Kérdés: Beszéltél a fizikai halálról. Tudnál mondani valamit arról a halálról és újraszületésről, amely a spirituális életben következik be?

Sri Chinmoy: Amikor őszintén, teljes szívvel, fenntartás nélkül elfogadjuk a spirituális életet, megérezzük, hogy ez valódi halála lesz a tudatlanságnak, a vágyaknak, a korlátoknak. Meghal a mi korlátozott, fojtogató, beteljesületlen és homályos tudatunk. Ez a halál nem a fizikai, hanem a vitális síkon következik be, ahol mindenfajta vágy kiélése után sóvárgunk. Amikor valóban belemerülünk a spirituális életbe, átéljük ezt a különös belső halált. Ez a halál a múltunk halála, annak az életformának a halála, amellyel múltunkat alakítottuk.

Ezek után nem vágyakon, aggódáson, nyugtalanságon és kételyeken keresztül, hanem a törekvésen keresztül hozzuk létre az Igazság díszes építményét. A múlt egyféleképpen meg akarta mutatni nekünk az Igazságot, de képtelen volt erre, hiszen csak a jelenlegi énünkké váltunk általa. Azt, hogy a jelen megmutatja-e az Igazságot, nem tudhatjuk. De úgy gondoljuk, vagy a közvetlen jelenben, vagy a gyorsan felvirradó jövőben – amely belenő a közvetlen mába – meglátjuk majd a Valóságot.

A spirituális élet egyik nagy rejtélye, hogy minden pillanatban meghalunk és újraszületünk. Minden pillanatban látjuk, hogy egy új tudatállapot, egy új gondolkodás, új remény, új fény hajnalodik bennünk. Amikor valami új virrad fel bennünk, láthatjuk a régi átváltozását valami magasabbá, mélyebbé és sokkal alaposabbá. Így a magasabb spirituális életben minden pillanatban átéljük behatárolt tudatunk úgynevezett halálát és átalakulását egy újabb, fényesebb tudatállapottá.