I. rész

SCA 114-124. 1989. április 2-án Sri Chinmoy-t meghívták, hogy meditáljon együtt a Heiligenkreuz-i Bencés Zárda rendfőnöknőjével és apácáival Chamban, a svájci Zug közelében. Utána a kérdéseikre válaszolt. Ennek a beszélgetésnek az átirata olvasható az alábbiakban.

A meditációt követően a Heiligenkreuz-i kolostorban

Sri Chinmoy: Szívem legmélyebb, lélekteli háláját szeretném felajánlani a Rendfőnöknőnek és a zárda nővéreinek, amiért megadták nekem ezt az áldásteli lehetőséget, hogy imádkozzak és meditáljak a rendkívül szép és lélekteli kápolnájukban.

Rendfőnöknő: Ez a dél-koreai látogatásomra emlékeztet, ahol szintén vannak nővéreink. Kapcsolatban voltunk buddhista szerzetesekkel, és igyekeztünk együtt egyek lenni a meditációban.

Kérdés: Hogyan nyilváníthatjuk ki jobban azt a békét és örömet, amelyet a meditáció során érzünk mindennapi életünkben?

Sri Chinmoy: Imánktól és meditációnktól tartós békét, örömet és szeretetet kapunk. Ha Istent, a Teremtőt és Istent, a teremtést egynek tudjuk látni, ha ugyanazt az Atyát tudjuk érezni kivétel nélkül minden egyes szívben, akkor az egész világot a magunkénak fogjuk vallani. Ekkor természetesen ösztönzést fogunk érezni, hogy felajánljuk testvéreinknek azt a békét, örömet és szeretetet, amelyet Fentről kaptunk. Azt az örömet és békét, amelyet a Legfelsőbbtől kapunk, odaadó és önzetlen szolgálatunk révén felajánlhatjuk a Legfelsőbbnek másokban.

Kérdés: Mi a különbség az ima és a meditáció között?

Sri Chinmoy: Amikor imádkozunk, valami jót és istenit kérünk és kapunk: Isten Oltalmát, Együttérzését, Szeretetét és Áldásait. De amikor meditálunk, magukká ezekké a dolgokká válunk. Fentről megkapjuk Isten Együttérzését, Isten Szeretetét és így tovább, és magunkba olvasszuk őket. Amint ezekké válunk, szent kötelességünk odaadni őket testvéreinknek a világban. De csak akkor adhatunk valamit, ha először azzá válunk. Az imádság és a meditáció egyaránt szükséges. Amikor imádkozunk, kapunk; amikor meditálunk, valamivé válunk. Aztán, ha egyszer azzá váltunk, akkor Istent, a teremtést a sajátunknak tekintjük, és visszaadjuk Istennek, a teremtésnek mindazt, amit Istentől, a Teremtőtől kaptunk.

Olyan ez, mintha egy kertbe mennénk, és szednénk néhány gyönyörű virágot. Ezeket a virágokat az oltárra helyezzük, és imádkozunk az Úr Jézus Krisztushoz. Amíg imádkozunk, a virágok illata és istenisége belénk hatol, és szívünk mélyén ezzé az illattá és isteniséggé válunk. Utána, amikor kimegyünk az utcára, az emberek valamit látnak és éreznek bennünk – bár nem biztos, hogy tudják, mi az. És amit látnak és éreznek bennünk, azt meg is kapják tőlünk. Amikor meglátnak minket, belépnek a szívkertünkbe, ahol szintén megkaphatják e csodálatosan szép virágok szépségét és illatát.

Kérdés: Szeretném tudni a véleményét Jézus Krisztusról.

Sri Chinmoy: A legnagyobb szeretetet és odaadást érzem a Megváltó Krisztus iránt. Az Atya a Mennyben van, a Fiú pedig, aki az emberiséget képviseli, a földön. A Fiú ugyanakkor azt mondta: „Én és az Atyám egyek vagyunk.” Tehát abban a pillanatban, amikor a Krisztus tudata az emberiséggel van, ő a Fiú; a következő pillanatban pedig, amikor a Krisztus eggyé válik Atyjával, ő az Abszolút Atya – a mindenható Isten, aki a Mindenség Ura.

Indiai vagyok, de ugyanaz az Istenem, mint önöknek. Ő nem Svájc vagy India Istene, hanem a világmindenség Ura. Tehát amikor a Megváltó Krisztus elválaszthatatlanul eggyé válik a mindenható Istennel, akkor ő nem más, mint az én Atyám a Mennyben, és az imám meg a meditációm – mint mindenki másé – hozzá szállnak fel. Viszont amikor egy az emberiséggel, amikor velünk imádkozik és meditál, és arra tanít minket, hogyan nőjünk bele saját legmagasabb isteniségünkbe, akkor úgy érzem, olyan, mint egy testvér, aki felemel engem az Atyához. De amikor a legmagasabb tudatában van – elválaszthatatlanul egy a mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlévő Legfelsőbbel –, akkor úgy érzem, hogy ő a világmindenség Ura.

A saját tudatomtól függ, hogy hogyan közelítek hozzá: úgy, mint aki 33 évig élt a földön, vagy mint aki az egész Örökkévalóságon keresztül létezik. Ebben a pillanatban óriási örömömre szolgál, amikor a Fiúnak vallom őt, és úgy érzem, eggyé vált a síró emberiséggel. A következő pillanatban az szolgál óriási örömömre, hogy a világegyetem Uraként tekinthetem őt, elválaszthatatlanul egynek az Atyával.

Kérdés: Mit a véleménye a Szentlélekről?

Sri Chinmoy: A Szentlelket tekintem az Atya és a Fiú között az összekötő láncszemnek. Egyrészt a Szentlélek képviseli a föld felemelkedő sírását. Ez a Fiú szívének mélyéről felemelkedő sírás áthalad a Fiún és az Atyához viszi őt. Ugyanakkor a Szentlélek a Menny leereszkedő Mosolya is. Ez az Atya legmagasabb Tudatát lehozza a Fiú földi tudatába. Az Atyát és a Fiút a Szentlélek egyesíti.

Kérdés: Mi a kék szín spirituális jelentése?

Sri Chinmoy: Spirituális szempontból a kék színnek több jelentése van. Először is, a kék a Végtelenség mérhetetlenségét jelenti. Az emberi lények tele vannak aggodalommal, féltékenységgel, félelemmel, kételyekkel és különféle más negatív tulajdonságokkal, amelyek folyamatosan megkötnek minket. Ugyanakkor mélyen bennünk végtelen tágasság van. Amikor a hatalmas égre vagy a hatalmas óceánra tekintünk, érezzük saját belső végtelen tágasságunkat. Az ima és a meditáció révén képesek vagyunk megszabadulni félelmeinktől, aggodalmainktól és egyéb korlátainktól, és eggyé válni a bennünk rejlő végtelen tágassággal.

A kék lehet az ember aurájának uralkodó színe is. Minden embernek van aurája. Az auránk révén nyilvánítjuk ki az isteniségünket. Azoknak a hétköznapi embereknek, akik nem imádkoznak és nem meditálnak, csak egy aurájuk van. De azokat az embereket, akik imádkoznak, meditálnak és spirituálisan fejletté válnak, Isten több aurával áldja meg.

Gyermekkorom óta imádkozom és meditálok. Isten ezért végtelen Könyörületességéből jó néhány aurával megáldott. De az én esetemben a legfontosabb és legjelentősebb aura a kék. Az emberiségnek főleg ezen a színen keresztül ajánlom fel békémet, örömömet, szeretetemet és jóakaratomat.

Kérdés: Keresztényként vagy hinduként nőtt fel?

Sri Chinmoy: Tizenegy éves koromig hindu nevelésben részesültem. Aztán egy spirituális közösségbe mentem, ahol a legőszintébben és a leglélektelibben imádkoztam és meditáltam. Néhány év múlva túlléptem bármely konkrét vallás határait, és azt mondtam: „Most már csak őszinte Isten iránti szeretetem van.”

A hinduizmus, a kereszténység, a judaizmus, az iszlám és az összes többi vallás olyanok, mint a házak. Mindenki egy adott házban született. De egy idő után elhagyjuk a házunkat, és kimegyünk a világba, és érintkezünk a testvéreinkkel. Ha most bárki megkérdezi tőlem, mi a vallásom, akkor nem mondom azt, hogy a hinduizmus. Azt mondom, hogy a vallásom az állandó, tudatos és szüntelen Isten-szeretetem. Isten iránti szeretetünk az élő lélegzet bennünk, és ez az egyetlen egyetemes vallás.

Kérdés: Ebben az esetben önnek Krisztus olyan, mint egy próféta, vagy olyasvalaki, mint Gandhi?

Sri Chinmoy: A Krisztust és Gandhit nem lehet azonos szintre helyezni; nem is lehet őket egy napon említeni. Gandhi a szenvedő India vezetője volt, egy szent; a Krisztus az egész világ Megváltója. A Krisztus és Gandhi összehasonlítása olyan, mintha az óceánt egyetlen csepp vízzel hasonlítanánk össze.

Számomra Krisna, a Buddha, a Krisztus és még néhányan mások mind egyek; csak ők más néven ismertek. Több mint hétezer évvel ezelőtt Isten a földre küldte a fiát, és Krisnának nevezte őt. Aztán egy idő után ugyanezt a fiát leküldte a földre, és a Buddhának nevezte. Körülbelül kétezer évvel ezelőtt ismét a földre küldte a fiát, és a Krisztusnak nevezte. Ők azonban abszolút egyek. Csak különböző időpontokban jöttek, hogy megmentsék és felemeljék az emberiség tudatát. A mennyei Atya küldte le őket, hogy az emberiséget az Ő Legmagasabb Magasságába vigyék.

Kérdés: Hisz a reinkarnációban?

Sri Chinmoy: Igen, hiszek a reinkarnációban. Isten azt akarja, hogy felismerjük Őt. Isten azt akarja, hogy tökéletesek legyünk. De egy inkarnációban nem tudjuk felismerni a Legmagasabbakat, és nem válhatunk tökéletesekké. Harminc-negyven évvel ezelőtt, mondjuk, nagyon sok vágyunk volt. Aztán elkezdtünk törekvő életet élni, és imádkozni meg meditálni kezdtünk. Eleinte nagyon kevés békében, örömben és szeretetben volt részünk. Ezek fokozatosan gyarapodtak bennünk. Ugyanakkor vágyaink kezdtek minket elhagyni. Elkezdtük csökkenteni a vágyainkat és növelni a törekvésünket a fényre, a békére és más isteni tulajdonságokra. De ez a folyamat nem valósítható meg egyetlen élet alatt. Ahhoz, hogy felismerjük Istent és tökéletessé váljunk, nagyon sokszor vissza kell térnünk a földre. Ezért szükséges a reinkarnáció.

Kérdés: A keresztény hit szerint, mivel Krisztus meghalt a Kereszten, halálunk után mindannyian elérjük a megváltást. Mi a véleménye erről?

Sri Chinmoy: Amikor a Krisztus a kereszten volt, elválaszthatatlanul eggyé vált az emberiség szenvedésével, kötelékével és tudatlanságával, és ezeket a dolgokat elvitte a legmagasabb világba. Abban az időben az emberiség egy különleges fejlődési szakaszban volt. De a teremtés nem állt meg; Isten még mindig teremt. Amíg a teremtés zajlik, a tudatlanság folyamatosan újra megjelenik.

Amikor arról beszélünk, hogy Isten megváltásban részesít minket, akkor a bűntől való megváltásról beszélünk. Mondjuk, részesültünk a megváltásban, és már nincs bűnünk. De ez nem elég, mert a bűn nem az egyetlen rossz erő, amely bennünk van. Az csak a tudatlanság egyik megjelenése. Sok rossz tulajdonságunk van, és mindegyiket jó tulajdonságokká kell átalakítani. Földhözragadt vágy-életünkből a valódi Énünk tágasságába kell növekednünk. Ehhez teljesen meg kell szabadulnunk a tudatlanságtól. Filozófiánkban mi egyáltalán nem használjuk a „bűn” szót. Csak kötelékről vagy tudatlanságról beszélünk. Mivel tudatlanságunk van, imádkoznunk és meditálnunk kell, hogy Krisztus Tudata leereszkedjen belénk és megszabadítson minket.

Rendfőnöknő: Holnap, meg fogja látogatni Szövetségi Tanácsosunkat, Flavio Cottit. Utolsó kérdésként szeretném megtudni, hogy magánemberként vagy spirituális vezetőként megy-e oda.

Sri Chinmoy: Nem spirituális vezetőként megyek oda. A béke tanulója vagyok. Bárhová megyek, megpróbálom felajánlani azokat a tanulságokat, amelyeket imámból és meditációmból tanultam. Az igazság keresőjeként és Isten szeretőjeként megyek oda. Mivel imádkozom és meditálok, szeretnék vele imádkozni és meditálni a világbékéért.

Nagyon hálás vagyok önnek, Rendfőnöknő, hogy engedélyezte, hogy itt lehessek. Huszonhárom évvel ezelőtt ellátogattam egy Puerto Rico-i kápolnába. Néhány Nővér meglátott, zavart lett, és mérges, hogy egy hindu van a kápolnájukban. Mentek és hívták a Rendfőnöknőt. Ő először dühös lett, hogy egy hindu bejött a kápolnába, de mikor látta, hogy összekulcsolt kézzel imádkozom a Krisztus képe előtt, azt mondta: „Ennek az embernek odaadása van a mi Urunk iránt. Bocsássunk meg neki.” Aztán azt mondta nekem: „Soha, soha többé nem szabad erre a helyre jönnie, mert ön hindu.”

Nézzen szívének a nagylelkűségére. Ön kereszténynek született, én pedig hindunak, mégis helyet adott nekem a szívében. Meghívott ide, hogy felajánljam jámbor szolgálatomat. Látja, hogyan halad a világ! Egy Rendfőnöknő megdorgált és megsértett, ön pedig arra kért, hogy ajánljam fel lélekteli imáimat. Így haladunk előre, és szerzünk örömet Mennyei Atyánknak.

II. rész

SCA 125-134. 1994. július 11-én Dr. Josephine Davis, New York Város Egyetemének Queens-ben működő részlegének, a York College-nak az elnöke az Annam Brahma étteremben találkozott Sri Chinmoy-val. Kivonatok következnek a beszélgetésükből.

„A szobor a leghathatósabb békét juttatja kifejezésre, amit valaha is képes elképzelni vagy érezni.”

Dr. Davis: Főiskolánkon nagyon kitartóan igyekszünk előmozdítani a béke, a közösség, a tisztelet és a méltóság szellemiségét. Úgy érzem, nagy ösztönzést ad nekem, hogy az emberek, akik most megjelennek a környezetemben, hasonló gondolkodásúak és hasonló szellemiségűek; a szív egysége mindannyiunké. Érdekes, hogyan érjük el mindannyian ugyanazt a szintet, és mondjuk, hogy valóban meg kell világítanunk a sötétséget. És csak egyetlen módja van, hogy ezt megtegyük: imádságon és meditáción keresztül. Nagyon tisztelem a munkáját és azt, amit csinál.

Miután elmentem Nagaszakiba, Hirosimába, Berlinbe és a németországi dachaui táborba, ahol kínozták a zsidókat, valóban el kellett köteleznem magam a békés létezés mellett. Amikor az ember látja ezeknek a helyeknek az embertelenségét és borzalmait, akkor semmi esetre sem adhatunk tápot többé gonosz érzéseknek az emberek között. Gyakran próbálok beszélni a hallgatókkal azokról a tapasztalataimról, amelyeket e négy helyszínen szereztem, mert szerintem ezek voltak a legmegrendítőbbek az életem során.

Sri Chinmoy: Nem voltam Dachauban, de sokszor jártam Nagaszakiban, Hirosimában és Berlinben. Járt már Japánban Kamakurában? Számomra ez az egyik legbékésebb hely a földön. Több ezer Buddha szobor létezik, de a Kamakurában található nagy szobor határtalan békét testesít meg. Amikor odamegy az ember, bármennyire is nyugtalan, bármennyire is zavarja az elméje egész nap, bármennyire ki van téve az élet forgatagának, amint a szobor elé áll, minden belső zűrzavar elenyészik. A szobor a legerőteljesebb békét testesíti meg, amit valaha is el tudunk képzelni vagy érezni.

Dr. Davis: Életem ezen szakaszában, úgy érzem, több meditációra van szükségem. Az elmúlt hónapban mantrákat ismételgettem, miközben a szíven meditáltam.

Sri Chinmoy: Miközben a szívén meditál, ha nincs kifogása, hogy megemlítem, tehetne még néhány dolgot. Nem számít, a nap melyik időpontjában meditál, még ha este is van, képzelje el néhány röpke másodpercre a felkelő napot. Képzelje el, hogy a nap kel fel és fényt sugároz a szívében. Vagy elképzelheti, hogy a legszebb és legtisztább virág nyílik ki és virágzik sziromról sziromra a szívében.

Amint meglátja a felkelő napot vagy a virágot, érezni fogja a szíve fényét vagy tisztaságát. Majd amikor belélegzik és kilélegzik, érezni fogja, hogy a szívében növekszik a fény vagy a tisztaság. Minél több fényt és tisztaságot érez a szívében, annál fényesebb lesz a felkelő nap vagy a virág. Utána próbálja meg érezni, hogy ön vált a felkelő nappá, vagy próbálja érezni, hogy a szívében lévő tisztaság-virág teljesen kivirágzott, és hogy ezzé a legszebb virággá vált. Érezze, hogy az egész létezése, a talpától a feje búbjáig maga a virág lett, és a virág szépsége, tisztasága, illata az ön sajátja.

Aztán a felkelő napból vagy a legszebb virágból, amivé vált, fény sugárzik majd, és tisztaság terjed szét. Amikor a fény és a tisztaság szétterjed, akkor ezek bejutnak az ön körül lévőkbe is.

Dr. Davis: Helyes, ha megosztom önnel, amit mantrának használok? Számít, ha elmondom?

Sri Chinmoy: Akkor számít, ha mások előtt mondja el. A mantrát, amelyet használ, másoknak nem szabad meghallania. Az rendben van, ha bizalmasan elmondja egy olyan spirituális mesternek, mint én, mert én mindig összhangban tudok önnel lenni; de mások nem. Indiában azt mondják, hogy ha megosztjuk a mantránkat másokkal, annak a belső ereje elmúlik. A mantra, amelyet ismétel, olyan, mint az élet-lélegzete. Milliószor és milliárdszor elismétli. A mantra szerves része az ön isteni valóságának. Ez a legszentebb tulajdona magát az ön létezését képviseli a földön; nem szabad azt megosztania. Csak önnek és Istennek kell azt ismernie, valamint annak, aki megáldotta a mantrával.

Dr. Davis: De ha egy könyvből vettem a mantrát, attól az még érvényes?

Sri Chinmoy: Ugyanaz a helyzet. Még akkor is, ha egy könyvből jutott hozzá, az a mantra szent az ön számára. Nagyon komolyan veszi azt az életében, és ez automatikusan szentté teszi a mantrát. Bármi, amit komolyan veszünk, végül szentté válik az életünkben. A komolyság és a szentség együtt járnak. Sok olyan dolgot olvasott már, amit nem jegyzett meg vagy mondott el újra és újra. De ezt az egy mantrát kiválasztotta. Hatalmas örömet, valamint a megelégedés és a kiteljesedés érzését kelti önben. Ezért ezt a mantrát nagyon szentnek kell tartani a szívében; különben elveszíti a hatalmát.

Amint megosztja valakivel, bármennyire is barátságos az illető, azonnal féltékenység és más negatív erők léphetnek fel. Ha az a személy, akivel megosztja, érdemtelen rá, akkor azt az ön számára tönkreteszi. Olyan ez, mint amikor egy majommal van dolga. Mondjuk, van egy rendkívül szép virága, és élvezi annak szépségét és illatát. Ha megmutatja a virágot egy majomnak, a majom csak letépi a szirmait, mert az a természete. Hasonlóképpen, ha olyan embereknek fedi fel a mantráját, akik nem imádkoznak és nem meditálnak, olyan embereknek, akik nyugtalanok és tele vannak önbizalomhiánnyal, akkor ők el fogják pusztítani a szentségét az ön számára. Amint hozzáérnek, meg fog szűnni a szépsége, a tisztasága és az istenisége.

Dr. Davis: Ennek nem voltam tudatában. Az ember azt gondolná, hogy éppen ellenkezőleg, ő a megosztással gyarapodhat.

Sri Chinmoy: Néhány dolgot megoszthatunk; viszont van néhány dolog, amit nem oszthatunk meg. Ha belülről állandóan el van látva Isten Szeretetével, Isten Jóindulatával, Isten Könyörületével és Isten Kegyelmével, ha szabadon hozzáfér ehhez az isteni gazdagsághoz, akkor a szükségletük szerint megoszthatja ezeket, és meg is kell osztania azokkal, akik kedvesek az ön számára. Belsőleg felajánlhatja nekik legtisztább szeretetét és örömét. De külsőleg nem szabad megosztania velük azt a titkos módszert, amellyel hozzájut ezekhez a dolgokhoz. Ennek nagyon titkosnak és nagyon szentnek kell lennie; ez nem az ő dolguk. Amit ad nekik, arra szükségük van. De hogy miként vált multimilliomossá a belső világban, azt nem kell hogy tudják.

Viszont tudnia kell, hogy mekkora a fogékonysága. Egy ötéves gyerek csak egy dollárt tud kezelni. Ha ötven vagy száz dollárt adunk neki, nem fogja tudni, hogyan kell felhasználni, és lehet, hogy az utcára dobja a pénzt. Tanulói spirituális színvonala jelenleg nagyon korlátozott. Ha megosztja velük korlátlan bölcsesség-fényét, az egyszerűen szét fog pukkanni, mint egy lufi, mert jelenleg még nem állnak készen, nem érettek. Óvodás diáknak nem nyújthat egyetemi kurzust. Nem, először meg kell neki tanulnia a betűvetést, az ÁBC-t. Ellenkező esetben egyáltalán nem fog segíteni neki, csak össze fogja zavarni.³

Dr. Davis: Ez nagyon érdekes. A spiritualitáshoz vezető út nagyon összetett.

Sri Chinmoy: A spiritualitáshoz vezető út nem összetett. Csak vannak különböző utak. Ha az ember Európában valamelyik helyről Rómába akar menni, mehet autóval, mehet hajóval, és mehet repülővel is. Ha repülővel megy, akkor az lesz a lehető leggyorsabb. De ha hajóra száll, akkor Isten tudja, hány napig fog tartani. És ha elég ostoba ahhoz, hogy egyszerűen gyalog induljon el, akkor az út soha nem ér véget!

A spirituális életben két fő út vezet el minket a rendeltetési helyünkre. Az egyik út a leghosszabbnál is hosszabb: cikk-cakkos és kanyargó. Ez az elme útja. A másik út a szív útja. Ez az út a legrövidebbnél is rövidebb. Mondhatni, egy napsütötte út.

Ha az elme-utat választja, akkor állandóan üldözni fogja az önbizalom hiánya: „Helyesen cselekszem?” Vagy mások kétségeit hozza be a rendszerébe. Megkérdezi magától: „Ők mit gondolnak? Az a véleményük, hogy jó úton haladok?” De ha a szívet követi, akkor ez egyáltalán nem így van. Ebben az esetben mágneses vonzás van Isten és ön között. Ő az ön legkedvesebb Atyja, ön pedig az Ő legkedvesebb gyermeke, így mindketten a saját különleges mágnese segítségével közelebb húzza a másikat.”

Dr. Davis: Tehát jó úton járok! Nagyon jó, hogy meglátogattam. Szükségem volt erre a megerősítésre. Ez valóban csodálatos. Ez hihetetlen. Azért kezdtem el meditálni a szíven, mert úgy érzem, ahhoz, hogy megvédjem magam, tisztán kell tartanom a szívemet. Szeretek békét, szeretetet és örömet sugározni, és szeretem, ha az arcom mosolyt és ragyogást áraszt. Ahhoz, hogy az arcom ezt mutassa, éreznem kell azt belül is. Megpróbálom a szívemet úgy tartani, mint egy nyitott edény. Megvan bennem a fiatalosság vonása. Igyekszem fiatalosnak, elevennek és energikusnak érezni magam belül, és remélem, hogy az kisugárzik.

Sri Chinmoy: Ha minden nap úgy gondol magára, mint egy négy vagy öt éves gyerekre, akkor bőséges gyermeki egyszerűsége, őszintesége és tisztasága lesz az életében.

Dr. Davis: Én így gondolkodom magamról. Amit mond nekem, az nagyon időszerű.

Sri Chinmoy: Gyermeki tulajdonságai mindig inspirálnak másokat. Egy gyerek jelenléte lelkesítést ad. Amikor a gyerek bemegy egy szobába, spontán örömet okoz. És az öröme ragadós; átmegy az idős emberekbe, akik lehet, hogy ott veszekednek és harcolnak.

Minden gyermek Isten egy új álma, mely szeretetet, valódi szeretetet hoz magával. Amikor Isten Álma belép ezekbe a veszekedő és harcoló idős emberekbe, el kell hallgatniuk. Amikor egy gyerek ide-oda szaladgál, nem nézi az arcomat vagy az ön arcát, hogy lássa, milyen szép, vagy én milyen csúnya vagyok. Csak futkározik és mindenkivel megosztja spontán örömét. Az ön jelenlétéből ilyen szeretet sugárzik. Nem kell senkire néznie; csak ott kell lennie, és a szeretet szétterjed.

Dr. Davis: Ez gyönyörű. A férjemmel élveztük a koncertjét, amikor ott voltunk. Csodálatos volt látni, hogy annyi különböző hangszeren játszik. Néhány hangszer nevét sem tudtam.

Sri Chinmoy: Ha szabad most szerdán este, külön meditációt tartunk 86-os Általános Iskolában. Körülbelül 400 ember jön velem meditálni. Csendes meditációnk erejével próbáljuk együtt emelni az emberiség tudatát.

Dr. Davis: Nagyon-nagyon próbálok eljönni szerdán.

Sri Chinmoy: Ha három vagy négy percig szeretne meditálni velem a színpadon, akkor szeretném önnek felajánlani sajátos meditációs módszeremet.

Jobb, ha nem eszik két órával a meditáció előtt. Ihat egy csésze teát vagy folyadékot, de ha szilárd ételt eszik, akkor nehéznek fogja magát érezni, és ez tompultságot okoz. Dinamikusnak kell lennünk, amikor meditálunk. A béke nem más, mint belső dinamizmus. Amikor békében vagyunk, egy másodperc alatt húsz dolgot tudunk elvégezni a belső világban. Ha nem vagyunk békében, akkor húsz óra alatt még egyetlen dolgot sem tudunk megvalósítani.

Dr. Davis: Látom, hogy mindenki könnyű és laza ruhát visel. Ez fontos?

Sri Chinmoy: A ruházatnak óriási jelentősége van. Amikor a rendőr az egyenruháját viseli, az egyenruha tudata belemegy, és hatékonyabban tudja végezni a munkáját. Ha valaki katonai egyenruhát visel, akkor katonai lelkületben részesül. Amikor egy kosárlabda-bajnok viseli az egyenruháját, a kosárlabda tudat azonnal belemegy. Ellenkező esetben lehet, hogy a családjára, a feleségére, erre meg arra gondol. De amint felveszi az egyenruháját, arra gondol, hogyan lehet gólt szerezni, és így tovább. Amikor ezek a lányok felveszik a szárit, azonnal nyugalmat éreznek. Úgy érzik, hogy valami bennük arra ösztönzi őket, hogy spirituális életet, békés életet éljenek. Ha nyugati ruhákat viselnek, nem biztos, hogy ilyen módon inspiráltak lesznek. Tehát nem számít, mit csinálunk, ha egyenruhánk van, ez segít nekünk annak a dolognak a tudatába kerülni.

Dr. Davis: Számomra úgy tűnik, hogy amikor elindulunk a spirituális ösvényen, akkor rontanak intenzívebben ránk a rossz dolgok.

Sri Chinmoy: Amikor elkezdjük a spirituális életet, néha előfordul, hogy az ellenséges erők hevesebben támadnak ránk. Nekivágunk a spirituális életnek, hogy eggyé váljunk Isten Akaratával. Aztán az erők megtámadnak minket és azt mondják: „Nem engedjük meg.” Isten azt mondja nekünk: „Most tudatosan eggyé akarsz válni Velem. Akkor bizonyítsd be, hogy csak a Szeretetemre van szükséged.” Imádkozunk hát és meditálunk, és Isten eláraszt minket az Könyörületével és Kegyelmével, hogy harcoljunk az ellenséges erők ellen.

Amikor utoljára azt mondta nekünk, hogy nem tud eljönni a tervezett találkozónkra, ilyen érzésem volt a lelke iránt. Láttam a belső világban, hogy a lelke el akar jönni. Azt kérdeztem: „Hogy van az, hogy az elme nem hallgat a szívre és a lélekre?”

Dr. Davis: Akkor nyújtotta ki a kezét, amikor valóban el kellett jönnöm. De amivel meg kellett küzdenem, az olyan volt, mint egy válságlavina. Tehát ma, amikor az asszisztensem bejött és azt mondta: „Sri Chinmoy meghívta önt, de tudom, hogy nem tud menni”, azt mondtam: „De, ott leszek”. Amikor a nevét említette, azt mondtam, hogy mindent lemondok.

Amikor elkezdtem gyakorolni a meditációt, gyakran mentem vallásos könyvesboltokba, és kerestem az ön által írt könyveket. Amikor Georgia-ban és Minnesotában voltam, már ismertem az ön nevét. Anélkül, hogy személyesen ismertem volna, olvastam a könyveit. Amikor megtudtam, hogy New Yorkban él, egyszerűen el voltam ragadtatva. Mondom: „Sri Chinmoy a New York-i Jamaicá-ban van! Nem hiszem el!” Azt hittem, a Himalájába kell mennem, hogy találkozzak önnel.

Ez a ma esti találkozó szellemi táplálék számomra. Amikor megpróbálunk kapcsolatba kerülni a szellemmel, akkor hagyjuk, hogy az elme előtérbe lépjen, és azt mondjuk: „Helyesen cselekszem? Abba kellene hagynom és folytatnom, ahogy eddig?” Egy ilyen találkozó viszont azt mondja: „Helyesen cselekszel.” Most megerősítést kaptam.

Feltehetek egy kérdést a gyertyák és a füstölők szerepével kapcsolatban?

Sri Chinmoy: Minden dolognak szellemi jelentősége van. A tömjén tisztaságot ad nekünk, a gyertya lángja pedig az intenzív belső fohászunkat képviseli. Mint a gyertya lángja, törekvésünk vagy belső fohászunk is magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Belső lángunk felemelkedik, hogy elérje a mindent megvilágító belső napot, majd belép a napba, és eggyé válik vele. Tehát feltétlenül használjon gyertyát, amikor meditál. Amikor a lángra néz, érezze, hogy az a szívben ég, és nem az elmében.

Dr. Davis: A szín számít?

Sri Chinmoy: Használjon olyan színt, ami tetszik. Azonban minden lélekben egy bizonyos szín dominál. Az ön esetében az égszínkék sokkal több örömet fog okozni, mint egy másik szín. Az én kedvenc színem szintén a kék. Ennek a színnek a jelentése: Végtelenség. A kék a legszebb, szellemi tágasságot jelenti. Bár az ön fő színe a kék, bármilyen színt viselhet. Hasonlóképpen bármilyen virágot kiválaszthat arra, hogy az oltárára helyezzen. Ön lehet, hogy a rózsát kedveli, míg én inkább a lótuszt.

Dr. Davis: A lótusz a kedvencem! Életem szimbólumaként használom a lótuszt. Korábban már elkezdtem önnek mondani, hogy amikor az életemre gondolok, azt úgy fejezem ki, hogy a vízben gyökerezem.

Sri Chinmoy: A legkedveltebb virágom a lótusz.

Dr. Davis: Azért választottam a lótuszt életem szimbólumaként, mert a vízben gyökerezve akarok maradni, körülvéve a folyékony mozgással. A lótusz mélyre hatol. Az embereknek azt mondom, hogy azért választottam életem szimbólumának, mert azt szeretném, hogy a családomban és Istenemben legyen az alapzatom.

Sri Chinmoy: A víz tudatot jelent.

Dr. Davis: Amikor reggel meditálok, a vízhez megyek.

Sri Chinmoy [néhány könyvet kínálva]: Számomra csak egy vallás létezik: Isten szeretete. Ön lehet keresztény, én lehetek hindu, de az Isten iránti szeretetünk az egyetlen vallás.

III. rész

SCA 135-147. 1993. április 24-én Sri Chinmoy találkozott Russell Wilsonnal, aki akkor az amerikai képviselőház ázsiai és csendes-óceáni ügyekkel foglalkozó külügyi albizottságának személyzeti igazgatója volt. Erre az informális beszélgetésre az Annam Brahma étteremben került sor a New York-i Queensben.

Russell Wilson: El szeretném mondani, úgy éreztem, látnom kell önt. Olvastam az egyik könyvét és néhány versét. Nagyon inspirálónak találtam őket. Úgy éreztem, látnom kell, hogy tanulhassak öntől.

Sri Chinmoy: Nagyon hálás vagyok önnek a kedves leveléért. Úgy értesültem, néhány éve meditál. Nagyon büszke vagyok önre – az elméje őszinteségére, világosságára és fényességére, valamint a szíve Isten iránti tiszta szeretetére. Az ön élete a tisztaság és a törekvés világával való önodaadó egység élete. E néhány perc során, amíg itt meditáltam önnel, láttam, hogy nagyon fogékony. Befogadta, amit a bennem lévő isteni fel kívánt ajánlani önnek. Ezért nagyon örülök, nagyon büszke vagyok önre és nagyon hálás.

Russell Wilson: Magamban érzem önt, Gurudzsi.

Sri Chinmoy: Abban a pillanatban, amikor idejöttem és megláttam, az első pillantásra beléptem a szíve legmélyébe, életének központi lényébe.

Van olyan konkrét kérdése, amelyet fel szeretne tenni nekem? Szeretnék a szolgálatára lenni.

Russell Wilson: Megtiszteltetés, Uram. Olyan erősen érzem önt, hogy nehéz beszélni. De nagyon kellemes és gyönyörű érzés. Belső békére törekszem, és nagyon erős kapcsolatot éreztem önnel. Ha beleegyezik, szeretnék öntől tanulni.

Sri Chinmoy: Minden kölcsönös. Nem tapsolhatunk egy kézzel; két kéz kell hozzá. Itt is láthatjuk a két szívünk kölcsönös elfogadását. Ez az elfogadás maradandóan megvilágosítóvá és beteljesítővé tehető, ha a földhözragadt elme tartományán túl tud maradni. A szív a saját belső tisztaságára, szépségére és isteniségére támaszkodva alapozza meg az egységét. De mivel az emberi elmét még nem világította meg a Felülről vagy belülről érkező fény, ezért hajlamos kétségbe vonni azt a tisztaságot, szépséget és isteniséget, amelyet a szívünkben látunk és érzünk. Saját elménk kétségbe vonja mindazt, ami bennünk isteni.

Tegyük fel, hogy egy nap kora reggel nagyon mély, fenséges meditációja van. Az elméje lehet, hogy azonnal elkezd kételkedni benne. „Hogyan lehetne ilyen jó meditációm? Ez nem lehet igaz. Tegnap a politika forgatagában voltam, és olyan sok komoly problémával szembesültem. Hogy úszhatnék akkor ma béke tengerében?” De a szív azt fogja mondani: „Nem! Akármennyire is érintett vagyok a külvilág problémáiban, van bennem valami örök és halhatatlan, ami érintetlen.” A szív mindig elhozza nekünk a Világon-túlinak a bátorító, inspiráló és megvilágosító üzenetét. A szív mindig arra emlékeztet minket, hogy valójában mik vagyunk a belső világban, míg az emberi elme állandóan elbírálja és kritizálja a saját nagyon korlátozott képességét.

Arra kérem, hogy amikor imádkozik és meditál, tartsa teljesen csukva elméje ajtaját, és próbálja előtérbe hozni a szívében lévő fényt. Szív-szobája mindig bőséges fénnyel van tele, ezért próbáljon meg minél többet ott maradni. Majd amikor üt Isten Órája, be fogja vinni szív-szobájából a fényt az elme-szobájába, amelyet még meg kell világítani. A villanyszerelő vezette be a világítást a szív-szobájába. Vezetékeket tett oda és csatlakoztatta őket. Most ugyanaz a villanyszerelő be fog menni a másik szobába, az ön elme-szobájába, és oda is bevezeti a világosságot. Ebben az esetben a saját lelke a villanyszerelő. Ha egyszer az elme-szobája is ki van világítva, akkor a szíve és elméje együtt tud működni.

Miközben változatos napi tevékenységeivel foglalkozik, használnia kell az elmét. De az elme használata közben, kérem, próbálja meg megnézni, mennyi őszinteség, mennyi egyszerűség, mennyi tisztaság van benne. Minden alkalommal, amikor érzi az elméjében ezeknek és más isteni tulajdonságoknak a jelenlétét, akkor az elméje még világosabbá válik. Végül képes lesz az elméjébe vinni szíve isteniségét, hogy az elméje is isteni módon meg legyen világítva.

Amikor nem kötik le a mindennapi tevékenységei, amikor imádkozik és meditál, kérem, próbáljon mindig a szív-szobájában maradni. Minél többet tud a szív-szobájában maradni, annál jobban megnöveli belső szépségét, belső tisztaságát és belső isteniségét. Belsőleg csak akkor lehet boldog, ha a spirituális életében teljes jelentőséget tulajdonít a szívének. Ha most nem tud százszázalékos jelentőséget tulajdonítani a szívének, akkor próbáljon legalább nyolcvan vagy kilencven százalékos jelentőséget tulajdonítani neki. Aztán, ha eljön az ideje, akkor megfogja azt a belső gazdagságot, mely a szív-szobájában van, és az elme-szobájába helyezi.

Ha fogja a szívében lévő belső gazdagságot, és az elméjébe viszi, a szíve nem fog szenvedni. Egyáltalán nem! Külső életben, ha valamit az egyik szobából a másik szobába visz, akkor ez a dolog eltűnik az eredeti helyéről. De az a gazdagság, mely a szívében van, határtalan. Az öröm, a béke, a fény, a szeretet, az Isten iránti odaadás és minden más isteni tulajdonság, mely a szívében van, határtalan. Ha a szíve szeretetét fogja és átviszi az elméjébe, akkor ez a szeretet csak gyarapodni fog a szívében. Szív-edénye minden pillanatban újra feltöltődik. Minél többet ad a szív, annál inkább nő a szív befogadóképessége, és annál inkább képes Isten Isteniségéből befogadni és megtartani.

Russell Wilson: Hogyan menjek a szívembe?

Sri Chinmoy: Ne érezze, hogy a szívbe kell mennie. Csak azt érezze, hogy ön a szív. Mi használjuk a „szív-kert” kifejezést. A szív-kertünkben van minden isteni tulajdonságunk. Olyanok, mint a szép és illatos virágok. Először ismételje magában: „A szív-kertemben vagyok.” Próbálja látni és érezni ott az összes gyönyörű virágot. Majd mondja: „A szív-kertem vagyok. A szív-kertemben található összes isteni virág a saját énem szerves része.” Eddig azzal a valósággal hozta létre az egységét, amelyet külső életében lát. Most viszont a legkedvesebb és legtisztább létezésével akarja megalapozni az egységét, mely a belső élete, a szíve élete.

Meditálás közben, ha véletlenül a vállára vagy a térdére néz, kérem, mondja magában: „Ez a szívem.” Ha jó gondolata van meditációja során, akkor azonnal próbálja meg a szíve létezését érezni ebben a jó gondolatban. De ha rossz gondolata van, nem inspiráló gondolata, azonnal vesse el. Semmi köze az ilyen gondolatokhoz.

[Hosszú, csendes szünet következik, amikor Sri Chinmoy meditál.]

Önnek nagyon szép szíve van. Nem hízelgek. Szíve belső sírása nagyon őszinte. Minél jobban tud sírni Istenért, és patakzó könnyeket ontani Istenért, annál inkább tud majd ragyogni és mosolyogni a külső élete. Külső létezésének a belső létezésén kell alapulnia – nem fordítva. A belső létezés olyan, mint a mag. A mag önben van, belül a szív-kertje legmélyén. Lássuk tehát, hogyan sarjad a mag csemetévé, majd hatalmas fává, amelyen a legszebb virágok és a legfinomabb gyümölcsök vannak.

Russell Wilson: Gurudzsi, a filozófiája már inspirációt adott nekem. Az egyik verse ott van az irodámban. Mindenkinek megmutatom azt a verset, aki bejön az irodámba. És valahányszor úgy érzem, hogy mérges vagy ideges leszek, ránézek. Amikor csak felmerül egy probléma, először elolvasom ezt a verset, mielőtt foglalkoznék a problémával. Visszavisz az alap valósághoz – hogy semmit sem tehetünk jobbá addig, amíg nem tesszük jobbá önmagunkat. Megmutattam a verset feleségemnek, aki fizikoterapeuta. Nagyon beteg gyerekekkel dolgozik.

Sri Chinmoy: Figyelje meg az együttérzését! Néhányan testileg vagyunk betegek, de sokan mentálisan betegek. Amikor nem tudjuk szeretni Istent, akkor mentálisan betegek vagyunk. Amikor nem tudjuk szeretni Istent, amikor nem tudunk helyesen cselekedni, és nem akarunk jó emberré válni, akkor a belső egészségünk határozottan nem túl jó.

Russell Wilson: Amikor megláttam az arcát a videón, valahogy vonzódást éreztem ön iránt. Nem tudom megmagyarázni.

Sri Chinmoy: Ez a szív mágneses vonzereje. Szíve belső sírása a mágneses vonzódás. A szíve ön felé vonz engem, az én szívem pedig önt vonzza felém. Ez a szíveink egységéneke.

Russell Wilson: Egyszerűen olvassa a gondolataimat, Gurudzsi. Tudja, mennyire őszinte vagyok. Megkérhetem, hogy áldja meg a jegygyűrűmet, amelyet mindig hordok. [Sri Chinmoy a kezében tartja a gyűrűt és megáldja.]

Russell Wilson: A videóból tudom, Gurudzsi, hogy nagyon közel állt U Thanthoz.

Sri Chinmoy: Amint U Thant meglátott, meglátott bennem valamit, én pedig őbenne. A legelső szavai ezek voltak felém: „Az emberek olyan szép dolgokat mesélnek önről, és látom, hogy ez teljesen igaz.” Aztán őszinte barátság alakult ki köztünk. Ő buddhista volt, én pedig hindu családból származom, de ha egyszer őszintén elfogadjuk a spirituális életet, akkor túllépünk a vallás területén. A vallás olyan, mint egy ház. Én az én házamban élek, ön pedig az önében. De együtt ugyanabban az iskolában tanulunk, és ez az iskola az Isten iránti szeretetünk. Ő tehát túllépett a vallásán, én pedig túlléptem az én vallásomon; egyetlen vallásunk Isten szeretete volt. Kedves barátom volt, kiváló barát. Ön hallott testvérem, Gary Ackerman kongresszusi képviselő iránti szeretetemről és rajongásomról is.

Russell Wilson: Ő ugyanígy érez.

Sri Chinmoy: Sok éve a szeretetének napfényében sütkérezek. Nagyon jó barát, nagyon jó testvér. Minden alkalommal, amikor Gary Ackerman nevére gondolok, a határtalan szeretet és a határtalan hála azonnal betölti a szívemet.

Russell Wilson: Amikor először elhatároztam, hogy látnom kell önt, akkor nem is tudtam, hogy ismeri.

Sri Chinmoy: Minden Isten Órájától függ. Amikor üt az Óra, meglátjuk a valóságot, megérezzük a valóságot, és a valósággá válunk. Ezt a dalt sok évvel ezelőtt Gary Ackerman tiszteletére komponáltam. Ezek a tanítványaim most el fogják énekelni. A világ minden tájáról érkeztek, hogy megünnepeljék 29 évvel ezelőtti Amerikába érkezésem évfordulóját. Nagy-Britanniából, Franciaországból, Ausztriából, Japánból és más helyekről származnak.

[Sri Chinmoy tanítványai eléneklik a Gary Ackerman dalt.]

Sri Chinmoy: Gary igazi rajongója vagyok.

Russell Wilson: Ő ugyanezt érzi ön iránt, Gurudzsi. Hihetetlen – igazán csodálatos!

Russell Wilson: El kell mondanom, hogy még mielőtt találkoztam önnel, ragyogó költészetével és filozófiájával megérintette az életemet. Tudtam, hogy ön valami nagyon különleges, és igazán tanulni akartam öntől. De úgy éreztem, hogy ez nem valósítható meg anélkül, hogy ne találkoznánk. Köszönöm a megtiszteltetést, hogy találkozhattam önnel. Csak el akarom mondani, mennyire csodálom a világosságát, és mennyire megérintette az életemet.

[Hosszú szünet következik, amelyben Sri Chinmoy Russell Wilsonnal meditál. Aztán Sri Chinmoy odaadja neki néhány könyvét – neki és a feleségének, Laurie-nak.]

Sri Chinmoy: Szokott teniszezni, vagy sportol valami mást?

Russell Wilson: Korábban a nemzeti vívócsapat tagja voltam, és most az Egyesült Államok Vívóbírói Bizottságának elnöke vagyok. Életem tíz évét töltöttem profi vívóként, de már nem csinálom. Az időm nagy részét sajnos most az a vállalkozás veszi igénybe, hogy próbálom megoldani az észak-koreai nukleáris problémákat, valamint hogy tüzet oltsak Pakisztán és India között. Nincs sok időm rá, de ez egy csodálatos sport. Válogatottként elmondhatom önnek, hogy az a fajta dolog, amit csinál, nagyon sok ösztönzést ad az embereknek, akik azért eddzenek, hogy elérjék a céljaikat.

Sri Chinmoy: Igyekszem az emberiséget szolgálni. Filozófiánk szerint a fizikai erőnlétnek és a spirituális tevékenységnek együtt kell járnia. Nem célunk, hogy világbajnokok legyünk, de azt akarjuk, hogy a test jó kondícióban legyen. Csak akkor tudjuk megtartani a szellem üzenetét, amikor az belép a testbe. A fizikai testnek tökéletes állapotban kell lennie a lélek akaratának megvalósításához. Az életünk célja nem az, hogy bajnokok legyünk; célunk az, hogy Isten jó eszközévé váljunk bármiben, amit csinálunk.

Volt idő, amikor az ön világát a szülei jelentették. Azután a községe, a városa, az állama és az országa lett a világ az ön számára. Most az egész emberiség a sajátja lett. Az emberek a testvéreivé váltak. Úgy érzi, hogy az országok mind olyanok, mint az egyetlen életfa ágai. Ránéz az életfára, és látja, hogy az egyik ág nem érzi jól magát. Úgy érzi, szent kötelessége meggyógyítani ezt az ágat, hogy a fa tökéletes lehessen. Majd azt látja, hogy egy másik ág problémákat okoz, és szíve szeretetével oda megy. A szíve bármikor, ha hibát lát a fán, odamegy, hogy az adott ágat tökéletessé tegye. Emiatt nagyon büszke vagyok önre, nagyon büszke.

Russell Wilson: Szellemi elégedettség nélkül nagyon nehéz ezt a munkát végezni.

Sri Chinmoy: Ha van belső nyugalma és belső öröme, akkor boldogan és vidáman tudja szolgálni az emberiséget. De ha csak egy kopár sivatag van bent, akkor lehetetlen jókedvűen adni. Csak azt adhatjuk, amink van. Ha örömöm van, akkor a szolgálatára lehetek önnek. De ha nincs bennem semmi, amit adhatnék, akkor mit kaphat tőlem? Lehet, hogy egy vagy két napra be tudom csapni, de végül lelepleződök, ön pedig eltávolít engem.

Azért jöttem a világba, hogy szeressem a világot, és eggyé váljak a világgal. Ha szolgálom, és ön kedvesen és szeretettel fogadja a szolgálatomat, akkor ugyanannyi örömet kapok öntől, mint amit ön kap tőlem. Ekkor az, aki ad és az, aki kap, egyenlő örömet nyújtanak egymásnak. Ha önre mosolygok, és ön örömmel és szeretettel fogadja, akkor az ön öröme és az én örömöm egyenlő. Tehát az adó és a fogadó ugyanazon a szinten vannak. Ebben a pillanatban a jobb kezemmel a bal kezembe teszek valamit; legközelebb a bal kezem tesz valamit a jobb kezembe. Tehát az adó és a kapó mindig együvé tartoznak.

Ma együtt meditáltunk. De tudnia kell, hogy nem én vagyok a Guru. Csak egy Guru létezik, és ez a mi Szeretett Legfelsőbb Urunk. Ő az ön Guruja, az én Gurum, mindenki Guruja. Csak ezen a bizonyos területen, a spiritualitásban én talán valamivel többet tudok, mint ön, ugyanúgy, ahogy ön végtelenül többet tud, mint én, a politika területén. Ha politikát akarok tanulni, akkor önhöz kell mennem. Csak az a baj, hogy én nem akarom megtanulni ezt a tantárgyat – nekem magas!

Russell Wilson: A politika ketté választ, Gurudzsi!

Sri Chinmoy: Számomra a politika nagyon gyakran tele van zűrzavarral, én pedig próbálok távol maradni a zűrzavartól. De a politikai világba is meg kell próbálnunk bevinni a megvilágosodást. A politikát nem értem, de azokat az egyéneket, akik tanulják ezt a témát, szeretem. Ezért találkozom politikai vezetőkkel, és érintkezek velük. Remélem, hogy a politikát tanulók iránti szeretetem egyszer be fog lépni arra a területre is, amelyet tanulnak.

Írtam valamit a politikáról és a spiritualitásról, ami egy indiai folyóiratban jelent meg. Ott azt mondtam, hogy mivel a politika az élet egyik ága, ezért nem vethetjük el. Ha be tudjuk hozni a spiritualitást a politikába, akkor a politika nagyon jelentős szerepet játszhat Isten Akaratának teljesítésében. Amikor egy ország vezetője mond valamit, még akkor is, ha az emberek nem szeretik őt, szavainak óriási súlya van. És ha helyesen dönt, akkor nagyon nagy világosságot nyújthat a honfitársainak és a világnak. Imádkozunk Istenhez, hogy a politikai vezetőket tegye fogékonnyá az Ő Akaratára, hogy a világunk egy tökéletes kertté válhasson Isten, a Kertész számára. Imádkozunk és imádkozunk Istenhez, hogy tegye spirituálissá a politikusokat, hogy minden pillanatban megvilágosodást nyújthassanak az egész világnak.

Russell Wilson: Gurudzsi, nagyon nehéz kérdést szeretnék feltenni. Miért van Indiában, amely egyesek szerint az egész vallás középpontja, és ahol a spiritualitásnak olyan fontos szerepe van, annyi viszály és feszültség?

Sri Chinmoy: Mivel indiai vagyok, azért meg tudom válaszolni ezt a kérdést. Valamikor India a béke földje volt. Most folyamatos a veszekedés és a harc. Miért? A válasz nagyon egyszerű. Isten szabadságot adott nekünk, és mi visszaéltünk vele. Emberként bármikor választhatunk, hogy a helyes dolgot vagy rossz dolgot tegyük. Reggel korán felkelhetek, imádkozhatok és meditálhatok, hogy jó ember legyek, vagy alhatok tíz-tizenegy óráig, és akkor kelhetek fel, amikor már ahhoz is túl késő, hogy dolgozni menjek. Talán hat hónapig fényt kaptam Fentről, és őszinteségem, becsületességem és Isten iránti szeretetem arra késztetett, hogy kora reggel felkeljek meditálni. De hat hónap elteltével abbahagytam a törekvést és nem gondoltam többé Istenre, így már nem kelek fel korán imádkozni és meditálni. Külsőleg ugyanaz a személy vagyok, de a belső életemben megváltoztam.

Az ősi múltban a politikusok a spirituális Mesterekhez mentek áldásért és megvilágításért. Az egyik legnagyobb indiai hős, Sivadzsi a spirituális Mesteréhez ment, és azt mondta: „Kérlek, adj nekem tanácsot.” Később Sivadzsinak elege lett az országából és a politikából. Így szólt: „Az egész romlottság. Már nem akarom ezt csinálni.” De a spirituális tanítója arra kényszerítette, hogy maradjon a politikában. Azt mondta: „Ha feladod, akkor ki fogja átalakítani ezt a világot? Maradj a posztodon, de csak rám gondolj. A bennem lévő Legfelsőbb fogja benned és rajtad keresztül vezetni az országot.”

Volt idő, amikor India az elme nyugalmával és békéjével rendelkezett. De India nem volt elégedett a belső békéjével és nyugalmával. Amerikával akart versenyezni. Sajnos India kezdte elveszíteni a spiritualitását, amikor belépett a verseny világába. Az egy dolog, hogy valaki megtartja a saját nagyságát, és azután odaadja azt, amije van, és megkapja, amije valaki másnak van. India azonban ahelyett, hogy megőrizte volna hajdani tisztaságát és isteniségét, kapzsi lett, és jobban kezdett a külső gazdagsággal törődni. Olyan gazdag akart lenni, mint Amerika, és már nem tulajdonított akkora jelentőséget belső gazdagságának. Ez volt India legnagyobb hibája.

Ha Isten ad nekem valamit, akkor azt becsben kell tartanom. Aztán amikor üt az óra, Isten valami mást ad nekem, mert elégedett velem. De ha elutasítom, amit Isten adott nekem, és csak valami másért rimánkodom, akkor a belső tulajdonságaim, amelyek valaha megvoltak, cserbenhagynak, és koldus leszek. Indiának hálásnak kellett volna maradnia Istennek azért, amit Isten Indiának adott. A Nyugat utánzása helyett saját isteni tulajdonságait kellett volna ápolnia. De amikor kezdett kevésbé törődni a belső gazdagságával, és inkább a külső gazdagsággal lett elfoglalva, akkor India Anyám kezdett valami nagyon értékeset elveszíteni.

Valami hasonló történik most a volt Szovjetunióban. Gorbacsov elnök volt a felelős a Szovjetunió tudatának felébresztéséért. Miután felébresztette a szovjet népet, azt mondta: „Sok éven át aludtunk, és éppen hogy felébredtünk. Menjünk hát most lassan, kitartóan és tévedhetetlenül a célunk felé. Aztán, amikor eljön az idő, és több képességünk lesz, akkor menetelni, később pedig futni fogunk.” De a nép nem hallgatott rá. Nagyon mohók lettek, és pont olyanok akartak lenni, mint a Nyugat. Már a kezdetektől futni akartak, annak ellenére, hogy nem volt meg a képességük. Ezért másik politikust választottak, aki azonnali eredményeket ígért. Mindannyian azonnali megvalósítást szeretnénk elérni – mint amilyen az instant kávé. Mindent egy szempillantás alatt akarunk.

A gyereknek néhány évbe telik, amíg megtanulja, hogyan kell járni. Ha azt mondom annak a kisgyereknek, hogy ugyanolyan gyorsan tud futni, mint a bátyja, akkor a gyereket ez arra fogja ösztönözni, hogy megpróbálja. De sajnos csak a lábát fogja eltörni. Egy anya mindig azt mondja a gyermekének: „Nem, lassan menj! A bátyád ötéves, te pedig csak egyéves. Hogyan várhatod el, hogy együtt haladj a testvéreddel?”

Russell Wilson: Kérdezhetek még néhány kérdést a meditációval kapcsolatban? Melyik a legjobb időpont a meditációhoz, és meddig meditáljak?

Sri Chinmoy: Két időpont a legfontosabb. Az első az, amikor reggel felkel, mielőtt belekerül az élet forgatagába. Aztán este, amikor minden nyugodt és csendes, lefekvés előtt körülbelül tíz percig a rendszerében megidézheti az egyetemes békét.

Amikor kora reggel meditál, ez olyan, mintha spirituális fizetést keresne. Tizenöt perc vagy fél óra hosszat meditál, és a kapott spirituális gazdagságot a szív-zsebébe teszi. Aztán ha napközben beszélnie kell néhány kollégával, akik veszekednek és vitatkoznak, és elmerülnek a fejetlenség világában, lemondhat a kora reggel felhalmozott béke, szeretet és fény egy részéről, és odaadhatja nekik. Ahogy pénzt vesz ki a zsebéből, ugyanúgy vehet ki a szív-zsebéből is spirituális gazdagságot, és felajánlhatja azt. Így használjuk fel spirituális gazdagságunkat a világbéke megteremtésére.

Az is jó, ha napközben óránként tud meditálni. Ennek nem kell pontosan órakor lennie. Csak egy-két percet tartogasson óránként arra, hogy Istenre gondol és Istennel beszél. Senki sem fogja tudni, mit csinál. Külsőleg lehet, hogy a kollégáival beszél, de belsőleg Istennel. Egyszerűen ismételheti Isten Nevét is. Mondhatja azt, hogy „Isten” vagy „Supreme”⁵ , vagy bármit, amit szeret. Azok, akik a mi életmódunkat követik, a „Supreme” kifejezést használják. Amikor azt mondom, „Supreme”, azonnal jobban érzem a szoros belső kapcsolatot Istennel – ugyanígy a gyerek is meghittebb érzést kap, amikor apját „Apu"-nak nevezi „Édesapa” helyett. De bárminek hívhatja Őt, ami tetszik, amikor imádkozol vagy meditál.

Russell Wilson: A nyitott vagy csukott szemmel való meditálást javasolja?

Sri Chinmoy: A szemeknek félig nyitva kell lenniük. Ha tágra nyitva marad a szeme, gyakran hatalmas feszültség lép fel. Ha viszont csukva tartja a szemét, becsaphatja magát. Lehet hogy, azt gondolja, meditál, amikor valójában a bódultság és az alvás világában van. Azt gondolhatja, hogy tíz percig meditált, amikor az idő legnagyobb részében aludt. Nem arról van szó, hogy meghatározott ideig meditálnia kell. Nem! Az a fontos, hogy addig meditáljon, amíg az elméjében szert nem tesz a békére, amíg nem érzi, hogy a szeretet, az öröm és a tisztaság bekerült a rendszerébe, és csordultig megtöltötte azt.

Ha félig nyitva tartja a szemét, akkor a belső világot és a külső világot is a befolyása alatt tartja. Tudatának a fele a belső világban, fele pedig a külső világban van. Ezt nevezik oroszlán meditációnak. Azt mondom a tanítványaimnak, félig nyitott szemmel meditáljanak, hogy tökéletes összeköttetésben állhassanak mindkét világgal. Ez a legbiztonságosabb út.

IV. rész

SCA 148-152. Az alábbi kérdéseket Noemi //Kovanda asszony//, az ENSZ cseh nagykövetének felesége tette fel 1994. június 13-án a Sri Chinmoy-jal az Annam Brahma étteremben tartott megbeszélés során.

Kovanda asszony: El kell mondanom, hogy a kisbabánk minden nap egyre nagyobb öröm a számunkra. Bárcsak érezném, amit érez!

Sri Chinmoy: Gyermeke minden nap meglepően új örömet okoz önnek. A kisfia egy nagyon szép virág, egy rendkívül gyönyörű, nagyon sok szirmú rózsa, és mindennap sziromról sziromra nyílik ki. Mindennap új virág virágzik a szívkertjében; éjjel-nappal minden pillanatban nyílnak ki a szirmai.

Ha meg akarja érezni, mit érez, akkor meditálhat a szívén, különösen akkor, amikor alszik.

Kovanda asszony: Szeretném megkérdezni, hogyan kell meditálnom a babával kapcsolatban.

Sri Chinmoy: Ezen a szinten, amikor még csak kisbaba, jobb, ha imádkozik. Ez hatékonyabb és eredményesebb lesz, mintha meditálna. Amikor hat vagy hét éves lesz, akkor elkezdhet összpontosítani rá és meditálni rajta. De most úgy gondolom, tanácsos csak imádkozni mindazért, amit szeretne, hogy meglegyen neki. Naponta látja, mennyi jó tulajdonsága van neki. Tehát imádkozhat Istenhez, hogy gyarapítsa ezeket a jó tulajdonságokat. Imádságai erejével megpróbálhatja növelni azokat a jó tulajdonságokat, amelyeket már lát benne. Viszont ha olyan tulajdonságokat lát, amelyek nincsenek meg benne, de úgy érzi, hogy meg kellene hogy legyenek, akkor imádkozhat Istenhez, hogy adja meg neki ezeket. Megkérheti Istent, hogy egészítse ki a már meglévő jó tulajdonságait.

Kérem, a rendkívül bájos gyermekéért szóló egyéb imádságai mellett még két dologért imádkozzon: békéért és üdvösségért. Imádkozzon Istenhez, hogy árassza el békével a gyermek fejét, és árassza el szeretettel a szívét. Lehet, hogy a gyermek számára nehéz elgondolni az üdvösséget, de a szeretetet könnyen megértheti. Annyira szereti az anyját és az apját. Amint meglátja önt vagy az apját, hatalmas, határtalan szeretetet érez. Az üdvösség a szeretetből fakad – ha van szeretet, akkor van boldogság is.

Miközben a gyermekéért imádkozik, megtehet egy másik dolgot is. Kérem, próbálja elképzelni, hogy ő be- és kilélegez. Amint kezd belélegezni, elkezdheti az imáját; és amikor kiengedi a lélegzetét, fejezze be az imáját. Nagyon gyorsan kell imádkoznia. Néha, amikor az ölében tartja, vagy a vállán tartja, vagy nagyon közel magához, akkor érezni vagy hallani tudja, hogyan lélegzik, és imáját a légzéséhez igazíthatja. De még ha a képzelete nem egyezik pontosan azzal az időtartammal, amely során belélegzik és kilélegzik, nem baj. A képzeletének megvan a maga valósága. Néhány nap múlva képes lesz kifejleszteni a képességet, hogy az imádságát összehangolja az ő légzésével. Ez lesz a leghatékonyabb módja annak, hogy imádkozzon az érdekében, amiért csak akar.

Kovanda asszony: Mit tegyek a férjemért?

Sri Chinmoy: Mindenképpen koncentrálhat és meditálhat a férje és saját maga érdekében. A férjéért koncentrálhat vagy meditálhat a szívében, vagy a szemöldökei között és kissé azok felett, ami a harmadik szem. Bármit megtehet, ami természetes módon jön. Kora reggel, amikor a férje éppen munkába készül, jó, ha tud rá koncentrálni. Koncentrációs ereje belemegy és segít neki a nap folyamán. Ő nagyon sok fontos dolgot csinál, és nem tud mindig a leghatékonyabban összpontosítani. Amikor a politikai világ nyüzsgése belé hatol, azzal a koncentrációs erővel, amelyet ön felajánl neki, képes lesz a legerősebben koncentrálni és arra összpontosítani, amit a legintenzívebben csinál.

A nap végén, amikor fáradtan és kimerülten haza érkezik, és az egész politikai világot magával hozza a lakásukba, akkor meditálhat, hogy béke lépjen belé. Amikor kétségbeesetten próbálja az elméjéből eltávolítani a politikát, és csak azt akarja, hogy szeresse őt a felesége és a gyermeke, ekkor kell békéért meditálnia. Ekkor nincs politika, nincs elme; minden csupa szív. Tehát koncentrációra van szükség, hogy segítsen neki napközben az irodájában, és meditációra van szükség, amikor hazatér, hogy teljes legyen a békéje, teljes a szeretete és teljes az öröme a családjával.

Kovanda asszony: Nagyon nehezen imádkozom másért, mint az egészségért, mert az egészség nagyon fontos. Önzőnek érzem magam, amikor bármi másért imádkozom.

Sri Chinmoy: Teljesen helyesen cselekszik. Amikor egészségért imádkozik, akkor nem csak a fizikai testért, hanem az elmeért, a vitálisért, a szívért és mindenért is imádkozik. Ha nem jó az egészsége, ha fejfájástól, gyomorpanaszoktól vagy más betegségtől szenved, akkor hogyan lesz boldog? Az elméjét csak a fájdalom fogja foglalkoztatni; a szíve meg fog szakadni. A legjobb dolog mindenekelőtt az egészségért imádkozni. Utána imádkozhat más dolgokért is, amelyeket szeretne megkapni.

Kovanda asszony: Csendben vagy hangosan imádkozzak?

Sri Chinmoy: A hangos imádkozás mindig jobb. Ha hangosan azt mondja: „Ó, Istenem, kérlek, áldj meg jó egészséggel! Adj nekem szeretetet, örömet és békét!”, akkor a fizikai elméje meg lesz győzve. De nem kell lebontani a mennyezetet! Nem kell annyira hangosan imádkoznia. Bár hindunak születtem, a muszlimokat is szeretem, és érzem, hogy ők a testvéreim. De amikor a mecsetben imádkoznak, olyan hangosan imádkoznak, hogy meglehetősen távolról is hallani lehet őket. Mi hinduk úgy érezzük, ha az ember a saját fülével hallja saját imáját, az meggyőzi arról, hogy imádkozik, és ez elég.

Imádkozás közben a következő szavakat használja: „Ó, Istenem, add nekem ezt, add nekem azt. Tedd ezt meg nekem, tedd azt meg nekem.” Ekkor elfogadható sebességgel beszélhet – ahogy most beszélünk. Elég hangosan imádkozzon ahhoz, hogy meghallja magát, és a szokásos beszédtempójával. De ha meditációra kerül a sor, akkor próbálja elérni, hogy egyáltalán ne legyenek az elméjében szavak vagy gondolatok; próbálja üresen tartani az elmét. Minden gondolatot vagy elképzelést, amely eszébe jut, el kell hallgattatnia. Ha nem tudja elhallgattatni, próbálja lelassítani a sebességét. Ha valamilyen gondolatfolyam nagyon gyorsan jut önbe, és nem tudja azt teljesen megállítani, akkor próbálja legalább lelassítani. Végül megpróbálhatja el is hallgattatni. Az elme csendesebbé tétele érdekében jó, ha el tud képzelni valami nagyon békés dolgot, például kora reggel a hatalmas égboltot vagy este a lemenő napot. Vagy megpróbálhatja úgy érezni, hogy a tenger fenekén vagy a Himalájában egy hegy tetején van.

Miközben imádkozik, Istennel beszél, és Isten hallgatja önt. Miközben meditál, Isten beszél, ön pedig hallgat. Miközben imádkozik, imája magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik. Azután, miközben meditál, Isten Szeretete, Fénye, Békéje és Boldogsága önbe lép. Ez a különbség az ima és a meditáció között.

Van egy másik különbség is. Amikor imádkozik, próbálja azt érezni, hogy teljesen tehetetlen. Úgy kell imádkoznia, mint egy koldusasszony, aki alamizsnáért könyörög: „Istenem, add meg ezt!” És őszintén éreznie kell, hogy rettenetesen szüksége van arra, amiért imádkozik. Éreznie kell, hogy az egész világa összeomlik, ha nem kapja azt meg. Ha imája nem teljesül, teljesen reményvesztett lesz.

Ha viszont meditál, akkor éreznie kell, hogy hercegnő vagy királynő, vagy Isten legkedvesebb leánya, végtelen gazdagsággal a szívében. Amikor meditál előtérbe helyezi saját istenségét és belső gazdagságát – belső békéjét, belső üdvösségét, belső szeretetét, belső örömét. Nem ön találja ki ezeket a dolgokat; önhöz tartoznak, ön pedig megtalálja őket.