Előszó

Filozófiánkban a szeretet, az odaadás és az önátadás igen fontos szerepet játszik. Mikor azt mondom, szeretet, akkor az isteni szeretetre gondolok. Amikor odaadásról beszélek, az az isteni odaadásra vonatkozik, nem az emberi kötődésre. És az önátadás, melyről beszélek az nem egy magasabb hatalomnak való emberi megadás, mely félelemből történik, hanem isteni önátadás, melyet tiszta szeretetből és odaadásból ajánlunk fel.

Azt akartam, hogy utunk a szeretettel kezdődjön, és aztán folytatódjon. Míg folytatódik, úgy gondoltam, hogy kifejlődik az odaadás, és tovább haladva az úton jön majd az önátadás. De most azt látom, hogy mielőtt a szeretet egyáltalán beléphetne a képbe, kell legyen előtte valami más. Ezt a valamit engedelmességnek hívják.

Egykor azt gondoltam, ha szeretsz valakit, akkor automatikusan jön majd az odaadás és az önátadás. De most azt látom, hogy még az is a világ legnehezebb dolga, hogy szeressünk valakit. Az állandó szeretet különösképpen nehéz, míg a feltétel nélküli szeretet kérdése fel sem merül. Senki sem képes másvalakit feltétel nélkül szeretni egészen addig, míg ő maga nem Isten-megvalósult.

Tehát most azt mondom, hogy az engedelmességnek kell először jönnie. Filozófiánkat egy további lépéssel kezdem. He jelen van az örömteli engedelmesség, akkor a szeretet, az odaadás és az önátadás követni fogja.