Kérdés: Ha megpróbálunk kapcsolatba lépni valakivel, aki eltávozott ebből a világból, hogyan lehetünk biztosak benne, hogy az adott lélekkel vettük fel a kapcsolatot, és nem egy gonosz szellemmel?

Sri Chinmoy: Tudnunk kell, miféle lélekről van szó. Ha az elhunyt nem volt nagyon fejlett lélek, akkor nagyon gyakran problémák merülhetnek fel, amikor kapcsolatba akarunk lépni vele. A vitális világban a különböző ártó lények mindenféle szépséges, fényes alakot ölthetnek fel, és úgy jöhetnek hozzánk, mintha ők lennének a rokonaink.

Mit tehetünk, ha meg akarjuk tudni, hogy ténylegesen a rokonainkról van-e szó, vagy valamiféle más lényekről? Teljes szívvel és lélekkel imádkoznunk kell Istenhez, hogy hozza előtérbe minden tisztaságunkat. Azután ha úgy érezzük, minden tisztaságunk előtérben van, a lény lábát – és nem az arcát – kell megnéznünk. Ha elönt minket a tisztaság, mindenféle gonosz lény eltűnik. Néha szó szerint szétpukkannak, és rettenetes zajt csapnak.

Ha a spirituális Mester nem a legmagasabb rendű, az ellenséges erők néha az ő alakját is felöltik. Odaállnak a tanítvány elé, és azt mondják: „Tedd ezt! Ne tedd azt!” A tanítvány hallgat rá, és aztán minden elromlik. Olyan esetekben, ha a Mester még a földön van, mindig kell, hogy legyen a tanítvány számára valamilyen azonosítási mód.

Tudok egy esetről Indiában, ahol az ellenséges erők felvették egy bizonyos spirituális Mester alakját, és arra kérték a tanítványokat, hogy kövessenek el öngyilkosságot. „Ha öngyilkos leszel, előbb meg tudom adni neked a felszabadulást” mondták. És a tanítványok megpróbálták megölni magukat, annak ellenére, hogy a Mester külsőleg közölte, hogy ő ilyet sohasem mondott. Az ellenséges erők roppant ravaszak. Különféle trükkjeik vannak, és mindenféle gonoszságot és rombolást visznek végbe, de végül meg kell adniuk magukat a Legfelsőbb Hatalomnak.

A hétköznapi emberek semmi más módon nem tudják megállapítani, hogy a valódi személlyel léptek kapcsolatba vagy valami rossz erővel, csak a lelkiismeretük segítségével. Ha a lelkiismeret előtérbe jön, azonnal érezteti vele, ha nem a megfelelő személyről van szó. A gyermek senkit nem vizsgál mentálisan; nincs is ilyen képessége. Ha két ember áll elé, nem tudja megmondani, melyik a valódi és melyik nem. De a szíve, vagy a lelkiismerete érezteti vele, hogy az egyik személy valódi, míg a másik nem.

A hétköznapi embernek a lelkiismerete érezteti meg vele, hogy a megfelelő személlyel lépett-e kapcsolatba, vagy sem. A spirituális embereknek ez könnyebb. A spirituális Mesternek pedig egy másodpercébe sem kerül, hogy megállapítsa, hogy a megfelelő lény jött-e el hozzá, vagy valami istentelen lény.