Kérdés: Hogyan viselkedjenek a haldokló hozzátartozói?

Sri Chinmoy: Olyanok vagyunk, mint az utasok egyazon vonaton. Minden utasnak elérkezik a célállomása. Most neki ezen az állomáson kell kiszállnia, nekünk pedig továbbmenve, hosszabb utat kell megtennünk. Tudnunk kell, hogy a halál ezen óráját a Legfelsőbb Lény szentesítette. A Legfelsőbb jóváhagyása és beleegyezése nélkül senki sem halhat meg. Így, ha hiszünk a Legfelsőbben, szeretettel és odaadással vagyunk Iránta, akkor meg fogjuk érezni, hogy végtelenül könyörületesebb bármelyik emberi lénynél, végtelenül irgalmasabb, mint mi, akik meg akarjuk tartani szeretteinket. Még abban az esetben is, ha a haldokló fiunk, anyánk vagy apánk, tudnunk kell, hogy ő sokkal drágább a Legfelsőbbnek, mint nekünk. A Legfelsőbb mindannyiunk Apja és Anyja. Ha egy családtag édesapjához és édesanyjához utazik, a család többi tagja soha nem lesz szomorú.

Ha elfogadjuk a spirituális életet, és valódi örömöt akarunk, tudnunk kell, hogy azt csak egy módon kaphatjuk meg: ha életünket teljesen átadjuk a Legfelsőbb Akaratának. Talán most még nem ismerjük az Ő Akaratát, de már tudjuk, mi az a teljes önátadás. Ha a Legfelsőbb életünkből el akar vinni valakit, azt el kell fogadnunk. „Legyen meg a Te Akaratod.” Ha ez a hozzáállásunk, akkor a legnagyobb örömben lesz részünk. És ez az öröm lesz a legnagyobb segítségére annak, aki eltávozik. Amikor teljesen átadjuk magunkat a Legfelsőbbnek, ez újabb erőt és hatalmat ad az eltávozó léleknek, aki itteni kötelékeitől szenved. Ha tehát valóban átadjuk magunkat a Legfelsőbb Akaratának, akkor ez az önátadás tényleges békét, maradandó békét hoz a léleknek, aki a földi színpadot készül elhagyni.

Akik elkezdtek meditálni és koncentrálni, bepillantást nyernek előző életeikbe. Ha hiszünk benne, hogy volt múltunk és tudjuk a jelenünket, akkor azt is érezhetjük, hogy lesz jövőnk is. Ezt tudva, mindig tudatában kell lennünk annak az igazságnak, hogy nincs halál. Ez áll a Bhagavad Gítában: „Ahogy egy ember leveti régi ruháját és újat vesz fel, úgy veti le a lélek ezt a fizikai testet, és vesz fel egy új testet.” Amikor már tudjuk azt, hogy a haldokló csak félreteszi ezt az öreg testet, mielőtt egy újat elfogadna, és ha a haldoklónak szintén birtokában van ez a tudás, akkor hogyan lehetséges bármilyen félelem?

De mert nem tudjuk, valójában mi a halál, ezért minél tovább a földön akarunk maradni. A valódi halál azonban nem a fizikai testünk felbomlása. A valódi halál, a spirituális halál, valami egészen más.