Kérdés: Nem igazán tudom, hogyan szeressem magam, és mégis úgy érzem, hogy szeretnem kell a Legfelsőbbet.

Sri Chinmoy: Egyelőre felejtsd el a Legfelsőbbet. Csak azt érezd, hogy beléptél egy kertbe, ahol sok-sok virág van. Válassz ki egy virágot, amelyik tetszik, és menj közel hozzá. Értékeld a szépségét és lélegezd be az illatát. Aztán csak mondd el néhányszor: „Bárcsak olyan tiszta és olyan szép lennék, mint ez a virág.” Öt perc múlva próbáld elképzelni, hogy ebből a virágból egy parányi szépség beléd hatolt. Ezután fokozatosan próbáld érezni, hogy minden jó tulajdonság, amit a virágban látsz – a szépsége, tisztasága, illata és így tovább –, beléd hatolt, és benned van.

Most tartsd meg az emlékezetedben, mennyire szeretted azt a virágot, és mennyi örömet okozott neked. Eleinte külön létezett. De apránként behoztad a szépségét és valóságát a saját testedbe és a saját szívedbe. Majd próbáld azt érezni, hogy nincs tested, nincs elméd, semmid sincs. Csak úgy gondolj magadra, mintha te lennél az a legszebb virág. Mivel te lettél az a gyönyörű virág, ezért feltétlenül úgy kell értékelned magad és szeretni magad, ahogyan a virágot szeretted.

Miután elkezdted szeretni önmagad, érezned kell, hogy Isten végtelenül jobban szeret. Ha testi betegségben vagy valami másban szenvedsz, úgy érezheted, hogy senki sincs ott, aki szeretne vagy együtt érezne veled. De van valaki, és az a Személy benned van. Ha szenvedsz, akkor tudnod kell, hogy Ő végtelenül többet szenved. Ha boldog vagy, akkor Ő végtelenül boldogabb. Próbáld meg ápolni azt az érzést, hogy a Legfelsőbb, aki a legfelsőbb részed, mindig érzi azt, amit te érzel, csak végtelenül többet. Ha szeretsz valakit, Ő végtelenül jobban szereti azt az embert. És ha szereted magad, akkor Ő végtelenül jobban szeret.