Emberi elvárás és isteni beteljesülés

Egy nagy spirituális Mester közeli tanítványa egy nap odament Mesteréhez és így szólt: „Mester, azt mondtad nekem, hogy semmit se várjak el az életemtől, mindent csak Istentől várjak. Hiszek Istenben, de hogyan várhatnék el tőle bármit is, amíg nem láttam Őt szemtől szembe? Ha látok valakit, akkor talán elvárok tőle valamit, de mit várhatok el olyasvalakitől, akit még csak nem is látok? Látom a kezemet és el is várok tőle valamit. Látom végtagjaimat, és pusztán mivel látom őket, úgy érzem kérhetek tőlük valami szívességet. De Isten esetében, mivel nem látom Őt, hogyan várhatnék el tőle bármit is?”

A Mester így felelt: „Gyermekem, az igaz, hogy Istent még nem láttad, de szeretném elmondani, hogy sok minden van, amit úgy kapsz, hogy az nem kezed, szemed vagy más testrészed erőfeszítésének az eredménye. Sok olyan dolog létezik, amit sem magadtól, sem mástól nem vársz el, mégis megtörténik, bár sem külső okát, sem senki általad ismert személy külső erőfeszítését nem látod mögötte. Ezek a dolgok Isten akarata szerint történnek – olyan módon, mely messze felülmúlja képzelőerődet.”

„Mester, ez igaz. De azt kell mondjam, hogy ha elvárok valamit Istentől, az nagyon gyakran nem teljesül.”

A Mester erre megkérdezte: „Ha magadtól vársz el valamit, az mindig teljesül?”

„Nem, Mester.”

„Ha te sem tudsz mindent teljesíteni, amit saját magadtól elvársz, miért követeled Istentől, hogy minden elvárásod teljesítse? Az ember azért vár el valamit, mert egy célt tűzött ki maga elé, s várja, hogy a cél eljöjjön hozzá, vagy ő maga akar menni, és elérni a célt. Ha állandóan előttünk lebeg a cél, vagy a célt vonzzuk magunk felé, vagy magunk törekszünk a cél felé. De a személyes erőfeszítés nem minden esetben elegendő a sikerhez. Nem! De van egy magasabb erő, melyet Isten Részvétének, Isten Kegyelmének nevezünk. Amikor ez a Részvét leszáll, akkor nincs semmi, amit el ne várhatnál életedtől. Ha az isteni Részvét alászáll, és elvárásod isteni, az biztosan beteljesül.

Az is előfordul, hogy a kereső utazása elején egy alacsonyabb rendű célt tűz ki magának, mivel még nincs tudatában magasabb képességeinek, vagy még nem szabadult meg vágyaitól. Ha az illető nem rendelkezik valódi, őszinte törekvéssel, vagyis nem igazi kereső, akkor Isten egyszerűen megadja neki, amit tudatosan kér tőle. Ha azonban lélektelien imádkozik és meditál, mivel Isten látja a kereső őszinteségét és a benne rejlő valódi képességet, nem akarhatja, hogy a kereső az alacsonyabb célt valósítsa meg. Számára Isten egy végtelenül magasabb célt tartogat.

Kezdetben talán egy cseppnyi Fényt óhajtasz, de Isten arra készít fel, hogy végtelen Fényt adhasson neked. Az elején talán csak egy csepp Nektárt akarsz, úgy gondolod neked ennyi elég. Isten azonban bőséges adag Nektárral akar táplálni téged. Így, amikor teljesen őszinte vagy a spirituális életben, lehetséges, hogy Isten megtagadja tőled az alacsonyabb cél teljesítését, mivel a legmagasabb Célt tartogatja a számodra. Te azonban nem látod a legmagasabb Célt, így úgy tűnhet, hogy Isten szívtelen hozzád és nem foglalkozik veled.”

„Mit jelent az alacsonyabb, vagy kisebb cél?” – kérdezte a tanítvány.

„Hadd mondjak rá egy példát” – felelt a Mester. „Régen jegyellenőr akartam lenni a vonaton. Gyermekkoromban, amikor a kalauz megjelent és kérte a jegyeket, teljesen elbűvöltek a kalauz mozdulatai, gesztusai, és én is olyan akartam lenni, mint ő. S nézd! Spirituális Mester lett belőlem. Spirituális Mesternek lenni végtelenül nagyobb eredmény, mint jegyellenőrnek a vonaton. Vagyis Isten nem engedte, hogy ezt az alacsonyabb célt elérjem.

Valamikor híres atléta, gyors futó is akartam lenni, de Isten valami mást kívánt tőlem. Azt akarta, hogy nagyon gyors futó legyek, de nem a külső, hanem a belső világban. A külső világban bajnok futó neve, hírneve és eredményei csupán néhány évig maradnak fenn. Ösztönzi a fiatalokat, ez igaz, de az az ösztönzés, amit ő nyújt semmi, ahhoz képest, amit a belső élet bajnoka, a spirituális Mester nyújthat. Amikor egy Mester ösztönöz valakit, annak tudatszintje megemelkedik, és tesz egy lépést a legmagasabb Cél felé. A végső Cél egy Mester inspirációja és törekvése segítségével végül elérhetővé válik.”

A tanítvány így szólt: „De Mester, még ha a legmagasabb Célt kérem is Istentől – Békét, Fényt, és Üdvösséget végtelen mértékben – kérésem akkor sem teljesül.”

„Gyermekem, ha Békét, Fényt, Üdvösséget vársz Istentől, akkor ez azt jelenti, hogy nagyon magas célt tűztél magad elé. Ha kérsz valamit barátaidtól, rokonaidtól, szomszédjaidtól, ismerőseidtől, s ők nem akarják azt megadni neked, akkor nem is fogják odaadni. S mert nem kapod meg, szomorú leszel, mivel úgy érzed, hogy bár megérdemelted mégsem kaptad meg, vagy azt érzed, hogy azért nem akarják megadni, mert féltékenyek rád és attól tartanak, hogy ha azt a dolgot megkapod, már nem éreztethetik veled felsőbbrendűségüket.

De Isten esetében, ha nem kapsz meg tőle valamit, az nem azért van, mert féltékeny rád, vagy úgy érzi nem tudná megtartani Felsőbbrendűségét, ha odaadná neked az Ő Végtelenségét. Nem! Úgy érezheted, hogy amit eddig kaptál az csupán egy apró csepp, míg te a végtelen óceánra vársz; de amikor Isten csak egy cseppet ad neked az azért van, mert Ő érzi, hogy talán még ez az apró csepp is túl sok a számodra. Isten azonban fokozatosan megnöveli képességedet, és eljön majd az idő, amikor már egy nagyobb csepp befogadására is képes leszel. Végül pedig képes leszel befogadni az egész óceánt.

Ha kérsz valamit Istentől, s nem kapod meg, biztos lehetsz benne, hogy Istennek nagyon jó oka van arra, hogy azt ne adja meg neked. Ez azért van, mert a jövőben valami sokkal jobbat fog adni helyette. Sőt meg fogja mondani azt is, hogy miért tagadta meg tőled. Ha Isten nem teljesíti elvárásodat, Fényt ad neked, s a Fény által világossá teszi számodra, hogy miért nem adja meg neked, amit kértél. Ha azonnal teljesül kérésed, akkor viszont megmondja azt is, hogy miért kaptad most meg. Tehát gyermekem, ha valóban számítani akarsz valamire, akkor ne magadtól, vagy valaki mástól, hanem egyedül Istentől várd annak teljesítését.

Az elvárások beteljesítése egyszerre emberi szükséglet és isteni elégedettség. Amikor azt mondjuk, hogy elégedettek vagyunk, akkor elvárásaink beteljesültek. De az elvárások beteljesedése csak akkor történik isteni módon, ha saját akaratunkat alárendeljük Isten Akaratának.

Máskülönben helytelen elvárásokkal imádkozunk Istenhez, meditálunk Istenre, imádjuk Istent, és próbálunk neki örömet szerezni. Mivel már nyolc órán keresztül imádkoztunk, elvárjuk Istentől, hogy ránk mosolyogjon. De honnan tudjuk, hogyha ránk mosolyog Isten, életünk valóban halhatatlan lesz, vagy ha megkapunk bármit, amit akartunk, azzal életünk beteljesült lesz?

Ha isteni módon kérünk Istentől, eltölt minket a Valóság, s ezzel a Valósággal eljuthatunk Halhatatlanságunkhoz, legmagasabb transzcendentális Célunkhoz.”