V. rész: Élet a halál után: a magasabb és alacsonyabb világok

Kérdés: A körülmények, melyek között egy személy meghalt, befolyásolják-e azt, hogy hova jut, miután a testét elhagyta?

Sri Chinmoy: Ez főleg az illető tudatállapotától függ, ezt pedig egész életének fokozatosan felhalmozódó teljesítménye határozza meg. Jó tanítványaim, ha a halál pillanatában rám tudnak gondolni, azonnal igen magas síkra kerülnek. Ha az anya meghal, miközben gyermekét védi, lelke felsőbb régióba kerül. Ha egy katona meghal, miközben hazáját védi a támadókkal szemben, szintén oda jut. Indiában volt idő, amikor férjük temetésén a feleségek bevetették magukat a halotti máglya lángjai közé. Az emberek azt mondhatják erre: ez öngyilkosság – rendben van, nevezzük annak. De ebben az esetben a feleségek nem kerülnek az alacsony, tudat nélküli világba, ahová rendszerint az öngyilkosok jutnak. Hihetetlen szeretetükért, és férjükkel való egységük jutalmaként Isten megáldotta e feleségek isteni tulajdonságait, és kegyet gyakorolva megengedte, hogy lelkük fejlettsége szerint abba a világba kerüljenek, amelybe halálukkor egyébként is kerültek volna. Ugyanakkor akadtak feleségek, akiket a törvények kényszerítettek erre. Ők félelemből, kiszolgáltatottságból, és nem a szeretet és egység érzésétől vezérelve emésztették el magukat. Az őket megillető bánásmód mégsem ugyanaz a belső világban, mint azoké, akik saját akaratukból lettek öngyilkosok. Ezek a feleségek lelkük állapota szerint, az őket amúgy is megillető helyekre kerültek. Ugyanakkor azok, akik tiszta örömmel, párjukkal egységben adták életüket, olyan erős kapcsolatot hoztak létre férjükkel, amely eljövendő életeikben is fennmarad.