Kérdés: Fájdalmas a halál?

Sri Chinmoy: Ez az egyéntől függ. Ha valaki nem imádkozott, nem meditált, és nem élt spirituális életet, úgy valóban fájdalmas megválnia ettől az élettől, mivel nem kívánja megadni magát Isten Akaratának. Nem tudja, nem érzi Isten Szándékát, de tudatos Védelmét, Vezetését és Törődését sem, így teljesen elveszettnek érzi magát. Ebben a világban már semmit sem tehet, a másik világban pedig minden bizonytalan. Ha nincs törekvés, akkor a félelem irtózatosan nagy. Az átlagember csupán azt érzi, hogy a halál valami teljesen ismeretlen dolog. Nem tudja, hogy hová kerül majd. De a keresők tudják, hogy a Legfelsőbbhöz jutnak, az Úr lakhelyére. Ez egyelőre ismeretlen számukra, de ez a tudat, ez a sík, a béke és a pihenés birodalma, a Legfelsőbbhöz tartozik, az ő örökkévaló Atyjukhoz. Így bennük nincs félelem.

Ezután természetesen felmerül a fizikai fájdalom problémája. Ha valaki betegségtől szenved, és azt a halál eljövetelekor nem képes valami magasabb vagy mélyebb állapotba dobni, az utolsó napja – akár egészen a legutolsó pillanatig – magától értetődően borzasztóan fájdalmas lesz. Sőt, az utolsó pillanata lesz csak igazán gyötrelmes, mert a halál lényei nagyon pusztító, romboló formában jönnek el hozzá. A halál-erő, a halál-lény minden ember előtt különböző formában jelenik meg, aszerint hogy lelke mennyit ért el, mit ismert fel itt a földön.

Az átlagemberek, akik nem törekvők, akik fetrengenek a tudatlanság élvezetében, a halált szörnyűséges, kegyetlen lényként, sötét, borzalmas alakként érzékelik. Néha a halál-erőnek sok szolgája van, melyek mind a haldokló elé kerülnek. Így az emberek nagyon gyakran látnak tigriseket vagy elképzelhetetlenül hatalmas lényeket, és megrettennek. De az őszinte Isten-keresők spirituális Mesterüket vagy egy angyalhoz hasonló ragyogó lényt látnak, aki a diadalszekerére veszi őket. Ezek a keresők sok éven keresztül keményen dolgoztak itt, és most az Anyaföld tudatosan fel akarja nekik ajánlani az áldásteli és isteni háláját. Belső Vezetőjük vagy Gurujuk viszi őket, de ők Isten üdvöt nyújtó Kezét látják maguk előtt, aki Arany Hajóján viszi át őket a másik Partra. Egyesek rég eltávozott rokonaikat látják a halál időpontjában. Szeretteik jönnek eléjük, és ez olyan, mint amikor valaki, aki ismeri a járást, az utat mutatva egy új világ felé vezeti őket.

Ha a tudatlanság bilincse fogva tart, testi halálakor mind belül, mind kívül egyaránt elönt bennünket a fájdalom. Ez a szenvedés a tudatlanságnak tulajdonítható az emberi elmében és testben, mely megakadályoz abban, hogy tudatosan és szándékosan lépjünk be a halál birodalmába, és jussunk keresztül rajta. De ha a tudatlanság leple lehull, akkor nem lesz fájdalom sem a halálban, sem a földi létben. Ha el tudunk jutni a fájdalom és szenvedés gyökeréhez, mely nem más, mint a tudatlanság, és ha át tudjuk alakítani a tudatlanságot lelkünk Fényével, akkor a halál nem lesz más, mint átkelés egy másik partra. Ez a másik part az Örök Fény, mely vezet, véd, formál, alakít minket az örökkévalóságon keresztül.