Az, aki ismeri az alázat jelentését, valóban isteni. Az alázat nem a gyávaság jele. Az alázat nem az álszerénységet jelenti. Az alázat igazi isteniség. A belső lény az, aki életben tart, segít, vezet, formál és alakít bennünket, de mindezt csupa alázattal teszi. A belső lény az állandó alázat szemén keresztül lát minket. Nagyon ritkán látjuk a belső lényt, de amikor látjuk a belső lényt, akkor a hiúság büszkeségével látjuk.
Az anya ragaszkodással és könyörülettel szereti a gyermekét. De ha az anya egy lépéssel túl megy ezen a szereteten és könyörületen, akkor érzi a gyermekben az isteni jelenlétét. Ekkor csupa alázat lesz. Úgy érzi, hogy a legnagyobb megtiszteltetés a gyermeket etetni, a gyermekkel futni, a gyermeket felnevelni, mivel Magát Istent látja és érzi benne.
Az alázat által tudunk meditációnkban a legmélyebbre merülni és a legmagasabbra mászni. Mindennapos tevékenységeink során az alázaton keresztül tudunk a legkönnyebb módon belépni az egyetemes Tudatba. Amikor alázatot tanúsítunk, azonnal belépünk az egyetemes Tudatba, ami csupa alázat. Az alázatban van az egység, és az egységben van az isteni Valóságunk.From:Sri Chinmoy,Életfalevelek, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/ltl