Kérdés: Mi a legjobb hozzáállás, amikor megpróbáljuk kinyilvánítani a Legfelsőbb Fényét?

Sri Chinmoy: Amikor arra törekszel, hogy kinyilvánítsd a Legfelsőbb Fényét, az hatalmas örömet okoz neked. Már maga az a tény, hogy fel akarok mászni a Himalájára, óriási örömet okoz nekem – akár elkezdek mászni, akár nem. Sajnos nagyon gyakran a beszéd nem válik cselekvéssé. Elképzelem, hogy mászok; de amikor elérkezik a tényleges idő, akkor vagy elmenekülök, mert félek, vagy annyira elfoglalom magam azzal, hogy hibát találjak azokban, akik néhány métert már másztak előttem, hogy elvesztem szemem elől a saját célomat. Azt mondom, hogy rosszul másztak fel, vagy rossz eszközöket választottak, és én magam soha nem kezdem el a mászást. Tehát egy dolog a Legfelsőbb Fényének kinyilvánítására gondolni, és egy másik dolog valójában megtenni.

Minden tanítványomnak, aki ki akarja nyilvánítani a Legfelsőbb Fényét, egy dolgot szem előtt kell tartania: a tisztaságot. Ha nincs tisztaság, akkor az elmében mindig megosztottság van, ez félreértéshez és veszekedéshez vezet. A kinyilvánításról beszélni olyan, mint a békéről beszélni. Az a tény, hogy az emberek háború helyett békéről beszélnek, óriási eredmény. De sokszor a béke nevében egymást öljük. Ennek ellenére az a tény, hogy mégis gondolunk a békére, azt jelenti, hogy egy napon Isten megengedi, hogy felismerjük a béke valódi értelmét és jelentőségét. Hasonlóképpen, ha gondolkodunk a kinyilvánításon, függetlenül attól, hogy hány hibát követünk el, és hányszor csapjuk be magunkat és másokat, akkor el fog jönni az a nap, amikor erőfeszítéseink valóságossá válnak.

Jobb kinyilvánítani, bármennyire tökéletlenül is, mint csendben maradni. Vivékánanda ezt szokta volt mondani, amikor látta, hogy egyes indiaiak tétlenek: „Menjetek focizni! Hamarabb felismeritek Istent, ha fociztok, mint ha a Bhagavad Gítát olvassátok!” Ekkor úgy érezte, arra van szükségük, hogy aktívak és dinamikusak legyenek. Hasonlóképpen, jobb, ha hibázunk, miközben a kinyilvánításon munkálkodunk, mint ha nem csinálunk semmit. Amikor egyesek hibáznak, vagy látják, hogy mások hibákat követnek el, akkor feladják. De tudnotok kell, elkerülhetetlen, hogy mindenki hibázzon. Ezen hibák ellenére, a bátrak tovább dolgoznak, mivel eltökélt szándékuk, hogy helyesen cselekedjenek és megfelelő emberré váljanak. Végül sikerrel járnak majd.