I. rész

Lelkem

Lelkem, Ó Lélek, én a tested vagyok. Harminchat éves vagyok ma. Szeretnék tanulni tőled!

„Tégy jót!”

Ó, Lélek, én a vitálisod vagyok. Tizenkilenc éves vagyok. Tanulni akarok tőled!

„Légy jó!”

Ó, Lélek, én az elméd vagyok. Hatvan éves vagyok. Tanulnom kell tőled!

„Lásd a jót!”

Ó, Lélek, én a szíved vagyok. Négy éves vagyok. Kérlek, mondd el a titkot!

„Maradj jó!”

Ó, Lélek, megint a tested van itt. Mit teszel határtalan Szereteteddel?

„Határtalan Szeretetemet szétosztom a mindig kiterjedő horizontok felé.”

Ó, Lélek, megint a vitálisod van itt. Mit teszel végtelen békéddel?

„A végtelen Békémmel táplálom a Múlt, a Jelen és a Jövő bővelkedő végtelenségeit.”

Ó, Lélek, megint az elméd van itt. Mit teszel az önmagát örökké meghaladó Túlvilági Látomásoddal?

„Az önmagát örökké meghaladó Túlvilági Látomásommal Valóságom Végtelenségének Arany Fészkét építem”.

Ó, Lélek, még egyszer a szíved van itt. Mondd el, kérlek, örök érvényű titkodat!

„Én a Legfelsőbbért és csakis a Legfelsőbbért élek. Ez az én Örök Érvényű Titkom.”

II. rész – Kérdések és válaszok a lélekről

Valami magasztos, valami lélekteljes, valami gyümölcsöző...

Tudni akarsz valami magasztosat
Az életemről?
Életem egy Isten-álmodó.

Tudni akarsz valami lélekteljeset
A szívemről?
Szívem egy Isten-szerető.

Tudni akarsz valami gyümölcsözőt
A lelkemről?
Lelkem egy Isten-adakozó.

Kérdés: A lelkünk olyan, mint egy végtelenül kis porrészecske, amely sok élet után visszatér a Legfelsőbbhöz, és az Ő részévé válik?

Sri Chinmoy: Először is, lelkünk nem olyan, mint a por. Lelkünk végtelen sok lappangó képességgel rendelkezik, és ennek a végtelen potenciálnak itt a földön manifesztálódnia kell. A lélek a Legfelsőbbtől jött, hogy Őt kinyilvánítsa. Minél jobban manifesztálja a lélek az Igazságot vagy az Isteniséget, annál nagyobb eredményt ér el mind a lélek, mind a Legfelsőbb. Minden egyes lélek a Legfelsőbb képviselője, és azok a lelkek, akik tudatában vannak ennek az igazságnak, gyorsabb fejlődést érnek el, mint azok a lelkek, akik nincsenek tudatában ennek. Minden alkalommal, amikor a lélek a megnyilvánulásba kerül, jelentős tapasztalatot szerez; és amikor minden egyes megtestesülés után visszatér a lélek birodalmába, minden tapasztalatának lényegét magával viszi. Az úton visszafelé elhagyja a vitális, a mentális és fizikai burkot. Néhány év múlva a lélek ismét vissza akar térni a megnyilvánulásba. Ekkor kiválaszt egy bizonyos családot vagy környezetet, majd a Legfelsőbbhöz megy egy személyes elbeszélgetésre. A lélek a Legfelsőbbnek vagy a jóváhagyását vagy a helytelenítését kapja meg. Ha a Legfelsőbb nem adja meg a jóváhagyását, akkor a léleknek mást kell választania.

Teljesen igaz, hogy a lélek a Legfelsőbbtől jött, és végül vissza fog térni a Legfelsőbbhöz. De amíg nem történik meg a Legfelsőbb teljes manifesztálódása egy meghatározott lélekben, vagyis addig, amíg a lélek teljes mértékben nem realizálja valódi Önmagát, addig újra és újra újjá fog születni. Ha egyszer a lélek elérte a megvalósulást, és végre manifesztálódott az Isteni, akkor véglegesen visszatér a Legfelsőbbhöz. A léleknek nem kell többet visszatérnie a földre a manifesztálás miatt.

Kérdés: Miért vitte be Isten a lelket a testbe? Azért, hogy megbüntessen bizonyos rosszindulatú lelkeket?

Sri Chinmoy: Isten nem azért küldte el a lelket a testbe, hogy megbüntesse. Mi szeretjük jobban a tudatlanságot, mint a fényt. Amikor azt mondom: „mi”, akkor a nem tudatos testre utalok, nem pedig a lélekre. Ez a nem tudatos, nem törekvő fizikai test a sötétben van, és szereti a sötétséget. Ha jobban szeretjük a tudatlanságot és a sötétséget, mint a fényt, akkor természetesen veszekedni és harcolni fogunk. Nem arról van szó, hogy Isten azért hozta a lelkünket a világba, hogy elpusztítsa, vagy megbüntesse azt. Amikor a lélek belép a testbe, akkor biztos lehetsz benne, hogy Isten is belé lép. A lélek Isten, a Mindenható, Mindentudó és Mindenütt Jelenvaló tudatos része. Határozottan kijelenthetjük, hogy a lélek Isten tudatos képviselője. Képes kommunikálni a Legmagasabbal, az Abszolúttal bármikor, és a Legfelsőbbtől engedélye van, hogy eljátssza a szerepét a földön.

Isten eredeti célja, hogy egyesítse a lelket és a testet, nagyon világos. A test a szentély, a lélek pedig az istenség. A test az erőd, a szellemi templom, és a testben a lélek lakozik. A lélek a fény áradata, és ez a fényáradat végül megvilágosítja a fizikai testben levő töméntelen tudatlanságot. Amikor törekszünk, amikor mélyen befelé megyünk, a fizikai létezést, a fizikai testet valójában a lelken belül látjuk. A lélek kapcsolatban van a Legfelsőbbel, az Abszolúttal, a Mindent-Áthatóval, a fizikai azonban jelenleg nincs; a fizikai korlátozott, nagyon korlátozott. Amikor a korlátozott tudatban maradunk, úgy érezzük, hogy a lélek van a testen belül, és a lélek nagyon apró. Egyesek azt mondják, hogy akkora, mint a hüvelykujj. Szentírásaink azt mondják, kisebb, mint a legkisebb, és ugyanakkor hatalmasabb, a leghatalmasabbnál. Sok különféle elgondolás létezik a lélekről. A legmagasabb Igazsággal való egységünk alapján láthatjuk a lelket formával és ugyanakkor forma nélküli állapotban is.

A lélek és a test egyesítésének célja, hogy mind a belsőt, mind pedig a külsőt beteljesítsük. Belül van a lélek, kívül pedig a test. Ha nincs belső, akkor a külső vakon fog cselekedni. Másfelől pedig, külső nélkül a belső béna lesz; egyáltalán nem tud működni. Isten célja tehát a lélek és a test egyesítésében az, hogy Önmagát isteni módon élvezze, mind belül, mind pedig kívül. Ellenkező esetben soha nem lesz tökéletes, mert a tökéletesség belül is és kívül is van.

Kérdés: A széknek van lelke. Ha apró fadarabokra aprítanánk fel a széket, akkor ezeknek az anyagdaraboknak is lenne saját lelkük?

Sri Chinmoy: Igen, de tudnod kell, hogy ezek a lelkek gyakorlatilag nem lennének fejlődésben. Ezekben a darabokban csak egy apró tudatszikra lenne. Igaz, mindennek és mindenkinek van lelke, de a lélek tudata fejlődés kérdése.

Egyesült lelkek, egyesült életek

Két egyesült lélek:
Az egyik lélek felajánlotta
A tökéletesség szeretetét;
A másik lélek felajánlotta
A szeretet tökéletességét.

Két egyesült élet:
Az egyik élet felfedezte
Isten kis lángját a véges életben;
A másik élet felfedezte
Isten Örökkévalóság-napját a Végtelenség Mosolyában.

Kérdés: Hogyan magyarázod el a lelket egy gyermeknek?

Sri Chinmoy: Nagyon boldog vagyok, hogy megválaszolhatom ezt a kérdést, mert csak egy gyermek tud spontán feltenni egy kérdést a lélekről. A lélek Isten tudatos része. Közvetlenül Istenből jött, közvetlenül Istenben marad, és visszamegy majd Istenhez. A lélek a fény, amelyet tudatnak neveznek. A gyermek nem fogja megérteni a tudatosságot, így elmondhatod neki, hogy a lélek olyan valami, ami gondolatainkat, elképzeléseinket, üzeneteinket Istenhez viszi. A lélek a hírvivő, aki Istenhez megy, és átadja neki az üzenetünket; megérti nyelvünket, és ugyanakkor megérti Isten nyelvét is.

Amikor egy gyermek elmondja az igazságot, amikor valami jó dolgot csinál, amikor bármit tesz, ami tetszik neked, akkor elmondhatod neki, hogy a lélek kérte tőle, hogy ezt tegye.

Azt is elmondhatod egy gyermeknek, hogy testének tényleges birtokosa vagy tulajdonosa a lélek. Ahogyan ő egy játékkal játszik, úgy játszik vele is a lélek. A gyerek tudja, hogy bármit megtehet a játékával, és az nem lesz rá hatással. Ha játszani szeretne vele, akkor játszhat vele, ha össze akarja törni, akkor összetörheti, és ha beleun a játékába, akkor félredobhatja. A lélek esetében, hasonlóképpen, ha a lélek a testben akar maradni, és játszani akar a testtel, megteheti. Ha a lélek megunta a vele való játékot, ha a lélek vissza akar térni Atyjához, Istenhez, akkor azt is megteheti.

Kérdés: Mi a lélek és mi a pszichikai, lelki lény?

Sri Chinmoy: A lélek a Legfelsőbb közvetlen képviselője, a pszichikai lény pedig a lélek tudatos képviselője. A lélek minden teremtmény szívében jelen van. A lélek minden dologban, minden egyéni teremtésben, az ásványi birodalomban, a növényi birodalomban, az állati birodalomban, az emberi birodalomban ott van, míg a pszichikai lény csak azokban az emberekben van jelen, akik törekszenek. Ha nem törekszünk, ha a vágy világában maradunk, ha tudatosan és szándékosan elmerülünk a tudatlanság örömeiben, és úgy érezzük, hogy ez az egyetlen élet, akkor nem lesz meg bennünk a pszichikai lény. Az isteni ösztönzés, törekvés és átadás legmélyén jön létre a pszichikai lény.

A pszichikai lény az, amely ösztönöz minket, hogy a helyes dolgot tegyük, és magává az Igazsággá váljunk. Minél magasabbra megyünk, minél mélyebbre megyünk, annál nagyobbak lesznek pszichikai növekedésünk lehetőségei. A pszichikai lény olyan, mint a csecsemő a családban. A törekvés életével együtt növekszik. Spirituális utazásunk kezdetén érezzük a pszichikai lényt, de eljön egy idő, amikor ténylegesen meg is láthatjuk. Nagyon finom, nagyon fényes. Amikor valaki látja a pszichikai lényt, úgy érzi, hogy az egy isteni gyermek, a Legmagasabb Abszolút Legfelsőbb kedveltje, akivel az Örök Atya játszik. Lehet, hogy látunk egy szeretetre méltó gyermeket, és azt érezzük, hogy ő a leggyönyörűbb gyerek a földön. De amikor a pszichikai lényt látjuk, saját belső lelki lényünket, akkor látjuk, hogy végtelenül szebb, mint a legszebb gyermek a földön. Az emberi gyermeket és a lelki lényt nem lehet összehasonlítani. Nem számít, mennyire gyönyörű a gyermek, a lelki lény végtelenül szebb.

Kérdés: Tönkre lehet tenni a pszichikai lényt?

Sri Chinmoy: A pszichikai lényt nem lehet tönkretenni, csak el lehet homályosítani. Semmit, ami isteni, nem lehet elpusztítani. Csak a tudatlanság és az emberi kétség felhője takarja el. De mint a nap, amelyet csak átmenetileg borítanak be a felhők, a pszichikai lény ismét felbukkan. Ha azonban lélektelien imádkozunk, koncentrálunk és meditálunk, akkor a lelki lényt nem lehet elhomályosítani.

Kérdés: Léteznek-e jelentős események a lélek világában? Lehet ott előrehaladni?

Sri Chinmoy: Igen, a lélek világában vannak jelentős események, de nincs megnyilvánulás. Lehetséges az előrehaladás, de nem az evolúció értelmében. Ha egy lélek érintkezésbe lép egy magasabb lélekkel, egy megvilágosodottabb lélekkel, akkor természetesen a magasabb léleknek maga a jelenléte is nagy inspirációt jelent számára. Ha egy spirituális Mester, egy nagyon nagy spirituális személy mellett vagy a lélek világában, annak természetesen hasznát fogod látni.

Kérdés: Mi a különbség a szellem és a lélek között?

Sri Chinmoy: Nyugaton a „szellem” szót másképp használják, mint Indiában. Indiában, amikor a „szellem” kifejezést használjuk, akkor a Megnyilvánulatlant, az Abszolútumot, a korlátlan Istenséget, a Kozmikus Ént értjük alatta, amely nem halad át emberi megtestesülésen. Nyugaton a „szellem” kifejezést a vitális világgal, a szellemek világával kapcsolatban használják. Amikor egy frusztrált személy meghal, a vitális világból szelleme megpróbál bejutni más emberi lényekbe, néha büntetni őket, néha pedig üzeneteket hozni a szellemek világából. Tehát, amikor itt szellemről beszélsz, ez alatt nagyon gyakran egy éhes, agresszív, elégedetlen szellemet értesz a vitális világban, aki bosszút áll az embereken.

A lélek mindenkiben ott lakozik. Nincs születése és halála; kezdet és vég nélküli. A vitális világgal kapcsolatos szellem valami lealacsonyító és pusztító, ezzel szemben a lélek valami fényes és mindig fejlődő. Amikor egy szellem jelenlétét érezzük, akkor talán egyáltalán nem érezzük közel Istent. Az okkult hatalmak és a sötét erők befolyása alatt is állhatunk. De amikor a lélek jelenlétét érezzük, akkor az Isteni Lélegzetét érezzük. A bennünk lévő lélek a Végtelennek, a Legfelsőbbnek egy része. A lélek valami rendkívül jó, spirituális és isteni. Minden lélek a végső Igazság közvetlen, tudatos hírvivője. Érzi az Abszolút vízióját, és egyúttal az Abszolút vízióját át is akarja alakítani valósággá. A lélek nem lesz elégedett, amíg nem manifesztálja a végtelen Igazságot itt a földön. Amikor a lélek bejut ebbe a világba, amely a megnyilvánulás területe, akkor az egyéni emberi lény fogékonyságának megfelelően fejlődik. Végül itt a földön manifesztálja a végső Igazságot, Békét, Üdvösséget és Hatalmat.

Kérdés: Mi a kapcsolat a lélek és a magasabb világok között?

Sri Chinmoy: A lélek valójában olyan szállító eszköz, amely különböző világokba visz bennünket. Hét magasabb világ és hét alacsonyabb világ van. Amikor a lélek tudatában élünk, a legmagasabb világba megyünk. De sajnos, a legtöbb ember nem él a lélekben; mi a vitálisban vagy a durva fizikaiban élünk. Ezért szenvedünk. Ha csupán napi két órán keresztül a lélekben tudunk maradni, akkor észrevesszük, hogy teljesen más személy vagyunk.

Kérdés: El tudod nekem mondani, milyen viszony van a lélek és az energia között?

Sri Chinmoy: Az energia valami folyékony: akár a tudatosság, mindenhol végtelen kiterjedésben terjeszti ki önmagát. Az energia olyan, mint az óceán vizének hatalmas kiterjedése. Dinamikus folyadék folyamatos áramlással. Ha belépsz a belső világba, meg fogod látni, hogy az energia folyik és nagyon dinamikus. A lélek ugyanakkor bármilyen formát felvehet, ahogy neki tetszik. Az egyik pillanatban kisebb lehet, mint egy atom, a következő pillanatban pedig hatalmasabb lehet, mint a Végtelenség.

Az energiának és a léleknek összhangban kell lenniük. Ha a lélekben nincs isteni energia, akkor a lélek semmit sem tud manifesztálni. Másfelől, ha a lényben van energia, de a lélek tudata nem kerül előtérbe, akkor nem megy végbe a megvalósítás. A kettő tehát összekapcsolódik. A megvalósításhoz az energiának szüksége van a lélekre; a manifesztációhoz pedig a léleknek energiára van szüksége.

A csend-lelked szeret téged

Az arcod sötét nyugtalanságot áraszt;
Csend-lelked mégis szeret téged.

Orrod tudatlanság-mérget lehel;
Csend-lelked mégis szeret téged.

Életed szerelmes a Lehangoltság Hercegébe;
Csend-lelked mégis szeret téged.

Kérdés: A teremtéskor minden lélek férfira és nőre lett szétbontva? Minden léleknek megvan így a lelki társa?

Sri Chinmoy: Az indiai filozófia és sok más filozófia nem hisz a lelki társakban, vagy abban az elméletben, hogy a teremtés idején a lélek férfi és női lelkületűre lett szétbontva. Mit tanulunk a Bhagavad Gítából, amely az Úr Krisna, India egyik legnagyobb spirituális Mestere köré épül fel? Megtudjuk, hogy a léleknek sem kezdete, sem vége nincs, és nincs benne semmi utalás, hogy a lelkek férfira és nőre lettek volna szétbontva. Maga a lélek sem nem férfi, sem nem női, de ha a lélek női testtel indítja el földi zarándokútjának emberi szakaszát, akkor minden egyes inkarnációjában továbbra is női testeket vesz fel. Hasonlóképpen, ha emberi utazását férfi testtel indítja, akkor továbbra is férfi testeket vesz fel. Az állati szakaszban a lélek mind férfiként, mind nőként megtestesülhet, de a szellemi történelemben a lélek csak két vagy három alkalommal változtatta meg a nemét, miután elkezdte az emberi inkarnációkat.

A férfi lélek, az a lélek, aki úgy döntött, férfi testeket vesz fel, rendelkezhet egy női kiegészítő lélekkel, és fordítva. Ebben az esetben az egyik lélek kiegészíti a másik belső és külső tulajdonságait. A kiegészítő lelkek elsősorban érett, fejlett lelkek, nem pedig a közönséges lelkek között találhatók. A férjek és a feleségek egymást kiegészítő lelkek lehetnek, és ez igaz lehet olyan spirituális személyekre is, akik egy saktit fogadnak el spirituális partnerüknek a tudat nagyon magas szintjén. Vannak ugyanakkor olyan lelkek is, akiknek vagy nincs kiegészítő lelke, vagy egyáltalán nem érdekli őket a kiegészítő lélek.

Kérdés: Beszélnél két lélek egyesüléséről?

Sri Chinmoy: Két egyén egyesülése végbemehet a tudat felsőbb régióiban, vagy a közönséges világban, amikor megtörténik a házasság. A hétköznapi házasság során a partnerek tudatosan azt éreztetik magukkal, hogy ők egyek. Az isteni házasságban viszont a lelkek a tudat legmagasabb síkján egyesülnek. A lélek egyesülésekor azonban a két lélek még lehet, hogy nem győzte meg a két egyén vitálisát, fizikai részét és elméjét, hogy közösen akarnak növekedni. Tehát amikor stabillá válik az isteni egyesülés, a lelkek egyesülése, akkor az idő feltárja ezt az egyesülést.

Két megtestesült lélek egyesülése a leghatékonyabb, ha mindkettő a legmagasabb Fény felé törekszik. Ha az egyik törekszik a legmagasabb Fény felé, a másik pedig nem, akkor e két lélek egyesülése sohasem lehet sikeres. Két törekvő esetén rendkívül fontos, hogy felismerjék, egyesülésük csak az Isteni Akarat teljesülése érdekében létezik. Ha az egyik partner látja, hogy a másiknak sok jó tulajdonsága van, és úgy érzi, mindezen isteni tulajdonságokkal teljes mértékben rendelkezhet, akkor téved. Igaz, hogy ha két isteni lélek eggyé válik, akár a belső világban, akár a külső világban, akkor automatikusan rendelkeznek egymással. De milyen célból? Nem saját érdekükben, hanem a Legfelsőbb érdekében. Mindegyiknek két keze van. Amikor eggyé válnak, négy kezük lesz, és akkor, négy kézzel természetesen többet fognak tenni majd az Isteniért.

Tehát két lélek isteni egyesülése azt jelenti, hogy teljesen a Legfelsőbbért léteznek. Kizárólag azért egyesülnek, mert az Istenit, a Legfelsőbbet az Ő tetszése szerint boldoggá és elégedetté kívánják tenni. Ők azért egyek, mert a Legfelsőbb akarja, hogy egyek legyenek, nem pedig saját vágyaik miatt. Ha két egyéni lélek csak azért szeretne együtt lenni, mert szeretik egymást, ezt emberi szeretetnek, vitális szeretetnek nevezik, és ez a szeretet nem tartós. De ha két lélek azért szeretne egyesülni, mert úgy érzik, hogy a Legfelsőbb, a bennük lévő Isteni azt akarja, hogy Benne és Általa egyek legyenek egymással, akkor rengeteg inspirációjuk lesz, hogy az Istenit az Ő férfi és női megjelenésében beteljesítsék. E két léleknek azt kell éreznie, csak azért váltak eggyé, hogy a Legfelsőbb Küldetését teljesítsék. Ez az isteni lelkek egyesülésének valódi célja.

Kérdés: Megmagyaráznád, mit jelent a csoportlélek?

Sri Chinmoy: Egy adott iskolai osztályban talán negyven diák tanulja együtt ugyanazokat a tantárgyakat egy tanárral. Hasonlóképpen, a szellemi világban a teremtés kezdete óta bizonyos lelkek együtt akarnak mozogni és együtt haladni. Nagyon hasonlít a váltófutáshoz, ahol négy személyre van szükség.

Amikor a lélek emberi testben megtestesül, emberi hajlamokkal van megáldva, és megkapja a lehetőséget, hogy más lelkek társaságában legyen. A belső világban csakúgy, mint a külső világban a lelkek az alapján választanak, amit jobban szeretnek. Egyes lelkek csak fényt akarnak: nem törődnek a hatalommal, nem törődnek az örömmel, nem törődnek a békével. Csak fényt, fényt, fényt akarnak. Ha egy lélek csak a fénnyel törődik, akkor természetesen olyan lélek fogja vonzani és lekötni, aki csak a fénnyel törődik. A csoport lelkek a fény vagy a hatalom vagy a béke vagy más domináns isteni tulajdonság által hangolódnak össze. Ha a fény kapcsolja össze a lelkek bizonyos csoportját, akkor több fénnyel fognak rendelkezni, mint hatalommal, ha a hatalom egyesíti őket, akkor több hatalommal és kevesebb fénnyel rendelkeznek majd. Ezek a lelkek egy természetes arany kapoccsal fognak rendelkezni egymás között.

Kérdés: Azt mondtad, hogy a lélek választja meg a családot, amelybe születik. Mi történik a lélekkel, ha rossz családot választ?

Sri Chinmoy: Tekintsük a lelket a ház tulajdonosának, a családot pedig a háznak. Mint tulajdonos, ha úgy érzed, hogy ez a ház nem okoz örömet, vagy teljes elégedettséget, akkor azonnal megpróbálsz másikat szerezni, amely boldog megelégedést fog nyújtani. Amikor a lélek egy adott családdal szemben ellenszenvet érez, akkor elhagyhatja jelenlegi testét, és beléphet egy másik testbe. Mivel a léleknek bölcsessége és fénye van, egy olyan helyre fog visszatérni, amelynek jobb a környezete, amely több beteljesülést kínál. Ha a ház rendben van, akkor a léleknek nem kell elköltöznie. Ha szép házad van, nem akarod megváltoztatni; szeretnél minél többet kihozni abból a házból. Amikor a lélek kap egy megfelelő házat, azaz egy jó környezetet és egy jó családot, amelyben mindenki törekszik, akkor a lélek természetesen ott marad.

Kérdés: Mikor megy be a lélek a testbe?

Sri Chinmoy: A lélek hat-nyolc hónappal a születés előtt kerül a testbe. Ritka esetekben beléphet a fogantatáskor. A legkésőbbi időpont, hogy a lélek belépjen, általában tizenhárom vagy tizennégy nappal a gyermek születése előtt van. Nagyon ritka esetekben a lélek csak két-három nappal a születés előtt lép be a testbe, néha pedig még röviddel a születés után is jöhet. Ekkor a lélek az utolsó pillanatig várhat, mielőtt döntést hoz, mert kétségei vannak a családdal kapcsolatban. Egyes lelkek úgy érzik, ha hosszabb ideig várakoznak, akkor jobb döntést hozhatnak. Bizonyos lelkeknek ugyanakkor egyszerűen hosszabb időt vesz igénybe, hogy döntsenek, ahogyan bizonyos embereknek is több időt vesz igénybe, hogy döntsenek, mint másoknak. De bizonyos lelkek nem várnak; azonnal tudják, mit kell tenniük, és erre a fogantatás idejétől számított néhány hónapon belül sor is kerül.

Kérdés: Mit csinál a lélek a testben a születés előtt?

Sri Chinmoy: A lélek teljesen csendben marad a testben. Olyan, mint egy tanú. Csak megfigyeli a fizikai szerveket. De amit akkor lát, amikor a születéskor először jön a világra, az egyfajta félelmet és kiábrándultságot okoz neki. A lélek az Isteni szikrája, de amikor belép a világba, azonnal tudatlanságot lát. A lélek elfogadta a világot, de abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, a lélek a gyermek szemével lát, és amit lát, az félelmet kelt a lélekben. A lélek ekkor nem lát semmi csodálatosat; valami kegyetlen dolgot lát, mint egy oroszlán, amely fel akarja falni. Ekkor a lélek azt mondja: "Én vagyok az, aki elfoglaltam ezt a testet. Harcolnom kell. Miért kellene gyáván viselkednem? Miért hagyjam el a testet? Ebben a testben, ezzel a testtel kell harcolnom Istenért, és meg kell alapoznom az Ő Országát itt a földön."

Kérdés: Mindig biztos a lélek, hogy megtalálja igazi küldetését minden egyes új életében a földön?

Sri Chinmoy: Az emberi megtestesülés előtt a lélek megkapja a belső üzenetet isteni céljáról a földön. Teljesen tudatában van küldetésének, és a Legfelsőbb közvetlen beleegyezésével vagy jóváhagyásával jön. Az élet során azonban a fizikai elme működése néha elpalástolja a lélek isteni sugalmazását és a lélek igazi célját. Ekkor a lélek küldetése nem tud előtérbe jönni. Ha azonban az elmével, a szívvel és a lélekkel elkezdünk törekedni, akkor megismerhetjük létezésünk célját itt a földön.

Minden egyes emberben állandó küzdelem folyik az isteni és az istentelen között. A világ tudatlansága megpróbálja felfalni az emberi törekvést. Az evolúció jelenlegi szakaszában a legtöbb ember az istentelen vitálisban él, ahol minden a vágy, a nyugtalanság és az izgalom. Ezért nincsenek tudatában a lélek szükségleteinek.

Kérdés: El van előre döntve, milyen messzire halad majd a lélek egy inkarnációban?

Sri Chinmoy: Bizonyos esetekben előre el van döntve, bizonyos esetekben pedig nincs rögzített korlát; ez attól függhet, mennyi Kegyelmet kap a lélek.

Kérdés: A testnek a lélektől eltérő azonossága van?

Sri Chinmoy: A lélektől függ. Ha egy nagyon hatalmas, érett lélek jön a testbe, akkor képes arra kényszeríteni a fizikai tudatot, hogy kövesse az utasítását. A fizikai tudat végrehajtja, amit a lélek parancsol: test és lélek egyetlen egységként működik. De ha a lélek nem túl erős, akkor olyan, mint az az anya, aki fizikailag gyenge, és nem tudja kényszeríteni gyermekét, hogy azt tegye, amit számára ő a legjobbnak gondol. Ebben az esetben a lélek egyszerűen figyeli, mit tesz a fizikai tudat. Ha a lélek valamit akar tenni, a test éppen az ellenkezőjét teheti meg. Ekkor a lélek és a test két különböző entitásként jelenik meg.

Kérdés: Van a lelkemnek arca? Úgy néz ki, mint én?

Sri Chinmoy: A lélek arca végtelenül szebb, mint a fizikai arc, és nem kell úgy kinéznie, mint a fizikai arcnak. Ugyanakkor, ha a lélek a fizikainak a formáját akarja felvenni, akkor megteszi. Bármilyen formát képes felvenni, de mindig végtelenül szebb, mint a fizikai.

Kérdés: Én sem nem fogadom el, sem nem utasítom el lelkem létezését. Van bármilyen jel, hogy a lelkem létezik?

Sri Chinmoy: A lélek már elfogadta a testedet. Ha a lélek elutasította volna, majd pedig elhagyta volna testedet, akkor a test azonnal meghalt volna. De a lélek bejött a testedben ebbe a világba, és a lélek még mindig ott működik, a lélek elfogadása tehát már megtörtént.

De te is elfogadtad a lelket. Az, aki még ha nem tudatosan is elfogadta az Igazság szükségességét, Isten szükségességét, az Isteniség szükségességét és a spiritualitás szükségességét, biztos lehet abban, hogy elfogadta a lelket, mert a lélek már magában az „Isteni”, a „Spiritualitás”, az „Igazság” és az „Isten” szavakban is él és lélegzik. Ha nem fogadtad volna el a lélek létezését, akkor mostanra elfelejtetted volna ezeket a szavakat. Tehát már elfogadtad a lelkedet, a lelked pedig már elfogadott téged.

Hogyan lehet, hogy elfogadtad a lelket, de tudatosan nem bírsz tudomással erről? Azért, mert ezt az elfogadást az elme soha nem érti vagy érzi meg. Az elme pusztán mentális tudatossága nem fog segíteni sem neked, sem nekem, sem senkinek a földön; ezt a mindennapi tudatosságot meg kell haladni. Ehhez az egység érzésére van szükség. A lelkeddel való egység érzése az, amely azonnal meg fogja éreztetni veled, hogy elfogadtad a lelket, a lélek pedig már elfogadott téged.

Hogyan fejleszthetjük ki hát ezt a magasabb típusú tudatosságot? Ha egy konkrét szobában laksz, akkor tudod, mi van abban a szobában: egy festmény, egy lámpa, egy ágy, és így tovább. De ha egy másik szobában laksz, akkor nem várhatod el, hogy tudd, mi van az előző szobában. Ahhoz, hogy megtudd, lelked elfogadott-e téged, vagy te elfogadtad-e a lelket, mindig a lelkedben kell élned, nem pedig a fizikai tudatodban. Az életedben több száz alkalommal voltak isteni felvillanásaid. Honnan jönnek a felvillanások? Az elméből? Soha! A vitálisból? Soha! A pszichikai lénytől vagy a lélektől jönnek. Az a sok alkalom során, amikor ezeket a felvillanásokat láttad, valami más világgal, egy belső világgal voltál összhangban; és ez a világ a lélek, a belső lényed világa. A spirituális tudatossághoz folyamatosan a lelked világában kell maradnod.

Amikor egy gyerek két vagy három éves, a szüleinek kell megmondaniuk neki, hogy amit eszik, azt cukorkának nevezik, valaki másnak pedig azt kell megmondania, miből készítik a cukorkát. Nem feltétlenül szükséges tudni, hogy a lélek hogyan jött létre, vagy mi a lélek, ahhoz hogy lásd és érezd a lelkedet, ahogyan a gyereknek sem kell tudnia, mi a cukorka, ahhoz hogy megegye azt. De még ha látod is a lelket, akkor is lehet, hogy nem tudod, hogy a lélek az, amit láttál. Lehet, hogy egy gyönyörű gyermeket, egy csodálatosan szép gyermeket látsz álmodban, és úgy gondolod, hogy ez csak egy emberi gyermek. Vagy gondolhatod azt, hogy láttad a lelket, beszéltél a lélekkel, de nem leszel biztos abban, hogy tényleg a lélek volt az, vagy sem. Ahogyan tehát a gyermeknek szüksége van valakire, hogy elmondja neki, amit eszik, azt cukorkának nevezik, ugyanúgy kell valaki a spirituális életben is, hogy megmondja, mi a lelked, és milyen fajta érintkezésben vagy a lelkeddel. Valakire szükség van, aki már a lélek régiójában van – egy spirituális Mesterre –, hogy megmondja neked, saját lelkedet láttad.

Kérdés: Ha érezzük a lelkünket, még ha talán nem is vagyunk neki tudatában, akkor ez az érzés miért nem elég édes, hogy kielégítsen minket?

Sri Chinmoy: Egy hétköznapi ember számára rendkívül nehéz látni a lelket. Ha az illető törekszik és olyasvalakinek az irányítása alatt meditál, aki megvalósította Istent, először még akkor is csak a lélek képviselőjét fogja meglátni, amit pszichikai lénynek nevezünk. Aztán fogja látni az igazi lelket, végül pedig az Ént, az Önvalót.

Ha látjuk a lelket, akkor bőséges inspirációnk lesz. A lélek törekedni akar, fel akarja tárni és manifesztálni akarja az Isteniséget itt a földön. Ha tehát látjuk a lelket, akkor feltétlenül inspirációnk lesz, hogy fussunk a Cél felé. Úgy fogjuk érezni, hogy bármilyen cél, amit már eddig elértünk, az úgyszólván semmi, és tovább kell mennünk, mélyebbre és magasabbra. Amikor látod az igazi lelket, akkor biztos lehetsz benne, hogy eláraszt majd az inspiráció és a törekvés.

De nagyon gyakran hibázunk az ítéletünkben. Lehet, hogy egy vitális lényt látunk magunkban, és azt gondoljuk, ez a lelkünk. Sok vitális lény van bennünk; a lélek körül lebegnek, és néha a lélek formáját veszik fel. Hasonlóképpen, sok embert félrevezet, amikor aszurákat, ellenséges erőket látnak, és úgy gondolják, ezek a lények isteniek. Amikor meditációnk vagy alvásunk során egy fényes formát látunk, meg kell figyelnünk, hogy tisztaság sugárzik-e ki az adott formából. Ha látjuk, hogy nincs tisztaság, akkor tudjuk, ez nem egy isteni forma. Azt is tudnunk kell, hogy ne hajoljunk meg, vagy ne nyilvánítsuk ki odaadásunkat vagy rajongásunkat az ilyen lénynek; ez nagy hiba lenne. És soha nem szabad megérintenünk a lényt. Sok esetről tudok Indiában, amikor törekvők imádkoztak és meditáltak, gonosz erők pedig indiai isteneink és istennőink formájában jöttek hozzájuk. Mivel a megtévesztett keresők odaadást nyilvánítottak ki e lények iránt, ezért azt a kis törekvést is, amivel ezek a keresők rendelkeztek, elvették ezek a rossz erők. Ha azonban azt látjuk, hogy tisztaság sugárzik ki a lényből, akkor olyan módon nyilváníthatunk ki odaadást e spirituális Mester vagy isteni alak iránt, ahogyan tetszik.

Kérdés: Cselekszik-e a lélek valaha is önállóan, hogy megvalósítsa önmagát?

Sri Chinmoy: A lélek nem igyekszik előtérbe kerülni, bár könnyen felismeri az elme által elkövetett hibákat. Végtelen türelme van, és semmilyen módon nem avatkozik be a lény más részeinek tevékenységeibe. Bizonyos esetekben a vitális lény és a szív az elme független irányvonalát akadálynak találja. Ebben az esetben egymással összhangban fognak szembeszegülni az elme eme tendenciájával. De a lélek vár. Tudja, hogy az egész Örökkévalóság rendelkezésére áll, hogy manifesztálja önmagát, így az időbeli késlekedés őt nem zavarja.

Kérdés: Azok a tapasztalatok, amelyekben a lélek részesül, amikor a földön van, egyfajta kiterjedést jelentenek?

Sri Chinmoy: A tapasztalatok természetesen kiterjedéshez vezetnek. Amikor a lélek kiterjedéséről beszélünk, ezt úgy értjük, hogy az Istenség manifesztálódik a lélekben. Amikor pedig megtapasztaljuk a lelket, akkor kiterjesztjük a tudatunkat, és az fokozatosan mindent áthatóvá válik. Ezzel egyidejűleg manifesztáljuk a bennünk lévő Isteniséget is. Így a kiterjedés és a manifesztálás együtt jár. Mindkettő a lélek tapasztalata.

Kérdés: Hogyan tudhatja az ember, hogy fiatal vagy idős lélek-e?

Sri Chinmoy: Miért kellene tudni, hogy fiatal lélek vagy idős lélek? Ha tudod, hogy érett lélek vagy, nem nyersz semmit, ha pedig tudod, hogy fiatal lélek vagy, szintén nem nyersz semmit. Ha úgy érzed, hogy valaki más érettebb, mint te, vagy te vagy érettebb, mint ő, akkor szükségtelen problémákat csinálsz magadnak.

A spirituális életben ne foglalkozzunk azzal, ki idős lélek és ki fiatal lélek. Csak arra gondoljunk, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Maga Isten egy Gyermek. Soha nem öreg. A spirituális életben az az érzés fog nekünk segíteni, hogy Isten gyermekei vagyunk, mert csak egy gyermek tud folyamatosan előrehaladni. A gyerek az, aki fejlődik, nem egy nyolcvanéves, a nyolcvanéves ugyanis már eljátszotta a szerepét. Érezd tehát mindig, hogy gyerek vagy.

Kérdés: Hogyan tudom felgyorsítani lelkem ébredését?

Sri Chinmoy: Először is tudnunk kell, mit értünk a lélek ébredésén. Rá kell ébrednünk az igazságra, hogy az Isten-megvalósítás nem egy rendkívül nehéz dolog, hanem valami természetes, normális, megvalósítható és elkerülhetetlen. A léleknek ezt a felébredését a törekvésen keresztül fel kell gyorsítani és serkenteni kell. Máskülönben az ébredés csak egy mentális fogalom marad számunkra. A lélek felébredése után azonban nem lehet azt mondani, hogy vége a lélek szerepének. Az ébredés csak a kezdete a lélek végső Cél felé vezető utazásának. Folyamatosan törekvésünk által minden pillanatban fenn kell tartanunk és táplálnunk kell ezt a belső ébredést. Ha a törekvés hiányzik, akkor pusztán a felébredés nem vezet minket messzire. Folyamatosan adjunk bele mindent lelkünk ébredésébe, és minden bizonnyal elérjük elrendelt Célunkat.

Kérdés: A test ugyanolyan fontos, mint a lélek?

Sri Chinmoy: A lélek végtelenül fontosabb, mint a fizikai test. Először a lelket kell realizálni; csak ezután lehet a testen keresztül Isten Fényét feltárni a világnak. Mivel a lélek a fizikai részen belül van, ezért meg kell adnunk a fizikainak a szükséges jelentőségét. De ha állandóan indokolatlan törődést mutatunk a test iránt, akkor a leghétköznapibb emberi életet fogjuk élni. Egyszerűen csak létezni fogunk a földön, mint az indiai falvakban élő egyes gazdák, akik azért élnek, hogy százötven vagy akár kétszáz évesek legyenek, de semmi törekvésük sincsen.

Hiábavaló csupán itt a földön élni, és számolni az éveket a naptárban. De ha negyven vagy ötven évig itt maradhatunk a földön, és előtérbe tudjuk hozni a lélek fényét és más isteni tulajdonságokat, akkor életünk jelentőségteljes lesz. Ehhez a lélekben kell élnünk, nem pedig a testben. Ha a testben élünk, a töméntelen sok vágy áldozatává válunk.

Kérdés: Hogyan menjek mélyen befelé?

Sri Chinmoy: Először érezned kell, hogy van benned valami, amit szívnek hívnak. Nem kell spirituális Mesterhez menned, hogy megtudd, van fizikai szíved. Nos, ahogyan van fizikai szíved, ugyanúgy van spirituális szíved is, amely ugyanazon a helyen található. Ezután érezd, hogy a szívben van valami, amit léleknek hívnak. Ekkor nem zárod be szíved kapuját; csak egy másik kaput próbálsz kinyitni, és ez a lélek kapuja.

Mi lesz a lelkem

Mennyország-élvező
Volt az én lelkem.

Föld-oktató
Most az én lelkem.

A Menny teljes megelégedettség-teremtője,
A föld tökéletes tökéletesség-építője
Lesz az én lelkem.

Kérdés: Azt mondtad, először fel kell derítenünk a lélek helyét, majd a lélek területéről az ÓM-ot kell ismételgetnünk. Hogyan tudhatja az ember, hogy kapcsolatba került a lelkével, és a lélek területéről dolgozik?

Sri Chinmoy: Meditáción és törekvésen keresztül fogja tudni. Hasonlítsuk a lényét egy három szobás lakáshoz, és mondjuk, hogy szabad bejárása van ehhez a három szobához. Belép az egyik szobába, és látja, hogy teljesen sötét. Csak szemét és limlom van benne; minden rendetlen, istentelen, homályos és tisztátalan. Azonnal meg kell éreznie, hogy ez az elme szobája. A nem törekvő elme, a kételkedő elme, a mesterkélt elme, a gyanakvó elme ebben a piszkos, istentelen szobában lakik.

Aztán belép egy másik szobába. Ott van egyfajta megnyugtató érzés, és feldereng a "remény" szó. Minden reménykedő, minden megtermékenyítő, minden örömet ad neki. Ha egy bizonyos sarokba néz, örömben részesül. Ha egy tárgyra néz, örömben részesül. Minden bátorítja őt, örömet szerez neki, inspirálja őt. Éreznie kell, hogy ez a szoba a szíve. Itt a szívében ösztönzést, törekvést, bátorítást kap, valamint a beteljesülés érzését.

Aztán belép a harmadik szobába. Ott azt látja, minden tökéletes, minden ragyogó, minden beteljesítő. Mivel minden e szobán belül marad, és nem jön ki, a külső lényben még szükség van a manifesztálásra, de önmagában a szoba teljesen tökéletes. Az az érzésed tőle, hogy itt mindent elvégeztél. Ezért érzel határtalan örömet. Amikor először megnézed ezt a lélekszobát, úgy érzed, a tiéd. Aztán egy idő múlva úgy érzed, hogy valójában te magad vagy ez a szoba. Nem a te tulajdonod; valójában te az adott szobává váltál. És ez a szoba a lélek.

Ha bemész az elmeszobába, bármit kérdezhetsz az elmétől, és az elme elmondja neked mindazt, amit el kell mondania. A második szobában megkérheted a szívet, hogy közölje azt az üzenetet, amelyet át akar adni. A harmadik szobában pedig a lélek adja majd át neked isteni üzenetét. Ekkor próbáld meghallgatni a lélek parancsait, és válj teljesen eggyé a lélekkel.

Kérdés: Ha realizáltad az Átmant, akkor realizálod Brahmant vagy Paramátmant is?

Sri Chinmoy: Az Átman a lélek, a Paramátman pedig az Én, az Önvaló. Amikor Sankara a Paramátmanról beszél, akkor a nagy Énre, a másik nélküli Énre gondol, amely túl van az egész világegyetemen. Az Átman a kis én, az egyéni lélek. A kis én, az egyéni lélek a Paramátman lényegi része. Semmi sem létezhet a Paramátmanon kívül. Mondjuk, hogy a Paramátman vagy Brahman olyan, mint az óceán. Ha bárhol bemész a vízbe, akkor magába az óceánba lépsz be. Nem fogod azt mondani, hogy az óceánnak csak egy apró részébe léptél be.

Tehát ha ismered önmagad, ha tudod, mi vagy, ha örökké a lélekben élsz, akkor azonnal tudatosan felismered Istent, és felismered a belső létezésedet. Ha tudod, mi vagy, csak akkor lehet tudomásod a Forrásról; ha ismered a lelket, az átmant, csak akkor ismerheted az Átman forrását, ami a Paramátman. Ők egyek. Ha jól ismered a fiút, akkor a fiún keresztül ismerheted az apát is. És hasonlóképpen, ha jól ismered az apát, akkor ismerheted a fiút is. Ha isteni életet élsz, és eljutsz saját lelkedbe, amely az Abszolútum képviselője, akkor természetesen meg fogod ismerni a Paramátmant és Brahmant is.

Kérdés: Szeretném tudni, hogy mik a lelkem igényei, amikor elfogadok egy spirituális Mestert. Oda kell adnom az egész életemet, a teljes felfogóképességemet, a teljes szeretetemet?

Sri Chinmoy: Amikor azt mondod, hogy „adni”, mit jelent valójában: odaadni, vagy feladni? Semmit sem kell feladnod, ha elfogadsz egy spirituális Mestert. Csak azt kell érezned, hogy amit "önmagadnak" nevezel, az Mestered másik neve. Oszthatatlan egységet kell létrehozni a Guru tudata és a tanítvány tudata között. Ha úgy érzed, valamit feladsz, akkor nem lesz vége a frusztrációdnak.

Mivel a tanítványnak nem kell feladnia semmit, ezért nem is kell adnia a Gurunak sem semmit. A tanítvány csak a Guruhoz jön, és a Guru részévé válik azzal, amije van és ami ő maga. Mid van neked? Lelked van. Mi vagy te? Te a lélek vagy. Nincs különbség aközött, amid van, és ami vagy. Ha ezzel a tudással, ezzel a bölcsességgel, ezzel a megértéssel Mestered részévé válsz, akkor teljesen egynek fogod látni és érezni magad, és teljesen eggyé válsz Mestered létével. Amikor a tanítvány lelke és a Guru tudata és lelke egy, akkor semmit sem adsz neki. A megvalósításod egyáltalán nem különbözik attól, ami vagy. A kettő között nem lesz nagyobb különbség, mint ujjaid és kezed között.

Tehát, ha azt kérdezed, a Guru mit követel majd tőled, azt kell hogy mondjam, a lelkedet, mert pontosan ez az, amid van és ami vagy. Talán azt mondod, hogy amid van, mind a bölcsességedet, mind pedig a tudatlanságodat, odaadod a Gurudnak, de ha azt látod, te a Gurudban vagy, akkor nincs adás és nincs kapás. Semmi sem adható, és semmi sem kapható; a Guru szívében csak növekedés van. Kérlek, maradj Gurudban, ameddig csak lehet – örökké. Nincs olyan időszak, hogy a tanítvány lelkét el kellene különíteni Mestere tudatától. Maradj a Mesterben azzal, amid van és ami vagy – nem abban az értelemben, hogy adsz neki valamit, hanem abban az értelemben, hogy egymáshoz tartoztok. Érezd, hogy Mesteredben növekszel. Nem az számít, hogy adsz-e neki valamit, és neki cserébe kell-e adnia neked valami mást. Ugyanakkor, az egység érzésében nincs áldozat. Amikor úgy érzed, hogy te és ő egyek vagytok, amikor úgy érzed, hogy mindkettőtöknek ugyanaz a tudata, ugyanaz a létezése, ugyanaz a szeretete, akkor nem lehet meg az áldozat érzése.

Kérdés: Számít-e a léleknek az, hogy minden nap ugyanabban az időben meditálunk?

Sri Chinmoy: El szeretném mondani, hogy azoknak, akik felébredtek, akik már nincsenek a tudatlanság világában, súlyt kell helyezniük arra, hogy a spirituális életben őszinték, rendszeresek és pontosak legyenek. Maga a rendszerességük és pontosságuk fogja eloszlatni azt a sötétséget, amely a tunyaság és a tehetetlenség formájában jelenik meg. Próbálj meg tehát mindig rendszeres lenni a meditációdban, és próbálj mindig pontos lenni. Akkor meglátod, hogy a rendszerességnek és a pontosságnak jelentékeny ereje van. Mindig használhatod őket mérőpálcaként, mert mindennap, amikor pontosan meditálsz, egy lépéssel közelebb vagy Célodhoz.

Egyesek nem tulajdonítanak elegendő fontosságot a rendszerességnek a törekvésükben. Talán úgy gondolod, három hónapig meditáltál, és spirituális életedben eljutottál addig, hogy pár napig pihenhetsz, mielőtt újra elindulsz. De sajnos ez nem így van. Ha egyszer feladod a spirituális életet, és egy ideig megpihensz, akkor elkezdesz visszafelé futni; közvetlenül a régi életedbe mész vissza. Kétség, félelem, gyanakvás és mindenféle negatív erő lép beléd, és elpusztítja összes belső lehetőségedet. Megmarad a lehetőség, hogy megvalósítsd Istent; természetesen egy nap megvalósítod Istent. De korábban folyamatosan futottál előre a lehetőségeddel; ezt az arany alkalmat veszítetted el most. Az előrehaladás, amit elértél, teljesen elveszik, amikor megpihensz. Ez azt jelenti, hogy a fejlődés lényege a lélekben megmarad és soha nem pusztul el, de múltbeli fejlődésed nem fog megnyilvánulni külső életedben. Nem tudsz majd tanúságot tenni az igazság mellett, nem tudod majd odaadni lelked mosolyát, nem fogsz jó rezgést felajánlani vagy ösztönzést adni. Senki sem fog bízni benned.

Ha egyszer leestél a spirituális létráról, akkor rendkívül nehéz megint felmászni. De mivel spirituális fejlődésed legjava szívedben marad, következő inkarnációdban vagy amikor ismét meditálni akarsz, ez a kvintesszencia előtérbe fog kerülni. Fokról-fokra fog ismét előtűnni, ha a legőszintébben imádkozol Istenhez, hogy segítsen visszatérni a spirituális életbe. De a fejlődésedet késleltetted.

Ezért mondom mindig, hogy a rendszerességet fenn kell tartani. Ha egyszer elérted a Célodat, akkor biztonságban vagy. Előtte azonban, még ha csak egy centivel vagy is a Cél előtt, nincs bizonyosság. A tudatlanság vissza tud húzni. Sok embert támadtak meg a megvalósítás határán az ellenséges erők, amelyek megakadályozták, hogy megvalósítsák Istent. Ezek a szerencsétlen keresők elérik a megvalósításukat, de sokkal tovább fog nekik tartani. Tehát, amíg nem érted el a végső Célt, addig nincs biztonság, nincs beteljesedés, nincs folyamatos gyönyör. Légy mindig résen, és fuss, amilyen gyorsan csak tudsz, végső Célod felé. Amíg a Célt el nem érted, ne állj meg, mert a tudatlanság megint vissza fog húzni a kiindulási pontodhoz.

Kérdés: A lélek ellenőrzése alatt állnak a vágyak?

Sri Chinmoy: Jelenleg a vágyaink nincsenek a lélek ellenőrzése alatt. Jelenleg csak a törekvésünk van a lélek ellenőrzése alatt. Amikor törekszünk, és a lélek azt mondja, tegyünk meg valamit, mi megtesszük. De amikor a tömérdek sok vágy áldozatává válunk, a lélek pedig szól, hogy tegyünk meg valamit, mi nem hallgatunk rá. Ennek ellenére a lélek végül helyreállítja a felsőbbségét.

Amikor új osztályvezető érkezik egy munkahelyre, az irodai dolgozók becsapják. Nem hallgatnak rá, vagy nem csinálják meg azokat a dolgokat, amelyekre megkéri őket. De fokozatosan megérti a helyzetet az irodában, és elkezdi érvényesíteni a hatalmát. Az alkalmazottak ekkor megijednek, hogy elbocsátják őket, megadják hát neki az őt megillető tiszteletet. A spirituális életben kezdetben a lélek ugyanígy mindent elvisel. A fizikai, a vitális és az elme mind zabolátlan családtagok, akik gúnyolódnak, engedetlenek, és minden rosszat tesznek. A fizikai lény olyan, mint egy szófogadatlan gyerek, aki nem akar fürödni a medencében. Azt hiszi nagyon hideg a víz a medencében, és nem akar belemenni. Van azonban mellette egy másik gyerek, azaz a szív, aki magától bemegy az úszómedencébe, fürdik egy jót, és boldog lesz tőle. Az anya, aki ebben az esetben a lélek, figyeli a szituációt, és látja, hogy a szófogadatlan gyerek nem ugrik be az úszómedencébe. Végül, fél óra múlva egész egyszerűen betolja a vízbe, és kényszeríti, hogy fürödjön.

Hasonlóképpen várja ki a maga idejét a lélek is. A világ tele van tudatlansággal, de a lélekben ott van Isten végtelen Fénye és rendíthetetlen Akarata. Mindenképp elérkezik az az idő, amikor az Isteni Akarat a lelken keresztül érvényesül, bár kezdetben a lélek szemlélő marad, mint a purusa. A lélek csak szemléli, hogy a személy melyik részei jók, és melyik részei rosszak. Amikor a jó részek hallgatni akarnak a lélekre, a lélek üdvözli őket. Így szól hozzájuk: „Fussunk el a Célhoz!” A lény azon részeit, amelyek még a tudatlanságban alszanak és problémákat okoznak, a lélek a Legfelsőbb elé terjeszti. Egy nap végül a Legfelsőbb használni fogja mindenható Hatalmát, és azt mondja, elérkezett az idő, hogy az isteni Tekintélyen keresztül megmutassa nekik az isteni Fényt. Ekkor, Isten választott Órájában, amikor a lélek ki akar szabadítani valakit a tudatlanság szövevényéből, a sötétség évezredei elűzetnek.

Kérdés: Mivel mindenütt körülöttünk szenvedés van, nem segíti ez valamivel a lelket?

Sri Chinmoy: Nem, a szenvedés semmivel sem segíti a lelket. Nem a sötétségen és szenvedésen keresztül jutunk el a fényhez; inkább a fény alakítja át sötétségünket és szenvedésünket. A lélek győzedelmeskedik minden szenvedésen, amikor az megvilágosul.

Kérdés: Álmomban több reggelen keresztül egy madarat hallottam gyönyörű dalt énekelni, mint egy fuvolaszó. De amikor felébredek, nem tudok visszaemlékezni a dallamra.

Sri Chinmoy: Ez a madár a lelked, a dal pedig a lelkedből jön. Amikor alszol, tudatod szabadon hozzáférhet lelkedhez. De amikor felébredsz, visszatérsz a hétköznapi életedbe, és nem tudod megtartani ezt a szabad hozzáférést, mert fizikai tudatod nincs kapcsolatban a lelkeddel. De ha nagyon erőteljes meditációd van, mielőtt lefekszel, akkor a következő reggel meg tudod tartani a lélek tudatát. A meditációd során próbáld meg érezni, hogy nem a test vagy, hanem a lélek, és mindamellett te a lélek miatt létezel. Ezután könnyedén fel tudod idézni a hallott zenét.

Kérdés: Meg tudod nekünk magyarázni, hogy miért tud az a személy, aki nagyon beteg, sok napon keresztül továbbélni, akkor is, ha ez a jelenség orvosi szempontból megmagyarázhatatlan?

Sri Chinmoy: Nem az orvostudományé a végső szó életről és halálról. Az orvos talán azt mondja, hogy valakinek az élete már csak néhány másodpercig fog tartani, mi viszont azt látjuk, hogy a napokból hét lesz, a hetekből hónap, az a személy pedig még tovább küzd. Még ha a lélek vissza is húzódik, és sem a világgal, sem a szenvedő személlyel nincs már kapcsolata, a fizika rész továbbra is ragaszkodni akar a földhöz. Úgy érzi, hogy ha még egy percig is maradhat, akkor valami fontosat fog elérni. De ez nem igaz. Amikor a lélek elveszti az érdekeltségét, ha nem mutat érdeklődést aziránt, mi történik a külső életben, az emberi lénynek többé soha semmilyen magasabb vagy mélyebb tapasztalata nem lehet. De a lélek rendkívül könyörületes: lehetővé teszi a vak test számára, hogy még néhány napig vagy néhány hónapig a földön maradjon. Még ha a lélek tudja is, hogy a test meghosszabbított földön tartózkodása semmi olyan célt sem szolgál, ami felgyorsítaná a személy megvalósítását, ahol az embernek temérdek kötődése van ehhez a külső köpönyeghez, együttérzésből a lélek rövid ideig az emberi testben maradhat, csakhogy örömet szerezzen a tudattalan emberi formának.

Mindnyájan le akarjuk győzni a halált, de a lélek tudja, hogy mi a legjobb nekünk. A lélek tudja, hogyha nagyon öreg korban próbálja az ember vesztegetni az idejét és újraéleszteni az életenergiáját, az nem segít az egyénnek. Erre az inkarnációra a lélek gyakorlatilag befejezte az utazását. Ami a lélek növekedését illeti, biztosak lehetünk afelől, hogy a lélek semmi előnyre nem tesz szert, mert élettapasztalatának lényegét már összegyűjtötte.

Kérdés: Felfedezzük Isten Valóságát valaha is a földön?

Sri Chinmoy: Istennek két neve van: az egyik Álom, a másik pedig Valóság. Álmával belép megvalósulásának a világába, amelyet a valóság állandó megnyilvánulásának nevezünk. A legmagasabb Valóság az emberi természetnek, amely most éppen félig állati, félig isteni, az átalakulása. A legmagasabb Valóságot itt a földön manifesztálni lehet, de ez jó néhány évszázadot igénybe fog venni, talán még többet is. Ez nem jelenti azt, hogy csendben és inaktívnak kell maradnunk – egyáltalán nem! Minden nap meg fogunk próbálni Isten Álom-Hajójában vitorlázni, és meglátjuk, hova visz minket a hajó. Ha tudatosan és állandóan Isten Álom-Hajójában ülünk, akkor ez az Álom-Hajó lassan, biztosan és tévedhetetlenül Isten Valóság-Partjára visz minket. A Valóságnak ez a Partja nem valahol a Mennyben van; itt van mindennapi életünkben, gondolatainkban, cselekedeteinkben, magában a földi létezésünkben.

Minden világ valóságos. De ez a világ, ez a bolygó, ez a föld valóságosabb, mint más bolygók, mert Isten úgy rendelte, hogy a megvalósítás csak ezen a bolygón lehetséges és itt is fog megtörténni. Mi a megvalósítás? Tudatos egység Istennel, a Végtelennel. Csak ebben a világban válhat a törekvő tudatosan eggyé Istennel, a Végtelennel.

Itt a földön állandó egységre tehetünk szert a Végtelen Fénnyel és a végtelen Igazsággal, mert a Valóság itt elevenebb, nyilvánvalóbb. Ne gondoljunk a Mennyországra vagy a pokolra. A Mennyországról vagy a pokolról alkotott emberi elgondolásunk teljes tévedés. Más világok igenis léteznek; eljuthatunk beléjük alvásunk alatt. De ha igazán teljesen egyek akarunk lenni Istennel, akkor ez a föld az egyetlen hely, ahol megláthatjuk a valóságosat önmagunkban, az emberiségben és Magában Istenben is.

A szerkesztő megjegyzése az első kiadáshoz:

A lélek minden emberben Isten tudatos képviselője. Ebben a könyvben Sri Chinmoy, az Isten-megvalósított spirituális Mester megvilágosító betekintést nyújt a lélekbe, ami minden keresőt ösztönözni fog saját önfelfedezésének ösvényén.