörvendeztetem Őt.

A családomban senki sem volt művész. Apám írt néhány verset, az egyik nővérem pedig egy kis zenét szerzett. De a Legfelsőbb, az Ő végtelen Nagylelkűségéből azt a képességet adta nekem, hogy óceánt teremtsek a költészet világában, a zenei világban és a képzőművészet világában. Ő kérte, hogy tegyem ezeket a dolgokat, és ő adta meg nekem a képességet, hogy ilyen módon szolgáljam Őt. Ezek a lélekmadarak, amelyeket rajzolok, mind az Ő alkotása; Ő teremti ezeket a lélekmadarakat bennem és rajtam keresztül, a fogékonyságomnak megfelelően.

Emberi szempontból egymillió madár bőven elég. De ami jó, folytatnunk kell, bármi is legyen az. Isten megparancsolta, hogy folytassam a rajzolást. Addig folytatom és folytatom és folytatom, amíg azt nem mondja, hogy hagyjam abba. Életem első és legfőbb célja, hogy örömet szerezzek Teremtőmnek, a Legfelsőbbnek. De látom azt is, hogy ezek az ártatlan madarak örömet okoznak tanítványaimnak és barátaimnak a világ számos részén, és ez mély megelégedés érzésével tölt el engem.

VI. rész

SCA 89-91. 1994. június 16-án Sri Chinmoy Lindsay Clennell forgatókönyvíróval és producerrel találkozott a Queens-i Annam Brahma étteremben. Sri Chinmoy ott írta alá egyik rajzát Mr. Clennell számára. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésükből.

Mr. Clennell: Köszönöm szépen. Ez a rajz igazi inspiráció. Nagyon-nagyon fontos az inspiráció ereje, amelyet az embereknek nyújt.

Sri Chinmoy: Isten feltétel nélküli Könyörületének tekintem, amely bennem és rajtam keresztül hat. Igyekszem Neki szeretettel, odaadóan, imádságosan és lélektelien szolgálni. Azt mondom Istennek: „Csak a Te futball labdád akarok lenni. Rúgj meg, amikor csak akarsz, és a lehető legkeményebben. Az egyetlen örömöm az, hogy belém rúgsz.” Így rúg jobbra-balra, és így szerez nekem örömet. Ezek a festmények az Ő áldásos Rúgásaiban és rajtuk keresztül jelentkeznek. Isten megkérdezte, hol akarok lenni. Azt mondta: „A szememet vagy a lábamat akarod nézni?” Azt mondtam: „Nagyobb örömet szerez, ha a Lábadra nézek, mint a Szemedre.” A Mahábháratában, a mi indiai eposzunkban a Kauravák Krisna feje mellett akartak lenni, a Pándavák viszont Krisna lábainál. Ami engem illet, nekem végtelenül nagyobb örömet szerez, ha Isten Lábánál vagyok. Jobban szeretem az élet áhítatos aspektusát. A minap a Puranákat olvastam, mely India egyik szent könyve. Krisna azt mondta abban: „Készen állok arra, hogy megszabadulást adjak neked, mert könnyebb megszabadulást adni, mint odaadást.” A megszabadulásban a kereső a saját útját járja; a madár elrepül. De ha odaadás van, akkor mágneses vonzás van a Mester és a tanítvány között – ez a legédesebb érzés –, és a Mester a legédesebb módon játszik a tanítvány-madárral. Tehát úgy érzem, hogy az odaadás édessége messze felülmúlja a megszabadulás nagyszerűségét.

Mr. Clennell: Ez nagyon szép mondanivaló.

Sri Chinmoy: Én édességet szeretnék. Ha van egy gyönyörű virág, akkor az nekem jobban fog tetszeni, mint egy hatalmas épület. Mire jó, ha látok egy hatalmas épületet, sok szobával? De ha meglátok egy gyönyörű virágot, azonnal azt mondom: „Milyen gyönyörű, milyen tiszta, milyen egyszerű, milyen édes!” Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket növelni szeretnék az életemben: az édességet, a tisztaságot, az egyszerűséget. Az elmét a mérhetetlen tágasság vonzza, de a szív mindig valami nagyon-nagyon édeset és szeretetteljeset akar látni.

Ezért mondom Istennek: „Rúgj minél erősebben. Csak akkor tarthatlak a sajátomnak. Ha szabadságot adsz nekem, csak visszaélek vele. Olyan leszek, mint egy elefánt a porcelánboltban, és mindent elpusztítok. De minél jobban belém rúgsz, annál tisztább leszek.” Olyan, mint az arany edény, amely minden egyes alkalommal fényessé, fényesebbé, a legfényesebbé válik, amikor az ötvös ráüt.

Mr. Clennell: Amit mondott, az nagyon meglepő számomra, és nagy vígasz is. Van valami, amit meg akartam kérdezni, mielőtt meglátogattam volna. Hárommillió madarat rajzolt. Ez valóban inspiráló, de meglehetősen szélsőséges is. Meg tudná ezt magyarázni nekem?

Sri Chinmoy: Az elme azt fogja mondani, hogy mohó vagyok. Nem vagyok elégedett egy kevés étellel; telhetetlenül étvággyal akarok enni – a legnagyobbnál is nagyobb mennyiséget. De ha másként fogja fel, ha ezeket a dolgokat Isten Végtelenségének, Örökkévalóságának és Halhatatlanságának a szempontjából látja, akkor van bármilyen jelentősége is az én hárommillió madaramnak?

Születés és halál nélküli zarándokok vagyunk, akik az Örökkévaló Útján haladunk. Bármink is van a belső világban, a lélek világában, az végtelen, örökkévaló és halhatatlan, és ezeket a belső tulajdonságokat és képességeket igyekszünk előtérbe hozni. Amikor a testben, az elmében vagy az életfolyamatainkban vagyunk, minden annyira korlátozott; egy börtöncellában vagyunk bezárva. De amikor a lélekben vagyunk, amely Isten közvetlen képviselője, akkor a határtalannal van dolgunk.

Amit a Legfelsőbb próbál tenni, az az, hogy hagyja, hogy a véges bennünk, a bennünk levő kis testvér megpróbálja követni a bennünk lévő nagy testvért, ami a lélek. Külső életünk tehát megpróbál egymás mellett futni a belső életünkkel. Belső életünk örökké áramlik bennünk és rajtunk keresztül, és mi megpróbáljuk előtérbe hozni annak határtalan képességeit. Amikor hárommillió madarat rajzolok, akkor megpróbálok részévé válni a korlátlan Forrásnak, amely belül mindnyájunkban ott van. Ezt a korlátlan kapacitást próbálom előtérbe hozni.

Az elme mindig azt mondja nekünk, hogy csak egy bizonyos magasságot érhetünk el, de honnan tudjuk, hogy az a végső? Az elme azt mondja, hogy csak 100 métert tudunk futni, de láthatjuk, hogy vannak, akik már ezer mérföldet is futottak. Isten Víziója végtelenül nagyobb, mint a valóság. Amikor Isten megteremtette a valóságot, Isten, a Teremtő vált Istenné, a teremtésé. De Isten végtelenül, végtelenül nagyobb, mint a teremtés-univerzuma. Isten, a Teremtő, az Egy, akinek a Víziója volt, végtelenül nagyobb, mint a teremtése. Ön filmproducer. Létrehozhat filmeket, de az, amit alkot, nem alkothatja meg önt.

Mr. Clennell: Igen, ennek nagyon is van értelme. Ez a spiritualitásról és a határtalanságról szól. Ez egy definíció. Azáltal, hogy az ember lebontja az akadályokat, és hárommillió madarat megrajzolható dolognak tekint, szellemi valóságot állít. Igaz ez?

Sri Chinmoy: Igen. Éreznem kell, hogy nem úszómedence vagy tó vagyok. Isten azt akarja, hogy zúgó, rohanó folyó legyek, mely a belső Forrásból hömpölyög, és azt a Forrást a külső valóságba viszi. Ha a Forrás kifejeződése akarok lenni, akkor nem tudom szétválasztani belső és külső létezésemet. A legfontosabb, hogy előtérbe hozzam azokat a korlátlan lehetőségeket, amelyek mélyen bennem vannak. Ebből a szempontból még hárommillió madárról is kötöttség beszélni.

A spiritualitás nem valami rendellenes vagy természetellenes dolog. A spiritualitás normálisabb és természetesebb, mint bármi más. Isten határtalan, végtelen, halhatatlan, és én tudatosan az Ő Létének részévé akarok válni, hogy Tetszése szerint szolgálhassam Őt. Ugyanakkor az Egy, aki végtelen, örökkévaló és halhatatlan, megpróbálja kifejezni Önmagát a korlátaimban és azokon keresztül. Azt mondja: „Most ki akarom fejezni Magam a művészi életedben és azon keresztül. Ki akarom fejezni Magam a költői életedben, sport életedben és azokon keresztül.” De ezt csak az én fogékonyságomnak megfelelően teheti meg. Egy anya ad egy kis cukorkát hároméves gyermekének, és azt mondja neki, ossza szét azt a barátainak. Aztán amikor látja, hogy a gyerek szépen fejlődik, sok édességet ad neki, hogy sok száz embert tudjon táplálni. Az anya ily módon, a gyermekében és rajta keresztül ajánlja fel az édességet másoknak.

Mindig azt mondom, hogy a Legfelsőbb fejezi ki Magát bennem és rajtam keresztül, fogékonyságomnak megfelelően. Nem én vagyok a cselekvő. Ezt a hárommillió madarat nem mondhatom a magaménak, és nem is akarok ily módon jogot formálni rájuk. Hálás vagyok a Legfelsőbbnek, hogy megadta nekem azt a nagyszerű lehetőséget, hogy Tetszése szerint szolgálhassam Őt. A költészetem, a zeném, a művészetem és minden más, amit csinálok, csak annak a Valakinek a kifejezése, aki bennem és rajtam keresztül munkálkodik. Minden pillanatban látja, mennyi tisztaságom van, mennyi alázatom van, mennyi őszinteségem van, mennyi buzgóságom van. Ezek alapján képes bennem és rajtam keresztül kifejezni Önmagát.

Vannak, akik azt mondják: „Mit csinál ő? Képzőművész, zenész, énekes. Miért nem egy dologgal foglalkozik, és hoz ki abból a legtöbbet?” De én nem így látom. A zongorának sok billentyűje van. Miért kellene a zongoristának mindig egy billentyűnél maradnia? Ha csak egy billentyűn, egy hangot játszik, hogyan tudja megalkotni a kozmikus dallamot, az egyetemes dallamot? Ehhez hasonlóan én úgy érzem, hogy a képzőművészet az egyik billentyű, a költészet a másik billentyű, a meditáció a harmadik billentyű, a sport pedig a negyedik billentyű. Ha különböző billentyűket ütünk le, akkor hozunk létre szép zenét. Egyébként nem fog jól hangzani.

Ha virág akarok lenni Isten Szív-Kertjében, vagy ha virág akarok lenni Isten Lábainál, hogyan lehet csak egy szirmom? Ahhoz, hogy egy virág szép legyen, legalább néhány szirommal kell hogy rendelkezzen. Ha hozok magának egy szirmot egy száron, akkor azt fogja mondani: „Ez virág? Ez butaság.”

A testemnek van keze, lába, szeme és így tovább. Csak a kezemnek tulajdonítsak jelentőséget? Tegyem azt a legerősebbnél is erősebbé, és ne figyeljek a lábamra? És ha csak a lábamra figyelek és elvetem az elmét, akkor ki mondja meg, hogy járjak? Másfelől, ha a szemem nem működik, akkor hogyan visz bárhová a lábam? Ahogy a test egységet alkotó, úgy magának is az életnek is integrált egésznek kell lennie.

Mr. Clennell: Pompás magyarázat. Ez nagyon egyértelművé tesz önben valamit, és én valóban értékelem, hogy ezt mondta.

Sri Chinmoy: Mivel gyakorolja a jógát, ezért tudok önnel ilyen bizalmasan beszélni. A szívemmel közeledek önhöz – azzal, amim van és ami vagyok. Ön is elfogadja azt, amim van és ami vagyok. Nagy különbség van az „amim van” és az „ami vagyok” között. Amikor az „amim van” és az „ami vagyok” eggyé válnak, csak akkor válhatunk Isten valódi eszközévé.

VII. rész

„A Művészetem”-nek nevezett verseket Sri Chinmoy 1993. november 1-jén és 2-án írta, a 100 000 Álom-Szabadság-Béke-Madár kiállítás a kanadai Ottawában történő megnyitásának megünnepelésére.

1.

Művészetem nem művészet
Lelkem fényessége nélkül.

2.

Művészetem nem művészet
Szívem tisztasága nélkül.

3.

Művészetem nem művészet
Elmém egyszerűsége nélkül.

4.

Művészetem a bújócska
Lelkem megvilágosító mosolya
És szívem patakzó könnyei között.

5.

A bennem lévő Művésznek
Három hűséges, fáradhatatlan
És önodaadó barátja van:
Az újdonság-szem, az egység-szív
És a teljesség-élet.

6.

Művészetem szíve
És egy gyermek szíve
Rendkívül kedvelik egymást.
Mélyen szeretik egymást;
Állandóan szükségük van egymásra;
Egymástól függenek, lankadatlanul.

7.

Elmém azt mondja, bármit is teszek,
Az túl jelentéktelen,
Mert hiányzik
A képesítésem.
Mondanom sem kell,
Ez vonatkozik a Művemre is.

Szívem azt mondja, bármit is teszek,
Az túl jelentős,
Mert az Isten-Érintés
Mindig ott van.
Mondanom sem kell,
Ez vonatkozik a Művemre is.

8.

A Művészetem nem akar
Csatlakozni ahhoz a nézethez,
Hogy a boldogtalanság
Uralja a világot.

9.

A Művészetem
Egy meghitt álomhajóban él
Egy jól ismert Hajóssal
Egy álomtól elárasztott Valóság-Part céljáért.

10.

Amikor festek vagy rajzolok,
Elmém gondolat-kertjét
Teljesen önbizalomhiány-gyomoktól mentesen tartom.

11.

Művészet-életemet bármi mástól
Elválaszthatom,
De imádság-kivirulásomtól
És meditáció-virágzásomtól
Nem.

12.

Abban a pillanatban, amikor elkezdek festeni,
Tisztán látom, hogy lelkem meditációja
Áldásosan átkarolja
Szívem törekvés-lángjait.

13.

Kezdjük a lényeggel:
A Művész bennem,
Mielőtt nekivágna a Műalkotásnak,
Kivétel nélkül felszáll
Szíve törekvés-gyorsvonatára.

14.

Igaz, hogy a Művészetemben szeretném látni
A föld szépségének arcát.
De a Menny Isteniségének szívét
Jobban, végtelenül jobban akarom látni.

15.

Az emberi művész bennem azt mondja:
„Ami elkészült, az elkészült.
Ami teljes, az teljes.”
Az Isteni Művész bennem azt mondja:
„Semmi sem fejezhető be véglegesen,
Semmi sem lehet teljesen teljes,
Mert a belső világban
A mai cél és
A mai tökéletesség
Kiindulópont
Egy új utazás kezdetéhez,
Egy új hajnal arcának látványához.”

Itt jön az én Művészetem üzenete:
Az öntúlszárnyalás a Művészetem
Élete, szíve, lélegzete és lelke.

16.

A Művészet-életemben
Két nagy művészet-kedvelő van:
Az ősi művészet-kedvelő és
A modern művészet-kedvelő.
Egyszer nagyon komoly veszekedésük volt.
Mindegyik ki akarta jelenteni
A felsőbbségét.
Megdöbbentem.
Végül elmondtam nekik:
„Ami engem illet,
Nem érdekel, hogy tudjam,
Ki a felsőbbrendű és
Ki az alsóbbrendű.
Csak azzal a bennem lévő
Művészetkedvelővel foglalkozom,
Aki megtanít engem
A legfőbb Művészetre:
A feltétel nélküli önátadás Művészetére
Isten Akarata iránt
Minden tevékenységem során.”

17.

Nem akarom, hogy az emberiség
Visszhangozza művészi gondolataimat,
Művészi eszméimet és
Művészi kinyilatkoztatásaimat.
Csak azt akarom, hogy az emberiség
Elfogadja Művészet-életem
Alázatosság-szolgálatát
Önmeghaladás-céljának
Beteljesülése érdekében.

18.

Mély meditációm közben
Imádságteljesen sírok
És lélekteljesen könnyítek szívemen,
Amikor Isten, a Legfelsőbb Művész,
Könyörület-Lábujjhegyen
Áldóan figyeli
Művészet kiállításom.

19.

Ó, törpe-értelmem,
Kifele, kifele!
Ó szörnyeteg-elmém,
Kifele, kifele!
Ó bárány-szívem,
Maradj ott, ahol vagy!
Szeretlek.
Szükségem van rád.
Most készen állok
Festeni és rajzolni,
És ekképpen megörvendeztetni belső Vezetőmet
Az Ő Tetszése szerint
Művészet-életemben.

20.

Minden szív-madaram
Útlevél a béke-virágzás világához.

21.

Ó, számtalan sok szív-madaram,
Nem tartalak tovább kalitkába zárva.
Mostantól
Figyelni foglak, hogy röpködtök
Legnagyobb extázisban
A Végtelenség Szabadság-Egén.

VIII. rész

SCA 113. Az egymillió Álom-Szabadság-Béke-Madár befejezése alkalmából felajánlott imádság 1994. január 5-én 5:15-kor.

1.

Legfelsőbb, Legfelsőbb, Legfelsőbb Uram,
Legfelsőbb Abszolútumom, Legfelsőbb Szerelmem,
Határtalan Jóságodból
Ma még egyszer
Választott eszközöddé
Teszel engem.
Egymillió madár-teremtményt fejezel be
Törekvés-szívemen
És felajánlás-életemen keresztül.
Uram, Uram, Uram,
Tedd szívemet méltóvá
Végtelen Könyörületedre
És az életemet a Te halhatatlan Győzelmedre.
Uram, Uram, Uram,
Madaraid mosolyognak
A Végtelenség Egén.
Madaraid énekelnek
Az Örökkévalóság Békéjében, Békéjében, Békéjében.