Ki a fontosabb Guru vagy Isten?

Egy nap egy spirituális Mester szemtanúja volt egy sajnálatos veszekedésnek, két tanítványa közötti vitának. A két tanítvány szinte már harcolt egymással. Így a Mester odament hozzájuk és így szólt: „Mi a probléma? Miért veszekedtek és csatáztok?”

Mindketten kitörtek magukból: „Mester, Mester segíts nekünk! A tanácsodra van szükségünk, a Fényedre!”

A Mester azt mondta, „Ha mindketten egyszerre beszéltek, nem tudok igazságot tenni köztetek. Egyikőtök mondja el, hogy mi is a problémátok.”

Egyikőjük így szólt: „Mester, a civódás oka nem más, mint te vagy.” „Hogyan?” – kérdezte a Mester.

A tanítvány így folytatta: „Ő azt állítja, hogy a Mester, a Guru fontosabb, mint Isten. Én azt mondom, ez lehetetlen, Isten a fontosabb. Őszerinte a Guru a fontosabb, mert a Guru az, aki megmutatja az utat, egyengeti az utat, és a Guru viszi el a tanítványt Istenhez. Azt is mondja, hogy annak ellenére, hogy Isten mindenkivel törődik, még az alvó, nem törekvő emberekkel is, ha valaki azonnali törődést és áldást kíván Istentől, akkor azt a Gurun keresztül kaphatja meg. Ezért szerinte a Guru a fontosabb.

De én nem így gondolom. Isten ruházta fel a Gurut ezzel a szeretettel és részvéttel; Isten tette a gurut eszközévé, hogy segítségére lehessen az emberiségnek. Így számomra Isten a fontosabb.

Ő azt mondja, hogy a Cél ott van, de ha nincs valaki – és ez a valaki Guruja –, aki őt a Célba elvigye, akkor Isten mindig elérhetetlenül távol marad. Azt mondja: »Lehet, hogy ott van a Cél, de ki fog eljuttatni a Célba? Egyedül nem mehetek, nem ismerem az utat. Így Gurum sokkal fontosabb, mivel a Cél nem fog eljönni hozzám.«

Én pedig azt mondom, lehet, hogy a Cél nem jön el hozzám, de ez a Cél Isten. Ha a Guru eljuttat téged Istenhez, a Célhoz, de Istennek nem tetszel, akkor mit ért a futár? A Guru elvihet valakit a Cél közelébe, de ha a Cél ügyet sem vet az illetőre, akkor az utazás természetesen hasztalan. Egy emberi lény elvihet valakit a Mesterhez, de ha a Mesternek nem tetszik az adott személy, akkor az ügy reménytelen. A legfontosabb nem az, hogy ki viszi a tanítványt, hanem hogy ki elégedett vele. Ha Isten elégedett valakivel, az több mint elég.

Ő azt mondja, hogyha a Guru valakit legkedvesebb tanítványának fogad, ezzel vállaira veszi a karma törvényét. Ha az apa tudja, hogy a fia valami rosszat tett, és meg akarja menteni őt, akkor magára vállalja a büntetést. Ez a Guru. De Isten az Egyetemes Atya. Ő Kozmikus Törvényei szerint cselekszik. Ha valami helytelent teszünk, Istentől megkapjuk annak a következményeit, a büntetésünket. Ő úgy érzi, hogy a Guru a fontosabb, mivel a tanítvány megérdemelt büntetését a Guru veszi magára, míg Isten mindig hű Kozmikus Törvényeihez.

Én azonban úgy gondolom, hogy Isten nem büntet, csupán tapasztalatokat ad nekünk. Ki büntet kit? Isten saját maga éli a tapasztalatokat bennünk és rajtunk keresztül. Tehát semmilyen büntetést nem kapunk, hanem sokkal inkább Isten örül vagy szenved bennünk és általunk.

Ráadásul Isten már létezett azelőtt is, hogy a Guru a kinyilvánítás mezejére lépett volna, és Isten akkor is Isten marad, amikor a Guru már rég elhagyta a kinyilvánítás mezejét. A Guru Istentől jött és Istenhez, a Forrásához tér majd vissza. De Isten végtelen és örök. Sosem szűnik meg létezni. Isten a Mindenség, a Guru pedig az átmeneti megtestesülés.

Guru a legmélyebb odaadással vagyok irántad. Noha ő azt állítja, hogy te vagy fontosabb Istennél, míg én azt, hogy Isten a fontosabb, végtelen hitem van benned. Megvilágosítanál minket ebben a kérdésben?”

A Guru így szólt: „Nézzétek, ha úgy tekintetek a Gurura, mint egy testre, akkor a Guru személye teljesen lényegtelen. Ha a Gurut, mint a lelket nézitek, akkor a Guru és Isten egyformán fontos, a kettő egy és ugyanaz. De ha úgy érzed, hogy a Guru a Végtelen Én, a Transzcendentális Önvaló, akkor érezned kell, hogy ez a Transzcendentális Önvaló nem a Guru teste, és nem is a Guru lelke, hanem a benne lévő Legfelsőbb Úr, a Legfelsőbb. A Legfelsőbb a Guru, mindenki Guruja. Ha külön akarod választani a fizikai részt, a lelket és a Transzcendentális Önvalót három különálló részre, akkor sohasem fogod megvalósítani Istent, sohasem leszel képes ráébredni a legmagasabb Igazságra. A legmagasabb Igazság megvalósításához szolgálni kell a Mester fizikai valóságát, szeretni kell a Mester lelkét és imádni kell a Mester Transzcendentális Énjét. A legfontosabb, hogy lássuk a fizikaiban, a testben a Mester határtalan fényét, a lélekben az elválaszthatatlan egység tudatát, és az Énben az örök felszabadulást. Csak így tud a Mester és Isten eggyé válni.

Isten és a Guru egyformán fontosak az Örök Játszmában, az Isteni Drámában.”