Kérdés: Mondanál valamit az örökkévalóságról és az örök életről?

Sri Chinmoy: Mivel spirituális ember vagyok, ezért saját belső felismerésem alapján mondom, hogy a lélek nem hal meg. Tudjuk, hogy örökkévalóak vagyunk. Istentől jöttünk, Istenben létezünk, Istenbe növekszünk, és beteljesítjük Istent. Az élet és a halál olyan, mint két szoba. Az életből átjutni a halálba csak annyi, mint átsétálni egyik szobából a másikba. Ahol most vagyok, az a nappali szobám. Itt beszélek és meditálok veletek, nézlek titeket. Itt meg kell mutatkoznom a fizikai testemben, dolgoznom, tevékenykednem kell, meg kell mutatnom az életemet. Amott van egy másik szoba, a hálószobám, ahol pihenek és alszom. Ott nem kell a létem senkinek sem megmutatnom, ott csak magamnak vagyok.

A Végtelen Életből, az Isteni Életből jöttünk. Ez a Végtelen Élet rövid ideig, ötven vagy hatvan évig tartózkodik a földön. Ebben az időszakban életünk földhöz kötött. De ebben a földhöz kötött életben megtalálhatjuk a határtalan Életünket is. Rövid idő elteltével az élet ismét keresztülhalad a halál folyosóján, öt, tíz, tizenöt vagy húsz évre. Amikor belépünk ebbe a folyosóba, a lélek hosszabb vagy rövidebb pihenőre elhagyja a testet, és visszatér a lélek birodalmába. Itt – ha törekvő életet élt – a lélek visszatér az Örök Életbe, az Isteni Életbe, amely létezett a születés előtt, a születés és a halál között, a halálban, és amely ugyanakkor túlmegy a halálon is.

Törekvésünkön és meditációnkon keresztül eljuthatunk az Örök Élet birodalmába most is, míg a földön élünk. De azzal, hogy belépünk a végnélküli Életbe, még nem uraljuk ezt az Életet. Tudatosan kell belenőnünk. Mikor belépünk a meditáció életébe, végül részévé is kell hogy váljunk. És amikor már képesek vagyunk naponta huszonnégy órát meditálni, akkor minden lélegzetvételkor az Örök Élet itat át bennünket. Ekkor belső tudatunkban egyek leszünk a lélekkel. Amikor pedig már a lélekben élünk, akkor nem létezik többé olyan dolog, hogy halál. Ott csak tudatunk, törekvő életünk szüntelen fejlődése van. Ám, amikor csak a testben élünk, akkor mindig ott a halál. Amint elménkbe behatol a félelem, amint jön valami negatív erő, azonnal meghalunk. És hányszor halunk meg naponta! A félelem, a kétség és a nyugtalanság állandóan gyilkolják belső létünket.