Interjúkészítő: Mit gondol az olimpiai játékokról?

Sri Chinmoy: Nagyra értékelem és csodálom az olimpiai játékot, mert emelik a világ színvonalát. Jelenleg a sportolók egymást próbálják legyőzni. Egyelőre ez jó. Ha nem lenne bennük versenyszellem, akkor otthon aludnának. Jobb aktívnak és tetterősnek lenni, mint lustának és haszontalannak. Jobb előre haladni, mint megállni. Ha, miközben előre nyomulnak, azok elé akarnak kerülni, akik velük együtt haladnak, az nem baj. Noha ez nem a legmagasabb rendű út, sokkal jobb, mint tétlennek és fásultnak maradni.

Egy idő múlva meglátják, hogy magasabb szintről is lehet szemlélni a sportot. Ha a győzelem az egyetlen cél, akkor az atléták soha nem lelnek boldogságra, mert még ha ma nyernek is, holnap megjelenik valaki más, és elveszi a dicsőségüket. A valódi boldogságot soha nem találhatjuk meg, ha elválasztjuk magunkat másoktól. A valódi boldogság csak akkor jön el, ha érezzük az egységünket másokkal, még akkor is, ha legyőznek minket.

Mindnyájan egy család tagjai vagyunk. Ha a testvére legyőzi önt a futásban, nem lesz elkeseredve, mert ő a testvére. Másfelől, ha az úszásban ön győzi le őt, mert ebben a sportban nagyobb képessége van, akkor a testvére nem fog elkeseredni. Azt fogja mondani: „A testvérem tette ezt, tehát minden rendben.” Hasonlóképpen, ha minden atléta úgy érzi, hogy egy családhoz tartozik, akkor boldogok lesznek, függetlenül attól, hogy ki nyer.

Függetlenül attól, ki nyer a sportpályán, mindenkinek meg kell próbálnia kitűnni a saját életében azzal, hogy önmagával versenyzik, és saját képessége szerint halad elrendelt célja felé. Ily módon minden egyes személy folyamatosan fejlődni fog, és egyre nagyobb tökéletességet ér el. Az igazi boldogság csak a tökéletesedés növekvő érzetéből származik, amelyet csak önmagunk meghaladásán keresztül érhetünk el. De a világ jelenleg nem ért fel erre a szintre.