Ha elfogadjuk a spirituális életet, és valódi örömöt akarunk, tudnunk kell, hogy azt csak egy módon kaphatjuk meg: ha életünket teljesen átadjuk a Legfelsőbb Akaratának. Talán most még nem ismerjük az Ő Akaratát, de már tudjuk, mi az a teljes önátadás. Ha a Legfelsőbb életünkből el akar vinni valakit, azt el kell fogadnunk. „Legyen meg a Te Akaratod.” Ha ez a hozzáállásunk, akkor a legnagyobb örömben lesz részünk. És ez az öröm lesz a legnagyobb segítségére annak, aki eltávozik. Amikor teljesen átadjuk magunkat a Legfelsőbbnek, ez újabb erőt és hatalmat ad az eltávozó léleknek, aki itteni kötelékeitől szenved. Ha tehát valóban átadjuk magunkat a Legfelsőbb Akaratának, akkor ez az önátadás tényleges békét, maradandó békét hoz a léleknek, aki a földi színpadot készül elhagyni.
Akik elkezdtek meditálni és koncentrálni, bepillantást nyernek előző életeikbe. Ha hiszünk benne, hogy volt múltunk és tudjuk a jelenünket, akkor azt is érezhetjük, hogy lesz jövőnk is. Ezt tudva, mindig tudatában kell lennünk annak az igazságnak, hogy nincs halál. Ez áll a Bhagavad Gítában: „Ahogy egy ember leveti régi ruháját és újat vesz fel, úgy veti le a lélek ezt a fizikai testet, és vesz fel egy új testet.” Amikor már tudjuk azt, hogy a haldokló csak félreteszi ezt az öreg testet, mielőtt egy újat elfogadna, és ha a haldoklónak szintén birtokában van ez a tudás, akkor hogyan lehetséges bármilyen félelem?
De mert nem tudjuk, valójában mi a halál, ezért minél tovább a földön akarunk maradni. A valódi halál azonban nem a fizikai testünk felbomlása. A valódi halál, a spirituális halál, valami egészen más.From:Sri Chinmoy,Halál és újraszületés: Az Örökkévalóság utazása, Agni Press, 1973
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/dr