Tisztaság

A tisztaság egy isteni tulajdonság, amely kiemelkedő fontosságú a lelki életünkben. Mindenki tudja, hogy mi a tisztaság, de a tisztaság olyasvalami, amit fejleszteni kell. Ha nem vagyunk tiszták, semmit sem érhetünk el. A lelki hatalom áldás helyett átok lesz, ha nincs tisztaság a testünkben, elménkben, szívünkben és lelkünkben; egyszerűen hamuvá éget bennünket. Ha bölcsességünk van tisztaság nélkül, akkor azt azonnal háttérbe szorítja a félelem és a kétség.

Minden isteni tulajdonság elérhető a lelki életünkben. Tehát a tisztaság is minden bizonnyal elérhető, de minden attól függ, hogy valaki mennyire őszintén fogadta el a lelki életet. Ez eltarthat néhány napig, néhány hónapig vagy néhány évig, az egyén törekvésétől függően. És sok megtestesülésbe is telhet, ha valaki egyáltalán nem törekszik őszintén.

A mi ösvényünkön a fizikai tisztaság rendkívül fontos. Egyes spirituális keresők elhanyagolják a testet; nem törődnek a fizikaival. Mi azonban törődünk a fizikaival, mert úgy érezzük, hogy a lélek a fizikaiban lakozik. Isteni küldetésünk beteljesítése csak itt a földön, a fizikai testben történhet meg. A fizikai testben a tisztaság hatalom; ezért tisztán kell tartanunk a testet. Ha természetünkben megteremtjük a tisztaságot, csak akkor maradhat meg bennünk tartósan az isteni hatalom.

Ha tisztátalanok vagyunk, rossz gondolatok, féltékeny gondolatok, zavaros gondolatok és a halál fog kísérteni minket. Ezt a titkot szeretném elárulni nektek: Ha meg akarunk szabadulni a halálfélelemtől, akkor tisztának kell lennünk. Abban a pillanatban, amikor érezzük a lélek tisztaságát, képesek vagyunk beleélni magunkat a halál létezésébe. Amikor tudatosan bele tudjuk élni magunkat valamibe, akkor már nem félünk tőle, mert a saját erőnket, a saját lelkünk fényét visszük be oda.

Külső létünk megtisztításának különböző módjai vannak. Ha nincs konkrét meditációs módszerünk, kezdhetjük a légzéssel. Próbáljunk meg nyugodtan és csendesen belélegezni, és belégzés közben csak ismételjük a „tisztaság” szót. Vagy mondhatjuk azt is, hogy „Supreme” [Legfelsőbb]. Nincs szükségünk más titokra, mint erre. Ha ezt tesszük, érezni fogjuk, hogy a fejünk fölött fentről tisztaság száll alá. Aztán amikor kilélegzünk, próbáljuk meg érezni, hogy a tisztátalanságunk a lélegzettel együtt távozik. Ha ezt az egyszerű gyakorlatot gyakoroljuk, már ebben az életben látni fogjuk a természetünkben a különbséget.

Aztán meg kell próbálnunk takarékoskodni a szánk termelésével. A legtöbben naponta legalább három és fél órával többet beszélünk a szükségesnél. Ha valódi lelki fejlődést akarunk elérni, akkor minimalizálnunk kell a beszédet. Nem arra kérnek bennünket, hogy néma Brahmanná váljunk. Ez távol áll attól, amit Isten akar. De nem kell élveznünk az ostoba, haszontalan, értelmetlen beszédet. Nagyon gyakran tönkre tesszük mély belső tapasztalatainkat azzal, hogy beszélünk róluk, vagy csak úgy általában túl sokat beszélünk. Valójában az történik, hogy amikor valamilyen belső igazsághoz vagy belső valósághoz jutunk, úgy érezzük, hogy az egyáltalán nem is belső igazság, hanem csak egyfajta értelmetlen mentális képzelgés. Miért? Mert az állandó beszéddel elidegenítettük magunkat a valódi Forrásunktól. Miután jelentősebb tapasztalatokban, vagy mondhatjuk úgy is, hogy kisebb felismerésekben volt részünk, annyit beszélhetünk, amennyit csak akarunk. De ekkor már nem leszünk képesek olyasmiről beszélni, amiről belső lényünk nem akarja, hogy beszéljünk. Próbáljuk meg tehát minimalizálni a beszédet. Mindannyian gyakorolhatjuk ezt az arany igazságot.

Csak akkor érjük el az abszolút tisztaságot, ha elértük a lelki tökéletességet. A tökéletesség előtti utolsó pillanatig mindenki tisztátalan. De már most, ha képesek vagyunk Fentről békét hozni az elménkbe, akkor a belső tisztaság megmarad az elmében. Belső létezésünk mindig tiszta. A lélek mindig tiszta. Isteni szívünk mindig tiszta. A fizikai, földhöz kötött elme az, ami tisztátalan; és ez az elme, a külső létezésünkkel együtt, megtisztulhat, ha előtérbe helyezzük a lélek fényét. Ez nemcsak lehetséges, hanem megvalósítható és elkerülhetetlen, ahogyan elérjük a lelki tökéletességet.

Lelki szempontból azt szeretném mondani, hogy a tisztaság olyasvalami, ami azonnal segít abban, hogy egyszerre váljunk eggyé a legmagasabbal és a legalacsonyabbal. Amikor a legalacsonyabbban vagyunk, nem fogjuk úgy érezni, hogy a legalacsonyabb az egyetlen dolog a földön; és amikor a legmagasabbban vagyunk, nem fogjuk úgy érezni, hogy a legmagasabb az egyetlen dolog a földön. Akkor már nem lesz különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb között. Minden egy lesz.

Amikor tiszták vagyunk, képesek vagyunk kitágítani elménket, gondolatainkat és eszméinket. Amikor valódi tisztasággal rendelkezünk, folyamatosan azt látjuk, hogy tudatunk egyik személyről a másikra, egyik helyről a másikra, a korlátozottról a korlátlanra tágul. Abban a pillanatban, amikor a legmagasabb tisztaságot kifejlesztettük vagy megszereztük, úgy érezzük, hogy az egész világ a miénk. Nem valami tőlünk független dolog; mi a világhoz tartozunk, és a világ hozzánk tartozik.

A szellemi világban a tisztaság az egység, a véges tudat és a végtelen tudat, az egyéni világ és a csoportos világ közötti oszthatatlan egység titka. A tisztaság az, ami egyesíteni tud bennünket. A tisztaság az, ami tartósan megalapozhatja az isteni Mennyek Országát itt a fizikai világban.