Kérdés: Egyszer azt mondtad, hogy a szeretet csak az első fok a spirituális létrán, és hogy odaadásnak és átadásnak kell azt követnie. De a meditációm során én nem tudok túllépni a szereteten. Hogyan érhetem akkor el valaha is az odaadást és az átadást?

Sri Chinmoy: Ha meg akarom tanulni az angol ábécét, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy létezik az „a” betű, és nem kezdhetem a szótáramat „b” betűvel. Ha nem teszem a lábam a létra első fokára, akkor hogyan mehetek fel a második fokra? Ha megpróbálom kihagyni az első fokot, és közvetlenül a másodikra lépek, akkor leeshetek és eltörhetem a lábam. A második lépés nehezebb, mint az első, a harmadik pedig végtelenül nehezebb, mint a második. A spirituális életben a szeretet az első lépés, melyet meg kell tenned. Ha nem érzel szeretetet Isten iránt, akkor soha nem lesz odaadásod Isten iránt.

Fáradhatatlanul akarod szeretni Istent. Jelenleg ez lehetetlen, de ha imádságaid és meditációid alatt szeretni tudod Istent, ha napközben néhány órán át tudatosan képes vagy szeretni Istent, azzal már elindulhatsz. Erről a szintről léphetsz be az odaadás-világba, onnan pedig az átadás-világba mehetsz. A szeretet, az odaadás és az átadás mind összekapcsolódnak. Az alapján, amennyi szeretettel és odaadással rendelkezel, lehet, hogy nem éred el az Istennek való feltétel nélküli, lelkes átadást; ennek ellenére mindenképp vannak bizonyos módok, amelyekkel átadhatod magad Isten Akaratának. De utad egy bizonyos mennyiségű szeretettel kell elkezdened, mielőtt belépnél az odaadás-világba, onnan pedig eljutnál az átadás-világba.

Kereső vagy. Ezért kétségtelenül szereted Istent; azt mondani, hogy nincs szereteted Isten iránt, a huszadik század lehető legnagyobb hazugsága lenne. Most növelned kell a szereteted. Olyan ez, mint a testmozgás az izomerőd növelése érdekében. Az ima és a meditáció olyan, mint a testmozgás a spirituális világban. Imád és meditációd erejénél fogva könnyen megerősítheted Isten iránti szereteted. Kezdheted úgy, hogy tizenöt percig meditálsz, és onnan fokozatosan növelheted az időt húsz percre, harminc percre és így tovább.

Nincs egyetlen tanítványom sem, aki ne szeretné Istent. Most már csak az a feladat, hogy kifejlesszük az Isten iránti feltétel nélküli szeretet készségét. Néhány tanítványom képes meditációja alatt öt percen vagy fél órán keresztül feltétel nélkül szeretni Istent. De amikor a meditációnak vége, minden elvárásuk és követelésük előjön. Valaki azt fogja mondani: „Ez nem csinálta meg ezt, vagy az nem csinálta meg azt, akkor hogy lehet, hogy Guru mosolyog az illetőre?” Vagy valaki más azt fogja mondani: „Hogy van az, hogy ez és ez annyira boldog, miközben én imádkoztam és meditáltam, és mégsem vagyok boldog?” Tehát Isten iránti szeretetünk hirtelen feltételessé válik. Ennél is rosszabb, amikor megjelenik az elvárás; és még ennél is rosszabb, amikor a követelés jelenik meg.

Istent igenis szeretjük. Most növelnünk kell Isten iránti szeretetünket. Mindig azt mondom, hogy Maga Isten minden pillanatban megnöveli saját Örökkévalóságát és Végtelenségét; ez örömet okoz Neki. Jelenleg nem tudjuk elképzelni, mi Isten Végtelensége. De amikor azonosítjuk magunkat Isten Akaratával, akkor egy pillanat alatt láthatjuk Isten Végtelenségét és Isten Vízióját. Az elmével nem mérhetjük meg azt; nem olyan, mintha 8000 métert másznánk fel a Himalájára. A Végtelent csak a belső látásunk révén ismerhetjük meg. Ha meditálunk, növeljük a belső látásunkat, növeljük Isten iránti szeretetünket.