Kérdés: Hogyan léphetünk kapcsolatba a másvilágon levő szeretteinkkel?

Sri Chinmoy: Van rá pár módszer, hogy kapcsolatba lépjünk azokkal a szeretteinkkel, akik nincsenek ezen a világon. A legegyszerűbb módszer, amiről folyton hallhatunk is, ha elmegyünk egy médiumhoz. A médiumok mindenféle történeteket mondanak a Mennyországban tartózkodó rokonainkról.

Ezeknek a történeteknek, sajnos, igen gyakran semmi közük sincs a valósághoz. A médiumok csak ritkán hoznak valódi belső üzenetet a lelkektől. Tudnotok kell, hogy ha valaki csak néhány napja vagy hónapja, esetleg egy-két éve hagyta el a testét, lehetséges, hogy a lélek még a vitális világban időzik. Ilyen esetben könnyebb a médiumoknak valódi üzenetet hozni a lélektől. De ha a lélek már belépett a mentális világba, az intuitív világba vagy a pszichikai világba, vagy a lélek saját világába, amely végtelenül magasabb a vitális világnál, akkor a médiumoktól kapott üzenetek mind hamisak.

Egy másik megoldás, ha egy valódi spirituális Mesterhez megyünk. Ha elmegyek egy nagy üzlet tulajdonosához, és megkérem valamire, ha elégedett velem, azonnal megteszi nekem azt a szívességet. De ha csak a kifutófiúhoz vagy egy közönséges eladóhoz fordulok, azt látom, hogy az ő lehetőségük rendkívül korlátozott. A spirituális világban, ha valaki elmegy egy valódi Mesterhez, azt tapasztalja, hogy annak képességei határtalanok. Olyan, mint a bolt tulajdonosa. Tudja, mije van, és hol találja, és bárkinek odaadhat bármit, amit csak akar. A médium viszont csak olyan, mint az eladó vagy a kifutófiú. Kevéssé áll hatalmában, hogy megadja neked, amit akarsz.

Amikor egy spirituális Mester hoz vagy visz üzenetet, belép annak a személynek a lelkébe, aki erre a szívességre megkérte, mert az illető lelke tudja, hogy rokona jelenleg hol tartózkodik. Elméje nem tudja, szíve nem tudja, életereje és teste sem tudja, hová ment hozzátartozója lelke. A lélek ellenben tudja. Ugyanakkor a spirituális Mesterek általában nem szeretnek efféle üzeneteket közvetíteni, mert úgy érzik, hogy ez csak a kíváncsiságot szolgálja.

Ha valaki inkább őszintén törekszik, semmint hogy kíváncsi lenne, senkit sem kell felkeresnie ahhoz, hogy üzenetet küldhessen az eltávozott barátnak vagy hozzátartozónak. Őszinte imája végtelenül biztonságosabb és biztosabb, mintha bárkit is elfogadna közvetítőnek. Ha imádsággal és meditációval teli szívvel üzenetét Istenre bízza, Isten könnyen el tudja vinni ezt az üzenetet a címzettnek. Az imádkozni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Könyörületével. A meditálni akaró szív azonnal eggyé válik Isten Fényével. Ha kapcsolatban vagyunk Isten Fényével és Isten Könyörületével, imánk és meditációnk bizonyosan eljut a megfelelő személyhez.

Honnan tudhatjuk, hogy az adott személy megkapta-e az üzenetünket vagy sem? Legyen hitünk benne. A médiumokhoz is azért megyünk, mert hiszünk bennük. Azért megyünk a spirituális Mesterhez, mert hiszünk benne. Miért ne hinnénk saját imánkban? Ha nincs hitünk a médiumba, hiába hiteles az üzenet, akkor sem hisszük el. Ha nincs hitünk a Mesterben, még ha ott a szemünk előtt tesz is mindent, azt mondjuk, hogy ez puszta érzékcsalódás. Ha hitünk van saját imánkban, imánk képes egy tiszta gyermekké válni, aki szeretettel szalad Atyja felé, hogy kapjon valamit. Az Atya, amint megpillantja, hogy a gyermek ilyen szeretettel és hittel futva jött hozzá, azonnal mindent odaad neki.

Ha nem tudunk imádkozni és meditálni, ha nem törődünk a spirituális Mesterekkel, és nem nagyon vagy egyáltalán nem hiszünk a médiumokban, van egy gyakorlati módszer arra, hogy üzenetet küldjünk eltávozott szeretteinknek. Jegyezzünk le körülbelül hét eseményt az életünkben, ami kapcsolatban volt az adott személlyel. Az esetek legyenek nagyon lélekteliek és bensőségesek, olyanok, amik még mindig tisztán élnek szívünkben. Ha találtunk hét eseményt, ami nagyon bensőséges és lélekteli, akkor helyezzük ezeket egyenként magunk elé. Lépjünk be azután jelenlegi életünkkel és gondoskodásunkkal egyenként minden eseménybe. Minden esemény olyan, mint egy apró pont. Ha mostani életleheletünkkel belelépünk, meglátjuk, hogy a kis pont egy nagy körré tágul. Életleheletünk intenzitása és képessége azonnal felnagyítja azt. Ekkor annak a valóságnak az életlehelete belép az egyetemes valóságba, és eggyé válik azzal. Amikor tisztán látjuk, hogy ez az egyetemes valóság, akkor bizonyosan megjelenik a személy arca, finom fizikai formájában.

A hétköznapi emberek a finom fizikait nem tudják megérinteni, de ha spirituálisak vagyunk, akkor a finom fizikai kézzelfogható, szilárd lesz. Ilyenkor nagyon gyakorlatiasnak kell lennünk. Bízzunk abban a világban, ami elénk tárul. Ha betekintünk az egyetemes valóságba, és ott meglátjuk az adott személy arcát, akkor át tudjuk adni üzenetünket. De éreznünk kell, hogy csak ezek az intim pillanatok léteztek köztünk és szeretettünk között, és semmi más. Ha a személy iránti érzéseinkbe bármi zavaró körülmény vagy bármi olyan cselekedet keveredik, ami miatt nehezteltünk, azonnal elvesztünk. Úgy kell hogy érezzük, készek lennénk odaadni az életünket ezért a személyért, és ő is kész lenne odaadni az életét értünk. Ha úgy tudjuk érezni, hogy mindketten kölcsönösen odaadnánk az életünket a másikért, akkor képesek vagyunk tudatosan eggyé válni az adott személy életével, és könnyen átadhatunk, vagy fogadhatunk üzeneteket.