Kérdés: Ha egy tanítvány nem ismeri fel Istent Guruja életében, miként tud segíteni neki Mestere, ha következő életében nem lesz másik élő Guru, akin keresztül munkálkodhatna?

Sri Chinmoy: A Gurunak nincs szüksége másik Gurura, akin keresztül munkálkodhat. Négyezer évvel ezelőtt voltak tanítványai az Úr Krisnának, amikor még valójában a földön volt, és még most is vannak tanítványai, akik más Mestert nem fogadtak el. Például akik olyan családban születtek újra, amelyben Krisna útját követték, így Krisna megszabadította őket a maga módján. Ez más nagy Mestereknél is ugyanígy van. Rámakrisna nagyon sok tanítványa visszatért a földre. Nem mentek más Guruhoz, most mégis boldogok. Ám ha mégis más Mestert akartak volna, Rámakrisna természetesen megmondta volna nekik, hogy kihez menjenek. Néhány nagy Mester tanítványai más Gurut fogadtak el. Néhányan tanítványaim közül az Úr Krisnával voltak.

Visszatérve a kérdésre: hogyan segíthet egy spirituális Mester tanítványainak – miután elhagyta testét –, ha azok nem mennek más Guruhoz? Tudatos akaratával, lelkének akaratával képes erre. Itt vagyok a földön, de nem Angliában vagy Puerto Ricóban, tudatos akaratommal mégis hajnali két óra után az összes ottani tanítványomra koncentrálok. Pár másodperces koncentráció elegendő lenne, de én ennél hosszabban csinálom, hogy tudjam, mit is tesz, és milyen messze ment a lélek. Így, mialatt a fizikai testében marad – ami egy valódi kötelék –, a spirituális Mester képes tanítványainak segíteni a világ legkülönbözőbb részein. Amikor elhagyja a testet, teljesen szabad. A spirituális Mester a lélek Fényén vagy Akaraterején keresztül munkálkodik. A lélek Fényét a tudat bármely szintjéről képes felajánlani, a legmagasabbtól egészen a földi szintig. Így a magasabb világokból a Mester könnyedén kapcsolatot teremthet a tanítvány törekvő lelkével, és a tanítvány reagálhat a Mester Fényére. Ily módon a Mester képes segíteni, és kell is hogy segítsen tanítványain.

Amikor a Mester valódi tanítványaként, igaz tanítványként elfogad valakit, ígéretet tesz Istennek, a Legfelsőbbnek és a tanítványa lelkének, hogy örökké felelős lesz érte. Sokan, nagyon sokan vannak (százezrek), akik a mi ösvényünkre lépnek, velünk maradnak talán tíz, húsz, harminc, sőt akár negyven évig, de igazán soha nem fogadnak el minket. Amikor egy Mester elhagyja a testet, ezekért az úgynevezett tanítványokért nem felelős, és sorsukra hagyja őket.

Most mondhatja valaki: „Hogyan lehetséges, hogy eljöttünk a Centerbe, és te nem fogadtál el minket valódi tanítványodként?” Ennek egyszerű az oka: nem fogadtok el engem teljes szívvel. Csak az tekinthető igaz tanítványnak, aki a mi ösvényünket valóban elfogadta. Az elfogadásnak kölcsönösnek kell lennie, azt senki sem erőltetheti. A mindennapi szülők az akaratukat ráerőltethetik gyerekükre, de spirituális szülők erre képtelenek.

Külsőleg, személyesen nem mondtam el minden igaz tanítványomnak, de belsőleg tudattam velük, és egészen biztosak lehetnek benne, ha elhagyom a testet, nem lesznek elveszettek. Soha nem hagyom őket magukra, sem ebben az életükben, sem jövő életeikben. Igaz tanítványaim, akik sajátjukként fogadtak el, s akiket sajátomként elfogadtam, kiteljesednek és elérik a felismerést ebben vagy a következő életükben, de legfeljebb néhány inkarnáció után. Egyes tanítványaimnak húsz vagy még több újraszületésük is szükséges, mivel nagyon lassú volt az indulásuk. Egyeseknek, akik az első vagy második emberi születésükben kerültek hozzám, száz inkarnációra is szükségük lehet. Az első vagy második emberi élet félig-meddig állati inkarnáció. Ekkor még túlsúlyban vannak az állatra jellemző vonások. Hogyan is tudná így Istent felismerni? Még a New York-i Centerben is sok olyan tanítvány van, akiknek mindössze hat vagy hét emberi születésük volt.

Amikor nagy Mesterek jönnek a földre, tanítványaik fejlődését óriási mértékben meggyorsítják. De mekkora lendületet adhatnak annak a tanítványnak, aki eddig csak kis fejlődést ért el? A Mesterek mégis óriási harcot folytatnak, küzdenek a tudatlanság ellen. Azt mondják: „Lássuk, mennyire jutunk”. Azonban az a tanítvány, aki mindössze néhány életet töltött eddig a földön, őszintesége, alázatossága, buzgalma révén a leggyorsabban is haladhat. Így nem él korábbi sötét tulajdonságaival, és elméjét sem befolyásolják milliónyi gondolatok és eszmék. Spirituális élete kezdetétől fogva kitartóan törekszik. Spirituális családba született, vagy elég szerencsés ahhoz, hogy valami belülről nyomja őt előre, a Fény felé. Ezt a valamit Isteni Szerencsének hívják. Egyes embereknek ilyen szerencséje van, s ha a megfelelő módon használják ezt, úgy minden lehetséges, mindent elérhetnek egyetlen élet alatt. Máskülönben ehhez évszázadok kellenek.