Russell Wilson: Hogyan menjek a szívembe?

Sri Chinmoy: Ne érezze, hogy a szívbe kell mennie. Csak azt érezze, hogy ön a szív. Mi használjuk a „szív-kert” kifejezést. A szív-kertünkben van minden isteni tulajdonságunk. Olyanok, mint a szép és illatos virágok. Először ismételje magában: „A szív-kertemben vagyok.” Próbálja látni és érezni ott az összes gyönyörű virágot. Majd mondja: „A szív-kertem vagyok. A szív-kertemben található összes isteni virág a saját énem szerves része.” Eddig azzal a valósággal hozta létre az egységét, amelyet külső életében lát. Most viszont a legkedvesebb és legtisztább létezésével akarja megalapozni az egységét, mely a belső élete, a szíve élete.

Meditálás közben, ha véletlenül a vállára vagy a térdére néz, kérem, mondja magában: „Ez a szívem.” Ha jó gondolata van meditációja során, akkor azonnal próbálja meg a szíve létezését érezni ebben a jó gondolatban. De ha rossz gondolata van, nem inspiráló gondolata, azonnal vesse el. Semmi köze az ilyen gondolatokhoz.

[Hosszú, csendes szünet következik, amikor Sri Chinmoy meditál.]

Önnek nagyon szép szíve van. Nem hízelgek. Szíve belső sírása nagyon őszinte. Minél jobban tud sírni Istenért, és patakzó könnyeket ontani Istenért, annál inkább tud majd ragyogni és mosolyogni a külső élete. Külső létezésének a belső létezésén kell alapulnia – nem fordítva. A belső létezés olyan, mint a mag. A mag önben van, belül a szív-kertje legmélyén. Lássuk tehát, hogyan sarjad a mag csemetévé, majd hatalmas fává, amelyen a legszebb virágok és a legfinomabb gyümölcsök vannak.