Kérdés: Halálunk előtt miért időznek hosszasan oly sokan a fájdalomban?

Sri Chinmoy: Sok beteg ember kívánja a halált, mivel fájdalmuk elviselhetetlen. Szabadulni akarnak fájdalmaiktól. De vajon miért időznek és szenvednek még? Mert természetük tisztulása még nem fejeződött be. A megtisztulással egy magasabb életbe, és beteljesítőbb isteniségbe jutunk. Itt a karma törvénye működik. Előző életeinkben sok rosszat tettünk, és a fizikai szenvedéssel tisztulunk. Ez szükséges tapasztalat, mert ezzel új bölcsesség virrad fel az ember tudatában. De mikor valaki keservesen szenved, ne gondoljunk előző cselekedeteire, hogy gonosz életet élt, vagy rossz személyisége volt, és emiatt gyötrődik. Váljunk eggyé azzal a tapasztalattal, amin ő keresztülmegy. Mikor egyek vagyunk a tapasztalattal, akkor leszünk igazán elégedettek emberi létünkben.

Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a karma törvénye nem egyszerű, hanem nagyon, nagyon összetett. Néhány lélek nagyon tiszta és spirituális, mégis szenvednek halálukkor. Ezt vajon előző rossz karmájuk okozza? Nem, ez azért történik, mert azonosulnak az emberiséggel, és maguk is tapasztalni akarják a keserves kínokat. A legtöbb nagy spirituális Mesternek nagyon fájdalmas halála volt. Miért? Saját akaratukból elhagyhatták volna testüket, de nem tették. Ehelyett rákot vagy más súlyos betegséget vettek magukra, és csak nagy fájdalmak után haltak meg. Nem tettek mást, mint részeseivé váltak az emberiség szenvedésének, és igyekeztek átérezni, hogyan szenvednek a többiek. Addig, amíg az emberiség szenvedésével nem azonosulunk, minden csak elméleti, semmi sem gyakorlati. De amikor átlagemberek szenvednek, akkor a karma törvénye, a karma kereke működik.

Azonban ha valaki hirtelen szívroham következtében hal meg, ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy nagyon spirituális vagy vallásos volt. Nem. Akkor rajta, és talán szerettein keresztül, Isten ezt a fajta tapasztalatot akarta átélni. Itt nem az a kérdés, hogy jó vagy sem, isteni vagy istentelen, hanem az, hogy milyen tapasztalatra akart Isten szert tenni abban a bizonyos személyben. Végül is minden Isten tapasztalata, amit látunk vagy átélünk.