Kérdés: Úgy tudom, hogy egy ideig a Sri Aurobindo Ásramban élt. Engem nagyon lenyűgöz, hogy az Ásram összes tagja minden életkorban nemi kapcsolat nélkül él. Még ha házasok is, akkor is gyakorolják a brahmacsárját, vagyis az önmegtartóztatást. Észrevettem, hogy sok hívének nincs gyermeke. Kíváncsi vagyok, hogyan igazítja útba, vagy ösztönzi őket, vagy beszél a házasságon belüli brahmacsarjának e témájáról.

Kérdés: Úgy tudom, hogy egy ideig a Sri Aurobindo Ásramban élt. Engem nagyon lenyűgöz, hogy az Ásram összes tagja minden életkorban nemi kapcsolat nélkül él. Még ha házasok is, akkor is gyakorolják a brahmacsárját, vagyis az önmegtartóztatást. Észrevettem, hogy sok hívének nincs gyermeke. Kíváncsi vagyok, hogyan igazítja útba, vagy ösztönzi őket, vagy beszél a házasságon belüli brahmacsarjának e témájáról.

Sri Chinmoy: Ez mind a belső világban szerzett személyes tapasztalatomon alapul, amely az imámból és a meditációmból nőtt ki. Minden spirituális Mester teljes mértékben az adéstól, azaz az isteni parancstól függ. 32 éves koromban Legfelsőbb Uram megparancsolta, hogy jöjjek Amerikába, és legyek az itteni keresők hasznára. Tanítványaim többsége nem házas. Megkérdezem tőlük, mit akarnak az élettől: örömet vagy élvezetet. Nagy különbség van a kettő között. Az élvezet-életet mindig csalódottság követi, a csalódottságot pedig romlás. Ha egyszer valóban csalódottak vagyunk, a romlásunk küszöbön áll. De ha imáinkból és meditációnkból már egy szemernyi boldogságot is kapunk, akkor belső lényünk azonnal a fény és a gyönyör tengerében úszik. Meditációnk során, ha öt másodpercre futólag megpillanthatjuk az isteni fényt, akkor egész nap a Végtelenség egén repülünk és az öröm tengerében úszunk.

Azt mondom a tanítványaimnak: „Nem érintettem meg a lábatokat, és nem könyörögtem, hogy csatlakozzatok az utunkhoz. Nem. Valamit láttatok és éreztetek bennem, és én is láttam és éreztem valamit bennetek. Ez nem volt egyoldalú – nem, nem, nem! Valódi belső éhséget éreztem bennetek, ti pedig valódi idősebb testvért éreztetek meg bennem, aki a legnagyobb szeretetet és könyörületet nyilvánítja ki felétek. Egyszer régen a tudatlanság élvezeteiben hemperegtetek, de most törekedtek, és tudatosan sóvárogtok a fényre. Tehát az egyetlen dolog, amely valóban kielégít és beteljesít titeket, az a belső öröm, amelyet az imától és a meditációtól kaptok.”

Tizenöt vagy húsz évvel ezelőtt, mielőtt az utunkra jött, néhány tanítványom kábítószereket szedett. Miután megláttak, amikor beszédeket tartottam vagy kérdésekre válaszoltam vagy meditáltam velük, feladták kábítószeres életüket, mert rájöttek, hogy ez az étel nem táplálja őket többé. Valami mást akartak. Az egy- vagy kétéves gyerek ételként sarat és agyagot fog a szájába bevenni. Bármit is lát maga körül, azt meg fogja enni. Anyja megszidja, és megtanítja neki, hogy igazi ételt kell ennie. Aztán, amikor a gyerek felnő, csak valódi ételt akar majd enni. Pontosan ugyanígy, amikor elkezdünk spirituális életet élni, abbahagyjuk az élvezet-élet sarának és agyagjának az evését, és csak az isteni öröm belső nektárját fogjuk inni.

Minden másodpercben mehetünk magasabbra vagy mehetünk alacsonyabbra, attól függően, hogy mit látunk, csinálunk és mivel azonosulunk. Sok indiai étterembe járok, és fűszeres ételeket eszek ott; ez talán tetszik a bennem lévő emberinek. De a mai étel az isteninek okozott bennem rendkívüli örömet, mert annyira szattvikus volt. A mai ételtől valódi, isteni táplálékot kaptam, nem csak azért, mert az étel annyira tiszta volt, hanem azért is, mert Gurudévával vagyok itt és az ő legkedvesebb híveivel. Más indiai éttermekben nem hallom a Védikus énekeket; ehelyett rock and roll-t vagy más istentelen zenét hallgathatok. Próbálok enni, de az ottani alacsonyabb vitális erők és rossz rezgések megpróbálnak lehúzni, tehát állandóan tűkön ülök. De itt nem kell aggódnom, mert ki fog kit lehúzni? Éppen ellenkezőleg, itt csak felemeljük egymást.

Szerkesztő: Finoman azt mondja, úgy érzi, hogy a brahmacsárja fontos a spiritualitáshoz?

Sri Chinmoy: Teljesen, de egyeseknél nem várhatom el, hogy ez azonnal megtörténjen. Ha valaki középiskolás szinten tanul, akkor nem várhatom el, hogy hirtelen megszerezze a diplomát. Másrészt ez a huszadik század, és megpróbálok gyakorlatias lenni a tanítványaimmal. Házas embereknek azt mondom: „Ne próbáljátok máról holnapra feladni a nemi életet. Lassan és biztosan csökkentsétek fizikai, földi éhségeteket.”

Másfelöl, vannak olyanok, akik készek a spirituális életükben nagyon gyorsan futni. Talán spirituális családba születtek, és szüleik, idősebb testvéreik már gyakorolják a spiritualitást, tehát megvan ez a hátterük. Azok az emberek, akik már felébredtek, nagyon is készek betartani a szexuálisan önmegtartóztató élet szigorú fegyelmét. Azt mondom nekik: „Rajtatok múlik, milyen gyorsan akartok futni az Örökkévalóság Útján. Ha égtek a vágytól, hogy a leggyorsabban haladjatok, ha szomjazzátok a fényt, akkor meg kell tennetek azokat a dolgokat, amelyek feltétlenül szükségesek a sebességetek növeléséhez.”

Szerkesztő: Mik ezek a dolgok?

Sri Chinmoy: A filozófiánk:

Asato ma sad gamaya
tamaso ma jyotir gamaya
mrityor ma amritam gamaya

Vezess engem a valótlanból a Valóba.
Vezess engem a sötétségből a Fénybe.
Vezess engem a halálból a Halhatatlanságba.

Egyénként tudom, mi köt meg engem, ön is tudja mi köti meg önt, ő is tudja, mi köti meg őt. Nevezhetjük ezt kísértésnek vagy tudatlanságnak vagy valami másnak, de az különféle módon mutatkozik meg. Az, ami akadályozza az egyik személyt a fejlődésben, más mint az, ami valaki mást akadályoz a fejlődésben. Valaki féltékenységtől szenved; valaki más bizonytalanságtól vagy tisztátalanságtól szenved. De bármi is legyen a problémánk, mindig megtalálhatjuk a megoldást, ha átadjuk a problémát Istennek, a belső Vezetőnknek.

Tegyük fel, valaki tisztátalanságtól szenved. Azt mondom ennek a személynek: „Gondolj magadra hat vagy hét éves gyerekként. Kimentél és a sárban játszottál, és most az egész tested piszkos a kosztól és agyagtól. De tudod, hogy van valaki, aki azonnal ismét meg tud téged tisztítani, és ez a te anyád. Tehát odafutsz anyádhoz, és ő megtisztít téged.” Amikor egy gyerek az anyjához fut, nem szégyelli magát vagy nem érzi magát kínosan. Csak hozzá megy, és azonnal megtisztul.

Hasonlóképpen, függetlenül attól, mennyi tisztátalan vagy istentelen dolgot tettünk, mindig van egy Személy, akihez mehetünk, hogy megtisztítson, és ez Isten, a mi Szeretett Legfelsőbb Urunk. Ő mindig készen áll, hogy segítsen nekünk, mert ez az Ő szent kötelessége. Isten soha nem lehet elégedett, ha gyermeke, választott gyermeke, piszkos és mocskos. Tehát, ha valami rosszat tettem, akkor a megfelelő Személyhez megyek, hogy megmentsen, és Isten azonnal megtisztít. Ha egy anya látja, hogy fia valami rosszat tett, azonnal és titokban helyrehozza, mert azt akarja, hogy a szomszédok azt mondják: „Ó, ő nagyon kedves fiú!”

Megpróbálunk elrejtőzni Isten elől, de hogyan lehet elrejtőzni valaki elől, aki mindenütt jelenvaló? Isten annyira szeretetteljes és együttérző, de próbálja ezt eltitkolni. Így játssza Kozmikus Játékát. De tudnunk kell, hogy Isten minden pillanatban megpróbál tökéletesíteni minket. Ezt a feladatot vállalta Magára. Soha, soha nem lehetünk méltók Isten Könyörületére, de Ő elfogadta a kihívást. Nem mi hívtuk ki Istent az erőpróbára; Isten hívta ki Önmagát. A mi feladatunk csak az, hogy fenntartás nélküli hitünk legyen Benne, valamint hálánk és átadásunk.

Mindnyájan imádkozunk – ön és én, és mindenki. Lehet-e jobb, felemelőbb, megvilágosítóbb vagy beteljesítőbb ima, mint a „Legyen meg a Te Akaratod”? Ez az ima megérinti a legfelső magasságokat. A béke akkor kezdődik, amikor az elvárás véget ér. Ha szívességet teszek neked, akkor azonnal egy szívességre számítok cserébe. És ha nem viszonzod, elkezdek hibát keresni benned. De amikor Istenhez imádkozunk, imánknak feltétel nélkülinek kell lennie. Ez a feltétel nélküli érzés ment meg minket. Azt mondom a tanítványaimnak, hogy kora reggel szent kötelességük imádkozni és meditálni, de utána Istenre kell hagyniuk, hogy azt tegye, amit a legjobbnak érez, mert tudja, mire van szükségünk a leggyorsabb fejlődéshez.

Mondjuk, hogy egy gyerek egy pénzérmét talál az úton, és az apjához rohan, hogy odaadja neki. Az egyetlen tulajdona ez az egy pénzdarab, de boldogan odaadja az apjának. Szóval mit fog tenni az apa? Az apa tudja, hogy ezzel az érmével a gyermeke vásárolhatott volna valamit, vagy elrejthette volna, mint egy fösvény. De boldogan és vidáman odaadta az apjának, mert nagyon szereti az apját és nagy hite van benne. Az apa annyira elégedett a gyermekével, hogy tíz dollárt ad a gyereknek. Mivel a gyerek a megfelelő emberhez jött, sokkal többet kapott, mint amennyit egyébként kapott volna.

Amikor lélektelien, szeretettel és feltétel nélkül ajánljuk fel az imánkat, akkor végtelenül többet kapunk, mint amennyit valaha is el tudunk képzelni. Imánknak azonban feltétel nélkülinek kell lennie. A helyes dolgot fogjuk tenni, de bármiféle elvárás nélkül. Tanítványaimnak azt mondom: „Miért kell elvárnotok? Koldusok vagytok? Ha tudjátok, hogy Atyátok teljesen értetek van, és ha Atyátokat teljesen sajátotoknak tartjátok, teljesen a sajátotoknak, akkor hogyan lehet nem hinni abban, hogy Ő meg fogja adni, amire csak szükségetek van?” Egy kisgyerek csak azt tudja, hogyan kell sírni. Ha éhes, sír, és az anyja hozzáfut, bárhol is van. A gyerek nem használja a „tej” kifejezést; név szerint nem kér semmit sem. Az ő dolga csak az, hogy sírjon. Ekkor az anyja fut a tejjel, mert tudja, mire van szüksége.

Hasonlóképpen, csak Istent kell sírva kérnünk, hogy tegyen minket az Ő jó eszközévé. Imánkban azt fogjuk mondani: „A Lábadnál vagyok. Tegyél csupáncsak egy jó eszközzé.” Annak érdekében, hogy jó eszközzé tegyen engem, Isten kétségtelenül egyszerűvé, őszintévé, tisztává és önodaadóvá fog tenni. Hogyan tudok az Ő jó eszköze lenni, ha nem rendelkezem ezekkel a tulajdonságokkal? De ezeket a jó tulajdonságokat nem kell külön említenem – egyáltalán nem! Én csak sírni fogok, hogy az Ö jó eszközévé váljak, és azokat a dolgokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy jó eszközzé váljak, Isten minden bizonnyal megadja nekem.

Ugyanakkor tudnunk kell, hogy létezik egy olyan dolog, hogy Isten választott Órája. Elültetjük a magot, és azonnal várjuk a fát, de ez időbe telik. Hagynunk kell, hogy a mag kicsírázzon. Először apró csemetévé kell nőnie, mielőtt hatalmas banyán fává válik. A spirituális keresők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy azonnali eredményt várnak el. De tudnunk kell, hogy minden időbe telik. Olyan, mintha bekapcsolnánk a kályha lángját. Folytathatjuk a fogantyú elfordítását, de amíg az el nem ér egy bizonyos pontot, nincs láng. Tehát, azt mondom a tanítványaimnak, hogy meg kell várniuk Isten választott Óráját. Ez az Óra csak akkor jön el, amikor Isten megadja nekünk a képességet. Én imádkozni fogok, de Ő csak az Ő választott Órájában fogja beteljesíteni Önmagát bennem és rajtam keresztül.

Mindannyian kívánjuk és akarjuk a szabadságot. Ez nem Caesar vagy Napóleon szabadsága, akik meg akarták hódítani a világot, hanem Jézus Krisztus vagy az Úr Krisna vagy az Úr Buddha szabadsága, akik csak szeretni és szolgálni akarták a világot. Mi egység-szabadsággal próbálunk rendelkezni. Azt kell éreznünk, hogy az egész világ a miénk, hogy a világ szerves részei vagyunk, és arra rendeltettünk, hogy a világot szolgáljuk. Ha ez az érzésünk, és ha lélektelien és feltétel nélkül imádkozunk Istenhez, akkor feltétlenül az Ő jó és tökéletes eszközeivé válunk.