Kérdés: Mi okozza a depressziót?

Sri Chinmoy: A depresszió azért jön, mert nem akarunk az igazságban élni, hanem tudatosan vagy tudat alatt a tudatlanság-élvezetben akarunk élni. Ezt az élvezetet mindenképp a depressziónak követnie. A depressziót az okozza, hogy elfogadjuk a tudatlanságot. Ha a tudatlanságot teljesen a sajátunknak fogadjuk el, levertté válunk. Ekkor nem tudunk túlmenni rajta. Csapdába estünk, fogva tart minket a tudatlanság kis énje.

Állandó sikert, állandó fejlődést, állandó teljesítményt és beteljesedést akarunk, de a mindennapi életünkben nem kapjuk meg ezeket. Minden pillanat egy lehetőség arra, hogy jobban belenőjünk Isten Fényébe, békéjébe, üdvösségébe és erejébe. De ha helytelenül használjuk az időnket, akkor a negatív erők azonnal belénk lépnek. Ezek a negatív erők a kétség, a félelem, a nyugtalanság, az aggodalom és a depresszió.

Ha levertek vagyunk, nem várhatunk el többet Isten Kegyelméből és Isten Szeretetéből, az emberiség állandó együttérzését sem várhatjuk el. Ha lehangoltak vagyunk, egyik barátunk talán eljön, vigasztal és együtt érez velünk, de a vigasza nem vágja el levertségünk gyökerét. A lehangoltság egyetlen ellenszere a Fény.

Tudnunk kell, mit akarunk valójában. Ha csak a Fényt akarjuk, akkor tudnunk kell hol van a Fény. A Fény elménk békéjében, szívünk nyugalmában van. Mikor feltárjuk belső békénket, látni fogjuk, hogy az csupa megvalósítás, csupa beteljesedés: végtelen megvalósítás és végtelen beteljesedés a végtelen megvalósulás elérésének folyamatában. Ha nem tárjuk fel belső békénket, akkor elkerülhetetlenül a lehangoltság fejedelmévé válunk.

Éreznünk kell, hogy nem a tudatlanság vagyunk, nem a tudatlanságot képviseljük, nem a tudatlanságban és nem a tudatlanságért vagyunk. Nem. Mi a Fényben vagyunk, és bele akarunk nőni a legmélyebb, mindent betöltő Fénybe. Ha ezt érezzük, akkor nem lehet lehangoltság. A Fény, ami törekvésünk eredménye, azonnal hamuvá égeti a depressziót, vagy átalakítja levertségünket folyamatos törekvéssé. Ha azonosulni tudunk a lélek spontán örömével, akkor mindig örömünk lesz kívül és belül. Tehát próbáljunk meg a lélek spontán örömében maradni.