Végtelenség

Érezzük, hogy a Végtelenség olyan dolog, ami nem elérhető számunkra, amikor elménkkel próbáljuk felfogni. Amikor az elme útjára indul, úgy érzi, hogy egy milliméter a Végtelenség, egy centiméter a Végtelenség, néhány hüvelyk a Végtelenség. Majd miután egy kis fejlődést ér el, úgy érzi, hogy egy méter, vagy néhány mérföld a Végtelenség. Az elme működésének lényege, hogy korlátozott módon látja a Végtelenség valóságát. De amikor törekszünk, akkor az igazságot nem az elmével, hanem a lélekkel látjuk. A lélek nem csak látja a Végtelenséget, hanem teljesen a sajátjának is érzi azt.

Két puszta szemünkkel nem láthatjuk a Végtelenséget. De harmadik szemünkkel olyan könnyen láthatjuk a Végtelenséget, mint ahogy egy épp előttünk lévő emberi lényt láthatunk. Amikor a harmadik szem látja a Végtelenséget, nem úgy látja a Végtelenséget, mint egy önmagától eltérő dolgot.

Spirituális életünkben akkor láthatjuk a Végtelenséget, ha úgy érezzük, hogy a Végtelenség nem egy számunkra idegen dolog. Belső énünkben, szívünkben, ahol Isten lakik, a miénk lehet a Végtelenség. Mi a Végtelenségé vagyunk, és a Végtelenség a miénk. A belső világban mindenképpen érezzük a Végtelenséget, és belenövünk a Végtelenségbe. Ez nem csak lehetséges és megvalósítható, hanem elkerülhetetlen is.