Alázat

Isten az Ő legmagasabb és legmélyebb tulajdonságában alázat. Ha azt kérdezzük, hogy Isten miért olyan nagyszerű, akkor az azonnali válasz az, hogy Isten épp azért nagyszerű, mert lélekteljesen alázatos. Isten mindentudó és mindenható, de minden isteni tulajdonsága egyetlen isteni tulajdonságában rejlik, és ez az Ő alázata. Ha Isten csak a mindenható Isten szerepét játszaná, akkor mostanra csekély fejlődést értünk volna el. De Ő őszinte koldusként jön hozzánk teljes alázattal, csak hogy felébresszen bennünket önmagunk választotta alvásunkból.

Az, aki ismeri az alázat jelentését, valóban isteni. Az alázat nem a gyávaság jele. Az alázat nem az álszerénységet jelenti. Az alázat igazi isteniség. A belső lény az, aki életben tart, segít, vezet, formál és alakít bennünket, de mindezt csupa alázattal teszi. A belső lény az állandó alázat szemén keresztül lát minket. Nagyon ritkán látjuk a belső lényt, de amikor látjuk a belső lényt, akkor a hiúság büszkeségével látjuk.

Az anya ragaszkodással és könyörülettel szereti a gyermekét. De ha az anya egy lépéssel túl megy ezen a szereteten és könyörületen, akkor érzi a gyermekben az isteni jelenlétét. Ekkor csupa alázat lesz. Úgy érzi, hogy a legnagyobb megtiszteltetés a gyermeket etetni, a gyermekkel futni, a gyermeket felnevelni, mivel Magát Istent látja és érzi benne.

Az alázat által tudunk meditációnkban a legmélyebbre merülni és a legmagasabbra mászni. Mindennapos tevékenységeink során az alázaton keresztül tudunk a legkönnyebb módon belépni az egyetemes Tudatba. Amikor alázatot tanúsítunk, azonnal belépünk az egyetemes Tudatba, ami csupa alázat. Az alázatban van az egység, és az egységben van az isteni Valóságunk.