Kérdés: Amióta Nyugaton vagy, mi az, ami a tanítványokkal kapcsolatban a legnagyobb örömet okozta, és mi az, ami a legkevésbé okozott örömet?

Az egységnek nem a gondolkodásból vagy az elméből kell jönnie; még csak nem is a lélegzetből; az egységnek a képzeletből kell erednie. El kell képzelnünk, hogy Isten minden pillanatban egy Játékot játszik, belénk jön és kimegy belőlünk. Tegyük fel, hogy a testünk egy szoba. El kell képzelnünk, hogy Isten, a Leggyönyörűbb, a Leghatalmasabb, belép ebbe a szobába, és fizikai létünkben és azon keresztül játssza Kozmikus Játékát. Ha ezt tudjuk érezni, akkor Isten a legteljesebben elégedett lesz velünk.

Még néhány dolgot szeretnék mondani. Van szívem, és a szívem érzi, hányszor nem vesztek komolyan, amikor a lélekről beszélek. Egy napig valaki talán értékeli, amit a lélekről mondok: „Ó, Guru azt mondja, hogy a lelkemnek kedvében járok vagy nem járok a kedvében.” De még azok, akik hisznek abban, amit mondok a lélekről, sem akarják érezni a lélek jelenlétét, vagy látni a lélek valóságát. És sok eset van, amikor ugyanezek a tanítványok még tagadják is a lélek létezését.

Számomra a lélek a legfontosabb valóság. Már mondtam, hogy a lelket nemcsak érezni lehet, hanem látni is, pontosan úgy, ahogyan téged látlak. Ha nem tudsz hinni lelked valóságában, akkor hogyan tudsz hinni Istenben? Istent felismerni végtelenül nehezebb, mint kapcsolatba kerülni a lélekkel. A lélek olyan, mint egy vezető, aki lassan, biztosan és csalhatatlanul, a saját sebességünknek megfelelően elvisz minket rendeltetési helyünkre. Ha nem hiszel a vezetőben, akkor hogyan akarsz eljutni rendeltetési helyedre, ami az Isten?

Amikor 70, 80 vagy 90 évesen meghalsz, tisztán fogod látni, hogy lelked a te állandó, örökös valóságod. De ahhoz, hogy valóban fejlődj, most kell látnod és érezned ezt, amíg a földön vagy. Nekem azok okozzák a legnagyobb örömet, akik nemcsak hisznek a lélek létezésében, hanem érezni is akarják lelkük jelenlétét, és látni lelkük valóságát. Ugyanakkor azok, akik semmi figyelmet sem szentelnek a lelküknek, vagy, akik semmi figyelmet sem szentelnek az én lélekkel kapcsolatos kijelentéseimnek rettenetesen bántanak engem.

Olyan sok Centerem van. Napi szinten kapok üzeneteket tőlük, és kapok egy vibrációt arról, ami ott történik. Amikor kapok egy általános vibrációt, akkor nem kell, hogy minden egyes személy után érdeklődjek. Ha rizst főzöl, és látni akarod, teljesen megfőtt-e, csak néhány szemet kóstolsz meg, és azonnal tudod, hogy a többi rizs készen van-e. Hasonlóképpen, a Centerben egy két kiemelkedő lélektől azonnal megkapom a helyes érzést, hogy a Centerben a többiek törekszenek-e vagy sem.

Ebben az életemben több ezer tanítványom van, sok tisztelőm, barátom, ismerősöm és így tovább. A fizikai síkon néhány ezer emberrel vagyok kapcsolatban. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, akkor sok ezer lélekkel állok kapcsolatban. A legtöbb tanítvány azt hiszi, hogy a lélek világában csak néhány emberrel foglalkozom, mint Agni és tíz vagy húsz más tanítvány, akik az elmúlt évek során haltak meg. Ez igazán szánalmas hiba. A belső világban valójában számtalan lélekkel vagyok kapcsolatban.

Azokért, akik elfogadtak, és közel állnak hozzám ebben a világban, az elfogadásuknak és a kapcsolat szorosságának megfelelően felelős leszek a másik világban, miután meghalnak. Egyesek, akik nem szereznek nekem örömet ebben a világban, azt hiszik, hogy miután átmennek a másik világba, egyszerre közel, közelebb, legközelebb kerülnek hozzám. De ez nem így van. Ti nem készítitek fel magatokat. Nem gondolok a halálotokra – soha, soha! De amikor én egy másik létben leszek, a többségnek újra és újra vissza kell jönnie, és keresztül kell mennie életen és halálon, míg ellenben nekem a Szeretett Legfelsőbb Uram megígérte, hogy ez lesz az utolsó inkarnációm. Szóval, ha erős kapcsolatot akartok velem a következő inkarnációkban, akkor most kell bensőséges kapcsolatban lenni és örömet szerezni nekem.

Mi történik azokkal, akik nem gondolnak a magasabb régiókra, hanem csak a földi életükre és az anyagi szükségleteikre? Mijük lesz? Ha nincsen törekvésük, hogy magasabb világokba jussanak, akkor a vágy élet fogja megkötni őket. Minél jobban látom, hogy csak az anyagi világra gondoltok, és nem a belső világra, annál inkább elcsüggedek. Mindegyikőtök el tudja képzelni meditációtok alatt, hogy van egy másik világ, ahova egyszer el kell menni, akár tetszik, akár nem. Ha dolgozni akartok értem, és szolgálni akartok engem, amikor abba a világba mentek, akkor most ne az anyagi világra gondolva töltsétek összes időtöket.

Végtelenül több dolog bánt a földön, mint ahány dolog örömet okoz. Ez igaz, akár egyénileg, akár együttesen tekintek a tanítványokra. Csak akkor jön a boldogság, amikor látom, hogy valaki nem adta fel. Amikor valaki még mindig küzd, hogy jobb emberré, jobb keresővé, jobb tanítvánnyá váljon, akkor annyira boldog vagyok. Sokan, nagyon sokan föladták. Ők a hajóban maradnak, alszanak és horkolnak, de föladták; úgy érzik, ez reménytelen eset. Amikor a fejlődésről van szó, arról, hogy tovább menjünk, mélyebbre merüljünk, távolabb ugorjunk, és magasabbra szálljunk, ők nem csinálják ezt.

Én azt akarom, hogy a tanítványaim ne adják fel. Akik nem adták fel, ők azok, akik örömet szereznek nekem. Azok, akik föladták, és azt mondják, az övék reménytelen eset, máris haszontalanokká váltak. De azok, akik még küzdenek, hogy jó tanítványokká, jobb tanítványokká, legjobb tanítványokká váljanak, feltétlenül megörvendeztetnek engem. Én magam nem mondtam le róluk, de egyesekben nagyobb a hitem, mint másokban.

Ugyanakkor, mint már korábban mondtam, a végső hitem, a legmagasabb hitem, a legfelső hitem megvan minden egyes emberben, mert mindegyiküket tisztán, mint valódi Istent látom. Srí Rámakrisna szokta volt mondani, hogy Vivékánandát, mint Magát Istent látja. Néha, amikor a legmagasabb isteni tudatomban rajtatok, tanítványaimra meditálok, kétségtelenül, mint az én Szeretet Legfelsőbb Uramat látlak titeket. Nem emberi lényként, emberi tökéletlenségekkel látlak. Nem, ekkor külső testetek eltűnik, és a lelketeket a mi Szeretett Legfelső Urunk legtökéletesebb képviselőiként látom. Ekkor részesülök a legnagyobb örömben. Az örömmámor tengerében úszom.