Interjúkészítő: Mi a helyzet a sportban lévő versenyszellemmel? Ez nem a felsőbbség kimutatásának egy másik formája?

Sri Chinmoy: Ha még nem vagyunk készek elfogadni a legmagasabb filozófiát, akkor azt mondjuk magunkban: „Ha nem tartom a testemet jó kondícióban, akkor senkit sem leszek képes legyőzni.” Ezt a gondolatot szem előtt tartva, legalább megpróbáljuk testünket jó formában tartani. De a legmagasabb szemszögből a cél nem az, hogy mindenkit legyőzzünk, hanem az, hogy csak saját magunkkal versenyezzünk. Amikor másokkal versenyezünk, soha nem vagyunk boldogok. Ma legyőzhetek valakit a futásban, de holnap körülnézek és látom, hogy van valaki, aki sokkal jobb, mint én. Nem számít, mit csinálunk, mindig van valaki, aki jobban tudja azt csinálni. Lehet, hogy ebben a pillanatban a legjobb vagyok, de a következő pillanatban jön valaki, és összetöri a büszkeségemet, és boldogtalannak fogom érezni magam.

Amikor csak saját magammal versenyzek, mindig óriási örömet kapok. Tegnap volt egy szintem, de ma a szintem magasabbra emelkedett. Tegnap bizonyos számú gyengeség vagy hiányosság volt a természetemben, de ma mindent megteszek, hogy néhánnyal kevesebb legyen. Ily módon mindig előrehaladok és mindig boldog vagyok. Itt nincs egy harmadik személy, aki a két versenytársat megítélné. Én magam vagyok a bíró. Tudom, hogy hány hazugságot mondtam tegnap, tehát ma csökkenteni fogom ezt a számot. Másfelől, ha tegnap öt percig imádkoztam, akkor ma megpróbálok tíz percig imádkozni. A jó dolgokat próbálom növelni, a rossz dolgokat pedig próbálom csökkenteni. Ilyen módon csak magammal versenyzek. A sportban is az a célunk, hogy mindent megtegyünk, és mindig csak önmagunkkal próbáljunk meg versenyezni. De bármi legyen is az eredmény, azt vidáman kell fogadnunk. Tőlünk telhetően mindent megteszünk, azután pedig elfogadjuk az eredményt, amit Isten akar, hogy elérjünk.