I. rész

SCA 55-56. Az Art Speaks magazin interjúja 1993. augusztus 3-án a 70 000 Álom-Szabadság-Béke-Madár kiállításon, a New York-i Soho-ban.

Kérdező: Van-e az ön művészete szempontjából – más szóval, közvetlenül a spirituális művészet szempontjából – jelentősége a pop art festészetének?

Sri Chinmoy: Meg kell hogy bocsásson nekem. Nem arról van szó, hogy nem értékelem a pop art-ot. Hanem arról, hogy nagyon hosszú ideje nem jártam múzeumban. 1964-ben, amikor először jöttem New Yorkba, az Ázsia Társaságba mentem, ahol néhány keleti művész alkotásait állították ki. Aztán meglátogattam még néhány múzeumot, de nem értettem, amit láttam. Természetesen a művészetet nem kell érteni – azt érezni kell. Csak azt mondom, hogy annyira idegen volt számomra, hogy nem tudtam értékelni; semmi esetre sem kritizálom, és nem is ítélem meg.

Soha nem gondoltam volna, hogy Isten művészt csinál belőlem. Isten Kegyelme által elég sok dolgot tettem már az életem során. Számos hangszeren játszom, de nincsen tanárom. Viszont annak ellenére, hogy nem fejeztem be a középiskolát, filozófiámat tanítják néhány egyetemen, és sokan olvassák a könyveimet. Tanultam egy kis művészetet az iskolában 1944 körül, de soha nem volt részem igazi képzésben.

Minden, amit teszek, teljes egészében Isten Kegyelmének eredménye. Végtelen Könyörületéből ihlettel áld meg engem. Az Ő ihlete folyamatosan segít és irányít a festészetemben és minden másban. Ezért nem volt szükségem a festéshez más művészek munkáinak megtekintésére. Nem azért, mert nem becsülöm őket; egyáltalán nem. Ennek oka az, hogy minden ihletemet Istentől kapom.