Kérdés: Az engedelmesség-erő az egyetlen mód, hogy Istennek állandó törekvés-tökéletességgel örömet szerezzünk?

Sri Chinmoy: Az előbb beszéltem az engedelmességről és az önátadásról. Most azt szeretném mondani, hogy ha a kereső engedelmessége boldogító, jókedvű, lankadatlan és szüntelen, akkor a kereső minden bizonnyal képes Isten kedvére tenni. Azonban ez nem az egyetlen mód, nem! Különböző lehetőségek vannak. Valaki azt mondja: „Engedelmességgel akarok a leggyorsabban futni, hogy Istent az Ő Tetszése szerint örvendeztessem meg.” Valaki más pedig azt mondja: „A törekvésen keresztül akarok a leggyorsabban futni, és Istent megörvendeztetni.” Egy harmadik személy pedig azt fogja mondani: „Felajánlásommal akarom Istent megörvendeztetni, és a leggyorsabban futni.”

Sok módja van tehát, hogy Istennek kedvében járjunk, és a leggyorsabban fussunk. Ha az engedelmesség utat választod, akkor el szeretném mondani, hogy ennek az engedelmességnek vidámnak, boldogítónak és spontán módon ön-odaadónak kell lenni. Ekkor a tanítvány vagy a kereső számára az engedelmesség igen hathatós módszerré válik, hogy Istennek kedvében járjon. Ha a leggyorsabban akarsz futni az engedelmesség úton, akkor az engedelmességed nem lehet erőltetett. Nem szabad, hogy a büntetés miatti félelemből eredjen. Nem, szeretetből kell hogy jöjjön.

Ha effajta engedelmességgel rendelkezel, akkor természetesen a leggyorsabban tudsz majd futni az engedelmesség-úton. Ekkor törekvésed automatikusan lángként tör magasra, magasabbra és a legmagasabbra. Ez azért van, mert az állandó, lankadatlan és szüntelen engedelmességet nem lehet elválasztani a legmagasabb törekvéstől. Minél magasabbra tör a törekvésed, annál jobban értékeled az engedelmesség fontosságát. Hasonlóan, minél jobban engedelmeskedsz Isten Akaratának, annál magasabbra juthatsz törekvésedben.

Azonban a gyakorlati síkon van valami más is, amit át kell gondolni. A kereső gyakran mondja: „Ha iskolába megyek, és nem engedelmeskedem a tanárnak, akkor a tanár megbüntet. Ha van egy állásom, és nem engedelmeskedem a főnöknek, akkor a főnök kirúg. De mi történik, ha nem engedelmeskedem Istennek?” Amikor a tanítvány kezd nem engedelmeskedni Istennek, többségük úgy érzi, nincs büntetés. Van büntetés, de az nem jön azonnal. Ha ma nagyon súlyosan engedetlen vagy Istennel szemben, akkor Isten lehet, hogy tíz napot vár, hogy megbüntessen. De lehet, hogy a tíz nap alatt sok-sok jó dolgot teszel, hogy örömet szerezz Istennek, így Isten talán megbocsát neked.

Sokszor előfordul, hogy Himalája nagyságú hibákat követünk el. De ha azonnal vagy a közeli jövőben nem kapjuk meg a büntetést, akkor úgy érezzük: „Talán Isten megbocsátott nekünk, vagy végül is talán nem is volt az hiba. Az elménk elhitette velünk, hogy hibát követtünk el, de lehet, hogy az elménk tévedett.” Az engedetlenség egy pusztító erő, mely gyakran elrejti önmagát. Magyarázatokat találunk, hogy igazat adjunk neki. Azonban, ha valami valóban nem spirituális dolgot tettünk, és nem lettünk megbüntetve, akkor vagy azt kell éreznünk, hogy még nem érkezett el az ideje, vagy hogy Isten a jó cselekedeteink miatt megbocsátott nekünk.

Van egy nagyon lényeges dolog, aminek a tanítványok semmi figyelmet sem szentelnek, és ez a lelkiismeretfurdalás. Az emberek azt mondják, a bűnbánat megtisztítja a lelket. A bűnbánat nem tisztítja meg a lelket; a lélek fölötte áll ennek. Mindazonáltal a bűnbánat kétségtelenül tisztítja a szívet. Amikor valami rosszat teszünk, ha patakzó könnyeket hullatunk, akkor ezekben a könnyekben benne lesz a lelkiismeretfurdalás, és a szívünk megtisztul. Ezután a szívünk nem fogja engedni, hogy a jövőben ugyanazt a hibát elkövessük. Bűnbánattól a szívünk erőssé, erősebbé, a legerősebbé válik, azért hogy ellen tudjon szegülni az elmének, és hogy ne adjon az elmének még egy esélyt, hogy ugyanazt a Himalája nagyságú baklövést elkövesse.