Kérdés: A lelkünk olyan, mint egy végtelenül kis porrészecske, amely sok élet után visszatér a Legfelsőbbhöz, és az Ő részévé válik?

Sri Chinmoy: Először is, lelkünk nem olyan, mint a por. Lelkünk végtelen sok lappangó képességgel rendelkezik, és ennek a végtelen potenciálnak itt a földön manifesztálódnia kell. A lélek a Legfelsőbbtől jött, hogy Őt kinyilvánítsa. Minél jobban manifesztálja a lélek az Igazságot vagy az Isteniséget, annál nagyobb eredményt ér el mind a lélek, mind a Legfelsőbb. Minden egyes lélek a Legfelsőbb képviselője, és azok a lelkek, akik tudatában vannak ennek az igazságnak, gyorsabb fejlődést érnek el, mint azok a lelkek, akik nincsenek tudatában ennek. Minden alkalommal, amikor a lélek a megnyilvánulásba kerül, jelentős tapasztalatot szerez; és amikor minden egyes megtestesülés után visszatér a lélek birodalmába, minden tapasztalatának lényegét magával viszi. Az úton visszafelé elhagyja a vitális, a mentális és fizikai burkot. Néhány év múlva a lélek ismét vissza akar térni a megnyilvánulásba. Ekkor kiválaszt egy bizonyos családot vagy környezetet, majd a Legfelsőbbhöz megy egy személyes elbeszélgetésre. A lélek a Legfelsőbbnek vagy a jóváhagyását vagy a helytelenítését kapja meg. Ha a Legfelsőbb nem adja meg a jóváhagyását, akkor a léleknek mást kell választania.

Teljesen igaz, hogy a lélek a Legfelsőbbtől jött, és végül vissza fog térni a Legfelsőbbhöz. De amíg nem történik meg a Legfelsőbb teljes manifesztálódása egy meghatározott lélekben, vagyis addig, amíg a lélek teljes mértékben nem realizálja valódi Önmagát, addig újra és újra újjá fog születni. Ha egyszer a lélek elérte a megvalósulást, és végre manifesztálódott az Isteni, akkor véglegesen visszatér a Legfelsőbbhöz. A léleknek nem kell többet visszatérnie a földre a manifesztálás miatt.